Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagyon örülök, hogy jól vagy és hogy nem volt túl vészes a punkció. A 7 petesejt meg egyszerűen csodálatos, biztos lehet majd fagyasztani belőlük. Hányat fogtok visszakérni? Pihenj sokat és holnap várjuk a híreket. Szerintem a pici vérzés nem jelent gondot, néha a síma rákszűrés, inszem alkalmával is vérzik egy kicsit az ember.
Nagyon aranyosak vagytok, hogy gondoltatok rám! Látom, van három privim is, mindjárt olvasom.
Először is, moxa, rajtad a világ szeme, ugye mégiscsak meglesz a két csík!
Pontosan mikor volt a beültetés? Mit mondott a doki, mikor tesztelj? Reggeli koncentrált pisi kellene, ha halvány, az már jó jel!
Tessék holnap reggel egyet tesztelni, de szigorúan a reggeli vizeletből! Okszi?
Nálunk megvolt minden. Sajnos, a hétvégén felfáztam, vagy legalábbis a szokásos tünetek: állandó vizelési inger és csípős pisilés. Brrrr! Majd megvesztem, mert azért ugye mostanában nem lehet akármit beszedni. Szóval felfázós tünetekkel mentem a punkcióra. Lányok, olyan kíméletesen csinálták, amilyen kíméletesen csak lehet. Ott adták be az altató injekciót, ahol vért szoktak venni, így semmi sem fájt. 7 méretes petét nyert a doki, én keveselltem, de a doki nagyon elégedett volt, remélem, mind meg fog termékenyülni, na jól van, akár egynek megengedem, hogy ne! Szeretnénk bebiztosítani magunkat, legyen fagyasztott embriócska is.
Holnap kell teliznem a Kaáliba, hogy mire jutottak a biológusok, és hogy mikor kapom vissza a babucikat.
Már kialudtam magamat, de azért még mindig nyomi vagyok.
Talán holnapra minden oké lesz.
Viszont egy picit véreztem a punkció után, de az normális, nem?
Egész nap gondoltam rád. Most biztosan alszol. Remélem szerencsésen átestél a beavatkozáson.
Szia!
Köszi, aranyos vagy. Én is reménykedem, de a tegnapi teszten olyan halvány a másik csík, hogy csak akkor látom, ha nagyon akarom. Lehet, hogy ez inkább negetív, bár azt olvstam, hogy ha nem a reggeli első vizeletből csinálom a tesztet, akkor két vizeletürítés között, legalább öt órának el kell telnie ahhoz, hogy kimutatható legyen a hcg. Ehhez képest, én úgy két-három óránként járkálok pisilni, mert a transzfer után azt mondták, hogy napi bő 3 liter folyadékot kell fogyasztani. Ezért nem adom fel, csütörtök reggel csinálok még egyet. Addig is megpróbálok pozitív lenni, és szurkolok Zsuzsának. A többieknek puszi, és türelem.
Nagyon sokat fogok gondolni Rád holnap. Tudod, csak pozitívan!
Moxa, megcsináltad már? Remélem, hogy Te leszel a topik első kismamája, aztán Zsuzsa és szép sorban a többiek. . .
A holnapi punkcióhoz nagyon szorítok neked és remélem sok szép petesejted lesz!
Szia!
Remélem nem izgulsz angyon a holnapi punkció miatt!
Hogy viselted a Profasi beadását?
Tudod már, hogy hány tüsződ van?
Bocs, de este már nem tudtam válaszolni. Remélem Neked nem fájt annyira, mint nekem. Két ampullát kaptál Te is? Jó izgis lesz a következő pár nap. Holnap délelőtt mész a punkcióra? Nagyon feszül a pocid?
Délután csinálok egy tesztet, utána jövök az eredménnyel. Legszívesebben most megcsinálnám, de megígértem a páromnak, hogy megvárom.
Nekük sajna, nem mondta a doki. :-((
Valamelyik topikban olvastam, hogy nagyon, és mit ne mondjak, nagyon félek!
Gőzöm nincs, hány tüszőm van. De volt egy jópár a múltkor még, remélem, nem fejlődtek vissza. :-)
Azt hiszem Moxával és veled történnek most a legérdekesebb dolgok. Ez a mai szuri már meg sem kottyan neked!
Nagyon szorítok és szívből kívánom, hogy sok szép petesejted legyen kedden.
Most mennyi van, mit mondott a doki?
Moxa, remélem jól alakulnak a dolgok és kedden örömteli eseményről számolhatsz be nekünk.
Jó éjszakát mindenkinek!
Nem csináltam, mert elhatároztam, hogy kibírom holnap reggelig. Gondoltam, minél később, annál biztosabb. Remélem.
Gondolok Rád, nagyon szorítok. Hány tüszőt érleltél?
Csináltál még egy tesztet ma?
Mi az eredmény?
Drukkolok!
