Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mykee számtech topikja
Létrehozva: 2007. Április 4. 14:49
Helló mindenkinek! 
Ahogyan megígértem, igyekszem a számítástechnika alapjait és rejtelmeit megosztani veletek, hogy jobban érthető legyen mindenki számára.
Ígérem nem lesz nehéz, és próbálom színesen, hétköznapi nyelven átadni, amit tudok.
Ha bármi nem lenne tiszta, vagy kérdés, esetleg kiegészítés lenne, szívesen várom, hogy teljesebbé, érthetőbbé váljon a dolog.
Azért tettem a Szórakozzunk csoportba, hogy ne tanulásnak, inkább szórakozásnak vegyük, hiszen a számítógép erről is szólhat.
Remélem sikerül megérteni az alapokat, amiből már ki lehet indulni, például webszerkesztőnek, grafikusnak, videósnak, uram bocsá' programozónak vagy rendszergazdának.
Megpróbálok tematikusan haladni, tehát nem elsősorban segítségkérő topiknak szánom, de arról is lehet szó. Azért lépcsőzetesen, hogy felépítsem az egészet, és ne ugráljunk témák és problémák között.
Na vágjunk bele.
Ahogyan megígértem, igyekszem a számítástechnika alapjait és rejtelmeit megosztani veletek, hogy jobban érthető legyen mindenki számára.
Ígérem nem lesz nehéz, és próbálom színesen, hétköznapi nyelven átadni, amit tudok.
Ha bármi nem lenne tiszta, vagy kérdés, esetleg kiegészítés lenne, szívesen várom, hogy teljesebbé, érthetőbbé váljon a dolog.
Azért tettem a Szórakozzunk csoportba, hogy ne tanulásnak, inkább szórakozásnak vegyük, hiszen a számítógép erről is szólhat.
Remélem sikerül megérteni az alapokat, amiből már ki lehet indulni, például webszerkesztőnek, grafikusnak, videósnak, uram bocsá' programozónak vagy rendszergazdának.
Megpróbálok tematikusan haladni, tehát nem elsősorban segítségkérő topiknak szánom, de arról is lehet szó. Azért lépcsőzetesen, hogy felépítsem az egészet, és ne ugráljunk témák és problémák között.
Na vágjunk bele.
Csúnyán hangzik mi?
Na mi is az az operációs rendszer? Gyakorlott műtős egyből rávágja: az a sorrend, ahogyan egymást követik az operációk.
Na jó, elég ennyi a rossz viccből, inkább gondoljuk végig logikusan, vajon mi lehet?
A gépünk összeállítva, minden vadi új, megnyomjuk a bekapcsolás gombot (remélem minden be van dugva a konnektorba, ami oda való...) és elindul a masina. Csippan egyet, a Bios ellenőrzése lefut, minden rendben és ezután... Na mi jön ezután? Semmi. Na jó, ha ilyen makacs, újraindítjuk. Most nem csippan, hátha most. Teszt lefut, és... már megint valami hiba, hogy nincs operációs rendszer. Próbálgathatjuk többször is, a végeredmény ugyanaz lesz: a teszt oké, minden hardver a helyén és kész.
Tehát a Bios feladata az eszközök megfelelő működtetése, de azon kívül, hogy jelzi: nincs hiba, azzal nem sokra megyünk. Tehát kell egy olyan program a gépre, ami egy alapot ad a többinek. Tehát egy olyan szoftver, amire felpakolhatunk mindenféle szépséget és hülyeséget egyaránt.
Ha házban gondolkodunk, akkor a hardver és a Bios a ház alapja. Amit ugye olyanra építettünk, amilyet szeretnénk és pénzünk bírta. Erre felhúzhatjuk a falat és a tetőt, amit majd később berendezhetünk. A fal és a tető az operációs rendszer. A berendezés pedig a sok-sok szoftver.
