Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ma par idezetes kepeslapot hozztam:-)
Tovabbra is nagyon szepeket tesztek fel:-)
Udv:odill
Köszi az Elixirt Ebehardt..Jól esett!
Mi van az ember hatalmában? Csak a lelke. /Márai Sándor
A bölcsesség nem a fejünkben, hanem a szívünkben rejlik. /Taitosz
Mihelyt bízol magadban, élni tudsz. /Goethe
A tanár felszólítja Pistikét:
- Bizonyítsd be nekem, hogy a Föld gömbölyű.
- De tanár úr, én ezt sose állítottam.
Hittanórán megkérdezi a tanár Mórickát:
- Mit csináltak a zsidók, miután átkeltek a Vörös-tengeren?
- Kiültek a partra száradni.
Tanár:
- Mondjátok meg nekem gyerekek, hogy kit nevezünk képmutatónak?
Móricka:
- Képmutató az a gyerek, aki reggel mosolyogva jön iskolába.
Tanár:
- Ragozzátok a menni igét jelen időben!
- Én megyek, te mész, ő megy...
- Egy kicsit gyorsabban, ha szabad kérnem!
- Én futok, te futsz, ő fut...
Szia eberhardt !
Azt mondjak ki sokat alszik keveset el
En imadok elni !
http://youtube.com/watch?v=M6JtiQMqUJI&mode=related&search=
MINDENKINEK SZEP NAPOT KIVANOK !
Váci Mihály
Induló hegyomlás
Szeretlek!...felcsuklik szavam még,
mint gyermeknek, ha anyja megveri,
s szívébe csalódott fájdalom tép,
hogy az bántja őt, aki szereti.
És aztán úgy, hogy belejajdul anyja:
csendesen, némán mossa tenyerén
morzsolgatott kicsiny szívét darabba
törve, már sós könnyeivel szegény.
Elbújik ólak mögé, lágy padlásra,
s az átkozott kis makacs, eszelős,
csak ül vénítő, zsibbasztó magányban;
pillája ezüstlő könnyektől ősz.
Szemén felnőttek csalódása lobban,
száján a vének megértése sír,
s mellén mint induló hegyomlás, lassan,
robajjal gördül el a férfi szív.
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír aranyom?
- Sárgulhat a kalapom!
- Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!
Szep a vers koszonom
JO REGGELT !
A szót, mit a sárba rántanak,
Nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mely kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.
Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhítatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget –
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.
Oke gyere mikor tudsz hianyollak!
A Nap Bódi lászló verse
A Nap nyugodni tér, vetik már az ágyát
Takarója a sötét, őrzi majd az álmát,
Altatódalt mesél majd a csillagok serege
S édes súlyként nehezedik álomra a szeme.
Strázsaként a sápadt Hold őrzi őt s vigyázza
Mint magányos ember, útját egyedül járja.
Éberen figyeli az alvót, ne zavarja senki
Hisz nemsoká' virrad már; ébredni kell, s menni.
Jó éjt, szép álmokat!
Szia Feszultseg..
Nem baj az nem mindig van az embernek mondanivaloja...majd ha lesz akkor kuldjed...addig is csak olvass minket szorgosan...
Kuldok Neked egy szep verset...
Azt álmodtam
Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről
Az ember és a föld csak élt tovább.
Tavasszal kicsíráztak a göröngyök
És kivirítottak a violák.
A madarak vígabban énekeltek
És gondtalanul járt a szende őz,
A gólyák télre ismét útra keltek
És százszor szebben múlt a csendes ősz.
A börtönök küszöbét dudva verte,
Kivirágzottak az utcakövek,
Illat tömjéne szállt áldón az estbe
S örökre elhervad a gyűlölet.
(Juhász Gyula)
Szia Bumbutikam!
Williwm Blake - A mosoly
Van Mosoly, Szereteté,
És van csalárd Mosoly,
S van a Mosolyok Mosolya,
Miben e kettő egybefoly.
S van Szigor, Gyűlöleté,
S van a Dölyfnek is Szigora,
És a Szigorok Szigorát
Nem tudod feledni soha,
Mert a Szív Közepébe tapad
S Csontod Velejébe hatol;
De az összes volt Mosolyok közt
Csak egy van oly Mosoly,
Mire Bölcsőd és a Gödör közt
Csak egyszer nyílhat a szád;
De ha egyszer nyílik, örökre
Megszűnik a Nyomoruság.
Olvaslak ám titeket,veletek vagyok,csak most nem kerestem semmi szépet.
Ígérem bepótolom!!
sziasztok..
Par napig nem voltam es annyit termeltettek,hogy nem is tudom visszaolvasni ...
egy kis valentin napi versecske...
Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog
s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megujul.
