Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretokent elni.....
Létrehozva: 2003. szeptember 15. 19:07
Szeretőként élni...szabad?Vagy pedig hagyni kell az egészet és más "szabad "ember után nézni?Ha pedig már késő akkor mit lehet tenni?Ha már egymást annyira megszerették, hogy nem tudják feladni a kapcsolatot, de ott van egy feleség a háttérben, vagy egy férj.Kíváncsi lennék, mennyi az esélye egy válásnak egy ilyen esetben, vagy az illető ha jobban is szereti az új "partnert" inkább marad a férje/felesége mellett?Manapság egyre gyakoribbak az ilyen esetek.Egy statisztikán dolgozok és kiváncsi lennek minél több véleményre.Ha már voltatok, vagy ismertek olyat aki volt ilyen helyzetben, kérlek írjátok meg!Azoknak a véleményét is várom, akik nem ismernek ilyen helyzeteket, köszike!
Szerintem nem. Nem tudják megdugni, akkor minek menne?
hát... lehet úgy viseli ezt, mint anno drága nagymamám, ő akkor dolgozni sem ment, csak feküdt 2-3 napig az ágyban.. :)
Amúgy én soha nem mondtam randi előtt, h most ne gyere, mert épp itt a Mikulás, s nem is volt gond soha belőle
Hát akinek csak a szeretőjével szex kell, nem is tervez semmi ilyen kiruccanást szerintem. De a nős pasinak elképzelhető, h több kell a szeretőjéből, -tervei lennének vele, hosszútávon-szeretné kipróbálni vajon kicsit hosszabb távon milyen vele, ha nincs szex. Te hogy vagy ezzel?
Én is azt mondom, hogy a nők is táplálják a sztereotípiákat. Sajnos.
Nem ralit, hanem talit.
Hááát, ez tényleg elég gáz.
Oké, tegyük fel így van, de akkor minek szervezni hosszú ralit ? Akkor elég 2 óra, kiéli a vágyait, oszt jónapot. Akkor minden további óra csak kínlódás vele.
Hát ez az. De én sem mentem sehová, mert ezektől a bántásoktól elmúlt bennem irántuk,az szeretet érzés legkisebb szikrája is, inkább mindkét esetbe elváltam. Amúgy sem bízom benne, h egy embert meg lehet változtatni, max. ideig óráig.
Az a szerető aki lemond egy ilyen lehetőséget, mert menstruál, annak a pasi csak szexre kell, amúgy nem akar vele lenni, mert nem az ő szintje lehet. Vagy más okból, de tuti nem érez semmit a férfi iránt, max. szexuális vágyat. Elég gáz.
Ez is ugyanaz a példa. A nők maguk táplálják a sztereotípiákat. Meg lehet csalni, mert van ennél rosszabb ; gyámkodni kell felettem, de nem gond ez, mert egyedül úgyis éhenhalnék; nem megyek el a félnapos talira, mert nem dughatnak meg éppen.
A céda csak kihasználja szegény férfit, aki csak "arra" kell neki.
Pedig szerintem létezik a jelenség. A mai társadalomban még mindig az az alapvetés, hogy a nő az alárendelt, ha kimondják, ha nem. Amíg azt hallom lépten-nyomon, hogy egyik nő szidja a másikat, hogy nem főz (takarít, mosogat, elnézi a kupit), stb, addig szembeszéllel pisálnak nagyon sokan. Ha meg a férfi tesz esetleg szemrehányást ugyanezekért, akkor a legtöbb nő kezét-lábát töri, hogy rendesnek minősíttessék. Épp ebből a szemléletből kiindulva sok nőnek eszébe sem jut, hogy ne ő lenne a hunyó, így aztán igyekszik jó feleség, anya, szerető lenni. Aztán ha mégis fellázad, kitör, akkor jön, hogy jajnyugodjálmárle, jó ember a te urad, elmentek neked otthonról jódolgodban. Manapság én tényleg azt látom magam körül, hogy az a férfi aki nem üti-veri, nem kocsmázik, dolgozik az már lefedte a jó férj kategóriát. Pedig mennyi minden van ezen felül! De ha valakit folyton lenyomnak a sztereotípiák, még ha közben érzi is, hogy nem az igazi, akkor is vissza-vissza zökken a szarba.
Ismerősöm elment pszichológushoz hasonló problémáival, választ szeretett volna kapni, hogy akkor most ő hülye, önző, akármi, hogy elégedetlen, rossz a lelki közérzete. Mire a pszi azt mondta neki, hogy amikor emberek végső stádiumú rákban szenvednek, na azoknak van szükségük segítségre, és nekik vannak problémáik, nem ismerősömnek. Na. Így állnak hozzá még az intelligensnek gondolt emberek is. Persze, ismerősöm végül borított, de azóta is kapja az ívet, hogy túl jó dolga volt, az volt az ő baja.
Na akkor, hogy szakadjunk le erről a témáról, kérdezek mást.
Sokadszor futok bele ebbe a kérdésbe, ki mit gondol az ilyen szeretőkről :
A nő egyedülálló, a férfi nem, szeretők. Megszervezik a találkát, együtt tudnának tölteni vhol félnapot, egésznapot, a lényeg, hogy nem pásztoróráról van szó. A nő lemondja a talit, mert éppen menstruál. Na ? Ez normális ? Ki érzi annak és miért ?
