Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igen ,Koszonom
( a Kepeket anyukamtol csentem el
)
Sziasztok Szep Estet!
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet
Kinek lelke élettől vidám,
Ki himnuszt zeng az ég hajnalán
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!”
Udv :Odilli
Kínában, egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment. Mindennap a vízhordozó csak másfél edény vizet szállított a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni... A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Mindennap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedtem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mindannyian törött cserépedények vagyunk.
De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?
Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek?
Mondd, szereted az állatokat,
s figyelted őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek,
vagy miről hallgatnak, mikor komor
csöndjükbe burkolódzva ülnek,
és titokzatos, hallgatag
külön világukba merülnek?
Én szeretem az állatokat,
Elnézem őket,
ha játszanak, alszanak vagy tűnődnek
titkaikon és a világon.
Hidd meg, barátom,
nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán
számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik.
Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mondd ki helyettük
azt, ami ott ködlik a testük
vaksi lelkében – vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.
S mi is őket, kisebb testvéreinket.
Megkövetem a sorsomat
A sorstól kérni ha lehet,
én most eléje térdelek,
ha álnokul, önzőn, szertelen
uralkodott is létemen,
mint a pénzen vett szerető,
ha túl kevés a drágakő.
Eléje tárom lelkemet,
egész fájdalmas létemet-
szerelmet, halált könnyeket-
kiterítem, mint szőnyeget.
Mi voltam, mindent leteszek,
könnytől fényesülteket,
s ha fogvacogva kérhetek:
sötétség helyett fényeket,
napfényt, szivárványt, kék eget,
igaz szerelmet, édeset,
gyermekmosolytól fényeset
pőre lelkemért bőven adj!-
így követem meg sorsomat.
Ölelés kéne, hit, remény,
tisztán világító égi fény,
hol ezernyi csillag integet,
és egyik majdan én legyek,
ki átszelem a végtelent,
s felhőkre írva üzenek:
ennyit tehettem, Emberek,
csillaggá égtem értetek,
s hogy könnyű legyen léptetek,
kiterítettem lelkemet.
Gősi Vali
Szia Sarapod2 !
Petőfi Sándor:
A gólya
Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár,
S egyszerű mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár.
Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán azért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőben sírtam ő már akkor
Kelepölt fölöttem.
Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergették:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat próbáló
Kis gólyafiakat.
És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe’:
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.
Fölfelé vágytam én. Ah, úgy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy esténként megszúrják... mert hiszen
Folyt keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyer? - -
Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségemül néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.
Szomorú szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjúságom után,
Úgy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe néztek.
Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórozott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -
Később, hogy a szikra l
TUDATOSSÁG
- Cselekedetekkel, vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?
-Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.
- Mit kell látni?
- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.
BIZALOM
A Mester gyakran hangsúlyozta, hogy az életszentségben nem az a döntő, hogy valaki mit cselekszik, hanem, hogy mit enged megtörténni.
Néhány tanítványnak, akiknek ez fejtörést okozott, a következő kis történetet beszélte el:
- Volt egyszer egy egylábú sárkány, s az ígyszólt a százlábúhoz:
- Hogy tudod elrendezni a lábaidat? Nekem ezzel az eggyel is sok bajom van.
- Az igazat megvallva - válaszolt a százlábú - egyáltalán nem rendezgetem őket.
ÍTÉLET
- Hogyan bocsássak meg másoknak?
- Ha senkit sem ítélnél el, sohasem kellene megbocsájtanod.
BÁTORSÁG
- Miért nem termett gyümölcsöt az ittlétem?
- Talán azért - válaszolta jóindulatúan a Mester-, mert nem volt elég merszed megrázni a fát.
KIVETÍTÉS
- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.
ÁTALAKULÁS
- A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
- Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész Földet.
1692-ben egy régi templomban Baltimore-ban találták. A szerző ismeretlen, de ma is aktuális.
Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette és emlékezz arra a békére ami létezhet a csöntben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot, és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is, nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlitsd magad senkihez, ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivatlkodóvá válsz. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint Te. Örvendj a terveidnek ugyanúgy mint a teljesítményeidnek. Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is, ez egy igazi érték az idők változó virágzásában. Légy óvatos a veled történtekkel kapcsolatban hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat, és mindenütt az élet hősiességgel van tele. Légy önmagad. Különösen ne szinleld a barátságot. Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával ugyanolyan örök min a fű. Vedd szivesen az évek tanúságait, emelt fővel lemondva a fiatalságodról. Szilárditsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben. De nebosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz. Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé mint a fák és a csillagok, jogod van itt lenni. Es hogy Neked világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján ahogy kell. Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben. Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép! Figyelj! Törekedj a boldogságra!
Éltszabály
Ha egy szép élet vágyár őrzöd
a múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
mintha újjászülten élnél.
Mit akar? Kérd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.
Tetteidnek tudjál örülni
más tetteit megbecsülni.
Főképp ne gyűlölj egy embert se,
s a többit bízd az Úristenre.
Goethe
Etuskam nagyon koszonom hogy megtisztelsz a jelenleteddel,es megosztod a szepverseket !
Radnóti Milós - Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent, ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélekző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Az én kedves Barátnőmnek, és a Minden itt levő Fórum-
lakónak.
Sok szeretettel: Eta
ROTTEM LOGLEY: Jól szeretni nehéz................
