Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kérd és megadatik
Létrehozva: 2007. május 30. 16:09
Sziasztok!
Olyan emberekkel szeretnék beszélgetni, akik olvasták vagy már hallottak a következő című könyvet:
Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik! (Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz!)
És van kedvük a tapasztalatokat megosztani egymással és velem.
Aki nem ismerné röviden leírom, mire számíthat, ha elolvassa. A vonzás törvényéről szól, amire gondolsz, azt vonzod be az életedbe. De ezen tudsz változtatni, ha akarsz és olyan dolgokat vonzol be, amire előtte nem is számítottál, avagy hogyan érjünk el bármit (bármit!), életünk bármely területén, élvezettel és könnyedén.
A könyvben nekem az tetszett a legjobban, hogy különböző gyakorlatokkal megmutatja, hogyan kell a föld fellett járni 5 cm-rel és boldognak lenni a cél eléréséig.
Olyan emberekkel szeretnék beszélgetni, akik olvasták vagy már hallottak a következő című könyvet:
Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik! (Bárki lehetsz, bármit megtehetsz, és bármire szert tehetsz!)
És van kedvük a tapasztalatokat megosztani egymással és velem.
Aki nem ismerné röviden leírom, mire számíthat, ha elolvassa. A vonzás törvényéről szól, amire gondolsz, azt vonzod be az életedbe. De ezen tudsz változtatni, ha akarsz és olyan dolgokat vonzol be, amire előtte nem is számítottál, avagy hogyan érjünk el bármit (bármit!), életünk bármely területén, élvezettel és könnyedén.
A könyvben nekem az tetszett a legjobban, hogy különböző gyakorlatokkal megmutatja, hogyan kell a föld fellett járni 5 cm-rel és boldognak lenni a cél eléréséig.
Feltétlenül írjál be megerősítéseket.
Tanulunk belőle.
Én örülnék neki.,és szerintem a többiek is.
Egyébként ha érdekel, esetleg majd beírok ide egy-két megerősítést azok közül, amelyeket mostanában mondtam föl az e-könyv olvasóm hangrögzítőjére, és amelyeket a hanghullámszerkesztőn most pucolgatok le a fölös zajoktól. Eddig egyes szám első személyben fogalmaztam, azaz, a saját nevemben beszéltem, de nemrég (nem utolsósorban Brian Tracy hatására) rájöttem, hogy az egyes szám második személyű, tegezve megfogalmazott megerősítések valószínűleg hatékonyabbak. De hogy mennyire, arról még fogalmam sincsen, mert ez lesz az első ilyen hanganyagom.
Ja, inkább hallgatok olyan zenét, amitől feldobódom.
https://www.youtube.com/watch?v=F13DA0h5EQ4
Fejlődsz, fejlődsz, látod.
Jól van,vicceltem.
Látod a smyliból.
Aranyos vagy.
Persze,le is kell cuppanni az ilyen irányú gondolatokról, mert csak magadat idegesíted vele.
Ez részemről nem ítélkezésnek, hanem szájtépésnek volt szánva. Lehet, hogy fölöslegesen. Majd megtanulok lecuppanni róla. Mindenesetre tanulságos volt, mert már a saját életemre, hangulatomra is kezdett rossz hatással lenni, de még idejében sikerült visszafognom magamat valószínűleg.
Dehogy vagy zavaros.
Pontosan azt teszem,amit leírtál.
Annyi különbséggel, hogy nem kell tisztáznom, hogy miért vagyok lenn.
Tudom,mi a bajom.
A többi stimmel,pontosan így cselekszem.
Köszi a segítséget, aranyos vagy.
Nem szabad, hogy téged idegesítsen az, hogy ki mire használja az ezót.
Nem mindenki nőtt fel hozzá.
Mindenkinek magától kell rájönnie a fejlődésre.
Különböző személyiségű emberek vagyunk, az egyéniségünk is más, az ezó hatása is más fejlődési úton jut el hozzánk.
Nincs ezzel semmi baj.
Ítélkezni,meg tudod, nem a mi feladatunk.
