Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családon belüli erőszak
Torolt_felhasznalo_912369
Létrehozva: 2007. július 7. 21:07
Sziasztok!
Ide várok mindenkit akivel sajnos megtörtént már vagy a mindennapjait ebben éli és azt is akinek barátja,ismerőse a szenvedő alany,lelki vagy fizikai terror alatt van.
milyen kiút létezik,túl lehet e ezen jutni vagy a seb egy életre megmarad?segítenek e a hivatalos szervek vagy csak homokba dugják a fejüket?
ha a férfi bántalmaz utáljátok e egy életre a többit is vagy azért idővel kiépíthető még az emberekbe vetett bizalom?
u.i.:ide tettem és nem az aktuálisba mert szeretet és gyűlölet közel állnak egymáshoz.és mert mindannyian vágyunk a szeretetre
Ez a legrosszabb,amit a párod,és az anyósod tesz!!Hallgatni,tűrni,nem szólni.....ez szinte útlevél a bántalmazó félnek,hogy nyugodtan csinálhatja,azt,amit csinál....
Te,a párod,és a gyerek nem tudtok sehova sem elköltözni???
Ja igen, egy másik topikban is írtam erről. Hát igen, sajnos anyós nem akar tudomást venni a dologról, "hová mennék, mit csinálnék" kérdésekkel el van hárítva a dolog. Nem is beszélnek egymás közt (a párom+anyós) erről a dologról, olyan mintha nem is lenne. Én azért veszem ennyire magamra, mert nem ilyen családban nevelkedtem. Persze, volt anyuék közt is veszekedés, de nem köcsögözték egymást, és ilyen hogy k.... anyád, el nem hangzott egyszer sem. A konyhakés pedig elő sem került. Itt igen, ez szinte természetes. Hála Istennek nem rendszeres, de 10.e körül előjön, meg éppen mikor milyen ing van a 'papán'. Görcsbe rándul a gyomrom, ha hallom a kapucsengőt, hogy mikor fog éppen tökrészegen feltántorogni és kiosztani a familyt
. Párom azt mondja, ne foglalkozzak vele, ne szóljak semmit, tűrni kell mert itt van munkalehetőség, itt kell lennünk .
Anyós már szépen belénevelte ezt a felfogást, hogy "fogjuk be a szánkat, ne törődjünk vele, engedjük el a fülünk mellett, majd másnap jobb lesz". Ma is flhoztam neki a témát, csak a vállát vonogatja, hogy most mit csináljon, nem szól semmit, jobb így mintha szólna, és minden nap ilyen veszekedések lennének. Olyan tehetetlennek érzem magam.
Bizony,hogy a bántalmazás öröklődhet generációkon át,hiszen,ha egy kisfiú abban nő fel,hogy apuka ütötte-verte,megalázta,bántotta az anyját,akkor ő azt fogja természetesnek venni,mert ez volt előtte a szülői minta...sajnos.
Nagy rá az esély,hogy felnőtt korában ő is így fog cselekedni,bár kivételek vannak,tudom!
Vagy,ha egy kislány azt látja,hogy a bántalmazott anyukája tűr,nyel és mindent elvisel,akkor ő ezt fogja megtanulni,hogy egy asszonynak,nőnek tűrni kell,legyen bármilyen megalázó egy helyzet.
Én ezért gondolom,hogy ha a gyerek élete forog veszélyben,mert ilyen is van,akkor az anyjának kutya kötelessége cselekedni!!!
Inkább legyek anyaotthonban,inkább legyen átmenetileg másnál a gyerekem,de még mindig jobb,mintha naponta kap egy kiadós verést....
Egyáltalán nem írtál összevissza, és nagyon jó, hogy konkrét tanácsokat is írtál. A kétségbeesetteknek erre van szükségük!
Érintetteknek és szakembereknek egyaránt ajánlom Morvai Krisztina:
Terror a családban című könyvét.