Az egyetlen fontos dolog, amikor elhagyjuk ezt a világot, azok a szeretet-nyomok lesznek, amelyeket hátrahagyunk. Albert Schweitzer
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos; a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gôgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat nem rója föl, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
Szent Pál (1 Kor 13)
Nem az számít, hogy hirdetjük a szeretetet, hanem az, hogy éljük.
Anonim
Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.
Hagyjuk a holtakra a dicsőség halhatatlanságát, de az élőknek adjuk meg a szeretet halhatatlanságát.
Rabindranath Tagore
Aki szeretetet ad, gazdagabb lesz azzal, amit ad. Minél többet ad, annál inkább gazdagodik.
Fritz Usinger
Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.
Margarete Seemann
A csend hangja
Együtt voltam ma a csenddel,
némaság volt a szívemben.
És ahogy a csendre leltem,
dallam csendült a lelkemben.
Simogattam, melengettem,
hangtalanul átöleltem.
S ahogy a csendet öleltem,
dalra kélt a szeretetem
Igaz mese.
Él velem egy Ember,
Szakálla már kender.
Ötven évesen van nekem nagy kincsem,
Nem kell más,csak ő maradjon meg nekem.
Őszülünk csendesen egymás mellett szépen,
Deresedő hajunk az én büszkeségem.
Együtt öregszünk nehéz életünkben,
Összemelegszünk a szürkületben.
Nem is várhatok már jobbat ésszel,
Gyönyörködöm ezüst haja fényében.
Négy gyermekünket ha megáldja Isten,
Viseljük terhünket tovább békésen.
- Móricka: Elestem az utcán, édesanyám bekötözte a sebemet. Anya csak egy van.
- Ferike: Névnapomra anyu megvette az indiános könyvet. Anya csak egy van.
- Pistike: Szólt a muter, hozzak három üveg sört a spejzből. Visszaszóltam neki: Anya! Csak egy van..
Kicsinyke vágyak
Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék.
Nagy Bandó András
Állj meg egy percre
Állj meg egy percre, s mond el hogy élsz,
Ki neked oly fontos, annak mit érsz?
törődsz e azzal, vagy e még gyengéd,
s mért néznek Rád otthon úgy mint egy vendég?
Családot kértél, s adta az ég,
Vár otthon gyermek, s vár feleség,
Ha apának hívnak rezzen az arc,
Érzed ez nem vagy de lenni akarsz!
Az élettől kértél e már új esélyt?
Mondta e orvos hogy nincs csak egy hét?
Mi lesz ha eljön majd lassan a perc,
Hol mondanád azt mit még nem mondtál el?!
…. Állj meg egy percre, s mond el hogy élsz,
Ki neked oly fontos, most mennyit érsz???
Öleld meg őt, s tudd bár merre mégy,
Ahhoz csak szív kell hogy jó ember légy!
Csörög a telefon. A nő felkel a kanapéról a férfi mellől. Aztán visszaheveredik mellé.
- Ki keresett? - kérdezi a férfi.
- A férjem.
- Jobb, ha én most megyek - mondja a férfi.
- Ne izgulj. Azt mondta, még benn van a városban, és veled pókerezik.
Fickó a borbélynál ülve átszól a manikűröslánynak:
- Te, szépségem, nem vacsoráznál velem ma este? Gyertyafény, halk zene, a többi meg majd kialakul.
- Nem lehet, férjnél vagyok.
- Hát mondd azt neki, hogy egy barátnőddel mész moziba!
- Mondd meg neki te! Épp téged borotvál!
Meghitt beszélgetés a verandán
/Dsida Jenő/
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.
Egyszerű és jó vagyok,
mint világ fölött lebegő
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a levegő,
mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.
Victor Hugo
Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Meg talaltam egy ilyet bar tudom mar megtalaltad amit kerestel,de ez is szep...
Búcsú
Volt egyszer egy Nap, Óra, Perc és Pillanat,
Egy Csillagon a szemem megakadt.
Írtam is róla verseket sokat,
A vers hozta a dallamokat.
A penna félájultan pihen a fehér lapon,
Nem akar írni, fáradt, öreg nagyon.
Volt Égi járás, a Nap, Hold nem keltett vitát,
Csak éppen a Halál rátette a Kadenciát.
Egy Csillag mindig visszatér,
Hozza a vers dallamát, mint hű testvér.
Jött a sötétség és dac nélkül,
Eltűnt bársony ruhában irigység nélkül.
A Hold úszott az Égen és beszélt,
A Hegy állt egyhelyben és büszkén remélt.
Jöttek viharok, volt Égi béke,
Kik látták a Csillagot könnyel fizettek érte.
Üres szobában meglapult a múlt,
Az idő igencsak elmúlt.
