Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családon belüli erőszak
Torolt_felhasznalo_912369
Létrehozva: 2007. július 7. 21:07
Sziasztok!
Ide várok mindenkit akivel sajnos megtörtént már vagy a mindennapjait ebben éli és azt is akinek barátja,ismerőse a szenvedő alany,lelki vagy fizikai terror alatt van.
milyen kiút létezik,túl lehet e ezen jutni vagy a seb egy életre megmarad?segítenek e a hivatalos szervek vagy csak homokba dugják a fejüket?
ha a férfi bántalmaz utáljátok e egy életre a többit is vagy azért idővel kiépíthető még az emberekbe vetett bizalom?
u.i.:ide tettem és nem az aktuálisba mert szeretet és gyűlölet közel állnak egymáshoz.és mert mindannyian vágyunk a szeretetre
http://www.avonanokert.hu/video/
kötelező megnézni!
Igen, a legjobban attól félek, hogy elkezd sírni és könyörögni, és újra csak azt az embert látom benne, akit szeretek, ez a legnagyobb félelmem, emiatt kené rögtön elmennem, otthagynom a levéllel és a bevezető mondatommal, tudom hogy miért mondtad ezt. Még mindenképpen átgondolom, mi lesz a legjobb megoldás. Megpróbálok megszervezni mindent, s utána lépni.....
Mikor ezt olvastam, erősen bólogattam itt a monitor előtt. Erről beszélek, biztos, hoyg ez lesz, éppen azért írtam, amit írtam. Még azt is borítékolom, hogy sírós-rívós kibékülés lesz, ha ott maradsz! Olaj!
Kulcsát elkérni, még a tesód jelenlétében!!! Ha nem adja, zárcsere, de azonnal, nehogy még a lakásotokat is feldúlja.
Jogos Karikázó felvetése, sok az az egy óra. Jobb, ha tesód végig a közelben van. Te meg ne lírázz vele, hagyd ott minél hamarabb.
Ügyes vagy, elhatározásra jutni a legnehezebb lépés!
Nagyon szépen köszönöm, mindenkinek aki írt nekem, rettenetesen hasznos volt, különösen Neked!!!! Véletlenül találtam rá erre a fórumra, s úgy írtam először ide, hogy lehet, hogy kiröhögnek majd, hogy ilyen "kis" problémával mit irogatok én ide, amikor mást annyira megver a párja, hogy kórházban köt ki, s az tényleg durva.Én nem éreztem át azt, hogy ez komoly dolog lenne, amit csinál velem, persze, valamennyire igen, tudtam, de nem is tudom hogy mondjam, utána, amikor minden jó és szép volt, olyan kis semmiségnek tűntek azok a dolgok, amiket csinált.
Lehet, hogy csak hétvégére tudok elutazni, péntek - vasárnap, mégnem beszéltem a rokonommal, mivel még egyenlőre tesómmal és anyukámmal se..... De lehet, hogy tovább is tudok maradni. Ha hazajöttem, mindenképpen írok, hogy hogy alakultak a dolgok.
Szóval ne várjam meg, míg végigolvassa.... Erre nem is gondoltam. Mindenképpen az lesz, hogy a testvéremet kocsival odafogom hívni, s vele fogok elmenni, mert nem fog egyszerűen elmenni hagyni, ebben biztos vagyok.
Igen, a legjobban attól félek, hogy elkezd sírni és könyörögni, és újra csak azt az embert látom benne, akit szeretek, ez a legnagyobb félelmem, emiatt kené rögtön elmennem, otthagynom a levéllel és a bevezető mondatommal, tudom hogy miért mondtad ezt. Még mindenképpen átgondolom, mi lesz a legjobb megoldás. Megpróbálok megszervezni mindent, s utána lépni......
Mégegyszer nagyon nagyon köszönöm a segítséget!!! Azthiszem sose tudtam volna józan ésszel megcsinálni ezt, mindig hagytam volna, hogy visszakönyörögje magát, de most érzem magamban az erőt, hogy megtudom csinálni, mert van, aki rosszabb helyzetből is kitudott jönni, ennyire nem lehetek én se gyenge, hogy nemtudok....
Az egy óra _nagyon sok_! Ez a találkozás kávérendeléssel együtt se legyen több tíz percnél! És legyen ott a tesód, mondjuk a kávéház előtt, elérhető közelségben az elejétől! Nagyon nehéz ezt az elhatározást tartani, kicsit olyan, mint leszokni a cigiről, könnyebben megy, ha más is tudja, hoyg le akarsz szokni, motiváció, hogy mit fog szólni, ha mégsem megy :)
A cuccaid rakd össze, bízd rá anyukádra, vagy tesódra, juttassák el hozzá, amíg nem vagy. Ne kelljen vele találkoznod hónapokig!