Sajnos a barátnőm is terrorban élt sok évig, 2 éve sikerült elmenekülnie. De túljutni rajta ki tudja, mikor fog? Zajlik a válás, gyerekelhelyezés, vagyonmegosztás, minden egyes bírósági tárgyalás kész rémálom neki, a volt férj , amkor csak tudja, fenyegeti. (Náluk elsősorban lelki bántalmazás volt, fizikai az ritkábban)
Ami félelmetes: több bántalmazót ismerek (munkából kifolyólag), akit a munkahelyén megbecsülnek, a kívülállókkal normális, udvarias, senki nem feltételezné, hogy mi zajlik eközben otthon. Ilyenkor, ha valami mégis kiderül, a kívülállók azt mondják, biztos a bántalmazott fél megérdemli, mert úgy viselkedik, meg különben is ilyen rendes ember biztos nem csinál ilyet, csak ráfogják.
Sajnos azt is tapasztaltam, hogy egyes családokon belül generációkon át ismétlődik a bántalmazás.
Természetesen esélye mindenkinek van!
Igen,van többféle megoldás,amíg rendeződik egy helyzet.
Igen,állami gondozásba adhatja a gyerekeket,vagy átmenetileg nevelőszülőkhöz,amíg megoldást talál az anyuka.Vagy pl.átmeneti(anya) otthonba költözni,mint,amilyen a miénk is.Az alatt az egy-másfél év alatt nagyon sok mindent lehet tenni,hogy renedeződjön a család élete.Az ilyen otthonokban az is jó,hogy nagyon minimális összeget kell fizetni,és az anyuka talán tud spórolni,ha ügyesen kezeli a pénzt.
Hogy én mit tanácsolnék annak,aki családon belüli erőszak áldozata?Tessék jelezni a külvilág felé!Tessék szólni a Gyermekjóléti-és Családsegítő Intézménynek,hogy itt vagyunk,bajban vagyunk,segítsetek!!!!!Tessék szólni szülőknek,barátnak,rokonnak,bárkinek!
Az a tapasztalatunk,hogy ilyenkor az agresszív fél meglepődik,és visszafogja magát...legalábbis valamennyire.Ha azt látja a bántalmazó fél,hogy az eddig lapító,megfélemlített fél elkezd cselekedni!!!!
Nem szabad tűrni,mert annak nagyon rossz vége lehet!
Az agesszív,verekedő társtól általában nagyon nehéz megszabadulni,de ha az anyuka küzd,és kitartó,akkor igenis sikerülhet!!!Lehet,hogy több hónapig,évig tartó hercehurca lesz belőle,de megéri!!
Azt is nagyon sokszor tapasztaljuk,hogy ha az anyuka a nálunk töltött idő alatt kitartó,és nem megy vissza a férjhez,akkor az egy idő után úgymond megunja,hogy zaklassa a családot,mert látja,hogy úgysem megy vissza hozzá a felesége.
Mint írtam,sikertörténetek nálunk is vannak,úgyhogy nem szabad feladni!!!!
De tényleg az a legfontosabb,hogy az ember szóljon,jelezzen,hogy baj van!!!Ez az első,és legnehezebb lépés,de meg kell tenni,főleg,ha gyerek/gyerekek vannak veszélyeztetve.
Ami még nagyon fontos!Az anyukának minél hamarabb be kell adni a válókeresetet,és a gyermekelhelyezési pert,mert amíg nincs róla papírja,hogy a gyerekek nála vannak elhelyezve,addig az "apuka" bármikor elviheti őket,mert-sajnos-joga van hozzá.
Ilyen esetünk is volt sajnos,hogy anyuka húzta-halasztotta a dolgot-hiába mondtuk neki-és egyszer csak megjelent az apa,és elvitte magához a gyerekeket "nyaralni",és mi nem tehettünk semmit!!!!Hála a jó égnek ez az apuka visszahozta a lúrkókat,nem lett baj.
Jól ösze-vissza írtam,elnézést,de cikáznak a gondolatok a fejemben....
DE írni akartam biztatót,és fogok is!