A Tó felhozta a fogyó Napot,
Láttuk mint lélegzett nagyot.
Felleg miatt voltam a bánat és boldog,
Megszületett a harmat, szívem nem volt boldog.
De azért a Föld szíve dobogott,
Vándornak kővánkosa sok Csillagot hozott.
Volt havas út, fejünkön Korona,
Lenézett ránk a Csillagok szent mosolya.
Egy másik út, hol Ember a szívét vitte,
Madár is repült, szárnyán a Csillagot vitte.
Volt Bíbor és ezüst, csodás,
Volt betegség, szíves ápolás.
Volt ki Éjféltől a holnapot remélte,
De a reggelt azt lekéste.
A zongora lehangoltan, a hegedű húrja elszakadt,
A vers-dallamok súlya alatt.
Égig ért sovány csont kezem,
Szép hajóm alkonyon pihent a tengeren.
Az a Csillag mindig visszatér,
Négy gyermek zokogva életet kér.
Kenyerünk morzsája a Csillagé legyen,
Már béke és csend legyen.
A Nap már eljött,
Az Óra nem.
A Percre várni
Gyötrelem.
Mikor lebukik a Nap,
Az lesz a Pillanat.
Nap, Óra, Perc és Pillanat,
Gyönyörű Csillag a BÚCSÚ, az Isteni akarat!
1937-2005. napjai.
Lehet, hogy erre gondoltál?
Búcsú (Kosztolányi Dezső)
Vesztett, sötét tusám bevégzem,
boríts be, elmulás, egészen,
hogy kandi népek meg ne lássák
kevély szivem véres nyilását,
s omolj te csendbe zúgva rája,
ó ciprusok hűs éjszakája.
A sok csatát immár meguntam,
véres kudarc pirítja múltam,
más feljutott görnyedve térden,
csak én maradtam lenn, az érdem.
Ó, csak lejönne, csak leszállna
a ciprusok hűs éjszakája.
Jeges viharral küzdve mentem,
elől a büszke küzdelemben.
De most állok s nem moccanok ma,
hiába int a pálya orma,
nekem ma már minden hiába,
jőjj, ciprusok hűs éjszakája!
Borulj reám, te enyhe béke,
haljak be a nagy föld ölébe,
száguldjak büszke föld-anyámmal
a csillagos térségen által,
míg rámborul szelíden, áldva
a ciprusok hűs éjszakája.
Szerekném a segítségeteket kérni! Temetésen voltam Jászberénybe, és egy nagyon szép verset hallottam, talán Szabó Gyula előadásába. Címe : Búcsú. A családot most nem igazán szeretném ezzel zavarni, de nagyon tetszett és szeretném megszerezni, akár kézírással is. Kérlek segítsetek, több szem többet lát elven. Előre is köszönöm!
Kinek mi dolga?
a gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa.
A tanító dolga, hogy tanítson,
a lelkemen valamit javítson.
A diák dolga, hogy kutasson,
ha felnő, jó irányt mutasson.
A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen.
A Szerelmem dolga, hogy megértsen,
hogy higgyen bennem és segítsen.
Hogy nélküled élni ne akarjak,
s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!
A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen.
Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.
A Testvérem dolga, hogy figyeljen,
Ha hibáztam, neki ne kelljen.
Ha nem hiszem, akkor ő higgye,
A tüzünket helyettem őrizze.
A Lányom dolga, hogy daloljon,
hogy örökké kislány maradjon.
A Fiam dolga, hogy nevessen,
hogy mindig apjaként szeressen.
S ha mindez így lesz - remélem -,
az Én dolgom, hogy megérjem.
Szia Rienn* !
Koszonom en is kivanok neked Boldog Valentin napot,az ev mindennapjara.!
"A gyermeki szeretet logikája:Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek."
NAgyon tetszik az idezeted
Martika:a hullamos kep,gyonyoru,es milyen IGAZ!!!!
Sziasztok!
Szep Valentin Napot miindenkinek!
"Valentin napi álom nincsen. Valentin napi szenvedés sincsen. Valentin nap nincsen. Csak te vagy és én. Csak mi vagyunk. Barátok és magányos lelkek. Csalódottek és szerelmesek. Egyszóval mi emberek..."
A szerelem sóhajok párájából fogant füst; ha szítják: tűz, mitől a szem ragyog; gyötrődve tenger, mit könnyár dagaszt. Mi még? Értelmes őrület, ádáz epe, mézédes fűszer.
"Mert kell valaki, akihez beszélsz,
Mert kell egy másik, mások ellen,
Ne áltasd magad, ennyi az egész,
de ez eltéphetetlen."
BOLDOG VALENTIN NAPOT !