A férjem soha nem olvasott ilyen könyvet, és az életét mégis, ösztönből nagyon kiegyensúlyozottan éli, szerencsés természet.
Pedig nem könnyű az élete, nagyon sokat dolgozik.
Én tudatosan, könyvekből tanulok sokat, neki meg a vérében van.
Pontosan tisztázd le, hogy mi a bajod, mitől vagy lenn. A legfontosabb a félreérthetetlenül célzott megfogalmazás. Aztán írd le, vagy gondold végig, mint valami nyelvtani példamondatot, a jelentését, de érzelmi reakciók nélkül.
Aztán fogalmazd meg jelentéstanilag a pontos ellentétét. Így kiderül, hogy mi az, ami segíthetne rajtad. Aztán lehet elkezdeni tervezni azt, hogy mi lenne az, ami afelé vinne, amit a pozitív mondatban megfogalmaztál. Remélem, nem voltam túl zavaros.
Ja, és bőven elég, ha gondolatban csak ahhoz ragaszkodsz, hogy a számodra jó, megkönnyebbülést hozó dolog megvalósuljon.
Nem, én nem akartam senkit fikázni, hogy senkinek az indíttatásait, amiért az ezóhoz fordul. Nem ez volt a célom. Hanem az idegesít, hogy a többség ezek szerint mégsem szabadul meg a tudatalatti önkorlátozó hiedelmeitől, ahogyan ezt közismerten nevezni szokták. Szerintem ebben az országban, főleg, ha nőkre vonatkozik, sokkal korrektebb elnevezés lenne a belső öncenzúra. Amit megint csak a külvilágnak való megfelelési vágy motivál. Arra célzok, hogy az ezóval a kiömlött vizet törli fel (rossz közérzet javítása), ahelyett, hogy elzárná a csapot, vagyis megszüntetné azt, hogy kihasználják (olyan élethelyzetet és lehetőségeket vonzana be tudatosan, hogy beinthessen azoknak, akik kihasználják, és saját, magához méltó életet teremtene helyette).
Bennem felmerült.
Bocs, de az föl sem merül benned, hogy valamilyen teljesen más forrásból is legyen jövedelmed? Amit mondjuk nem neked kellene kitalálnod, csak meg kellene szabadulni attól a ki nem mondott, tudatalatti alapvetéstől, hogy jövedelmet márpedig csak munkabérből lehet szerezni, aki meg nem, az vagy csaló, vagy zseni, de semmiképpen nem átlagember. Mert ez egy tipikusan hibás magyar gondolat.
A főnököd esetleg - valamilyen közvetett módon - lelkileg terrorizált téged? Esetleg más munkatársakat is? Vagy egyszerűen csak borzalmas munkahelyi légkört teremtett?
Igen, a férjed panasza téged is legyengíthet,mert olyankor vámpirizál, vagyis belőled próbál erőt nyerni.
Nem könnyű.
De, jó irányban tereled a párodat.
Én mindenkit leszoktattam a negatív gondolkodásról.
Szerencsére hallgattak rám.
Minden számunkra nem előnyös dologból ki kell hozni a jót.
Most én is nagyon lenn vagyok, de igyekszem evickélni.
Erősnek kell lenni.Nagyon nehéz, de csak így megy.
Mikor rossz hírt kapok, elég nehezen megy a pozitív gondolkodás. Próbálok ilyenkor nem kétségbe esni.
Sajnos a férjemet nem tudtam "rávenni", hogy olvassa el Brian Tracy könyvét. Megbeszéltem Vele, hogy legalább a panaszkodást csökkentsük le. Ez által sokkal nehezebben megy nekem, mikor negatív dolgokról beszél velem. Ezt nem tudom még kezelni.
Tényleg nagyon fiatal vagy.
Én meg már vénasszony, képzeld 60 éves leszek novemberben.
Májusban pedig 40 éves házassági évfordulónk lesz.
Szalad az idő.
Én még nagyon fiatal vagyok. 53 éves. Hú! Most gyorsan kiszámoltam, mennyi is.
