Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családon belüli erőszak
Torolt_felhasznalo_912369
Létrehozva: 2007. július 7. 21:07
Sziasztok!
Ide várok mindenkit akivel sajnos megtörtént már vagy a mindennapjait ebben éli és azt is akinek barátja,ismerőse a szenvedő alany,lelki vagy fizikai terror alatt van.
milyen kiút létezik,túl lehet e ezen jutni vagy a seb egy életre megmarad?segítenek e a hivatalos szervek vagy csak homokba dugják a fejüket?
ha a férfi bántalmaz utáljátok e egy életre a többit is vagy azért idővel kiépíthető még az emberekbe vetett bizalom?
u.i.:ide tettem és nem az aktuálisba mert szeretet és gyűlölet közel állnak egymáshoz.és mert mindannyian vágyunk a szeretetre
Igen, bennem is sokáig volt az a gondolat,hogy "túl sok" leszek egy pasinak az én múltammal, az állandóan jelentkező exemmel, a berögződött félelmeimmel, a nem igazán ideális gyermekkorommal (alkoholista, de nem agresszív apa)...nem is igazán engedtem magamhoz közel senkit sem.
Talán a szakmámból kifolyóan, hogy másokat segítettem már át nehéz perceken...átvészeltem a nehezét, és a kezdeti bizalmatlan periódus után mertem bízni másokban, nem általánosítottam.
A mostani páromban rögtön a nyugalmat láttam, a stabilitást...és ez a mai napig is így van!
Kellett a türelme,az empátiája, a törődése...és még valami...hogy ő is, én is mindig őszinték legyünk, csak így működhet!
AKi elmenekül a múltad miatt...nem tud érted küzdeni...nem is hiszem,hogy akkor érdemes miatta szomorkodni. Akinek kellesz, nem azt fogja mérlegelni, hogy mennyi terhet jelentesz!
Kívánom, hogy Te is találj egy hozzád illő embert!!!!!
én ezt nem értem.meg lehet bocsájtani?persze saját érdeked mert ha hagyod magad akkor a tüske miatt soha nem leszel boldog.
de ha van gyerek is az embernek nem a saját "boldogságára" kell gondolnia.én sose bocsájtom meg a szüleimnek,hogy tönkrették az életem a gyerekkorom,hogy örök frusztrációt okoztak csak mert nem képesek elhatározni magukat.én szenvedek azért mert anno rossz döntést hoztak és házasságot kötöttek.hogy merik?
és most tőlem várják a megoldást,hogy én szerezzek lakást!én!nem ők.én inkább nem szülök gyereket,nem teszem ki annak,hogy 5-10 év után kiderül az apjáról,hogy idegbeteg.
a legszebb,hogy sokszor nem is emlékeznek arra mit tettek vagy mondtak.
szerencsés ha találsz valakit aki elfogadja a múltat és segít.
én harmadik félként,gyerekként éltem/élem ezt meg.nem csak ezt az egy példát láttam.szóval bennem szinte fel se merül a házasság gondolata vagy a gyereké.szinte.
most nincs párom,de már nem is reménykedek lesz olyan aki ezt lenyeli.eddig mind azt mondta mikor kiderült milyen büszkék rám,hogy eddig is kitartottam és nem adtam fel a saját kis életem de aztán rövid időn belül mondvacsinált indokokkal leléptek pedig nem is kellett az agresszív illetővel találkozniuk max egyszer.de mégis a tudat,hogy ilyen családból jövök elrettentő.nem tudnak mit kezdeni ezzel,én érzem magam leprásnak pedig nem tehetek róla.
12 év testi-lelki terrort túl lehet élni,meg lehet bocsájtani,de ehhez kell egy olyan új kapcsolat ahol ez a kérdés fel sem merülhet
10 évvel a válásom után--amikor már azt hittem nem is emlékszem a rossz dolgokra--hallottam az exemet valaki mással kiabálni és abban a pillanatban amikor űjra hallottam azt a hangot amitől évekig rettegtem,na akkor görcsbe rándult a gyomrom és elborított az ismerős félelem
a mostani párommal 11 éve élünk együtt és soha egy pillanatra se jutott eszembe,hogy esetleg bántani fog
Velem is megtörtént...lelki-fizikai egyaránt, mert összefüggnek!
Az exem egy évvel ezelőtt bántalmazott...a zúzódásokat és a lelki sebeket leszámítva ép bőrrel megúsztam.Még akkor éjjel felhívtam a barátnőmet,hogy szeretnék odaköltözni hozzá. Reggel elhagytam...fenyegetőzött öngyilkossággal,könyörgött, kiabált, de hál'Istennek nem érte el nálam, hogy maradjak. Sajnos, ő nem is emlékszik rá(ezt mondja)...a mai napig sem.
Hozzáteszem,hogy alkoholgondok is társultak...ez volt a másik ok, amiért nem maradtam vele...
Szerintem nem lehet soha tökéletesen feldolgozni, sok rossz emlék marad, ami váratlanul tör felszínre...valószínűleg voltak a bántalmazó részéről agresszív tendenciák (pl. kiabálás, tárgyakon levezetett, stb.)előtte is, ezért nehéz....
Nekem kellett kb. 7 hónap, amíg igazából csak saját magammal foglalkoztam, hogy megszabaduljak az exem szakítás utáni lelki terrorjától (munkahelyen hívogatás, villamosnál figyelés, stb.)....aztán találkoztam életem párjával, aki nagyon sokat segített.....mondhatom, nem volt könnyű dolga!
Bocsánat a hosszúra sikerült hozzászólásért....
Nekem a csúcs az a történet volt, amikor anyuka jelent meg nálunk a bíróságon, hogy tegyük ki a részeges, verekedős fiát a lakásából. Elmondta, hogy a rendőrök azért nem segítenek, mert szerintük addig nem magánlaksértés a srác magatartása, amíg nincs bírósági határozat, hogy el kell hagynia a lakást (ami anyuka nevén van!).
Na, hoztunk ilyen határozatot. Utána azért nem intézkedtek, mert ha van bírósági határozat, akkor azt a bírósági végrehajtónak kell végrehajtani.
Persze mire ez lezajlik, a fiú agyon is ütheti az anyját.
Személyszerint én elítélem azokat akik bárkit, legyen nő vagy férfi bántanak akár testileg, akár lelkileg.
Viszont egyszer én is eljutottam oda, hogy majdnem bántottam a páromat. Persze a végén a feje felett a falba vertem bele. Viszont ennek egy több hónapos lelkiterror volt az előzménye, amig idáig eljutottam. Sajnos szóval sokszor nagyobbat lehet ütni mint kézzel.
2. A hivatalos szervek SEMMIT, az ég világon SEMMIT nem tesznek, hanem a homokba bújnak - jó mélyen!
MÉg a testi erőszaknál is, a lelkit megmég bizonyítani se lehet!
Én nem utálom a többit, csak azt az egyet - de azt nagyon!
engem sem vedett meg a torveny... meg a hazunkat is nelkulunk adhatta el... 20 millankon vett maganak egy sep hazat... pereljem be 3 ev utan???
( eddig nem mertem lepni, mert feltem tole... )
Szóval mindenképpen nagyon nehéz.
Segítségnek a családra/barátra gondoltam, aki biztat, melletted áll, hogy kilépj a kapcsolatból, hogy merj új életet kezdeni.
Tudom, hogy amíg vér nem folyik, addig a hatóság nem csinál a semmit....