A boldogságról
A tetőpontra az jut, aki tudja, minek
örüljön, aki boldogságát nem tette má-
soktól függővé, aki nem nyugtalankodik,
aki bizik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd,
hogy a reményeket s a legédesebb mu-
latságokat hiábavalónak tartom, s ezzel
megfosztalak az élet kínálta gyonyö-
rűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom,
hogy sose légy szűkében a vidámságnak,
hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott
terem, tebenned lakik. Más vigassagok
nem töltik el a szívet valódi örömmel,
csak homlokod ráncát simítják ki futó pil-
lanatokra...
Hidd el, az igazi boldogság komoly
dolog. Vagy azt képzeled, hogy bárki
képes derüs arccal — ahogy mostani
aranyifjaink mondják — ,,feldobottan”
megvetni a halált, ajtót nyitni a szegény-
ségnek, elszenvedni a fájdalmakat és
elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen
gondolkozik, boldog, de nem igazán.
Neked másmilyen boldogságot kivánok:
olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer
megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszí-
nen csillog; ami érték, olykor fénytelen,
és a mélyre kell ásni érte. Amiben a so-
kaság élvezetét leli, sivár és illanó gyö-
nyörűséget kínál. Amiről én beszé!ek, az
a felszinröl nem látható, és bensődben
derül.
Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra
vesd tekinteted: örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez? Téged és éned leg-
szebb részét. Még ez alkalmi testet, a
köntöst — bár nélküle semmi nem tör-
ténhetne meg — csupán szükségesnek,
mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket
táplál, illanó örömöket, melyek könnyen
átcsaphatnak szomorúságba, emésztő
bánatba. A gyönyör a fájdalom szaka-
dékába zuhan, ha nem ismer határt. Ám
megfékezni nehéz azt, mit korábban
jonak hittél. Az igazi jóra kockázat né!kül
vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha
szándékaid becsületesek, cselekedeteid
helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik,
és megtagadod a véletlen ajándékait —
akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,
azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út termé-
szete szerint. Inkább a saját természe-
tüknek hódolnak, s mint a folyó árjával
tovaúszó holmik sodródnak egyik partról
a másikra...
,,Rosszul él, aki mindig csak élni
kezd” — mondja Epikurosz.
,,Miért?” — kérded joggal.
Mert senki sem gondolkodik akkor,
amikor éppen csak belefog az életbe.
Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj!
Sziasztok!
Megint csak estere ertem ide
Na nem baj ma is jo nagy porges volt,nagyon tetszenek a versek idezetek,kepek,morom ide benezzni!!!!
A "leghosszabb" magyar mondat, ami visszafelé is ugyanaz: Kis erek
mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő
Kis Pálnét nem keresik.
Orulok,hogy jobban van eros akarattal sok mindent ellehet erni.
IMÁTLAN IMA
Befejezni a napot szépen,
bízni az óra örömében,
az álom hajóján kivárni,
szeretteinknek jót kivánni,
élőnek, holtnak, szeretteink
szeretteinek szép rend szerint,
örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kivánni az örömnek.
Gyogyuljal meg,
a tejbegrizt imadom jo kakaossan.
Thalis Silvenier
Álmodj szépeket
Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egészen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat zsákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépket,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket
Szia Fabyen !
Koszonom,hogy megosztotad velunk ezt a szep verset.Anyukad jolvan mar ?
Szabó Lőrinc: Élet
Érdemes lesz? érdemes volt?
Görbe, ami egyenes volt.
Hol van erő és szerencse?
Mi taszít ki? Ki vezet be?
Tőle, hozzá, benne, érte,
nála, néki, mégse, mért ne,
ide, onnan, ott is, itt se
majd ha, már most, úgy is, így se,
mindig, egyszer, érthetetlen,
jaj, tovább, nem, az se, nem, nem,
néha mégis, soha többé,
véle, oda, mindörökké:
mennyi megnyílt s elveszett út,
mennyi csapda, mennyi zegzug,
halni lassan, ölni gyorsan,
bent a szívben, kint a sorsban,
s úgy hinni, hogy győztes - vesztes,
eljutunk az egyeneshez:
érdemes volt? érdemes lesz?
Amikor megnövekszik lelkedben a félelem
Amikor már nem tudod, csak azt "Vétkeztem"
Mikor már mindegy bármi
Mert fáj
Kiabálj
Törj össze minden emléket
Hirdesd az igét
"Ne vétkezz!"
Törölj ki minden álmot, vágyat
És felejtsd el a árnyat
Mikor már csend van odakint
Alszik a világ zaja
Akkor merd csak bevallani
Mit jelenthetett volna….
Két szemed csak nekem
Nagy szíved csak engem
Két karod átkarolt
A szájad birtokolt
Lelked éltetett
Tested vétkezett………..
