Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretokent elni.....
Létrehozva: 2003. szeptember 15. 19:07
Szeretőként élni...szabad?Vagy pedig hagyni kell az egészet és más "szabad "ember után nézni?Ha pedig már késő akkor mit lehet tenni?Ha már egymást annyira megszerették, hogy nem tudják feladni a kapcsolatot, de ott van egy feleség a háttérben, vagy egy férj.Kíváncsi lennék, mennyi az esélye egy válásnak egy ilyen esetben, vagy az illető ha jobban is szereti az új "partnert" inkább marad a férje/felesége mellett?Manapság egyre gyakoribbak az ilyen esetek.Egy statisztikán dolgozok és kiváncsi lennek minél több véleményre.Ha már voltatok, vagy ismertek olyat aki volt ilyen helyzetben, kérlek írjátok meg!Azoknak a véleményét is várom, akik nem ismernek ilyen helyzeteket, köszike!
Na jó, egy sorozatgyilkosnál már meggondolandó, de még gyilkosságoknál is vannak árnyalatok.
Az a határ, amit megengedsz neki. Engem egyszer lehet, nálam ez a határ. Nem zárom ki eleve az életemből azzal, hogy mással hányszor tette meg. Engem egyszer üthet meg és ott a vége. Tudja, nem teszi. Vagy nem tette még meg a sok év alatt. Minden nap nyílna rá módja. Nem könnyű velem. Én azt látom, hogy rendkívül türelmes velem, jelét sem adta soha majd másfél évtized alatt annak, hogy agresszív lenne. Pedig volt rá példa, de szerencsére nem én voltam az áldozat. Én nem gondolnám, hogy azzal felmentem bármilyen szörnyűség alól, hogy nem szakítottam vele, amikor beszélt a viselt dolgairol.
Az érzés számomra fontosabb, mint annak az alapja. Amíg igaznak tudok megélni egy pillanatot, addig az a pillanat ad nekem valamit.Valami szépet. Ezt a szépet soha nem lehet elvenni tőlem. Kiderülhet sok minden, megváltozhat a viszony, a kötődés, a kapcsolat, de nem tudnék szeretet nélkül gondolni arra, akitől szépet kaptam.
Egyetlen kivételt létezik, mégpedig a kimondottan ellenem irányuló, rosszindulatú, ártó szándék. Olyan emberrel, aki kizárólag ezért került velem kapcsolatba, még nem találkoztam és hiszem, hogy a kapcsolatok nem ilyen céllal köttetnek.
Egyébként gyűlölöm az áldozathibáztatást, de ha mondjuk valaki egy gyilkossal jön össze, azt valahogy nem tudom sajnálni, ha később őt is éri valami.
Pl. Damu feleségét sem fogom, ha netán.... (Tudom, Damu nem gyilkos, csak egy egyszerű nőverő :)
Ezt miért is vetted Magadra?
Te mondd meg hol a határ? Ha egyszer megüti? Ha többször megüti? Ha meg is rugdossa?
Semmi gond. Akkor a társadalomnak az a része vagy, aki nem engedné be az ágyába, én meg az, aki igen. De ezért címkézni kell azt is, aki beengedi ? Mert ha jól látom, akkor erre megy ki a beszélgetés. Ha annyira komolyan kell venni, ahogy te gondolod, akkor érzelmi és szexuális elszigetelődésre ítéltetett az, aki megüt egy másik nőt ? Ezt kérdeztem, hogy hol a határ ? A pedofilt nem engedjük gyerekek közelébe, de dolgozhat máshol. Aki megüt egy nőt, azt nem engedjük nők közelébe, de minimum elvárás, hogy nem szeretünk bele, mert minket is megbélyegeznek ?
"Mi van, ha más kihozza belőle az állatot, Te még soha ? Akkor is agresszívnak tartod ? Ez nem ugyanaz alá az elbírálás alá esik, mint az adócsaló, aki neked nem okoz kárt ? ( Mondjuk ezen is lehetne vitázni, de ezt most hagyjuk :) )"
Nem értem miért erőlteted. Akiből annyira ki lehet hozni az állatot az nekem nem kell PÁRKAPCSOLATRA. Miért is esne egy elbírálás alá az adócsalóval? Az a minimum különbség, hogy adócsaló tuti nem fenyegeti a testi épségem. Ami az általa nekem okozott kárt illeti nem véletlenül írtam, hogy közvetlenül. Másrészt, ha Te ezt annyira komolyan akarod venni, akkor senkivel nem is állhatnál szóba, mert meggyőződésem, hogy mindannyian adócsalók vagyunk valamilyen mértékben.