Egy kit szeretni kell, akkor is, ha eltaszít
Egy ki csókjával éget, s szemével elvakít
Egy kinek szomorú sóhaja pezsdíti véred
Egy ki örökké hűséges lesz hozzád, ha kéred
Ő az, akit szolgálsz, hogy később ura lehess
Őt veted meg minden bűnéért magad helyett
Benne bújhatsz el a kínzó világ elől
Életedben csak egy olyat találsz, mint Ő
Vigyázz hát kivel kötöd össze sorsodat
Ha a hazugság fojtogatja torkodat
Rájössz majd miről szól az egész
Tudni fogod: Jól szeretni nehéz…
AMI ISTENI BENNÜNK
/részlet/
Legyen jó és nemes,
segíteni kész az ember!
Mert csak ezáltal
különbözik a többi
eeven lénytől,
melyet megismert.
Üdv a nem-ismert
Lényeknek ott fenn,
kiket csak sejtünk!
Hasonlítván reájuk
emberi példa tanítsen
a hitre, hogy élnek.
. . .
Örök vas-törvény
kemény szabálya
szerint kell élnünk,
létünk köreit
rendre bejárva.
Csupán az ember
győzi a Lehetetlent;
különbséget tesz,
ítél és kiválaszt,
s megálljt parancsol
a pillanatnak.
Néki szabad csak
büntetni a rosszat,
jutalmazni a jót,
gyógyítani, óvni,
minden tévelygőt, bolyongót
hasznosan összefogni.
S a hallhatatlanoknak
mi akként hódolunk,
miként ha embereknek,
kik nagyban művelik, mit
legjobbikunk kicsinyben
tesz vagy tenni szeretne.
A jó ember legyen
nemes, segíteni kész!
Alkosson fáradatlanul
hasznosat és igazat;
legyen ő ama sejtett
lényeknek mintaképe itt.
Constant Reinvention: Egy találkozás
Ha el merem mondani, túl sok talán.
Ha nem teszem?
Tán túl kevés.
Hol az egyensúly lehet és szabad között,
hol a szó, mely nem tévedés?
Mely megállja helyét holnap is,
nem csalóka játéka érzékeinknek.
Nem pillanatnyi hangulat-varázs,
soha el nem hamvadó parázs.
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szivemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Mégis érzem, valaki néz rám,
visz, őriz, ezer baj között,
de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,
mihelyt gőgömben renyhülök.
Ez a valaki tán az Isten
akitől bujni hasztalan.
Nem hiszek az Elrendelésben,
de van egy erős, ős uram.
Már gyermekül vermébe ejtett
s mint bölcs vadász gyenge vadat,
elbocsátott, de nem felejtett:
szabadon sem vagyok szabad.
Ily vadra, régi hercegeknek
szokásuk volt, mondják, jelet,
aranyos nyakörvet verettek,
hogy mindég ráismerjenek.
Igy hordom én is titkos örvét
annak aki e rengeteg
ölében elfogott, de önkényt
ujból elveszni engedett.
Azóta bolygok a viharban
vadmódra - de az ő jele,
erejének bélyege rajtam
hogy ne nyughassam nélküle
s mint szélcibált bogáncs amelyen
a szivárvány lába pihen,
illattal tellik: úgy betelljen
sóvárgással bogáncs-szivem.
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
«Vezessen Hozzád a szabadság!»
igy kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már.
Paul Fleming
Ne csüggedj
Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.
Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.
Miért rí s ujjong ki-ki? markában életének
kulcsa. Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.
Még mielőbb tovább mégy önmagadba térj meg.
Ki legyűrte önmagát az el sohase vesz,
Annak mindenki már alattvalója lesz.
Sziasztok!
Hu de nagyon szep verseket hozztal,na es a kepek
8>Nem szabad feledni
Hadd éljek még -- hogy beteljék felettem,
amit számomra valahol kiróttak.
Be akarom még csukni az ajtókat.
S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem.
Kit megbántottam, megvígasztalom majd,
ki megbántott, azon még bosszut állok.
Korán kelek, hogy lássam a világot,
s estente halljam még a régi lomb-zajt.
Egy-két szegénynek még levelet írok.
Megnézem még a szabadkai házat,
hol porba vert a gyász és a gyalázat
egy nyári éjen s sírok, újra sírok.
Elutazom oda, hol sose jártam.
Egy ismeretlen ablakon benézek.
Józan leszek, rikkantok, mint a részeg.
Sötétbe járok. Járok a sugárban.
Aztán, mikor elérkezik a vesztem
s végére hajlik már emberfeletti
nagy életem -- mert nem szabad feledni --
tisztán és fényesen a sírba fekszem.
Kosztolanyi Dezso
Sida: Mint fák a szélben
A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
...És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...
...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...
Most mintha azt zúgnák szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem...!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem...
"Ha a fehér álmok feketére válnak,
ha itt lesz az ősz és vége lesz a nyárnak,
ne keseregj rajta,nyugodj bele szépen,
ne nézd,hogy mi voltál valamikor régen.
Így tegyél,ha vége lesz a nyárnak,
ha a fehér álmok feketére válnak!"
Sziasztok...
Nagyon szep vasarnapot kivanok Nektek...
Ady Endre
Hiszek hitetlenül Istenben
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
Szinte ömölnek tört szívemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.
Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjuság.
Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.
Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok.
Beteg vagyok, beteg.
Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban előttem
Száz titok kavarog.
Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény hajszolt magam.
Isten, Krisztus, Erény, és sorban
Minden, amit áhitok
S mért áhitok? - ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.
Változás
Becsaptad a szeretet kapuját.
A gyűlölet csillagszórói
szóródnak szét szemedből.
Oly megraboltan állsz, s egy
magányos mondatod száll felém.
Az emlékezet varrótűje
fércelődik bennem, szorosra
húzva kettőnk különbözőségének
lényegét. Rejtett rugó a rejtett
óraszerkezetben enyhíti az
elviselhetetlen nyomást,
feloldja feszültségem.
Elhallgatsz, mikor észreveszed
tévedésed, tévedésem.
Meglepetéssel nézzük a változást,
melyet az idő végbevitt rajtunk
Ne keseregj könnyes szemmel, ha az élet rászedett,
Holnapod még szebb lehet!
Békülj meg a rossz jelennel,
A jövő a szívben él.
A jelen, meg bármily rút is, elmúlik egyszer, ne félj!
És minden szép lesz, ami elmúlt!
/Csehov/
Szia eberhardt !
Ez a legcsodalatossab ilyen reggelre felkelni koszonom.Ez a vers es hozza kep a legszebb.
Kivanom,hogy mindenkinek legyen ilyen szep napja !
Az őzike és a vadász
Volt egy erdőszéli ház,
ott lakott a vén vadász.
Nappal mindig szundikált,
éjjel meg vadászni járt.
Egyszer, egyik éjszaka
későn érkezett haza.
Asszonykája már várta,
vacsorával kínálta.
De a vadász nem evett,
hamiskásan nevetett.
Megpödörte bajuszát,
elővett egy tarisznyát.
Asszonykája mérges lett...
"Ej, ki látott már ilyet?
A bolondját járatja?
Mozog ez a tarisznya!"
Az öreg csak somolygott,
néhány csomót kioldott.
Kinyílott a tarisznya,
s előbújt egy őzgida!
Felesége kiáltott:
hát, ilyet meg ki látott?
Örömkönnyet hullatva
szaladt ki a konyhába.
Ölbe vette a gidát,
adott neki vacsorát.
Langyos tejjel kínálta,
bevitte a szobába.
Mikor késő este lett,
öreg vadász álmos lett,
de a hitvesi ágyban
asszonykája nem várta...
A vadász csak nevetett:- Nahát, ilyen esetet!
Asszony helyett őzgida
nyújtózik az ágyamba'.
Wintersein Ágnes: Hajnal
Sötét van még.
Sötét az ég.
A nap is alszik még,
Alszik még a rét.
A sötétben csöndesen
Előbújik hirtelen
Felhőágyából a nap,
Eljött hát a pirkadat.
Felébred a hegy, a völgy,
A nap az égen tündököl.
Megszólal egy kakas is,
Rázendít a többi is.
Kukorékol a kakas
Így énekel a tarajos:
Ébredjetek! Új nap jött!
A sötétség megszökött!
JO ESZAKAT MINDENKINEK
ES SZEPALMOKAT !
Add a kezed. Úgy.
Most ugorjunk.
Tenger helyett az éjbe
verem helyett az égbe
messze csillagok erdejébe.
Puhán messze,
messze Kékbe!
Fénybe: mélybe: ölelésbe!
ha hiszed, ha hiszem
ha adod, ha viszem
megtörténhet.
Át a Tűzön, a füvön,
A lángon, a ködön,
mint két macska
gepárd s puma
alattunk vöröslő parázs
születőben van a Varázs:
izzó láva, kígyómarás,
langyos barlang, tündércsapás!
Add a kezed, szívem tiszta
repüljük át kézen fogva!
Nyitott szíved, nyitott szívem
nem állhatunk tovább itt lenn…!
Nem hiszed? Nem hiszem?
Nem adod, el nem veszem...
Fogd a kezem!
Ugorjunk!
Most!
Szia Odillikam !
Vámos Róbert: Szeretni úgy is lehet
Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek !
Szia Bumbutikam !
A buszmegálló
A buszmegállóban álltam
és a hidegtől remegtem.
Ekkor odasétáltál,
Megkérdezted, hogy a remegésemnek
a hideg, vagy a félelem az oka.
"A hideg - válaszoltam - félni
én nem szoktam soha."
Te pedig levetted dzsekid,
hogy nekem átadod.
De én mégis elutasítottam, mert mégis
szégyenlős vagyok.
A dzsekit a vállamra terítetted,
s úgy léptél hátrébb, mint aki nem hibás.
"Anna vagyok" - mondtam kezemet nyújtva,
azt mondtad: "Tóbiás".
Nap nap után álltunk
a buszra várva egymás mellett.
Közben egy árva szót sem szóltunk
Bátorságunkból ennyire tellett.
Egy napon aztán megpróbáltam
nagy merészen rákérdezni:
"Tetszel nekem Tóbiás,
és ami azt illeti..."
Igyekeztem szavakba önteni
amit diktált nekem a szív s az ész,
mire te elmondtad hogy hasonlóan érzel
csak megfogalmaznod volt nehéz.
Arcomra oly mosoly derült,
mely egészen a fülemig ért,
mert ez a közös érzés egy
boldogabb jövőt igért.
Most pedig kedvesem, haldokolsz,
és nincs más amit megtehetnék érted
mint hogy itt ülök melletted és
fogom a kezed hogyha kéred.