Nyári nap égess!
Téli hó csak ess-ess.
Eső! Szakadj!
Köd gyere, burkolj be.
Élet, eméssz fel
Tűz, tűz…aludj el
Föld temess el…
Martika ! Gyógyúlgatok! Ilyenkor este jobb egy kicsit, de reggel megint nagyon nem jól vagyok!
Sziasztok!
Szeretnék veletek megosztani egy verset, amit az édesapám írt az édesanyámnak, aki egy komoly betegség, fájdalmas műtétek után van, úton a gyógyulás felé.
Nekem ez a vers a legkedvesebb...
Gyere haza!
Gyere haza, várunk,
Gyere haza, itt a helyed, mert
Nélküled üres a ház,
Csendes az épület.
Betegséged elrabolt, de
Megadta magát,
Mert megtudta, hogy
visszavár ez a szerető család.
Öt kis Angyal
Fogta a kezedet,
Míg a többiek
Körötted repkedtek.
Kemény fájdalmak,
Borzalmas lelki stressz,
Ami a kórházban
Téged körbevett.
Te gyógyulsz,
Mert gyógyulnod kell,
Ha nem hiszed,
Csak fülelj.
Csörög a telefon,
Te felveszed,
Egy ismerős hang cseng:
Mami - Mami - Mami
Gyógyulj! Szeretlek!!!
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
Két hal beszélget a tóban:
- Vigyázz! -mondja a nagyobbik- Az ott egy horog. Nehogy bekapd!
- Miért? -kérdezi a kis hal.
- Két okból. -válaszolja a nagy- Az egyik, hogy ha bekapod, akkor kihalásznak, megpucolnak, megsütnek és megesznek.
- Nagyon köszönöm -hálálkodik a kis hal- megmentetted az életemet. És mi a másik ok?
- Az, hogy én akarlak megenni!
Uram, Önt meg kell mutenünk!
- Azt már nem! Akkor inkább meghalok!
- Ó, az egyik nem zárja ki a másikat!
Orvos az alkoholistának:
- Nem tudom meghatározni a vércsoportját.
- Miért?
- Elpárolog, mielott elemezhetném.
A nyuszika a farkas a róka meg a medve beleesik egy óriási verembe.
3 nap után feláll a farkas és megszólal
- Azt javaslom, hogy együk meg a leggyengébbet!
A nyuszika erre feláll és nagy hévvel:
- Aki egy újjal is hozzányúl a medvéhez annak kitaposom a belét.
Kis teve az anyjához:
- Anyu anyu, nekünk miért van púpunk?
- Hogy a sivatagban a púpunkban felhalmozott zsírral sokáig bírjuk!
- Anyu anyu, nekünk miért van patánk?
- Mert a sivatagban a nappal nagyon meleg a homok és hogy ne süsse a talpunkat.
- És Anyu anyu, nekünk miért van szőrünk?
- Mert a sivatagban a nappal nagyon meleg van éjszaka meg nagyon hideg és ez megvéd ettől.
Kisteve gondolkozik majd megszólal:
- És anyu, akkor mi a faszt keresünk a budapesti állatkertben?
UDV a fedelzeten !
- Rendben van, felveszem. Adja meg az E-mail címét, és elküldöm megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
- Nekem nincs számítógépem és E-mail címem sem.
- Sajnálom, Ön akkor virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudom felvenni.
A munkanélküli elmegy a piacra, és az utolsó ezresén vesz egy láda paradicsomot. Házról-házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és hét végére megtízszerezi a pénzét. Rájön, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt. Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhozszállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az ország legnagyobb élelmiszerkereskedelmi láncának tulajdonosa. Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egy fajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi:
- Milyen E-mail címre küldhetem az ajánlatot?
- Nincs E-mmail címem.
- Furcsa - válaszolja a biztosítási ügynök -, nincs E-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mire vitte volna, mit csinálna ma, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja:
- Takarító lennék.
1. tanulság: az Internet nem oldja meg az életed.
2. tanulság: ha nincs E-mail címed, de sokat dolgozol, lehet belőled milliomos.
3. tanulság: ha megkapod ezt az E-mail-t, valószínű leg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliomoshoz.
Szia Rienn*!
Menjel fozzel valami finomat es ha tudsz kuldjel belole, mar hianyzik egy kis jo hazai iz.Nagyon szepek az allataid.
Egy házaspár lakásába éjszaka egy betörő mászik be. Mikor felfedezik, odaugrik a feleséghez és egy kést nyom a torkához, majd felkiált:
- Hogy hívnak? Szeretem tudni az áldozataim nevét!
- Elizabeth - mondja az asszony remegő hangon.