Ma megyünk este 11-re beadatni a tüszőrepesztő szurit a Kaáliba. Nem nagyon örülök neki, mert hulla fáradt vagyok már most. :-(
Én is olvastam a könyvet, és én mindenkinek csak ajánlani tudom. Szerintem sokkal jobb, ha ismerjük a kockázatokat, mintha homokba dugnánk a fejünket, és azt gondolnánk, nem történhet semmi rossz. Bár a 62. oldalnál én is dobtam egy hátast, de nem rettentett meg annyira, hogy lemondjak a lombik lehetőségéről. Igaz a mondás, miszerint egy nő két dologért képes bármit megtenni, hogy legyen gyermeke, és, hogy ne. Nagyon örültem amikor olvastam az írásodat, ez biztos sokakat kiemelne a gödörből.
Az ICSI-ről pl. azt mondják, hogy nem működik benne a természetes szelekció, nem a legfürgébb "kisfickó" végzi a megtermékenyítést. Erre én azt mondom, hogy normál esetben - nem lombik eljárásnál - a nagy futóverseny győztese egyesül a petesejttel, mégis sajnos néha előfordul, hogy valami baja lesz a babának. Ez sajna benne van a pakliban.
Másrészt viszont szerintem mi, lombikosok nagy előnyben is vagyunk a többiekhez képest!
Egy normál esetben a nő lót-fut egész nap, nem is igazán készül fel a várandósságra, mire megtudja, hogy gyereket vár, eltelhet jó néhány hét is. Közben lehet, hogy egészségtelen életet él, vagy pl. elmegy röntgenre. Pedig az első pár hét a fejlődés szempontjából a legfontosabb. Nekünk viszont megvan az az előnyünk, hogy órára pontosan tudjuk a megtermékenyítés, beültetés időpontját, tudunk rá készülni, előtte méregteleníteni, terhességi vitamint szedni, lelkileg ráhangolódni, sokat pihenni. Mi már a fogamzás előtt rengeteget tehetünk a babánkért, akire úgy várunk.
Szerintem a lombikkal fogant babákat a méhben az orvosok is fokozottabban figyelik - főleg ha a meddőségi központban van a terhesgondozás is.
Most nem azt mondom, hogy örülök, hogy jaj, de jó, lombik módszerrel lesz gyerekem, de szeretem a legnehezebb helyzetben is megtalálni a lehetőséget (mert hiszem, hogy az mindig van), amivel a nehézségeket egy kicsit a javamra fordíthatom.
Bocs a késői válaszért, de nem igazán értem rá.
Tényleg nem azért írtam a levelet, hogy bárkinek is elvegyem a kedvét az egésztől, de gondolj csak bele, nekem öt éve erről szól az életem. Egyszer az ember elérkezik arra a pontra, hogy úgy érzi elég volt. Nem csak arról van szó, hogy nincs hozzá erőm, hanem úgy gondolom, hogy nincs értelme és nem szabad bármi áron ragaszkodni valamihez, aminek ennyire bizonytalan a végkifejlete.
Valószínűleg, ha nem lenne már egy gyerekem, azért másképpen gondolnám a dolgot.
A többi megy priviben.
Zsuzsa voltál ma UH-n?
Akkor mégis jól tettem, hogy nem vettem meg a könyvet mert csak betojnék még jobban. Így is nagyon félek az egésztől és sokat vaciláltam, hogy belevágjak-e. A kockázati tényezőkről én a papírokon olvastam amiket majd alá is kell írnunk a férjemmel, ott is volt éppen elég. :-( Én is úgy érzem most, hogy ha nem sikerül az első akkor nem lesz erőm folytatni.
Nálad mit jelent, hogy felborult a hormonháztartásod? Miben nyilvánul meg?
Köszi, hogy gondoltál rám, igazán rendes vagy!
Te kiolvastad már a másik könyvet?
Hát. . . nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt megvenni. Még csak az 53. oldalon tartok, tehát sztorikat nem olvastam csak az orvosi részét. Függetlenül attól, hogy már rengeteg helyen utánanéztem a dolgoknak, hát mit mondjak, tudtak újat mondani.
Nem tudom, nálatok hogyan volt, de nálam olyan rengeteg kockázati tényezőre azért nem hívták fel a figyelmem. (Talán nem akartak elijeszteni).
Nem hiszem, hogy ha ez a mostani sem fog sikerülni, még egyszer belevágok.
Ne haragudjatok, ezzel senkinek nem akartam elvenni a kedvét!!! Azt hiszem én már eddig is túlságosan megterheltem a szervezetemet az évek során ezzel a rengeteg hormonnal, így is teljesen felborult a hormonháztartásom. Örülök, ha valaha még normálisan fog működni.
Azért nem mindenkinél ilyen tragikus a helyzet, mint nálam.
Sok sikert mindenkinek!
Szóval én rosszabbra számítottam.
Igaz, hála istennek, nincs semmi mellékhatása nálam a gyógyszereknek.
Szóval szerintem senki se vaciláljon, amíg van esély így, így kell próbálkozni!
Nem lehet tudni, később mi lesz, a hormonszintek sajnos, a nőknél idővel nagyon könnyen felcsúsznak.
Engem egyáltalán nem viselt meg, sőt inkább erőt és reményt adott. Nagyon pozitív szerintem a végkicsengése, hiszen minden történet sikertörténet, minden riportalanynak - ha néha nagyon sok küzdelem árán is - lett gyereke, sőt nem is egy, hanem akár kettő-három.
Moxa, jó, hogy közénk jöttél és tiszta szívből szorítok Neked! Pihenj sokat, most a nyugalom a legfontosabb!