Múlt éjjel alvás közben
jött el a végső pillanat
Keserű szivem csordultik töltik
a kimondhatatlan szavak.
Miközben rendet raktam a fiókos szekrényben
mely ott áll már üres ágyad előtt,
egy nekem címzett levelet találtam és mintha
a te hangod mondta volna a következőt:
Kedvesem ne haragudj
hogy ilyen gyorsan eltávozom.
Tudod hogy szeretlek téged
s hogy te is szeretsz, azt én tudom
Remélem hogy nem felejtesz el
de kérlek lépj tovább
Ne sokat sírj ha elmegyek
Fogadd el a halált.
Két könnycsepp indult el némán
és végiggördült az arcomon
Tudtam hogy még hosszú ideig
nem múlik el bánatom.
Továbbolvastam a levelet
melyet két kezembe fogtam
ujjaim mintha megdermedtek volna
csak ültem kábán, meghatottan.
Most a buszmegállóban állok
ahol két éve találkoztam veled.
Ugyanolyan hideg van, de most
arcomon érzem könnyemet.
Nem hiszem, hogy az emlékeden
Valaha is túlteszem magam
Annyira fáj,
Valamennyi kimondott vagy leírt szomorú szó közül ezek a legszomorúbbak: "lehetett volna".
John Greenlaf Whittier
Szia dooree !
Tóth Árpád
ŐSZI KÉRDÉS
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?
Tóth Árpád
Madárka sír, madárka örül,
míg piros gerendái közül
néz a hatalmas -
Küldd néki töretlen álmodat,
míg magad vagy a vadász, meg a vad,
nem szűnhet kerge futásod.
Győznöd se lehet, veszned se szabad:
a hályogos sürüség alatt
vermed hasztalan ásod.
Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj -
az üresség öntözi szélét!
A rét, a liget
itt mind a tied,
de nem lelhetsz soha békét.
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Madárka sír, madárka örül,
néz a hatalmas.
A mult se pihen:
új percek méreg-csöppjeiben
elomolva őrzi részét.
A holt vadlúd, bár tolla se lebben,
röpül a zúgó szárnyú seregben
s röptében üli fészkét.
A jövő nem vár, előre arat:
a most ömlő sugarak
a holnapi gyermek
rózsás bőréről csiripelnek.
Ne kérdd a veremtől jussodat.
Te vagy a vadász és te vagy a vad
s távol, a hatalmas: az is te magad.
Ő odafönn
merev csillámu közöny,
és sorsba burkolt lénye idelenn
rengés, mely sohasem pihen,
s a két arc: az Igaz és a Van
összefordul mámorosan,
mint a Nap meg a tenger
nézi egymást ragyogó szerelemmel.
Küldd néki töretlen álmodat!
mert szived éber-álma,
mint légen a pára,
átlódul a pályán
s fönn sajog a menny hajnal-koronáján.
Madárka sír, madárka örül,
míg piros gerendái közül
néz a hatalmas -
Kereplőként űzöd körbe magad,
rab vagy, de keserved álma szabad
s igazad az álom, a röpke!
A szikla, ha rávésed jajodat,
többé nem szikla: élő te-magad
s föllibben a fellegekbe!
Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj -
az üresség öntözi szélét!
Sugarak izzó füzére alatt
meglelheted százszor sírodat,
mégsem lelhetsz soha békét.
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Szél körme kapar a sír körül,
és vallat a fény, a hatalmas.
Te vagy a vadász és te vagy a vad
s a pálya is, minden te magad
- madárka sír, madárka örül -
piros gerendák közül kidagadva
tág szemmel nézel magadra.
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók közt titokzatos megállók.
A mély, sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megdermedtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopatra a csókokat feledte
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhitat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók.
Sziasztok!
Valanti napra hozztam egy ket verses kepelapot,holnap mar aktivabb tag leszek
Jo ejszakat!
Nem fogod megérteni ezt a hangulatot,
előre tudom, csak ha összefüggéstelen
képeket rajzolok sebtiben, milyen borzasztó,
csak akkor érted meg, milyen iszonyú.
Ez az én hangulatom, figyelj: előttem
egy mozdulatlan kék tó, képzeld el, olyan
meredten világoskék, hogy megijedsz, és körül
a partján semmi. De mégis: képzelj el
egy szikár fát, kiszáradtat; a víz partjára
gondolj egy agarat, soványat, szárazat, mint
a fa. Füttyentesz, de magad is megijedsz:
a füttyentésedet magad se hallod, s a kutya
nem mozdul, semmi se mozdul. Az ég
tiszta, inkább szürkés árnyalatú, de olyan,
mint egy kiégett, közömbös ember szeme,
a napot ellopta valaki, de azért világos
van, mondhatnám erős, sértő a fény.
Az első hang belülről szólal meg ebben a
csendben, idegen kiállhatatlan hang, csupa
hideg e- és i-betűvel beszél, de nem érted.
Tíz perccel azelőtt még tudtad, hogy mit
akarsz, hová akarsz menni, most meg állsz,
mintha ebben a pillanatban érkeztél
volna valami idegen csillagról. Sírni
nem tudsz, megszorítod a saját kezedet,
aztán egyszerre rájössz, hogy fázol.
Rettenetesen fázol.
Radnóti Miklós:
Szerelmi ciklus 12.
Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradj nekem,
de hiába az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson.
Átkarolva téged eszembe jut a lényeg,
te vagy nekem a reményés az élet.
Az élet vidított fel engem mikor megismertem a szerelmedet.
Szerelmed mely szép virág, mint a tavasszal nyíló hóvirág.
A tavasz,a szerelem hírnöke, újra tűz lobban a szívembe.
Tűz mely érted lángol, szívemben a te szívedlángol!
A tűz mely éget, és a bánat mi feléget.
Megéget és fájdalmat arat,hisz a két szív összeragadt!
Remélem nem megy szét soha. Hisz együtt oly szép,
mint a csokorba nyíló tavaszi ibolya .
Ajkadon nyíló ibolya,szavaiddal tovaszálló rózsa.
Rózsa mely szívembe száll ott nyílik, s szívedre vár.
Rózsa mely szívembe száll,
ott nyílik, s szívedre vár!
Szíved mely hangosan dobog, mikor hallod léptem mely dobog.
Dobog az úton mely hozzád vezet, hisz minden út a szívedhez vezet.
Szívedben békét találtam, nyugalmat e rettenetes világban.
Nyugalmat mely óva int, "vigyázz" nagy a baj odakint.
A bajra ránevetek, nevetek hisz nem érhet el.
Szíved biztonságában nem találhat, ott megbújok mint egy apró gyémántba.
Gyémánt mely "Szilárd" s kemény,mindent kibír míg van remény.
Remény mely nem veszhet el soha, hisz szívedbe nyugszom gondtalan
Szia erka02 !
Szepet hoztal koszonom.
Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,
Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.
Látni
Látni nemcsak mindig szemmel,
Látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.
látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.
Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod.
Vecsey K. Mária
Koszonom a kavet finom volt.Nagyon szepek a kepeid es a vers is gyonyoru.
"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
Remény, csalódás, küzdelem, bukás,
Sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
S meg nem találni, - ez az élet."
Madách Imre
az én kedvencem
Boldogság-vers
Eljön a nap meglásd,tán észre sem veszed
Csak sokkal szebben süt rád,csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van,egyszer csak énekelsz s nevetsz,
Mert a dallam arról szól,hogy szeretsz.
Sétálsz az utcán,s mindig jön egy barát
És ha a kedved fogytán,ő énekel tovább.
Szomorú vagy,magad vagy,úgy érzed dől a ház,
Egyszer csak kopogtatnak s ott áll akire vársz.
A boldogság egy hajszál,egy szó,egy mozdulat,
Csak mozdulj meg,csak szólj már,csak el ne hagyd magad.
200 hozzászólást már elolvastam, nagyon tetszett.
Torma Judit: Mondd, . . . ?
Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap akkor az, aki csak
ennyit kér magának?
És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?
És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?
Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?
Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?
Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?
Mondd, -és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek-:
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?
Hoztam egy délutáni kávét
Viktor Hugo
Mert minden földi lélek
Mert minden földi lélek
valakibe
átszáll, mint illat, ének,
láng vagy zene;
mert minden élet annak,
amit szeret,
rózsákat mindig ad, vagy
töviseket;
mert április a lombnak
víg zajokat
saz alvó éj a gondnak
nyugalmat ad;
mert vizet a virágnak
az ébredő
hajnal, cinkét a fáknak
levegő,
s mert a keserű hullám
ha partra hág;
a földnek, rásimulván,
csókokat ád;
és; csüggve karjaidban
az ajkadon,
a legjobbat amim van,
neked adom!
Gondolatom fogadd hát -
csak sírni tud,
ha nincs veled s tehozzád
zokogva fut!
Vágyaim vándorolnak
Mindig feléd!
Fogadd minden napomnak
árnyát, tüzét!
Üdvöm gyanútlanul és
Mámorosan
Hizelgő dalra gyúl és
Hozzád suhan!
Lelkem vitorla nélkül
Száll tétova,
S csak te vagy végül
a csillaga!
Vedd múzsámat, kit álma
házadba visz
s ki sírni kezd, ha látja,
hogy sírsz te is!
S vedd – égi szent varázskincs! -
vedd a szívem,
amelyben semmi más nincs,
csak szerelem!
Nagyon szep koszonom !
Az élet értelme
Tanulni kell,
S játszani nem
Miért van így ha nem
Boldog senki sem?
Mindenki csak dolgozik,
S senkisem pihen.
Nem törődnek érzésekkel,
S nem figylenek magukra sem.
Fáradtak és álmosak,
S altatóval alszanak.
A gyerekek is magolnak
S miért csinálják ezt magukkal?
Erre a válasz
A jövő szabálya
Mely így szól:
Tanulj és dolgozz!
Ezt betartják örökre
S magukra sem figyelnek
Hamar elvesztik az életüket
Pedig még nem is éltek.
Elvette tőlük a munka,
S nem is szórakoztak
Pedig szórakozás az élet,
De ezt nem tudják ha élnek.
Tarka szóruhákban pompázó gondolat,
Mely úgy tör fel a mélyből, miként forrás fakad.