- Ó, az anyámat is Elizabethnek hívják! - mondja a rabló. - Nem tudok megölni valakit, aki rá emlékeztet!
Majd odaugrik a férjhez:
- Na, és téged hogy hívnak?
A férj remegő hangon szól:
- Az én nevem Philip, de a barátaim csak Elizabethnek szólítanak...
Nagyon jók a képek az infódban !!
neki:
"Nem akarok vegetatív állapotban élni, amikor valamilyen géptől meg
palackból csordogáló folyadéktól függ az életem. Ha ilyenre kerül a sor,
húzd ki a dugót."
Felállt, kihúzta a tévét, és kidobta a sörömet. Ribanc...
Visszaolvastalak, igen!
Csukás István
Szavakkal szólni nehéz Róla
Szavakkal szólni nehéz Róla.
Nem érzi Őt a kutya orra.
Nem fogja meg semmilyen háló,
nem találja el késdobáló.
Nincs árnyéka és nincsen teste,
nem Ő van a képekre festve.
Nincs a vízben és nincs a földben,
és nem születik anyaölben.
Nem kiabál és nem is hallgat,
nem kér és nem is ad irgalmat,
nem fáj, nem szenved és nem örül,
nincsen társa és nincs egyedül.
Mégis elmém s szívem kívánja,
bár mindennek csak a hiánya,
semmibe nyúló libigóga,
s jaj lenne, ha lemászna róla!
Ugyes vagy ezt meg mekell tanulnom.
Az életcél...
"Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj,
sem indulatból, sem pedig díjért.
Szeresd híven felebarátaidat,
s, ne vond föl közted s más közt a hidat."
( Petofi Sandor )
MINDENKINEK SZEP NAPOT !
Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.
Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.
Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.
Dömötör Ilona
Ezt ismerem nagyonszep es tanulsagos koszonom.
Semmi sem tökéletes
A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél
Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S ha elfelejtenéd - elvisz a szél
Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan
A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk - elvisz a szél
Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan
Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
S ha nincsen barátod - elvisz a szél
jO ESZAKAT
SZEP ALMOKAT
Esti dal.
Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.
Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.
Mire az izzó arc lehűl,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.
Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.
"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."
(Pilinszky János)
"Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív."
(Ch. Dupoint)
"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."
(Rippl-Rónai József)
Helyébe helyes Hold kel fel megint
S millió csillag gyúlik az égen
Némelyik némán-nevetve megérint
Fejedre furcsa-csillagos álmot hint
Képzeldd!Hogy egy álmot álmodsz ébren
S minden és minden valóra válik
Amit csak kicsi szíved kér éppen
Amire régóta várva vágyik:
Egy álomban bármit lehet látni!
Mert egy mesés álomban minden lehet
Álmaid határa: a képzeleted!
Álmodban másnak láthatod magad
Álmodban máshogy szólnak a szavak
Ott olyan vagy mint egy kismadár: szabad!
Elrepülhetsz merre csak szeretnél
Messzebre akár a messzinél.
El ne feledd viszont: itt várnak este
Segyvalaki most is itt van veled.
Egy kicsit távol, de álomban közel...
Szia Rienn,elmentel mar?????
Nem baj kuldok neked valamit majd remelm holnap vissza olvasod!!!
Jo ejszakat MIndenkinek!
Jó éjt Nektek!
Oszinte reszvetem,vigyaz magadra.
Őri István:
A fa éneke a lehulló levélhez
Elengedlek...
most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borúl,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?
itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
Jo vagy minden rendbe a betegsegeden kivul?Vigyazmagadra es mielobbi gyogyulast.
Puszi Marti!
Szenes Hanna: Harmónia
A természet csupa ellentét:
Nappali fény és éji sötét,
Kopár hegyek és virágos völgyek,
Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.
A komor észak és a dalos dél,
A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.
A chaos, a rend,
A zaj és a csend,
A föld és az ég,
A kezdet és a vég.
És ellentmondás a történelem.
Egyéni érdek és honszerelem,
Viszálykodás és tömörülés,
Az Isten nevében emberölés,
Felszökő pálya és letört vonal,
Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.
A szolga, az úr,
Az angol, a búr,
A tömlöc, az őr,
A béke, a tőr.
És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,
Az emberi lélek, az emberi élet.
Lobogó érzések, lehiggadt ész,
Feszülő tervek és remegő kéz.
A tett és a szó,
A rossz és a jó,
A csonka, az ép,
A rút és a szép.
S a számtalan végletnek egy az ura
Világot átfogó harmónia.
Budapest, 1937. október
SZEP ESTET MINDENKINEK !