Ha az alap, tehát a hardver nem megbízható, vacak, vagy tönkremegy, akkor a fölé épített ház is ingatag lesz, összeomlik, és kezdhetjük az építkezést előről. Tehát ezért fontos, hogy jó minőségű, stabil vas legyen a gépben, különben nincs az az operációs rendszer, ami ne omlana össze! Lényegében erről szól az operációs rendszer: a falak és a tető. A falak lehetnek téglából, vályogból, betonból, fából és sorolhatnám, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Egyik szellősebb, másik stabilabb, haramadik melegebb és sorolhatnám. Egyik drágább (pl. tégla-Windows), másik olcsóbb, valamit a kertből bányásztunk ki ingyen (vályog - Linux). Tehát válogasson kedvére mindenki, hogy milyen házat szeretne az alapra. Az alap fix, de a házat többször is újra lehet építeni más anyagokból is akár.
A házfal anyaga tehát sokféle lehet: Windows, Linux, Unix, OS/2 (már megszűnt), BeOS (ez sem lett elterjedt) és még sorolhatnánk. Mint az anyagok esetében, ezeken a rendszereken belül is van jobban sikerült, kevésbé jobb, kinek mire telik. Linuxból például sokféle van, mert van egy mag, egy alap, és aköré csinálnak sokfélét. Mint egy ruhaanyag, amiből szoknyát, nadrágot, kabátot, felsőt varrnak. Windowsból is van többféle, de itt inkább időrendi és funkcionalitásbeli sorrend van. Mivel a legtöbben Windowst használtok, ezt fogom legközelebb tárgyalni, elsőként persze a történetét, hogyan is alakult ki.
Szerintem is jöhet a többi, olyan alapossággal, ahogy szeretnéd, Mykee.
****************
Viszont kérdeznék is:
notebookom van, de nem szeretem használni a touchpadet, ezért egy optikai egér van csatlakoztatva usb-n keresztül a géphez. Időnként ez a kütyü fogja magát és leáll, ilyenkor átdugom a másik usb-helyre, akkor megy, hiába mozgatom, igazgatom a vezetéket, nem ott van a probléma. Akkor hol?
Addig várom a visszajelzéseket...
Nehogy most hagyd abba!
Kíváncsi vagyok, folytassam-e a szoftverekkel, vagy ennyi is sok volt?
(a többiek)
A monitor és a nyomtatók után vajon még mi jöhet ki? Igen, a hang. Ezt hangszórókkal érhetjük el, kinek mi a jó: sztereó, 2.1, 4.1, 5.1, 7.1?
Mi is az a .1???
A hangszórókról elég tudni, hogy térhatást kicsikarhatunk belőlük. Ám minél élethűbb hatásra vágyunk, annál több kell belőlük, hogy a teljes térhatás betöltse a szobát. Aminek a sarokban kell szólnia, ott szóljon, ne a hátunk mögött!
A sztereó hangszórókból kettő van: egy a bal és egy a jobb fülünknek. Külön hang szól mindkettőből, amit ha összerakunk, egy lesz az agyunkban. Sokszor viszont jó érzés, ha valami düböröghet a lábunk alatt, na ez az a .1, a basszusláda. Nme véletlenül teszik tehát a földre és nem a fejünk fölé. Ha jön egy robaj a filmben, akkor "bumm!", mintha a lábunk alól szakadt volna fel... Tehát ha 2.1-es rendszerünk van, akkor egy ilyen döngető is jár a sztereó hang mellé. Ha 4.1-es van, akkor hátulra és előre is jár két-két kis hangszóró, na meg a bummláda.
5.1-nél elől még egy hangszóró van középen, általában a párbeszédek ebben szólalnak meg (nem éppen térhatásos, de ez van), a zenék és effektusok meg a négy másikból. Ez azért van, mert a négy hangszóró a szoba négy sarkában van, a középső első meg a vászon/képernyő alatt, ahol ugye a film megy, tehát ott beszélnek, onnan jön a hang.
