Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretokent elni.....
Létrehozva: 2003. szeptember 15. 19:07
Szeretőként élni...szabad?Vagy pedig hagyni kell az egészet és más "szabad "ember után nézni?Ha pedig már késő akkor mit lehet tenni?Ha már egymást annyira megszerették, hogy nem tudják feladni a kapcsolatot, de ott van egy feleség a háttérben, vagy egy férj.Kíváncsi lennék, mennyi az esélye egy válásnak egy ilyen esetben, vagy az illető ha jobban is szereti az új "partnert" inkább marad a férje/felesége mellett?Manapság egyre gyakoribbak az ilyen esetek.Egy statisztikán dolgozok és kiváncsi lennek minél több véleményre.Ha már voltatok, vagy ismertek olyat aki volt ilyen helyzetben, kérlek írjátok meg!Azoknak a véleményét is várom, akik nem ismernek ilyen helyzeteket, köszike!
A hisztiről pedig annyit, hogy a férfiak tényleg nem szeretik. Tudja rólam, hogy eléggé hisztis vagyok, viszont azt is mondtam neki, akkor, ha hagyják és aki ilyen, az meg is érdemli. Tegnap de. beszéltünk, azt mondta még hívni fog, persze nem tette, amit persze a szemére vetettem. De nem félhetek mindig, hogy mit reagál a hisztieimre, nekem is vannak érzéseim, és vannak olyan dolgok amik rosszul esnek, ezt tudomásul kell vennie. Ő 10 évvel idősebb tőlem, és a közeljövőben már családod szeretne, de nem mindenáron. Engem is megkérdezett, hogy mikor szeretnék gyereket . . . én pedig 5-6 évet mondtam neki. Szerinted ez is befolyásolhatja? A barátnője is annyi idős, mint én, mégis vele van. Egyenlőre ennyi, majd még írok, ha nem zavar benneteket.
Ha nem zavar, folytatnám az azóta történteket. Pénteken délután és szombat éjszaka is együtt voltunk, nagyon boldog voltam. Talán túlságosan is. Elkezdtünk az érzésekről beszélgetni, mondtam neki, hogy eddig velem ilyen még sosem fordult elő, de félek kimondani az érzéseimet, pedig nagyon szeretném. Megkérdeztem, hogy kimondhatom-e amit érzek, azt mondta igen. Mondtam neki, hogy szeretem. Semmi válasz, hosszúnak tűnő, valójában talán csak pár másodperces néma csönd, hallgatás. Mondtam neki, hogy nem kell mondania semmit. Aztán annyit mondott, hogy ő MÉG nem meri kimondani. Rákérdeztem, hogy azért érez-e hasonlót, azt mondta határozottan, hogy igen, érez, csak nem meri kimondani. Azt hiszem ez akkor többet jelentett nekem, mindha kimondta volna. Mindezek előtt kérdeztem tőle, hogy mit érez irántam, azt mondta jól érzi magát velem, kedvesnek, figyelmesnek tart, hiányzom, ha nem vagyok vele és teljesen elkényeztetem. Gyakran mondja, ha így folytatjuk, függő lesz. Ezután volt az előző beszélgetés. Mondtam még neki, hogy kb. 2 hónapot adok magunknak, amit én valójában úgy értettem, hogy annyit fogunk együtt tölteni, viszont nem mondtam ki, ő pedig helyeselt és úgy gondolta, hogy addig kiderül, hogyan tovább. Hallgattam. Ennyi. Úgy érzem sínen vagyok, viszont félek, hogy az utolsó csatát el fogom veszíteni. folyt. köv.
Igazából nem tudom, hogy mit akar a barátom. Azt mondta már többször is, hogy jövőre összeköltözhetnénk, de konkrét lépéseket nem tesz ez ügyben, én úgy látom. Sajnálja otthagyni a nőt, mert 20 éve együtt vannak és biztos valamilyen szinten ragaszkodik hozzá emberileg.