Van nagyon sok sikerélményünk is,amikor az anyukának sikerült kilábalni az adott helyzetből és azóta is normális családi életet él egy másik rendes férfi oldalán!
most mennem kell,mert a kislányom ordít....(2 hónapos)
Pl. írt ide olyan anyuka, akinek egy gyereke van, akkor neki mégiscsak van esélye, nem?
Vagy aki több gyerekes: nem adhatja pl. állami gondozásba a gyerekeit addig, amíg talpraáll? Mert akár egy-két év alatt is sokminden történhet: pl. összeszed annyi pénzt, hogy tud venni hitelből egy kis lakást, vagy összejön egy tök rendes pasival, akivel aztán már könnyebb.
Sziasztok!
Engedjétek meg,hogy hozzászóljak.
Családsegítő vagyok,és egy átmeneti otthonban dolgozom,ahol szinte csak bántalmazott anyukák,és gyerekek élnek,akiknek el kellett menekülni az agresszív,alkoholista,idegbeteg...stb. "apuka" elöl.Nagyon sok csúnya,és elképesztő esettel találkoztam már..
Hogy mi lesz ezekkel a családokkal?Kétféle eset van:
1.Amikor hiába próbálunk segíteni,de nem hagyja az anyuka!Igen!Ilyen is nagyon sok van!Nálunk ugyanis egy évig lehetnek,és ezidő alatt arra bíztatjuk őket,hogy próbálják megoldani a helyzetet,és mi amiben tudunk segítünk!Hivatalos levél megírása,munkahely,albérlet keresés,a gyerekek iskolába,óvodába való beiratása....stb,még hosszan sorolhatnám.
De van olyan anyuka,aki semmit nem tesz azért,hogy megoldódjon a helyzete.Az ilyenekkel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni.
2.Van a másik eset,amikor az anya minden megtesz,hogy rendeződjön az életük,de még a mi segítségünkkel sem megy sajnos.
Dolgozni ugyanis nem tud elmenni a 3-4-5 gyerek mellett.Albérletet nagyon nehéz találni,mert vagy a gyerekek száma miatt nem adnak ki nekik,vagy nem tudják megfizetni.
Szóval az ördögi kör....Ilyen esetekben mi is tehetetlenek vagyunkÉs az esetek nagy többségében a család visszakerül oda,ahonnan egy évvel korábban menekült az éjszaka közepén,papírok,és minden nélkül....
Ez egy nagyon nehéz dolog,és sajnos nagyon kevés családnak oldódik meg VALÓBAN az élete.
A hivatalos szervek......hát...nekünk is van rossz tapasztalatunk velük kapcsolatban.Nagyon nehezen,és csak a legvégsőbb esetekben emelnek ki egy gyereket a családból.
Na,de még tudnék itt órákat regélni a munkámról,most csak röviden leírtam az általánosságokat.
Ez egy iszonyatos játszma, ha anyósod magától nem lép, nem tudsz segíteni. Ha gyerek is érintett, akkor számomra nem lenne az a kényszer, ami ott tudna tartani. Albérlet, barátok, akármi, de ennek nem tenném ki ilyen fogékony korban a gyerekemet. (Az én lányom is éppen két éves.) A párodnak is magatokra kéne elsősorban gondolni, ezt nem az a kategória, hogy "apuci csúnyán szürcsöli a levest, nem túl szép szokás, de ő van itthon, tegyünk úgy, mintha mi se történt volna".
A NANE-nál jártál már?
most már én is bánom nem elöbb költöztem el.kimaradt a tinédzser korszakom,nálunk nem voltak házibulik,ha át is jött vki rettegtem épp jó hangulatban van e vagy beleköt a barátomba.
megalázott már számtalan ember elött.olyan mintha uralná az egész házat,az összes helyiséget.mintha az ő engedélyét kellene kérnem ehetek e,fürödhetek e.
néma csendben kell itthon lennem.zenét se hallgattam soha hangosan,ha valaki pont akkor hív telefonon mikor itthon vagyok sokszor nem is veszem fel nehogy hallja mit beszélek mással mert abba is beleköt.
jó pár dolog kimaradt az életemből és félek ezt ennyi idősen már nehéz pótolni vagy átesek a ló túlvégére....