Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családon belüli erőszak
Torolt_felhasznalo_912369
Létrehozva: 2007. július 7. 21:07
Sziasztok!
Ide várok mindenkit akivel sajnos megtörtént már vagy a mindennapjait ebben éli és azt is akinek barátja,ismerőse a szenvedő alany,lelki vagy fizikai terror alatt van.
milyen kiút létezik,túl lehet e ezen jutni vagy a seb egy életre megmarad?segítenek e a hivatalos szervek vagy csak homokba dugják a fejüket?
ha a férfi bántalmaz utáljátok e egy életre a többit is vagy azért idővel kiépíthető még az emberekbe vetett bizalom?
u.i.:ide tettem és nem az aktuálisba mert szeretet és gyűlölet közel állnak egymáshoz.és mert mindannyian vágyunk a szeretetre
ez a leírtak....hát igen.nemrég megismertem egy pasit.merőben más mint a többiek,de mégis mikor elmondtam neki a hátterem lelépett.napokig nem jelentkezett.aztán azt mondta nagyot hátrált emiatt.....szarul éreztem magam,hogy emiatt tőlem tart.ő rózsaszín burokban nőtt fel,a szülei szerették egymást.de megértettem.hisz ez a természetes,ha ebben nő fel az ember nem pedig erőszakban.
az viszont korántsem érthető,hogy azok akiket barátoknak hittél és mindig segítettél nekik a bajban szintén eltünnek mellőled....vagyis mellőlem.
Szia,
a helyzeted sajnos nagyon ismerős, amíg otthon laktam addig nekem is voltak hasonló hétvégéim, ünnepnapjaim, délutánjaim.
Amit tanácsolni tudok: mihamarabb menj el. Én nagyon megbántam, hogy 25 éves koromig velük laktam, már hamarabb lépnem kellett volna.
Addig amíg valami miatt - gondolom korod - ott kell maradnod próbálj valamiféle technikát kidolgozni magadban, hogy ki tudj belül maradni ebből. Így lehetsz valamelyest szabad.
A párkapcsolat pedig nem függ össze az otthoni dolgokkal - mi párommal már a 8. éve vagyunk együtt. Finoman szólva nem bírja eleimet, de kb. évente egyszer találkozik már csak velük ezt meg csak túléli.
Az egészben az a legszörnyűbb, hogy amikor láttam ezeket a hirdetéseket,akkor én is olyan távolinak, idegennek éreztem...nem hittem,h. valaha meg fogok élni ilyesmit....
A kívülállók/hozzátartozók mentségéül szolgáljon, hogy én sem hallgattam volna senkire előtte....a lelkileg "terrorizált"ember világa egy sajátos világ...
Amig meg nem tortent azzal, akirol tudtam-ereztem, hogy rajta kivul mas nem kell, o a legfantasztikusabb pasas a foldon. Hat, eleg nagy meglepetes volt... Na, hagyjuk, en is egyike vagyok azoknak a bizonyos hulyeknek, akik mindent elturnek..
igen... ha bántalmaz utálod utána egy ideig az összeset, és összerándul a gyomrod ha egy férfi felemeli a kezét vagy ingerült lesz a közeledben...
de elmúlik...
minden elmúlik...
csak meg kell találni azt aki nem bánt...
sem fizikailag, sem lelkileg.
Ugyanez a véleményem...mennyivel egyszerűbb a homokba dugni a fejüket és foglalkozni a felszínes dolgokkal....
Én szívesen beszélgetek erről, mert azt gondolom, talán mások figyelmét rá lehet irányítani a fontos dolgokra...
igen,én ugyanebben vagyok.megértem az érzéseid.sokszor én is azt kívánom bárcsak meghalna.leírni is szörnyű.ha meg normális napja van sőt kifejezetten kedves annyira megszánom.de tudom hogy aztán jön a balhé egy-két nap múlva.
még a fürdőszobába is telefonnal megyek ha hívni kell segítséget...
ha itthon van és nekem pont nincs hova mennem akkor egész nap csak kuporgok az ágyon és rettegek mikor mibe köt bele.mondvacsinált dolgok.
pedig tényleg nem csinálok semmi rosszat,amit tudok megteszek,segítek,de mégis....persze ehhez ismerni kellene őt...
sajnos mi már közek állunk a fizikai bántáshoz is.egyszer régen pár éve már megtörtént de persze első eset jogán meg lett bocsájtva.illetve én nem bocsájtottam meg de édesanyám igen
Sokan szégyellik és még segitséget se mernek kérni inkább palástolják és szenvednek tovább!A férfiak meg hát ügyesek,még véletlenül se hagynak látványos nyomot!
Mit tennétek ha valaki a közvetlen közeletekben igy élne de nem kérne segitséget?
Szörnyű ezt leírni, de életem egyik legszebb napja volt mikor meghalt. Halála után is évekig rémálmaim voltak, hogy mégsem halt meg és részegen ordibál.
Saját tapasztalat, hogy vannak dolgok amiket SOHA nem lehet megbocsátani. A mai napig nem járok ki a temetőbe sem, egyszerűen képtelen lennék rá. Semmit sem tett jóvá azzal, hogy meghalt, nem törölte ki az évek alatt felgyülemlett lelki sebeket.
Viszont nem szabad kijelenteni, hogy emiatt nem lesz valakinek családja, gyereke. Az ilyeneket átélt embereknek kicsit több időbe telik míg megbíznak valakiben, de hidd el van olyan ember aki a múltaddal együtt is tud szeretni.
Egyébként a bántalmazásokkal kapcsolatban nem fura, hogy a történelem néha ismétli önmagát? Hogy a gyerekek képesek a szüleik hibáját újra elkövetni? Számtalan példa van erre