Hála Istennek szex nincs köztük már jó pár éve, ugyani a nő annyira kövér volt, hogy egyszerűen fizikailag nem lehetett hozáférni. Meg a barátomnak nem is volt gusztusa hozzá.
Köztünk sincs semmi a férjemmel, külön szobánk is van. Hat éve beteg lettem, és nagyon lefogytam, csont-bőr lettem. Ő meg akkor undorodott meg tőlem. Utána visszanyertem a régi formámat, de azt mondja, azt nem tudja elfelejteni, amilyen akkor voltam. Kb. 3 éve van brátnője, meg amikor kiderült a kapcsolatom, azt mondta, hogy soha többet nem fekszik le velem. Nem is bánom, sosem volt jó vele.
A Number1 dologgal viszont nem értek egyet, mert a feleségét valaki egyszer választotta ugyan, de sok-sok év alatt rájöhetett, hogy sokkal jobbak is vannak nála, kicsit csúnyán fogalmazva. . .
Sajnos tényleg nem vagyok Neki a Minden, erre azt hiszem, ráéreztél, bár nagyon rossz érzés így leírva, de kössz az őszinteséget.
Az a pasi a barátod volt, aki osztotta a jó tanácsokat 20 éves korod körül? Épp volt felesége, mikor ezeket mondta?
Most néztem be ide először és engem is érint a téma. Nos szeretőként élni egyáltalán nem olyan könnyű, ahogy azt szegény megcsalt feleségek hiszik. Két éve van szeretőm, miután a férjem nem foglalkozott már velem semmilyen szinten. Hamar lebuktam, a férjem meg akarta ismerni őt és azóta jó haverok. A férjemnek is van barátnője, régebben, mint az én kapcsolatom. A nyáron a barátom felesége rájött mindenre, így őt is megismertük. Gyűlöl engem, de nem néz magába, hogy talán ő is oka volt a férje elhidegülésének. Mindene megvan, luxuskörülmények között él, mégis mindig elégedetlen és úgy beszél a barátomról, mint egy utolsó gazemberről. Ez nekem nagyon fáj. Sokszor behallatszik a telefonba, ahogy a nő üvölt vele. Egyszerűen nem is tud normálian viselkedni. megmondta négyszemközt, hogy csak a pénz miatt van a férjével, meg azért, mert nem akar egyedül élni. Időközben neki is lett barátja (csak sajnos külföldön) és kicsi a valószínűsége, hogy elviszi magával. Így aztán szerintem mi sem fogunk összekerülni soha. Már többször el akartam hagyni, mert amennyi jót kapok etől a kapcsolattól, ugyanannyi szenvedést is. Mégsem vagyok képes rá. Szeretem tiszta szívemből!
Nekem kb. 20 éves koromban azt mondta egy pasi, hogy soha ne felejtsem el, ha egy férfi megnősül, akkor neki a felesége a Number one, azért vette el, lehetnek mellette mások, de a felesége az első. A másik amit mondott, hogy a férfi oda megy, ahol kevesebb a hiszti. Nagyon megjegyeztem, és azt gondolom rengeteg igazság van ebben. A legtöbb férfi ilyen-olyan okokból nem szeret kilépni a házasságából. Vannak, akik megteszik. Vagy azért mert asszonyka nincsen tisztában ezzel az alaptétellel, ráadásul az önsajnálaton kívül semmit nem tesz a házasságuk megmentéséért, inkább csak a harmadikat k. . . za le, és felindulásból beadja a válópert. VAgy azért mert mindehhez hisztizik ezerrel, és a fenti tétel alapján erre a férj ráun, és ő lép ki, de sokszor nem is a harmadik személyhez. Vagy pedig azért, mert az új nő valóban és igazán fontosabb.
Beszélek majd Vele, talán a hétvégén, akkor nyugisabb. Köszi!