A 7.1 - akkor kitalálhatjuk - még két hangszórót jelent bal és jobb oldalon.
Mindenki megtalálhatja a szabványnak vagy ízlésének megfelelőt a jobb hatás érdekében, de természetesen ehhez olyan hangkártya is kell a gépbe, ami képes előállítani nekünk ezeket a hangokat.
Kimenet még lehet a videokártyára kötött tévé, amin DVD-ket nézhetünk, vagy családi képeket lapozgathatunk, ha a számítógéphez vettünk távirányítót.
Ezzel a hardver rész véget ért. Összeállítottuk a gépet, már minden megvan belé és kívülre, már csak be kell kapcsolni!
Ha valami még eszembe jut, pótolom majd és közben.
(a nyomtatók)
A monitorokról bővebben nem szándékozom értekezni, pedig megérnének még egy fejezetet, de az már sok lenne. Akit még mélyebben érdekel a téma, járjon áruházakban, ahol a paraméterek összehasonlítása után pár dolog máris világossá válhat, mi mit jelent. Pl. minél kisebb a ms érték, annál jobb a mozgókép megjelenítése az LCD-n. Minél nagyob a Hz értéke egy felbontásnál, annál kevésbé vibrál a kép a CRT-n (katódcsöves, szabvány monitor).
Szóval akkor nyomtatók.
Ami a monitoron van, szeretnénk papíron is látni, mert kézbe venni művünket, egy képet, egy írást mégiscsak más érzés. A szöveget régóta papíron, pergamenen, kutyabőrön tároljuk, tehát még egy jóideig nem megy ki a divatból a papír. (Arról ne is beszéljünk, hogy a vécén is ezt használjuk...) Ami a papírra elkészíti a képen látható valamit, az a nyomtató. Míg alapolvasóval beolvastuk a dokumentumot, a nyomtató "kiolvassa" papírra.
Csatlakozásilag régen külön e célra létrehozott nyomtatócsatlakozót (más nevein: nyomtatóport, LPT, paralell, párhuzamos port) használtunk, de mint korábbról már tudjuk: feltalálták az USB-t ami e célra is megfelel és sokkal gyorsabb.
Típusilag vannak mátrix, tintasugaras, és lézernyomtatók, valamint speciális nyomtatók, mint tervrajzkészítők, splotterek, hőnyomtatók, dobnyomtatók, és még sorolhatnám, de ezeket tényleg csak ritka alkalmakkor, speciális feladatoknál láthatók.
A mátrix nyomtató az, amelyikkel arra a lyukacsos szélű papírra (leporelló
A tintasugaras nyomtatókat főként otthon vagy fotónyomtatásnál találjuk meg, elsősorban színes nyomtatásnál. A festék egy tartóból kerül a papírra, tehát lényeges, hogy mennyi idő alatt szárad meg, szívja fel a papír. Ezek lassúak, de fotópapírra szép végeredményeket készíthetünk családi képeinkből, ha jó a kép és a nyomtató felbontása.
Lézernyomtatókból a fekete-fehér típusok az irodák közkedveltjei, csendesek, gyorsak, és főként dokumentumok készítésére jók. A festék itt por, ami a papírra van égetve, tehát nem maszatolódik, mint a tintasugarasoknál. A lézer miatt szebbek, élesebbek a betűk is. Színes lézernyomtató ritka még, de már egyre jobban terjed. A feketéhez hasonlóan a színek 4-5 különálló hengerben vannak, és ezekbőlkeveri ki a szükséges színeket a készülék. A mai színes lézernyomtatók képe is szép, csak a készülék ára magas még.
