Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretokent elni.....
Létrehozva: 2003. szeptember 15. 19:07
Szeretőként élni...szabad?Vagy pedig hagyni kell az egészet és más "szabad "ember után nézni?Ha pedig már késő akkor mit lehet tenni?Ha már egymást annyira megszerették, hogy nem tudják feladni a kapcsolatot, de ott van egy feleség a háttérben, vagy egy férj.Kíváncsi lennék, mennyi az esélye egy válásnak egy ilyen esetben, vagy az illető ha jobban is szereti az új "partnert" inkább marad a férje/felesége mellett?Manapság egyre gyakoribbak az ilyen esetek.Egy statisztikán dolgozok és kiváncsi lennek minél több véleményre.Ha már voltatok, vagy ismertek olyat aki volt ilyen helyzetben, kérlek írjátok meg!Azoknak a véleményét is várom, akik nem ismernek ilyen helyzeteket, köszike!
Igen, az idő mindent megold, csak ne tűnne olyan hosszúnak mindig, amikor várunk valamit nagyon. Na, ez az, Te ne zsarold, de Ő nem tudná, hogy mit tenne. Remélem, megpróbálja beleélni magát a helyzetedbe! Én is szoktam Neki mondani, hogy mit szólna, ha másik pasim is lenne és borzasztóan nem örülne. :-)
Szerintem is a várakozás a legokosabb, amit ilyen helyzetben tenni lehet . . . Azt hittem az elején, hogy sokkal nehezebb lesz, hiszen még nem csináltam ilyet, de rájöttem, hogy felesleges aggódni, az idő múltával úgyis kialakul, hogy együtt maradunk vagy sem. Az biztos, hogy ha különköltözöm, iszonyatosan nehezen fogom majd viselni, hogy nincs velem mindig, hogy máshoz megy haza, de azt szeretném, ha nem miattam (csak egy kicsit) hagyná el a barátnőjét, hanem azért, mert már nincsenek jól. BEszélgettünk már erről és tudom, hogy neki kell majd lépnie, hiszen én akkor már független leszek. Megkérdezte, hogyan lesz majd akkor, mire én mondtam, hogy előbb-utóbb biztosan besokallok és választás elé állítom, hiszen már az elején közöltem vele, hogy szerető nem leszek . . . Mondtam neki, hogy majd nem találkozunk egy darabig és akkor el fogja tudni dönteni, hogy mit is akar, ki is kell neki, erre az Ő válasza annyi volt, hogy ez zsarolás. De mikor visszakérdeztem, hogy Ő mit tenne ebben a helyzetben, nemtudott mit mondani, úgyhogy változatlanul maradtunk abban, hogy majd az idő mindent megold . . . remélem!
Kedves Petra!
Le a kalapom előtted mindazért, amiért ilyen sokáig kibírtad ezt az állapotot. Borzasztóan szerelmes lehetsz és hatalmas akaraterőd van, tényleg csodállak! Nemtudom én végig tudnám-e ezt csinálni valaha is, bár tudom a szerelem csodákra képes! Mióta tudja a felesége, hogy Te vagy neki? Értelek, hogy nem akarod siettetni a dolgok alakulását, viszont a párodnak is be kell látnia, hogy nem mehet ez így ökökké. . . és minél tovább húzza, neked annál rosszabb. Leültetek már ezt megbeszélni? Egy kis gondolkodási idő nem siettetné meg esetleg a dolgokat?
Jasmine, Te már megbántad az akkori döntést? Pont ezért nem akarom azt mondani, hogy nem, mert félek, hogy akkor mindketten boldogtalanok leszünk.
Veroniq, Neked nincs más út?
Szabi, köszi a bíztatást. Tudod már, hogy mit fogsz tenni? Megértem, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy az eszedre vagy a szívedre hallgass. Én általában a szívemre szoktam, az az erősebb, de egyáltalán nem biztos, hogy a jó megoldáshoz jutok így.
Köszi a véleményt, bár nem örülök annak, amit írtál a szexszel kapcs. , de én is így gondolom, hogy mindig kívánjátok :-), csak ezt viszont nem tudnám elfogadni, hogy egyszer vele, egyszer velem, ezért inkább elhiszem, hogy csak velem. Legalábbis próbálom, mert nem indulhatok ki abból, hogy hazudik. Egyébként hétközben többször is találkozunk és hétvégén. Igazad lehet, hogy teljesen meg akar ismerni, nem meri a véletlenre bízni, még egyszer gondolom, nem akarja elszúrni az életét.