Széthinti lelkünk fájó sebeit,
Az örömkönnyek boldog cseppjeit,
S szívünk rejtett kincseivel dúsan megrakodva,
Szárnyaló sasként tör fel a magosba,
Majd egy röpke perc,-és fáradtan lehull,
Mint arcunkon a mosoly, lassan elcsitul
Olykor fagyos lehelet, dermedten csikorgó hó,
Másszor lágyan csengő, hullámzó halk muzsikaszó,
Amint féltett titkainkból egy apró darab,
Felszakadva lassan a felszín felé halad,
Hogy megfesse a világ szürkülő egét
És betöltse fénye, minden szegletét
S hol végigzúdul e szikrázó szópatak
Életre kel tőle sok hervadó gondolat
Ez hát a vers, szavak gyújtotta láng, mely sistereg
Olykor meg édes méz, mely lelkünk mélyéből pereg
Kisgyerek kérdi az apját:
- Apu, én hogyan jöttem a világra?
Az apa belekezd:
- Az úgy volt, hogy anyád és én egy chat szobában ismerkedtünk meg. Ezután találkoztunk egy internet kávézó mosdójában, ahol feltöltést kezdeményeztem anyád szerverére. Utána vettük észre, hogy anyád nem használt tűzfalat, így megtörtént a baj: kilenc hónap múlva letöltődött a vírus.
Hát ez vagy te.
Mártika
én is nagyon sajnálom a kis fiatal lányt. Tele volt vidámsággal és élni akarással.
Nyugodjék békében!
Sziasztok!
Szép hétvégét Nektek!
Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok
a te szemeddel látom csak a fényt meg:
te viszed súlyát tehem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.
Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.
Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja;
nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
Michelangelo Buonarroti
JO REGGELT
ES SZEPNAPOT !
Azt mondanám a gyászolóknak... tekints úgy minden
napot, mint új kihívást, a bátorságod megmérettetését.
A fájdalom hullámokban érkezik, vannak napok,
melyek minden különösebb ok nélkül nehezebben
elviselhetők, mint mások. Tűrd el a fájdalmat. Ne
nyomd el. Soha ne próbáld elrejteni a bánatodat magad
elől. Majd apránként, éppúgy, mint a vakok, a siketek és
a rokkantak, akik hiányosságaik pótlására valamely más
érzéküket fejlesztik tökélyre, az özvegyen maradtak is új
erőt merítenek abból a fájdalomból és
magányból, mely kezdetben oly elviselhetetlennek tűnik.
Szia eberhardt !
Gyere nyugottan orulok neked es mindenkinek.Olvasgas nyugottan es azsem baj ha ketszer vagy tobbszor lesz meg ugyanaz a vers,hisz ez a topik azert van,hogy magadnak es masoknak oromet szerezzel.
Szeretettel varlak,es mindenkit. Marti !
Buddha
A boldog középútról
Buddha egy ideig abban a tudatban élt,
hogy az önmegtartóztatás a tökéletes
boldogság. Egy napon azonban két ze-
nész haladt el a fa mellett, amely alatt
Buddha elmélkedett.
— Ne feszitsd meg tulságosan a hú-
rokat szitárodon, mert könnyen elpat-
tannak — mondta az egyik muzsikus.
— Igaz, de túl Iazán sem hagyhatom
a húrokat, mert akkor egyetlen hangot
sem adnak — válaszolta a másik.
Buddha e szavak hallatán megvál-
toztatta életét, felhagyott az önsanyar-
gatassal, es ettől fogva a "középső út”
igejét hirdette:
— A túlfeszitett húr könnyen elpat-
tan, mig a Iazára engedett nem muzsikál.
Középen találjátok meg a boldogságot.
Szia feszultseg !
Igen jobbanmondva csak reszletekbe olvasom,mert egyszeruen belefajdul az emberszive,hogy ilyen fiatal eletnek mit kikelet birni,es keresztul menni.
EZERT AZ EGESZSEG A LEGDRAGABB KINCS! MAS MINDEN POTOLHATO.HA VAN SZERETET VAN MINDEN.
Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.
Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.
Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.
Dömötör Ilona
Csatlakozhatnék? Még nem olvastalak végig benneteket, de talán ez még nincs fönn.
Csengery Kristóf.
Nekem az ősz sohasem volt barátom
- de én sem vagyok barátja az ősznek.
Ha jön az október, borzongva látom,
hogy mint a denevérek, kergetőznek
a fasorban a levelek. Nem értem,
mi vonzó benne. Mért nevezi más
termő évszaknak - minden részletében
reménytelenség, romlás, árulás.
Elhiszem: lehet csizmát húzni, forralt
bort inni, járni alkonyatkor az
erdei ösvényt, nézni a hegyoldalt,
ahogy párában áll. De a tavasz,
az mégis más! Nem is tudom, hogyan,
egyszer csak itt terem, s nincs rá szavam
Olvastad a blogját??Borzasztó,hogy mi kínokat kellett átélnie az életben maradás reményéért.Egyszerűen felfoghatatlan ez,hogy egy gyerek akinek örülsz minden percben egyik napon kiderül,hogy halálos beteg és nem tudsz rajta segíteni.Kegyetlen az élet és kiszámíthatatlan
"Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön,valaki megy,
S az emlék megmarad........
(Leonard Da Ung)
Egy fiatal lany emlekere akit egy betegkor elvitte.
Nyugodjon bekeben Isten szereteteben.
2007 februar 9-en volt a temetese.+++++
Szasz
" Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
S mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén, hol az égben vagyunk. "
De minden hajnal egy új nap ígérete, minden könnycseppre jön majd egy mosoly és minden halál egy új életet ígér, más testben, máshol s talán nem is olyan távol onnan, ahová tartoztunk.