A nyomtatók felbontása és minősége számít, hiszen ettől függ, milyen képet kapunk. Alapnyomtatáshoz elég a 150x150-es, kép esetén a 300x300-as minőség is (dpi - dot per inch a mértékegysége, hogy egy inch-en hány pontot képes kinyomtatni a készülék). Minél magasabb a dpi szám, annál jobb és élesebb a képünk. Egy 2400x1200-as dpi érték már-már fotóval vetekszik, főleg, ha papírunk is van hozzá. Persze egy nagyfelbontású fénykép elengedhetetlen! Lézernyomtatóknál előfordulhat, hogy a benne lévő saját memória (ami fogadja a képet vagy szöveget) nem elegendő a teljes dpi értékhez, ilyenkor ha lehet növeljük a nyomtató memóriáját vagy le kell vennünk a felbontásból/minőségből, tehát kisebb dpi-t kell beállítanunk.
Ami kijön a gépből - 1
(a monitorok)
A bemenetek után lássuk azokat, amiket azért kötünk a gépre, hogy visszajelzést kapjunk. Ilyen például a monitor. A monitoron látjuk, mit csinál a gép. Vizuálisan nyomonkövethetjük, mit akarunk, mit teszünk, milyen hibákat kapunk, tehát az elsődleges kimeneti eszköz. Többféle megjelenítő van: hagyományos monitor, LCD kijelzők, érintőképes kijelzők. A hagyományos monitorokról meg kell említeni, hogy minél nagyobb a frissítési frekvenciája (tehát hány Hz-en képes frissíteni a képet), annál kevésbé vibrál, és kevésbé fárasztja a szemet. Ez a vibrálás az, ami rongálja a szemet, nem a por.
Mindegyik monitornak van felbontása. Nézzük ezt a fogalmat! Vegyünk elő egy fotót a családi albumból. Mérjük le centivel. 9x13-as? Vagy 10x15-ös? Ez a felbontása, a nagysága. Ha ugyanaz a kép 9x13-ban és 10x15-ösben is megvan, akkor egyértelmű a különbség. De mi van akkor, ha a 9x13-as köré keretet teszünk és így lesz 10x15-ös? Megnöveltük a méretét, az adott területet.
Vagy egy másik példa: a fényképezőben ha egy tárgyra közelítünk, az legyen mondjuk a 9x13. Ha kicsit távolítunk, tehát több részlet látszódik, nagyobb a tárgy körül a terület, ez mondjuk a 10x15.
A monitorok felbontása is így működik: minél nagyobb a felbontás, annál nagyobb helyünk van. Viszont a monitort nem növelhetjük meg fizikailag. Nem lesz nagyobb. Tehát olyat kell venni, ami képes ugyanakkora területen nagyobb képet adni. Mint az előbb a fényképezőnél: ahogy távolítunk, a tárgy kisebb lesz, de több fér a képbe. Mintha a monitor képét távolítanánk.
Régebben a 640x480-as felbontást használták, tehát vízszintesen 640 pixelt és függőlegesen 480 sort jelenít meg ebből. Aztán jöttek a 800x600-as felbontások tehát a kép távolodik: ugyanazon a képen a 640 pont helyett már 800 jelenik meg. Tehát mint aki távolodik: az ikonok kisebbek lesznek, nő a helyünk. Mostanában már legalább 1024x768-as és 1280x1024-es felbontások az elterjedtek. Ekkora felbontások mivel már túl kicsiek lennének, és nagyítóval nézhetnénk, ezért már fizikailag nagyobb monitor kell: a 14 és 15 colos monitorok általában 640-es és 800-as felbontásokat tudtak, a 15-ös és 17-es monitorok már 1024-es felbontásra képesek, míg a 17-19-esek 1280-as vagy nagyobb képet is megmutatnak. Látni, hogy vannak átfedések. Tehát érdemes vásárláskor megnézni, mit is bír a monitor, mennyi a maximum felbontás?
Katódcsöves monitoroknál az a jó, hogyha nagy felbontásnál nagy a frissítési Hz. Hogy ne vibráljon, 1024-es felbontásnál minimum 85 Hz-et kell, hogy vigyen. 1280-as felbontásnál legalább 75 Hz a minimum, mert a nagy felület esetén már nehéz a gyors frissítés. Ennél nagyobb Hz szám lehet, kevesebb ne.