Még valami: muszáj anyukádnak elmondanod (ha nem is teljes részletességgel), hogy milyen volt veled, különben ki fogja sírni anyukádtól a telefonszámod és hogy hol vagy, és attól mentsen meg a Teremtő... Ha elmondod neki, hidd el, anyukád mindenáron meg fog védeni tőle, legalábbis a titoktartással biztosan. De értenie kell
Szerencsére kicsit könnyebb a helyzet, mert 100%-osan nem élünk együtt. Ő lakik nálunk kb. 90%-ban, neki vannak nálam cuccai. Du munka után haza szokott menni, majd utána jön át hozzám, s ő alszik itt nálam.
Ez jó ötlet, amit mondasz, köszönöm. Testvéremnek fogok szólni, hogy mondjuk rá egy órára, ahogy találkozunk, jöjjön oda, s én elmegyek vele. Anyukám mindig du dolgozik, az kicsit bonyolultabb lenne.
Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, ha elkezd mondjuk sírni és könyörögni, mert még mindig a hatása alatt vagyok, de azthiszem olyan erős leszek, amennyire csak tudok és nem engedek neki. A tesóm pedig majd megment, mielőtt elgyengülnék......
Büszke vagyok rád :)
Kicsit még gyúrnod kell önbizalomra: "a sírásával és a könyörgésével nem fog meghatni, remélem ez így is lesz" - nos, csak rajtad múlik, de tudom, hogy nehéz.
Mivel saját tapasztalatból beszélek (nem a szituáció volt azonos, de a benned lévő érzelmi függést és befolyásolhatóságot megéltem, nagyjából veled egyidősen), merek még egy tanácsot adni: nagyon jó, hogy nyilvános helyen találkozol vele. Tudod úgy csinálni, hogy utána többet ne kelljen? Vannak nála cuccaid?
De, a helyedben nagyon röviden, és rögtön a közepébe vágnék (mielőtt elszáll a határozottságod a társaságában!), megmondanám, hogy az van, hogy vége van, és nem tudja megváltoztatni a döntésed, mert eldöntötted, a te életed, és így akarod. Ha érteni akarja, hogy miért, akkor tessék, itt a levél, és azt kéred, soha többé ne keressen. (Ha ez nem megy, ha nagyon nem megy, akkor ha nem mondod is el, mi van, csak mondd annyit, hogy fontos és végleges döntést hoztál, de nem tudod elmondani, ezért leírtad. Odaadod, eljössz. De azért jobb lenne, ha elmondanád egy mondatban, hogy vége...)
Ne nézd végig, ahogy elolvassa, és ne hallgasd végig! Menj el. Kérlek, hogy tudjon valaki, akiben megbízol, arról, hogy éppen mit csinálsz (szakítasz), nem kell mást mondani, csak hogy legyen a közelben, mert félsz, hogy a pasid kiborul, hogy reagál. Tudd odahívni, ha botrányt csinál, utánadmegy, akkármi.
Aztán menj haza, és lépj olajra, örülök, hogy meg tudtad oldani, hogy elutazhass!
Örülnék, ha jelentkeznél, itt vagy priviben, hogy mi újság! Klassz csaj vagy, menni fogsz, meglátod, milyen fura lesz visszanézni erre az időszakra utólag! De most még nehéz lépések várnak rád, jó lenne, ha nem llennél egyedül, titoktartással egy barátnőd vagy a tesód sem beavatható? Megkönnyebbülnél... Gondolok rád, hogy ilyen erős maradj s végigcsináld!
Az elgondolás nem rossz, de nem tudom, el fog-e engedni. Volt hasonlóban részem, ilyenkor jönnek a könnyek, a fogadkozások, és sanszos, hogy te megint elgyengülsz. Utána pedig pénteken nem rokonokhoz, hanem a kórházba mehetsz, mert a megtorlás hamar várható.
Nem véletlenül tanácsoltam, hogy beszélj a családoddal. Az már hatalmas lépés, hogy őket magad mögött tudod. Már az is segít, ha csak annyit mondanál nekik, hogy elmúlt, szakítani akarsz, és a pénteki utazásig otthon aludnál. A levél átadását inkább csütörtökre javaslom, hívd el anyukádat (egy órával későbbre, mint ahogy a barátoddal mentek), és együtt menj vele haza. Utána mindent elmesélhetsz neki. A cuccaidat nem tudod csütörtökön elszállítani tőle, amíg dolgozik? (Ami ottmarad, az nagy eséllyel helyetted fog darabokra törni/szakadni. Hidd el, neked könnyebb, ha a költözést nagyjelenet nélkül lezongorázod, és kész tények elé állítod.)