Könnyebb lesz Nektek, ha külön fogtok lakni, ebben bízhattok! Egyébként úgy érzed, hogy a másik nélkül nem bírnád?
Azok a számos karakterek az első levelemben vigyori jelek voltak, remélem ez nem úgy jelenik majd meg. :-)
Én is szeretőként tengetem napjaim és várok, reménykedem egyfolytában. Nálunk annyival jobb a helyzet az általánosnál, hogy Szerelmem felesége is tud rólam, tehát nincsenek lopott órák, stb. Nálam is szokott aludni, de még együtt élnek (két gyerekkel). Egyelőre nem megoldott az összeköltözésünk, de remélem, minél hamarabb bekövetkezik a változás, mert már majdnem két éve együtt vagyunk és számomra kezd olykor elviselhetetlenné válni a helyzet. Egyrészt azért, mert nagyon féltékeny vagyok, másrészt meg azért, mert egyre jobban úgy érzem, hogy szeretnék Vele élni és családot alapítani (25 éves vagyok, Ő 34). Az a baj, hogy nem merem sürgetni a válást, mert nem akarom erőltetni, meg azt sem, hogy miattam váljon el. Azt szeretném, ha azért tenné, mert Ő akarja, tőlem függetlenül. Azt mondta, hogy nem lehet már helyre hozni a házasságát és el fog válni, de mikor??? A feleségével már nincs semmi szex, a szokásos szöveg ilyen esetekben, de valahogy mégis úgy érzem, igaz (ez hihető, szerintetek?) Igazából nem érzem, hogy át akarna verni, vagy csak szórakozna velem, de semmi biztosítékom nincs, azon kívül, hogy bízom benne (akár ez elég is lehet ). Mit tanácsoltok, meddig várjak? Ha biztos lesz a dolgában, akkor lépni fog? Most épp lakásvásárlási ügylet van már, de nem együtt, csak Ő külön és elég rozzant a kégli, egy csomó idő, míg felújítja, viszont elindult legalább valami. A gyerekeihez ragaszkodik, ezért félek, hogy nem tud esetleg elszakadni otthonról. + egy pozitívum: szeretne még gyereket, erről beszéltünk már. Bocs, hogy ilyen ömlesztve… Várom a tapasztalatokra épülő vagy egyéb véleményeket, köszi szépen!
Petra
Az én történetem: Lassan egy éve élek együtt a barátommal, előtte fél évig jártunk. Az elején minden szép és jó volt, aztán valahogy ellaposodott a kapcsolat, unalmas lett és az is közrejátszik, hogy nagyrészt én viselem a nadrágot, amit szerintem a férfinak kellene. Aztán a chaten megismerkedtem egy férfival, találkoztunk és egymásba gabalyodtunk. Ő is együtt él valakivel, de az ő kapcsolatuk sem harmonikus. Mi már addig eljutottunk, hogy jövő hónaptól szétköltözünk, hangsúlyozom, hogy nem Ő miatta. Szeretek Vele lenni, de már most érzem, milyen lesz, mikor egyedül leszek. Mondtam Neki, hogy szerető nem akarok lenni és nem is leszek, úgyhogy előbb-utóbb döntenie kell, hogy kit választ. Ő azt mondja, nem miattam akarja felrúgni a kapcsolatát a barátnőjével, hanem azért, mert nem működik, nekünk pedig meg kell ismernünk egymást. Ebben egyetértek Vele, viszont ha valaki belekezd egy ilyen veszélyes játékba - mert ez az -előbb-utóbb jön majd az önzőség, és a sok miért? (Miért nincs most velem? Miért Vele van? Miért nem hívhatom, mikor én akarom? . . . . ) És én ezt már most érzem. HEtente 3-4szer találkozunk, lopott órákat töltünk együtt, hazudozunk a párunknak . . . nem habos torta. Nemtudom hogyan tovább, hagyjuk hadd történjenek a dolgok maguktól. Remélem ha oda kerül a sor, mellettem fog dönteni. Viszont boldog vagyok Vele, és Ő is velem. Mindenki vonja le belőle a tanulságot.