LCD kijelzőknél sajnos a felbontás fix szokott lenni, ráadásul szélesvásznúak is vannak. Itt a Hz egyáltalán nem olyan fontos, mert egy folyadékkristály nem vibrál. Itt inkább a válaszidő (ms - milliszekundum) a fontos, hogy minél kisebb legyen. Ez a kristályok felvillanása és elhalványulása közti idő. És a rálátási szög fontos (minél nagyobb legyen).
A gép mostmár beindul, de önmagában nem sokra megyünk vele, ugyanis valamivel be kell vigyük az adatokat, amit feldolgoz majd, és visszajelzéseket is kapnunk kell.
Bevitelre egyből ott a billentyű. Többféle formájú és akár kétféle csatlakozójú (PS/2 vagy US
Bemeneti eszköz még az elektronikus táblák, ezeket aláírásra, rajzolásra használhatjuk, úgy dolgozunk velük, mintha egy toll/ceruza és egy papír lenne. A papír pedig megmutatja a gépben amit rajzoltunk.
A szkenner (magyarul: lapolvasó
Beviteli eszköz még a mikrofon, amit a hangkártyába kell dugni, a rózsaszínű aljzatba. Segítségével akár irányítani is tudjuk a Windowst, ha van modem a gépben, telefonálhatunk is. A SkyPE-ról és Messengerről ne is beszéljünk.
Még vannak beviteli eszközeink, mint például a webkamera, amit USB-re köthetünk, különböző videodigitalizálók, amire a videót köthetjük, digitális kamerák, amiket a Firewire (más néven még iLink, IEEE1394) csatlakozóra dughatunk. Vannak infravevők, amiket szintén USB-re (régebbieket soros portra) csatlakoztathatunk, segítségével távirányítóval irányíthatjuk a gépet (főleg akkor, ha van tévékártya is a gépben).
Ezek az ismertebb bemeneti eszközök, amiket a gépre dughatunk.
Szerelni nem is kell, de azért kell tudni mi van benne, hogyha bármi probléma van, vagy szerelni kell, akkor a szervízben nem vágják át a fejünket, esetleg ha valamire szükségünk van a gépbe, hogy gyorsabb legyen, akkor tudjuk mi kell hozzá. Netán amikor megkérdezik: milyen géped van, akkor legalább a processzort, a memóriát, a videokártyát és a merevlemezt meg tudjuk mondani. Na meg hogy hova kerülnek a fájlok, és ne keverjük össze a memóriát a merevlemezzel (más néven még: vinyó, winchester).
Már csak a külső eszközök vannak hátra, és irány a szoftverek világa!
Szia! Sziasztok!
Nagyon tetszett, amit eddig olvastam, és csöndben tanulgatok.
Csak heti pár alkalommal tudok jönni, akkor visszaolvasok, ezért nem is kapcsolódtam a beszélgetésbe.
Szerintem szuperül csinálod, egyáltalán nem ijesztő, még nekem sem, akit egyáltalán nem hoznak lázba a gépben levő kütyük. Mit tagadjam, csak használni szeretem a gépet, szerelni nem (hja, könnyű nekem, házi szerelőm van)
Sebaj, Mykee, két tanítványod van, aztán lehet, hogy a többiek is visszamerészkednek, ha látják, hogy nincs vész, nem folyik vér, csak diskurzus.
De ha ezt nem értik, akkor csak tanácstalanul néznek maguk elé, hogy a gép most miért nem azt csinálja, amit ők akarnak...
De én nagyon várom a további leckéket, néhány dolog már homályba veszett nálam!
Viszont feltűnt, hogy csak ketten vagyunk itt lelkesek...
A többiek merre lógnak????