"Van-e létjogosultsága azon túl, hogy mekkora kockázatot vállal valaki eltaszítani egy embert, eleve kizárni vele minden kapcsolatot azért, mert mással agresszív volt ?" Szerintem simán. Nem minden kapcsolatot, de hogy nem bújnék vele ágyba az tuti.
"Még komoly bűncselekményeknél is igyekeznek később visszavezetni a társadalomba az elkövetőket. "
Hát persze, a társadalomba, de nem az ágyamba.
Szóval címkézős vagy ? :D
Mi van, ha más kihozza belőle az állatot, Te még soha ? Akkor is agresszívnak tartod ? Ez nem ugyanaz alá az elbírálás alá esik, mint az adócsaló, aki neked nem okoz kárt ? ( Mondjuk ezen is lehetne vitázni, de ezt most hagyjuk :) )
Van-e létjogosultsága azon túl, hogy mekkora kockázatot vállal valaki eltaszítani egy embert, eleve kizárni vele minden kapcsolatot azért, mert mással agresszív volt ? Szerintem nagyon nehezen megítélhető, hogy hol a határ. Még komoly bűncselekményeknél is igyekeznek később visszavezetni a társadalomba az elkövetőket.
Ezt viszonylatokban kell nézni. Ha adót csalt, azzal engem közvetlenül nem bánt. Ha lopott, már meggondolom akarok-e haverkodni vele.
De ha kifejezetten párkapcsolatra vetítjük, akkor egy verekedőt bátran agresszívnek cimkézek, és mehet a levesbe. Egy adócsaló lehet remek szerető, kedves férfi, de egy agresszív soha. Most a remek szeretőséget nem a technikájára értem. :)
Azt pedig semmiképpen nem nevezném kiközösítésnek, ha nem akarok bensőséges viszonyba keveredni agresszív alakokkal.
Egyéb tévelygőket nem köpök le, nem közösítek ki, az általános emberi viszonyulás mindenkinek kijár. Sok embernek vannak botlásai, amiket megbán, de azok cselekedetek, míg az agresszivitás egy nagyon rossz tulajdonság, amit meg lehet bánni ideig-óráig, aztán megint elborul az agyuk.
Nem, elnézést, akkor nem figyeltem mit kérdeztél. Nem tudtam semmit.
De akkor én is kérdeznék, mert értem, vagy sejteni vélem, hogy mit szeretnél mondani :)
Mekkora bűnt kell elkövetni egy embernek, hogy elszigeteljék, kiközösítsék, ne kapjon újabb esélyt senkitől ? Hogy velem szemben mekkorát, azt tudom, de ha nekem nem okozott fájdalmat, akkor mi az a szint, aminél meg kell szakítani vele a kapcsolatot ? Adót csalt ? Megütött egy nőt? Megölt egy embert ? Érdekes kérdéshez jutottunk.... :)
De én azt kérdeztem, hogy belementél-e úgy kapcsolatba, hogy már tudtad... Most meg azt írod, menet közben derült ki sok minden... Akkor most melyik?
Tudom, bele lehet futni akármilyenbe, de akiről eleve tudom, az almás.
Bele lehet szeretni egy "állatba" is, csak legyen biztos az ember magában. :) Én nem vagyok híve a címkézésnek, nem mondom , hogy nem szoktam beleesni ebbe a hibába, de igyekszem kerülni. Ha akkor megcímkéztem volna, akkor egyrészt elveszítettem volna majd másfél évtizedet, amit most nagyon bánnék, másrészt menet közben tudtam meg dolgokat, ahogy alakult a kapcsolatunk. Nincs kizárva, hogy velem is megteszi amúgy. Egyébként is bármikor bele lehet futni egy ilyen emberbe. Az nem mindegy, hogy tudod-e magadról, hogy csak egyszer vagy megüthető. Én tudom. Aki megengedő volt, ott megtette másodszor is.
Nekem meg alapeset, hogy olyannal nem is kezdek. Minek? Nekem az nem elég, hogy engem valamiért nem bánt. Milyen ember az, aki mással megtette?
Igen.
Ha prűd feleségnél felmerült a válás, akkor nem hinném, hogy olyan marha boldog most. Csak mérlegelt, megalkudott, a számára kisebb rosszat választotta. Azért én ezt a beletörődést (elfogadást?) nem nevezném boldogságnak.
Azt mondod, a csalás mindig valami egyéb bajnak a tünete. Ez ellentmond a vadászösztönös verziónak ám.