Az első lépést megtettem. Leírom mire gondoltam: írtam egy levelet Neki, nagyon őszintén szembesítettem a tettivel, leírtam Neki, hogyha ő nem is érzi, de terrorban élek mellette, ha nem is akarja felfogni, én már nem szeretem őt stb stb. Életemben nem voltam még ilyen őszinte Vele, mint amiket leírtam. A végére írtam, hogy viselkedjen méltóságteljesen, férfiként, és hagyjon elmenni, ne zaklasson, mert nekem egyedül nincs erőm megkűzdeni vele, s ne kényszerítsen arra, hogy elmondjam a családomnak, amiket tett velem. Ismerem őt, talán az, hogy most én is megzsaroltam, ez talán hatni fog. Nagyon jóba van anyukámmal, ő az "angyal", nem hiszem, hogy bevállalná mások előtt is, amit tett.
Du. elhívom egy kávézóba, ahova néha járni szoktunk, ott odaadom neki a levelet.... Így terveztem, talán semleges területen jobb ezt intézni, mások előtt. Csak azt nem tudom, utána mit lépjek. Elolvassa, utána mit mondjak neki? Vagy hogy reagáljak? Hallgassam Őt végig?
Leírtam azt is neki, hogy már nem vagyok az a befolyásolható liba, aki eddig voltam, a sírásával és a könyörgésével nem fog meghatni, remélem ez így is lesz.
Holnap vagy pénteken pedig elutazok a rokonomhoz, meglátjuk mennyi időre. Kifogom kapcsolni a telefonom, veszek egy másik simkártyát, amin tudok beszélni anyukámékkal, s ennyi. Visszajövök és reménykedem hogy vége lesz ennek....
Szerintetek?
MENEKÜLJ!!! Bántalmazott nő vagy, a reakcióid is tipikusak. Biztos nem vagy tökéletes, de senki nem az. Egy normális kapcsolatban a felek a másikat a hibáival együtt fogadják el. SEMMI nem indokolja, hogy egy férfi tettlegességhez folyamodjon, olyan nincs, hogy "kiprovokálod". Ezzel a szöveggel csak a jellemtelenségét próbálja palástolni. Fordulj pszichológushoz, a segítségével hamarabb fel tudod dolgozni a traumát. A NANE Egyesület is segíthet.
Mondd el anyukádnak és a tesódnak, mi történt, kérd a segítségüket. Szervezz magadnak 2-3 hét vidéki tartózkodást, ahogy itt már tanácsolták, aztán pakolj össze mindent, amid nála van, vidd anyudékhoz, és utazz el rögtön. Hagyj pár sort az asztalon, hogy eleged van a terrorból, nem szereted már, nem látod értelmét a kapcsolatnak, befejezted, ne is keressen. Utalj rá, hogy ha agresszívan próbálkozik, feljelented. (Esetleg vetess látleletet orvosnál, ezt is megemlítheted, még ha nem is így van.) Az ilyen barmoknak általában csak addig jár a szája, amíg gyengébbekkel kötözködhetnek, nincs kedvük a hatóságokkal is tengelyt akasztani.
Kerüld a régi helyeket, egy darabig ne mászkálj egyedül, a testvéred kísérjen el lehetőleg mindenhova. Ha utcán próbálkozik, sikíts segítségért, fordulj rendőrhöz, de semmiképpen ne maradj vele sehol kettesben!!! Csak akkor van esélyed, ha összekaparod magad. Gondolj sokat arra, hogy akarsz-e ennek az embernek gyereket szülni, hogy aztán már nemcsak téged, hanem a babát is püfölhesse.
Sok erőt kívánok neked!
Állati ügyesen manipulál, lelkifurdalással, behízelgéssel, érzelmekkel zsarolással. Ki tudja, talán az anyjától tanulta, de nem neked kell megoldanod, megmentened. A nők nagy része hajlamos rá, hogy elhiggye (akkor is, ha ésszel tudja, hogy nem működik), hoigy szeretettel meg tud menteni, meg tud változtatni egy pasit. Hát nem.