Egy kobold legendája
Nem is olyan távol e világtól
Éldegél egy kis manó
Fák és virágok között táncol
Tekintete lágy és nyugtató
Szívében a béke honol
Tenyerén hordozza a természet
Ő a Vegabond kobold
Kire bármelyikünk felnézhet
Egész nap az erdőt járja
Meggyógyítja a vadakat
Felugrik fűre-fára
S vízbe dobja a partra vetett halakat
A természeten kívül
Csak hasát szereti nagyon
Ő tétlenül nem ül
Begyűjti, mit kínál a vadon
Haza viszi konyhájába
Elkészíti finoman
Vidáman rakja gyomrába
S egy falattal sem rohan
Egészsége ettől remek
Problémával nem keresi orvosát
Szomszédságában csodaszép hegyek
Melyek erővel lepik be otthonát
E meseszép világban vidáman él
De nem láthatja hétköznapi szem
A világot járja és nem henyél
Számára a Föld az igazi szerelem
Testvérei Neki Tündérek
Angyalok, Faunok és Törpék
Kik egy láthatatlan síkon élnek
Mert vigyázzák az élet völgyét
Lényük oly tiszta és átható
Hogy szellőként érinthetik arcod
Jelenlétük csak ahhoz fogható
Mikor feladod a belső harcod
Azt üzenik, tisztelj minden élőlényt
Ne öld meg az állatot
A szíved írja ezután a törvényt
És elkerülheted örökre a bánatot!
Sziasztok!
Nagyon sokat olvasgatlak benneteket és szebbnél szebb időzeteket gyüjtök be tőletek.Gratulálok érte mindenkinek.Most segítséget szeretnék kérni.Drága jó apósom visszaadta a lelkét az Úrnak és szeretnék valami különleges idézetet iratni a koszorújára.Rövid de tömör,ami nem a búcsuzás érzetét kelti hiszen azt megtettük az utólsó órákban,inkább azt hogy örökké velünk marad az emlékeinkben.Találtam már valamelyik hasonló témályú topikban de sajnos nem mentettem el,mert akkor még nem tudatosult bennem hogy ez elkerülhetetlen.Most viszont nem találom újra,vagy csak az időm kevés hozzá.Ha tudtok segítsetek.Köszönöm szépen.
Visszaolvastalak beneteket! Olyan szépeket hoztok! Képek minden...
Most beteg vagyok, nem nagyon tudok jönni, de bepótolom, ahogy jobban leszek! És persze hozok én is verseket!
Pussz..sziasztok!
Honnan tudod, hogy felnőttél?
* A növényeid egészségesek, de nem tudod elszívni őket.
* Több kaja van a hűtőben, mint sör.
* Reggel nem lefekszel, hanem felkelsz.
* Meghallod a kedvenc zenédet a Sláger Rádióban.
* A hírcsatornát nézed.
* A barátaid megházasodnak, es elválnak, nem pedig
összejönnek, és szakítanak.
* A nyári vakáció 3 hónapról 3 hétre zsugorodik.
* A farmer es a póló már nem számít rendes öltözéknek.
* Te dörömbölsz a falon, ha a szomszéd gyerek túl hangosan
hallgatja a zenét.
* Idősebb rokonaid a füled hallatára mesélnek disznó vicceket.
* Már nem tudod mikor zár a McDonald's.
* A kocsid biztosítása csökken, de a havi részletek nagyobbak.
* A kutyádat kutyakonzervvel eteted, nem hamburger maradékkal.
* Megfájdul a hátad, ha a fotelben alszol.
* Nem szunyókálsz délutánonként.
* A vacsi es a mozi maga a randi, nem pedig a bevezetése.
* Nem gumiért, hanem aszpirinért mész a patikába.
* A reggelit reggel eszed.
* Továbbra is a számítógép előtt ülsz egész nap, de nem
játszol.
* Ha ismerősödnek gyereke lesz, nem szörnyülködsz, hanem
gratulálsz.
* Kétségbeesve keresel ezen a listán legalább egy sort, ami
nem igaz rád. És amikor
nem találsz, vigyorogva elküldöd a barátoknak, mert tudod,
hogy ők sem találnak!
Szia Sarapod !
Koszonom a szep verset
"Volt valaha...
Volt valaha valaki
Ki őszinte szóban érzett
S míg fájt a lelke másokért
Saját szíve vérzett.
Hálát sem kért semmiért
Míg magában dúdolt
Csak hitt némán, bízva
Szép szavakat súgott.
Árva szívet értett
Sebre leplet kötött
S néha mégis szemébe
Szomorú csepp szökött.
Terhet cipelt, nehéz súlyt
Kitartást igézett
Két szemében még remény
Évekig tetézett.
Volt valaha valaki
Ki mosolyt csalt arcokra
Távolba szőtt pillantást
Egy csokorba fonta.