Annyira nem kanyarodtunk el szerintem, amúgy is beszéltünk már itt annyi mindenről sok év alatt. :)
Igen, ebből indult, amit írtál. És tényleg nem a hűtlenség a legrosszabb, de aki megengedő, mert eleve onnan indít, ahol már másnál borul a bili, az ne csodálkozzon, ha el is megy a falig a másik. Az ember abban legyen megengedő, ami nem okoz neki fájdalmat. Ha valami fáj, arra ne mondjam már, hogy egye fene lehetne rosszabb is, mert ez ugyanaz a gyengék hozzáállása, mint amikor azzal nyugtatom magam, hogy néha megütnek, de lehetne rosszabb is, mert ugye sosem ölt meg és mindig megbánta. Ha valamiről tudom, hogy az fájdalmat okozna nekem, akkor ne legyek már megengedő semennyire. Már a megengedéssel felvállalom, hogy áldozattá váljak és nyugodtan rúgjon belém a másik. Miért ? Az nem magyarázat, hogy lehetne rosszabb is. Aki nem áll ki magáért, aki egy beletörődő álláspontról indít, az eleve felkínálja magát, nyugodtan beletörölheti a cipőjét más. Nem mintha a tiltakozókba ne törölnék bele, csak ahol kisebb a kockázat, ott hamarabb megtörténik szerintem. És ugye az se mindegy, hogy hányszor...
A 2 sztorihoz.: Boldogok. Kik ? Ha megkérdeznék azt a két embert, akiket csalnak ebben a két történetben, hogy egy hamis világra, illúziókra épített kapcsolatban szívesen lennének-e boldogok, ha nem tudnák meg soha az igazságot akkor is, akkor biztos, hogy azt válaszolnák, így szerettek volna élni ?
Igen, ezt valaki kihozza valakiből a viselkedésével, a kiszolgáltatottságával, de van aki nem! Számomra szomorú példa, de engem ütött vert az első férjem, -habár tudom, a mai napig szenved miattam h elhagytam-.
A második neje egy pénzes vénlány, aki előtt tiszteleg, késsel villával eszi a szalámit, - előttem böfögött az asztalnál, szürcsölte a levest -s volt olyan hogy Öt, a nő vágta pofán, a lányunk és a közös fiúk előtt, mert ebéd közbe lehülyézte.
Büdösbogár: Nem tudhatod. Én sem éltem soha bántalmazó kapcsolatban, illetve, amikor kiderült, h erre hajlamos, szakítottam, mielőtt engem is szadizott volna. Viszont nem tudhatod, hogy nem kerülsz-e önhibád kívül függő helyzetbe, és azt sem, hogy akkor mi lesz.
Csumpianyó: Prűd volt, de ezzel együtt ő kellett, és nem más - nem a szenvedélyes széplányok. Ők szeretőnek vannak meg. És a feleségnek is volt lehetősége, h elváljon - gondolt is rá, sokáig, de végül úgy döntöttek, együtt maradnak. Ő döntésük, és jól élnek ezzel/ebben. De sok szenvedélyes nőt is csalnak - vadászösztön, így mondják. Van, aki nem tud nélküle élni, és többen, mint ahány esetben kiderül. Volt kapcsolatom olyan kultúrákkal, ahol a testi vágyak kiélését nem övezi ennyi tabu. Nekem tetszett.
Nem mondom, h nem fájna, ha kiderülne, csalnak. De nem emiatt mennénk szét, ha szétmennénk - felszínre kerülne egy csomó minden, aminek a megcsalás az egyik tünete. És akkor derülne ki, h az alapprobléma megoldható-e. Hosszadalmas folyamat lenne.
Azt sem zárom ki, h én csalok egyszer. Momentán ez nem tűnik valószínűnek, de hozhat olyat az élet, h bekövetkezzen.
Ja meg nagyon nem mindegy, hogy a prűd kis asszonykát csalják, vagy egy olyat, aki szenvedélyes perceket él meg az ágyban a partnerével.
A prűd nő párját felmentheted (bár ezzel azért nem értek egyet, mert ha prűd, akkor a házasság előtt is az volt), de milyen mentséget hozol azoknak akik "jók" az ágyban, netán még szeretik is egymást?
Egyet kell értsek Veled abban, hogy van nagyobb bűn is a megcsalásnál. Viszont attól nekem, személy szerint a megcsalás nem fáj kevésbé.
Volt olyan barátod, akiről tudtad, hogy előtted mást már bántott (ütött)?