-A viszontlátásra.
JO ESZAKAT MINDENKINEK
Tatiosz:
Hinni kell...
Hinned kell a boldogság Iehetőségeben,
hogy csakugyan boldog légy. Az vagy,
amit gondolsz, és csak azt tudod el-
gondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a
hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne
gondolj a veszteségre, mert veszteségek
érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert
lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a
rosszra, mert a mélybe taszít. A jó
gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba
vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes. Attól függően, hogy
vagyaink keserűek vagy édesek, fanyar
vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el,
amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a
cselekedet megvalósulás.
A bacilus nem hegymászó.
A tavasznak virága van, az ősznek gyümölcse.
A természet megvan az ember nélkül, te az ember nem lehet meg a természet nélkül.
A természet nyitott könyv, csak az ABC-t hozzá nem mindenki ismeri.
Szia Bumbutikam !
Angyali üzenet:"A csodák mindig akkor jönnek el, ha már elengedtük a nehéz dolgokat."
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
(Dan Millmann, A békés harcos útja)
„Szeretni: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk, mint nekünk őreá.”
Paul Géraldy
sziasztok...
kicsit bele neztem a mai napi termesbe...nem vagytok kutyak...
azt hittem mar nem tudtok meglepetest szerezni de minden nap egyre szebb dolgok kerulnek fel ide....
Ez olyan szép!
"Az ész figyelmeztet arra,
hogy mit kell elkerülnünk,
de a szív mondja meg azt,
hogy mit kell cselekednünk".
Szép estét kívánok!
"Légy aki vagy, és mondd ki, amit érzel, mert akiket ez zavar, azok úgysem számítanak, akik számítanak, azokat úgysem zavarja."
Igen sajnos tudom.
Ne a virágot nézd, ami talán útifűnek látszik, hanem hogy kaptad. Aki adta, mást nem talált, de adni akart, mert szeret.”
(Ismeretlen szerző)
"A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék széln szedjük" - (Stendhal)
Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk, de a szív mondja meg azt, hogy mit kell cselekednünk.
A mosoly olyan, mint egy ablakban felgyúló fény, amellyel a lélek jelzi, hogy a szív otthon van.
Szép!
Nevessünk egy kicsit.
Kinyílik a rendelő ajtaja, kilép az orvos és látja, hogy a váróban egy fiatal pár üldögél. A nő feláll és elindul befelé:
- Jöjjön maga is! - mosolyog az orvos barátságosan a férfira.
Az orvos a rendelőben felszólítja a nőt, hogy vetkőzzön le, majd tetőtől talpig megvizsgálja. Végül a férfihoz fordul és megkérdezi:
- Mindig ilyen zavartan viselkedik a hölgy?
- Gőzöm sincs róla - feleli a férfi. Most látom először életemben. De azért háromszáz forintot megért!
Biztos tudod ,15 étől vezetik be itthon.
En is koszonom !
RÉGI TÖRTÉNET szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.
A két szerzetes hosszú szabadságot kért; elhagyták a kolostort s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyer tovább.
Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...
(Görög T.: Csendes szobák - nyitott ablakok)
"A barátok olyanok, mint a csillagok.
Nem mindig látod őket,
de tudod, hogy ott vannak"
"Ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és a családodhoz,
mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek
száma bármilyen sok is jusson - véges.
JÁTSZOTTAM A KEZÉVEL
Babits Mihály
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja szét,
oly szeliden, mint ágtól ág
vagy halkan elvál öt barát,
kik váltan is segítgetik
egymást egy messze életig.
Még egyre látom csöpp kezét:
úgy dolgozott mint csöppke gép
a hímzőtűvel vánkosán:
tündérfogócska - igazán -
s hogy gyenge ujját meg ne szúrja,
arany gyüszűt viselt az ujja.
Ó álmodom már csöpp kezét
kerek a halma, völgye szép:
a völgye selyem, halma bársony:
ó gyönyörű táj! ó csodás hon!
Ott jártak szomjas ajkaim:
arany homokon beduin!
Nem vágy, nem álom, hanem emlék:
jaj milyen rég volt az a nemrég!
Tiz gyenge ága nyult felém
és én izenkint tördelém:
ó arany ágnak arany íze,
arany fa arany ízű méze!
Hát a köröm, a kis köröm!
Mennyi szépség, mily öröm:
üveges kép selyemkeretbe,
melyre a hajnal van lefestve
vagy piros ablak méla esten
vagy rózsaarc egy gyenge testen.
Mert tündértest a pici kéz,
mely rózsás-meztelen igéz,
s a hely hol összeömlik ága,
mint csöpp csipő hajlása, drága,
vagy ujja láb és íze térd,
s akkor hogy arca hol? ne kérdd,
mert tündértest a kicsi kéz
mely arca nélkül is egész.
Még egyre álmodom vele:
ó hogy oly messze közele
s hogy minden e világon itt
furcsa szirtekbe ütközik!
Csak egyszer lenne még enyém,
s kedvemre csókkal önteném,
szívesen halnék azután,
nagyobb örömmel ontanám
kis ujjáért a csobogó vért,
mint száz királyért, lobogóért!
Instrukciók AZ élethez:
1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár.