S most e lélek bánatos
Messzi lázban ég el
Mi álmot többször kergetett
Sűrű ködben vész el..."
Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány perce megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd !
Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörölni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vígasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!
S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!.....Nincs időd!
BŰVÖLŐ
Talán lehet
Talán nincsen
Mégis az én
Féltett kincsem
Gyöngyös varrottas takaró
Télen a fákon gyenge hó
Tavasz-illatos sejtelem
Szaladok érte, meglelem
Nyári réteken érő méz
Megbabonázza ki ránéz
Őszi holdsugár ezüstjén
Büszkén lépdelő sudár mén
Hívogatott felhő mögött
Füst kabátban meg is szökött
Vihar saruban visszajött
Harmatcseppben elrejtőzött
Szelíd szóval kértem
Szólongattam szépen
Mire a Nap leáldozott
Kedvesemmé átváltozott
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
MINDENKINEK SZEP NAPOT !
SZABOLCSI ZSÓKA: SZAVAKRA VÁRVASzavakat keresek,
szavakra nem találok,
szavak sivatagában
bukdácsolva botorkálok,
minden szót sivárnak érzek,
kérdek, kérlelek, várok, féltek;
állok egyhelyben elakadva
szavak erdejében, gondolatok
elágazó szálfái között
keresgélek, találgatok,
alig élek, alig látok,
ki nem mondott tévedések
árnyékában , fába vésett
jelek erdejében; gondok
felhői közt szállok,
kapaszkodnék, bújnék,
simulnék, menekülnék,
talán megszólalnék,
ha végre magamra találok
Gyonyoru mindegyik koszonom!
REMÉNYIK SÁNDOR: SÓHAJOK HÍDJAA mi életünk sóhajoknak hídja,
Mely átível a sötét lagunán, -
S majd jőnek egykor boldog gondolások:
Szerelmes párok - sok százév után
S a híd alatt megállnak. Ó be mások,
Be mások lesznek ők, mint Te meg én,
S majd nézik egymás ifjú arculatját
Velence ősi, komor tükörén.
A mi életünk sóhajoknak hídja,
De elszánt léptünk alatt kong a híd,
Lenn ásítnak az ólomkamarák
És rajtunk senki, semmi sem segít.
Akkor majd nászdal zeng a híd alatt,
S egy erős kéz szorít egy kis kezet, -
Mi akkor már történelem leszünk:
Fekete kő s fehér emlékezet.
Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?
Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.
Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.
gyertya lángja
gyertya lángja
békét lebbent
meggyújtottuk
rögtön csend lett
csillag pattan
tüzes szikra
csodát terít
álmainkra
árnyak tánca
fenyő ágán
havas tájon
jég szivárvány
gyermek arcon
fény hintázik
a vén fenyő
sosem fázik
csillanó fény
ezüst gömbön
gyertya lángból
fátylat szőjön
suttogás kél
csendnek szárnyán
angyalt váró
boldogság jár
hópehelybe
rejtett csoda
szállingózik
Menny mosolya
Ezt most találtam, és nagyon tetszett
.
Füzesi Magda: Metamorfózis
Én azt hittem, enyém a tenger,
Amelynek mélyén a gyöngy terem.
Én önpusztító gyötrelemmel
E kincset vágytam szüntelen.
Lebuktam ím és fölmerültem,
Szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten,
Felnőtt lettem egy perc alatt.
A nagy szavak nem érnek semmit,
Örökké él.Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Keresek egy verset . Segitenétek? Csak annyit tudok belőle, hogy
"Kincses kezem,
mért lett szegény?
Nem adhatok
ma semmi mást,
csak egy jó,meleg
simogatást"
Napsugaras, szép jó reggelt kivánok!
Ime a kávé, az utánam ébredőknek.
Van, ki gazdag, de szívet nem kapott,
Van, ki szegényen él minden napot.
Van, ki kér, és szégyen neki a „nincs”,
Van, ki lop, miközben szégyene nincs.
Van, kinek arca szép, de lelke nincs,
Van, ki csúfságban is egy drága kincs.
Van, ki az egészségtől kicsattan,
Van, ki éltében fetreng a kínban.
Van, ki hiába néz, nem lát sokat,
Van, ki behunyt szemmel sem tapogat.
Van, ki bátran mondja a szavakat,
Van, ki bölcsen hallgat, s csak bólogat.
Van, ki vadul szórja az átkokat,
Van, ki imát mond a kereszt alatt.
Van, kinek élete csúf véget ér,
Van, kinek léte áldott, tiszta fény.
Ugyes vagy kislanyom
nembaj.Lenyeg a szandek es az jo.
Puszi Anci !
Látni
Látni nemcsak mindig szemmel,
Látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.
látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.
Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod.
Jo eszakat mindenkinek !