Hirtelen 1 évvel kevesebbnek gondoltam magam. 
Nagyon tetszik, ahogyan Louise mondja. Egy másik élet zsenge kora.
Ezek az apró hópelyhek.
Nagyon jó.
Sziasztok.
Tüneményesek vagytok, ahogyan,és amit leírtok.
Talán fiatalabbak vagytok,mint én, ezért kicsit írnék dolgokat.
Lányok, azzal sohasem foglalkozzunk, hogy ki miért használja az ezotériát.
Ha valaki azért, hogy jól érezze magát, tegye.
Ha valaki a mások terheit is cipeli,és úgy érzi jól magát, tegye.
Nem ítélkezünk, ez mindennek az alapja.
Természetesen a lényeg, hogy Te miért használod, neked miért a jó.
Hogy a hatodik szomszédnak miért jó, nem biztos, hogy az ránk tartozna.
Amíg így gondolkodunk, nem értünk egy magasabb célhoz, vagy magasabb szintre, pedig ez a lényege az ezotériának.
Tehét, nem ítélkezünk.
Elfogadunk.
Egyébként nagyon ügyesek vagytok, nagyon szívesen olvaslak benneteket.
Gratulálok, csak így tovább, és gyertek.
Én sem állítom, hogy csupán a közérzetem javítása érdekében vettem elő a könyvet. Akkor azonban az volt az elsődleges cél. Hiszen nálam a piszkos anyagiak is nagyban közrejátszanak. Ezt nem akarom itt bővebben kifejteni. Nem is gondolnám, hogy az anyagi helyzetünk pár hónap alatt helyreáll, de kitartóan gyakorlom az ezekre irányuló megerősítéseket. Nem régen fizetésemelést kaptam, a férjem is elkezdett kicsivel többet keresni. Hazudnék ha azt mondanám, dől a pénz, de kezdetnek nem rossz. Pár hónaptól mit várhatnék.
Sziasztok!
Nekem a munkahelyemen a főnökömmel voltak problémáim. Már olyannyira, mikor jöttünk kocsival a férjemmel már gyomoridegem, hányingerem volt. Mikor megláttam, hozzám szólt, undor fogott el. Ez odáig fajult, hogy egyszer összeestem, mentőt hívtak. Rájöttem, így nem mehet tovább. A pénzre nagy szükségem van, nem mondhattam fel. Akkoriban hallottam Szabó Pétertől, hogy találkozott Louis-el. Tőle hallottam arról a videóról amiről írtam. Minden nap hallgattam, akkor vettem elő újból a könyvét. A videóban hallottam Tőle egy nagyon hasznos tanácsot, amit azóta is sűrűn ismételgetem. "Szeretem a munkámat, szeretem a munkahelyemet, szeretem a munkatársaimat és szeretem a főnökömet." Nem mondom, hogy ez 100%-ban így van, de nagyon sokat javult a közérzetem.
Persze! Azzal kellett kezdenem, hogy önmagamat szeretem!
Nagyon sokat ismételgetem a különböző megerősítéseket. Így nincs időm a rossz gondolatokra. Ha nagyon elkalandozok, megkeresem a számomra legmegfelelőbbet.
Kérdés persze, hogy ki milyen céllal vesz kezébe ezós könyveket. Nekem ilyenkor mindig egyértelműen az, és csakis az volt a célom, hogy jobb életem legyen. Más semmi. Személy szerint mindig rühelltem, ha egy rajta úgymond segíteni akaró könyvben nekem, az olvasónak célzott, kéretlen erkölcsi útmutatás(oka)t találtam. Különösen, ha olyan dolgokat feltételeztek rólam látatlanban, amit nem hogy soha nem tennék, de amely dolgok olyan emberekre jellemzőek, akik érzelmileg még egyáltalán nem nőttek fel. Ez egyébként amerikai könyvekre nem jellemző, ott felnőttnek tekintik az embereket, akik képesek felmérni a tetteik jelentőségét, és vállalni azokért a felelősséget.