Megtapasztaltam, milyen, amikor az emberre teljesen képtelen helyzetben is tud hatni egy pasi. Csak az a megoldás, ha kivonod magad a hatása alól annyi időre, hogy meg tudjon szilárdulni az elhatározásod, tisztán, "kívülről" lásd a helyzeted, a saját vágyaid, szándékaid. T
ehát mielőtt olyan nagy döntést hoznál, hoyg el kell-e menned a városodból egy időre a szakításhoz, kezdd kisebb lépéssel. Az egyetembe belefér, hogy két hétre elutazz. Gondold végig, van-e rokonod, ismerősöd másik városban, akihez elmehetsz egy időre, gondolkodni. Oldd meg, szükséged van rá, az egész életedről van szó. A saját hibáidat, a tanulságokat akkor akard összeszedni, amikor már túl vagy rajta. A Nap is másképp fog sütni, ha végre szabadnak érzed majd magad :)
Másrészről mostkezdek megvilágosodni, hogy velem is baj van. Mindig engedek neki. Egyrészről kiszeretnék lépni a kapcsolatból, sokszor álmodozom arról, hogy ő már nincs nekem, nagyon jól megleszek egyedül is vagy hogy találkozok majd egy fiúval, szerelmes leszek. Talán erre vágyom a világon a legjobban, hogy érezzem azt az érzést....... Ennek ellenére, akárhányszor veszekszünk, mindig megbocsátok neki, amikor "zsarol", sokszor én keresem őt először, hogy akkor most mi a baja. Nemtudom elviselni, amikor megvan sértődve rám, szeretem ha úgy tűnik, hogy minden rendben van és ő is úgy érzi.
Nekem kéne segítség azthiszem, hogy változtassak a viselkedesémen. Ezt most nagyon könnyen letudtam írni, sőt, valahol be is látom, itt már csak a gyakorlati részével vannak gondjaim. A barátnőim szeretnék, mert mikor lelkiválságba vannak, azt mondják, mindig jó tanácsokat adok, jól átlátom a helyzetet, egyedül a saját helyzetemen nem vagyok képes változtatni :S
Nemtudom pontosan mire gondolsz, hogy milyen típusú.... Amit "szeretek" benne: engem imád, nagyon sokmindent megtesz értem (vacsit készít, beteg vagyok ápol), a sexben is mindig azt akarja, hogy nekem jó legyen. Másik oldalról: ha valami miatt megsértődik, "zsarol". Mondok egy példát. Nem úgy viselkedek vele, ahogy az neki tettszene - nem direkt, csak egyszerűen már nem bírok rá máshogy nézni - , akkor besértődik, teszi az ártatlant, megy pl. elmosogat vagy ad a kutyusomnak kajcit, és még én érzem rosszul magam, hogy miért bántam így vele. Vagy egy kis cetlit hagy reggel az asztalomon hogy soha többé nem látsz! Amikor iszik, arról inkább ne is beszéljünk. Akkor jön ki belőle minden, amit nem mert elmondani józanul, és mindent a fejemhez vág, ami őt bántja. Mint már írtam, szerintem teljesen igazságtalan dolgokat, amihez semmi köze, mert nem is jártunk akkor. Betegesen féltékeny, nem bízik bennem, egyszer kétszer már elkottyintotta, jó, oké, én ezt megis értem, van rá alapja,de az már régen volt és többet nem csinálnék ilyet már csak azért se, mert nem merek... Más pasik nevében felveszegetett (és szerintem most is) msn-re, és arra akart rávenni, hogy benne lennék e egy sexben, aztán ha olyat válaszoltam volna, utána jól a fejemhez vágta volna, hogy mekkora kúrva vagyok, amit egyébként is megszokott tenni.... :@ Csak nekem már több eszem, mindenkire gyanakszom, új emberrekkel neten már csak úgy kezdek el beszélgetni, hogy feltételezem hogy ő áll mögötte.....
Nemcsak velem agresszív, könnyen felkapja a vizet amúgyis.... Régen ez biztonságérzetet adott, hogy bárkitől megvédene, ma már inkább rettegek, hogy még az ismerőseimnek is nekimegy féltékenységében.
Szóval ő ilyen, nemtudom mire gondoltál pontosan.....
Az első lépés a sikerhez nagyon egyszerű: kezdd el az ellenkezőjét mondogatni!
Képes vagy rá, eldöntöd, te, és utána azt csinálsz, amit akarsz! Amit _te_ akarsz! Hajrá :)
Szívesen mondanám, hogy segítek, ha tudok, de nem vagy egyedül, csak elszigetelted magad ezzel a bajjal, számold fel ezt, vedd körül magad a körülötted levők (család, barátok) szeretetével és támogatásával, nagyon sok erőt fog adni!
Igyekezni fogok, megígérem..... De nagyon nagyon nem könnyű! Ha még így neten keresztül is egy pár szóból lejön ez a dolog....
Valamilyen szinten tudom, hogy velem is baj van, de igazad, igazatok van, mert most kell lépni! Ha most nemtudok lépni, később már nem fogok tudni. Igazából agyilag felfogom ezt, tisztában vagyok vele már egy jó ideje, csak nem vagyok képes a tettek mezejére lépni.....