Egyébként én nem tudtam használni a win movie makert ,nem tudtam vele betölteni a wma-t ,de annyira nem baj ez, végülis nem zavarnak a rekámok
Jó a kérdés mi?
Akkor érthetőbben: Basic Input Output System
Ez sem volt elég értehő? Hát komolyan mondom...
Na jó, mivel az angol cím sem mond sokat, ezért lássuk még érthetőbben.
Van egy alaplapunk, azon egy csomó busz, memóriák, processzor, meg erről vezéreljük a merevlemezeket, CD-ket, floppyt, soroljam még? Mekkora káosz lenne, ha mindezt nem tennénk egy főnökség alá?!
Mert ugye a processzor végrehajt. De mit? Amit megadunk neki. Az jó, de amit megadunk, át kell alakítani, na meg a processzor felé jelezni miről van szó. Az eltárolja a memóriába, de buta, hiszen honnan tudná, melyik memóriába dolgozzon, ha nem közöljük mennyi van és hol? Na meg a kártyákról bejövő és kimenő dolgokat is fel kell dolgozni. Tiszta káosz. Kell egy vezető, aki megmondja, hogy te vagy a processzor, ennyi memóriád van, ilyen kártyáid, és innen fogadd a jeleket és ide küldj. Tehát egy elosztó főnökség, aki felügyel mindent.
Ez a felügyelő a BIOS. Ennek a központján áll a CMOS nevű "chip", amibe beletöltötték a kezelési szoftvert, azt a programot, ami megmondja mi van az alaplapon és hogyan kezelje. Tehát a CMOS a mag, tágabb értelemben pedig a BIOS felelős az egész alaplapi rendszerért.
Lássuk mire jó ez! Ha már felügyelet, akkor ugye ki uralkodik a gép felett, ha nem mi. Tehát mi állítjuk be azt, hogy az alaplapon mi hogyan működjön. Ezzel a szabadkezűséggel az is benne van a pakliban, hogy tuningolhatunk is. Ez természetesen nem ajánlott, csak megszállott tuningolók szokták az utolsó szikrát is kicsiholni a rendszerből, de az a gép sem él olyan sokáig...
A gép első csippantásakor ha meglátjuk a sok számot, meg adatot a fekete képernyőn az a BIOS tesztje. Gyorsellenőrzést végez és megmutatja mi van a gépben: mi a processzorunk, mennyi memóriánk van (ezt akár le is teszteli), majd jönnek a meghajtók, végül egy táblázatban összefoglalja amit talált megszakításokkal (IRQ) együtt.
Csak ezen túljutva kapja meg az operációs rendszer a vezérlést, addig nem. Ha eddig a pontig már nem jut el a folyamat, tuti, hogy valami hardverhiba van, vagy mi voltunk akik átállítottunk valami bejegyzést.
Akkor hogyan nyúljunk bele? Általában a következő billentyűk valamelyikével, egyből csippanás után:
DEL, F1, F2, F12
Ha bejutottunk, csak nézelődjünk. Angol tudás feltétlenül fontos, másrészt az alaplap kézikönyve is ott legyen, hogy tudjuk, mi mire való, mi mit állít át. Amiben nem vagyunk biztosak, ne nyúljunk hozzá!!!!!
Ha valamit nem jól adunk meg az alaplap hibásan vagy másképp működhet, tehát alaposan nézzünk körül, és jegyezzük fel, mit mire állítottunk át!!!
Itt tudod letölteni
Hogy aztán egyes kiemelt részleteket lebutíthassak a radioblogba? ( http://www.radioblogclub.com/ )
Még egyszer kösz!!!
WMV és WMA vágásról. A Movie Maker a legkényelmesebb, de a Windows Media Kódolóval is feltelepszik egy kis vágó alkalmazás, de használhatod az ASF Toolst is. Viszont ez utóbbika nem többpontos, hanem egyszerű vágást használnak, magyarul kivághatod az elejét és végét. Tehát inkább a Movie Maker jó neked.