Ezért van, hogy a többség ezen a fórumon azt tartja sikerélménynek, hogy jól érzi magát (körülményei ELLENÉRE!!! persze ez nincsen megfogalmazva, de egyértelműen ott bujkál a sorok között), vagy sikerült elkerülnie a körülményei okozta teljes kikészülést, mert a mások terheit is ők cipelik. Ahelyett, hogy olyan sikerekről számolnának be, mint mondjuk akármelyik Joe Vitale-könyvben a szerzőnek beküldött levelekben áll amerikai nők által megírva. Pl. hogy sikerült egy jól működő saját kis céget alapítania, egyre növekvő kuncsaftkörrel.
Na, én ilyesmit tartanék sikerélménynek. Nem az "ölbe hullott" kacsalábat vagy lottófőnyereményt. Egyébként az is jellemző, hogy a magyar közgondolkozásban ez számít sikernek, nem azért, amiért esetleg örömmel (azt nem munkának érezve), hivatástudattal megdolgoztál.
Végre meg tudom fogalmazni, mi az, ami általában véve az ezós könyvekkel kapcsolatban piszkálja a csőrömet.
Konkrétan: nagyon fontos, és szép gondolat, hogy az ember tanuljon meg a saját háza táján is söprögetni. Sőt. Minél több dologért vállalsz tudatosan felelősséget az életedben, annál több dolog, körülmény fölött lesz egyre nagyobb hatalmad. (Érdekes, hogy ezt is kevesen tudják.) Csakhogy. Mint ahogyan említettem volt, a "társadalomnak" továbbra sem érdeke, hogy a nők megtanuljanak a saját fejükkel gondolkozni, és elsősorban jól felismert és felfogott önérdekből cselekedni. Ezért gondolom, hogy Tannéninek már az is sikerélmény, hogy elkerült egy idegösszeomlást, ami minden bizonnyal azért lehetett (persze nyilván csak találgathatok), mert abnormálisan sok elvárásnak kellett megfelelnie, és egyszerűen nem ment, mert az emberek legtöbbjének nem menne. Csak a nőktől ebben az országban valamiért abnormálisan sokat várnak el, többek között azt, hogy mindig a mások érdekét helyezzék a sajátjuk elé. És erre a legtöbbjük nem úgy reagál, hogy akkor egyszerűen ledobja a válláról a fölös terhet, hogy főjön azért másnak a feje (ahogyan kellene), hanem magát megpróbálja "rendbehozni" az extrém magas terhelés "mellett", attól nem megszabadulva, hanem azt megpróbálva teljesíteni. Hát szerintem nem így kéne! Ha nem ez lenne, lefogadom, hogy Tannéni is sokkal-sokkal előbbre tartana, pl. az lenne a sikerélménye, hogy méltán megérdemelten szénné keresi magát, és nem hogy idegösszeomlást került el, hanem az ilyen föl sem merül, és szuperül érzi magát a bőrében.
Bocs, ez nagyon zavarosnak tűnhet, de most valahogy nem tudtam visszafogni magamat.
A "p." az a "például" rövidítése, azaz "pl." akart lenni.
Biztos vagyok benne, hogy az is rengeteget számít, hogy ezek a könyvek az USA-ban íródtak. Az ott élők, köszönhetően annak, hogy az őseik egy teljesen "tiszta lapról" induló országot építettek föl, ezért egy csomó negatív beidegződéstől mentesek, amitől az európaiak, és különösen a kelet-közép-európaiak nem. Főleg a nők, akik szerintem ebben az országban agyon vannak szabályozva egy rakás, a legkevésbé sem az ő érdekükben, hanem pont hogy azok ellen dolgozó, gyerekkorukban beléjük nevelt "szabályozó", öngátló és önbizalom-blokkoló beidegződéssel. Engem őszintén szólva ez dühít a legjobban.
Mindenesetre hála istennek, az USA-beli könyvekben a sorok között is, és nyíltan is megvan mindaz az egyenlőséget természetesnek tekintő szemlélet, ami innen hiányzik. Ezért nem szeretem p. én a magyar és német ezós könyveket. (Szepes Máriát sem.)