Csupi! Egy dolgot kérdeznék. Ha én ezeket a kérdéseket anélkül is meg tudom fogalmazni magamban, hogy elmennék egy áldozatsegítő központba, ha tudom, hogy ez is hozzátartozik egy kapcsolathoz, hogy ezt vizsgálni kell, akkor miért nem képes erre mindenki ? Miért nem képesek analizálni a saját életüket, miért kell hozzá másoknak sorvezető, hogy tisztában legyenek a saját énjükkel és azzal, hogy mi az abnormális ? Számomra mindig nagyon álságos, amikor ezt olvasom, hogy a 21.az.-ban nem tudtak róla. Önvizsgálatot tartani, a saját gondolataidat, kérdéseidet megfogalmazni nem vagy akadályoztatva soha, akármekkora lelki/fizikai terrorban élsz.
Pont a témához vág a cikk.
http://www.nlcafe.hu/csalad/20151029/bantalmazo-kapcsolat -kiut/
Ja, mielőtt félreértenéd, a lelki fájdalom elszenvedése nyilván nem annyiból áll betegesen kötődő esetén, hogy megcsalják, megint megcsalják, és megint... Ezt csak a tisztázás kedvéért.
Dehogy az azonosulás a vízválasztó !
Olyan alapon, hogy elég egzakt módon meghatározott mi tekinthető beteges kötődésnek. Egy egész szakma foglalkozik vele. Attól, hogy egy áldozat szeretetnek éli meg az abnormális kötődést ahhoz, aki fájdalmat okoz neki lelkileg, netán testileg, attól az még nem a szeretet valamilyen árnyalt változata lesz, hanem beteges kötődés. Azt meg ne akarjuk már megmagyarázni, hogy azért, mert valaki sérült lélekkel úgy éli meg, hogy a bántalmazás bármilyen formájában ő megalázottként, egy kapcsolat alárendeltjeként szeretetnek hisz egy érzést, akkor az az is. A pszichoterapeuták sem az alapján dolgoznak, hogy bele látnak a fejébe és kimondják valakiről, hogy akkor ez valódi érzelem, amaz meg nem. Vannak kapcsolódási pontok, sarokkövek, amik alapján a tudomány egzakt módon meghatározza, kimondja, hogy mi tekinthető betegesnek.
Ha téged össze-vissza vernek, aztán bocsánatot kérnek tőled, jönnek a "boldog" napok, majd megint megvernek, megint bocsánatot kérnek és így tovább, de te foggal-körömmel ragaszkodsz ehhez az emberhez, mert "szereted", azt nyugodj meg, hogy ehhez értők, de laikusok sem fogják a valódi szeretet árnyalataként értékelni. Ilyen esetben nem attól függ, hogy ki tud azonosulni az érzéseddel, hogy azt minek hívják, érzésnek, vagy beteges kötődésnek.
Egyébként vannak nők, akik elfogadják az alárendelt szerepet. Egyszerűen azért, mert így érzik kereknek a világ rendjét. Aki ezt elfogadja és természetesnek tartja, alárendeltként akár boldog életet is élhet.
Szerinted. Szerinte meg nem. A kapcsolatoknak, az érzelmeknek millió változata, árnyalata létezik. Soha nem minősíteném egy másik ember érzéseit csak azért, mert nem tudok azonosulni azokkal. Fogalmam sem lehet arról, hogy benne mi zajlik, miből fakad a kötődés. Milyen alapon mondhatnám, hogy az beteges???
Öööö...., hát akkor most azt kell mondjam, hogy elhelyezném a maga kis polcán a fejemben, de zavarni nem zavarna.
Ezen gondolkoztam az előbb, hogy már kaptam itt hideget-meleget, mert nem vagyok megértő, ha az áldozat nem hagyja ott a bántalmazót, most meg azért fogok kapni, mert nem hagyom ott, aki mást bántalmazott.
A felém irányuló agresszió azonnali következményekkel jár, de talán az a helyes megfogalmazás, hogy tudomásul veszem, vannak ilyen emberek, nálam mindenkinek jár egy esély. A sorozatgyilkost kivéve. 😍
Lehet, hogy ő annak éli meg, hogy szeret, de szerintem ez beteges kötődés. Egyenlőtlen kapcsolat, amiben az egyik alárendeltként, alázattal viselkedik és azt hiszi ez a szeretet.
Hhhááát, gyilkosságnál a jogos önvédelmet, gyerekem életének mentését még el tudom fogadni.
Csak sajnos, a gyilkosságok zöme nem erről szól. :(
Most őszintén: nem zavarna, ha azt tudnád meg, hogy (nem kell, hogy nőt, bárkit) összevert valakit? Bármilyen okból?
Biztos vannak sokan, akikben ott az állat és ott a csupaszív, az adott környezet (személy) meg vagy egyiket vagy másikat hozza ki belőle, esetleg mindkettőt. Én nem kockáztatnám meg, hogy melyiket hozom ki belőle. De ez én vagyok.
Az érzelmekben nincs racionalitás. Szerettem én már bele olyan emberbe, akiről tudtam, hogy nem őszinte, és jellembeli hiányosságokkal küzd. Mi vonzott hozzá? Fogalmam sincs. Egyszerűen jó volt vele. Még csak azt sem mondhatom, hogy a szex volt a kapocs, mert máskor, másokkal sokkal aktívabb szexuális életet éltünk. Pontosan tudtam, mikor hazudik de egyáltalán nem érdekelt. Elég volt nekem az, hogy tudom, és nem foglalkoztatott a gondolat, hogy esetleg nem látom át minden hamisságát.
Az érzelmekben nincs racionalitás. Ezért fordul elő, hogy egy nő érzelmileg nem tud elszakadni a férfitól, aki veri. Nem a félelemről és a kényszerről beszélek, hanem a valódi szeretetről és kötődésről, mert az bizony létezik. Az ilyen nőket felcímkézik, betegnek, gyávának, és a bánat tudja még minek nem kiáltják ki, holott csak tanúbizonyságát adja annak, hogy az érzelmekben nincs racionalitás.