Egyébként ez nálunk is így volt, hogy kérdezgettem, hogy biztos nem tudja-e rendbehozni, stb. és azóta is rákérdeztem, azt mondta, hogy nem, már lehetetlen.
Az-az igazság, hogy én nem akarom hitegetni a csajszit, hanem próbálok segíteni testileg-lelkileg neki, mivel eléggé padlón van. Amúgy meg túl friss ez a kapcsolat, hogy egyből őt válasszam. Igaz rengeteget beszélgetünk, viszont keveset találkozunk havonta 2-3-szor. Az-az igazság, hogy konkrétan még azt sem tisztáztuk le, hogy mit akar egyik a másiktól. Azt beszéltük meg, hogy az idő eldönti
mi lesz a sorsa. Én soha nem hitegettem senkit mindig megmondtam az igazságot amit gondolok.
Egy konkrét példát ismerek, mindkét oldalról. A feleség tudott egy idő után a szeretőről, csak hát nem pakolta ki a pasit (gyerekek stb. miatt). A pasi több mint egy éven át általában a szeretőnél aludt, reggel hazament frissen vasalt ingért meg a megszokott házastársi szexért. Este talán még beugrott egy kicsit, megsimogatta a gyerekeket, vacsorázott, aztán irány a 10 évvel fiatalabb pipi. (Ezeket a feleségtől tudom)
A szerető mindvégig azt hitte, hogy a pasi válófélben van, semmit sem csinál a feleségével, épp csak a gyerekek miatt jár haza. Házassági tervek stb. állandó emlegetése is benne volt a csajszi szédítésében. (ezeket a csajtól tudom)
Aztán történt valami, ami miatt a pasi rettenetesen elbánt a feleségével (egy pletyka - vagy kitudja, igaz is lehetett - arról szólt, hogy a nőnek is lett szeretője). A gőgös hím nem tudta elviselni, hogy más is betolakodott a "háremébe", csúnyán elverte a feleségét, kirúgatta a munkahelyéről az állítólagos felszarvazót, és beadta a válópert. Azóta együtt lakik a kis csajjal. . .
Én nem szeretnék egyik nő helyében sem lenni. Remélhetőleg nem minden férfi ilyen barom állat. . .
A feleség a válás óta egy év alatt sem tért magához, a szerető sem igazán boldog. A most négyéves ikreket is megviselték az átélt események. Kérdés, a pasi hogyan érzi magát a bőrében?
Tudna még valaki segíteni a véleményével??
Köszike! :-)
Jasmine, szerintem mindenkinek joga van boldognak lenni és ha Ti úgy éreztétek, hogy ez együtt sikerül, akkor miért nem? Jó, hogy van egy csomó probléma, amit meg kell oldani, de én pl. nem értek egyet azzal, hogy a gyerekek érdekében maradjon együtt egy pár, mert a gyerekeknek sokkal rosszabb feszült légkörben vagy veszekedések közepette élni. Nemcsak azt nézem, hogy nekem jó legyen, én az elején nagyon ellenkeztem az egész dolog ellen, de azt mondta, hogy nem én teszem tönkre a házasságát, mert már tönkre van téve és akkor is vége lenne, ha én nem lennék. Próbálta helyrehozni, de nem sikerült és szerintem ezért nem kell a hátralévő életét boldogtalanul leélni, mert olyat vett el, akivel nem illenek egymáshoz és erre csak később jött rá.
Lehet nem fogsz örülni amit írok, de én úgy érzem, hogy ez kitérő válasz volt, úgy hogy kérdezz rá nyugodtan!A másik pedig én is így érzek a másik hölgy iránt, hogy tetszik meg jó vele és én is éreztetem ezt vele, de még is bizonytalan vagyok és én úgy döntöttem, hogy a páromat fogom választani akármi történjen most így érzem jelen pillanatban. Szerintem kérdezz rá!