Nem ! Azért, mert jöhetne bármilyen manipulatív ember, nekem van önbizalmam. Akinek meg nincs, az feltárható és fejleszthető, de az egyénen kívül ezen senki más nem tud dolgozni, csak ő. Ez a különbség, és nem az, hogy mit hoztál magaddal. Az is számít, de csak egy bizonyos korig. Felnőttként igenis felel mindenki a saját sorsáért és akinek szüksége van önfejlesztésre, az tegyen érte. Az idők végezetéig nem lehet visszamutogatni a múltra, se a környezetre, mert mint írtam nincs már elzárva senki az információktól, hogy abban a hitben éljen nincs más választása.
Büdösbogár: Elkanyarodtunk a témától, és nem is lényeges. Mindez abból indult ki, h szerintem a testi megcsalás nem nagy ügy, és ennél sokkal nagyobb aljasságok vannak. A lelki terror csak egy.
Egy másik - az anyagi kihasználás.
És még egy adalék:
Nemrég ismerős pasival beszélgettem. Szerinte a felesége egy angyal, isteni feleség és anya. Rengeteg nője volt, mielőtt megismerte volna, de soha, senkivel nem érezte, hogy el akarná venni. A csajról már első ránézésre eldöntötte, h márpedig ő lesz élete párja és a gyerekei anyja.
De a csaj prűd az ágyban, ő pedig már pár évvel az esküvő óta diszkréten csalja. Közel 20 éve házasok, boldogok 3 gyerekük van. Hm?
Más tészta - ismerős pároknál voltak hullámhegyek, hullámvölgyek. A pasi kezdetben jóval tapasztaltabb volt, mint a csaj, de az elején a pasi tudta tartani a lépést. A csaj magabiztos volt, mint nő. Aztán jöttek a hétköznapok, jöttek a gyerekek, és eltávolodtak egymástól. A csaj a szexhiányra mindenfélét kitalált - szexi cuccok, pszichológus, szexuálterápia (a pasi nem volt hajlandó a kérdéssel foglalkozni, mondván majd megoldódik), szexuális oktatófilmek, műsorok nézése (a pasi a közös tvnézésre sem volt hajlandó).
Depresszió. Betegség. Aztán a csaj a munkája révén megismert valakit, aki baromira vonzó volt. Kialakult egy flört, semmi nem történt, de a csaj magabiztosabb lett - a férjével is működött a dolog. Aztán jött még valaki, majd addig jár a korsó a kútra - egy rövid időre szeretője lett. Ettől kivirágzott, helyrejött. A kívülről nyert energiát szépen visszaforgatta a kapcsolatba, és egy ideig újra jók voltak. Aztán megint leültek, és jött az újabb flört.
A pasi egyébként mintaférj, figyelmes, kedves, aranyos, csak alacsony talán a hormonszintje. Minden másban változtat, segít. Nagyon jó apuka, a gyerekek imádják.
Hm2?
Csak, h a témánál maradjak... kíváncsi vagyok a véleményedre - uaz a kérdés - tényleg a hűtlenség a legrosszabb dolog?
Büdösbogár:"Én miért tudom, hogy engem csak egyszer lehet megütni ?"
Talán, mert ezt megtanították még gyerekkorodban. És talán nem ezt láttad a tágabb-szűkebb közegedben (nem a tv-ben, nem az interneten), hogy ez rossz. És mert még nem találkoztál annyira manipulatív emberrel, akitől nem számítottál volna rá, és aki mégis megtette.
Jó, akkor nevezzük családon belüli erőszaknak. Nem az a lényeg minek hívjuk, hanem az, hogy egy felnőtt ember szellemi, lelki érettségét és kiszolgáltatottságát nem hasonlíthatod egy gyerekéhez. Sem akkor, ha testileg, sem akkor , ha "csak" szóban bántalmazzák.
A másik példához: 21.sz-ban élünk, nem burokban, nem különös közösségekben élnek ezek a nők se, elszigetelve a világtól, hogy valaki azzal jöjjön elő, ő nem tudja, hogy nem normális , ha párkapcsolatban verik, de az se, ha megütik. Az önismeret a lényeg, szembenézni önmagával és fejleszteni az önbizalmát, ha nincs neki.
Én miért tudom, hogy engem csak egyszer lehet megütni ? Miért van az, hogy ugyanaz az ember mást megütött, engem meg nem ? Nem azért, mert visszaütnék, mert tuti nem tenném. :) Azért, mert ezt sugárzom magamból, világosan elmondtam, hogy akkor látná utoljára. És nem, ez nem mentség neki, aki üt, ha nem engem, akkor mást, félre ne értsd. Egyszerűen az a lényeg, hogy velem nem lehet megtenni csak egyszer, így meg sem próbálta.