2. Mikor veszítesz legalább a leckét tanuld meg.
3. Kövesd a három T-t: Tiszteld önmagad, Tisztelj másokat és Tetteidért vállalj felelősséget.
4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket.
6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy barátságot.
7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására.
8. Tölts mindennap egy kis időt magaddal.
9. Tárd ki karjaidat a változásoknak, de NE engedd el AZ értékeidet.
10. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz.
11. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt.
12. Szeretetteli légkör otthonodban megalapozza életedet.
13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak AZ adott problémával, NE hánytorgasd fel a múltat.
14. Oszd meg a tudásod; ez egyik út a halhatatlansághoz.
15. Légy gyengéd a Földhöz.
/Lev Tolsztoj/
"Az élet legfőbb boldogsága az a meggyőzés,
hogy szeret bennünket
valaki, hogy magunkért,
jobban mondva magunk ellenére szeret."
Victor Hugo
"Nem az az igaz fájdalom,
mitől könnyes lesz a szem,
hanem amit magunkban hordozunk,
titokban,csendesen......
Fekete vagy, s itt álsz fehéren
a februári fagy derében,
hű őrizőm.
Reánk van gondod, semmi másra,
nem csábulsz el csatangolásra,
tarlón-mezőn.
Jelezd, a völgybe érkezőket,
kirándulókat, galyszedőket,
erdei neszt.
De a fácánkakast, a szépet
s az érre szomjas őzikéket
el ne ijeszd.
Ha vaddisznót érzel közelben
vagy róka jár a rőt ciherben,
riaszd, csahold.
S azt sem bánom: üvölts, ha éjjel
rézsárga óriás szemével
rádnéz a hold.
Ha támad szomszédunk kutyája
s nagy szemfogát húsodba vágja,
ne hagyd magad.
S ha rabló törne ránk merészen,
fogadd farkasugrásra készen
s torkon ragadd.
Ha rossz halál sunnyogna erre,
s telkünkre is bejönni merne,
el ne inalj:
Kerüld meg némán és orozva,
rohanj a meztelen gonoszra
s csontjába marj.
De ha a jó Halál megállna,
s behívó intésemre várna,
kapunk előtt,
nehogy reá mordulj, ha látod,
illőn fogadd, mint jóbarátot
G. Molnár Erzsébet
Kutya vers a gazdihoz
Vaú!
Egy verset írtam.
Ugattam, ahogy bírtam!
Remélem, érted gazdám?
Ha nem, hát jól figyelj rám!
Vaú!
Szeretlek Téged!
S ha szavam tán nem érted,
Hát nézz jól a szemembe,
Medlátod mi van benne:
Vaú!
Lásd: semmim sincsen,
Se birtokom, se kincsem,
A föld és az égen
Te vagy MINDEN nékem!
Vaú!
Rövid az élet,
De semmitől se félek,
Mert oltalmadba vettél,
S érzem, hogy megszerettél!
„Tökéletes emberek nincsenek a világon, de tökéletesíthetők
mindannyian.”
„Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló!”
Jókai Mór
LEGYEN MINDENKINEK SZEP HETVEGEJE !
Rakokfel egy par szep kepet!!!!
Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielőtt túl késő
lenne.
Ne félj kifejezni önmagad.
Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent
számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő
lehet.
Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz.
És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és a családodhoz,
mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek
száma bármilyen sok is jusson - véges.
Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak.
Köznapokon ott van a dologba,
Várt szombatját száz gond nyomorítja,
S ha vasárnap kedvét megfordítja,
Akkor máris hétfő szomorítja.
Pedig benne laknak a galambok,
Csillagtollú éneklő galambok,
De így végül griffmadarak lesznek,
Hollónépen igaz törvényt tesznek.
József Attila
Jo reggelt
es szep napot !
"Az ember akkor kezd el öregedni amikor
észreveszi,
hogy bizonyos dolgokról
már jó régóta gondolja ugyanazt"
JO ESZAKAT MINDENKINEK ALMODJATOK SZEPEKET !
IGY MEGFELEL KEDVES FESZULTSEG !
HA NEM NYUGOTTAN REKLAMALJON A FONOKNEL
A milliomosnak az autókiállításon megtetszik egy olyan kocsi, amelyik
vazelinnel megy. Hiába mondja neki a feltaláló, hogy ez csak egy
prototípus, a milliomost nem érdekli, megveszi ott rögtön. Ahogy aztán
megy hazafelé, a pusztaságban kifogy a tankból a vazelin. Emberünk
körbenéz, honnan lehetne segítséget kérni, mikor a távolban észrevesz
egy tanyát. El is indul arra felé. Eközben a tanyán épp a vasárnapi
ebédet fejezte be a család, apuka, anyuka, meg a 18 éves lányuk. Azt
mondja az anyuka:
- Jaj, én úgy elfáradtam, ma nincs kedvem elmosogatni. Majd elmosogat a gyerek.
- Na, anyu! Ma van a szülinapom, nehogy már én mosogassak el! Majd elmosogat az apu!
Az apának bedurran az agya, és az asztalra csap.
- A kurva életbe, ilyet nem játszunk! Akkor az fog mosogatni, aki először
megszólal! És addig itt fogunk ülni az asztalnál!
Ülnek, nézik egymást, mikor odaér a házhoz a milliomos és bekopogtat:
- Jó napot! Ne haragudjanak a zavarásért, de lerobbantam a kocsival és
szeretnék segítséget kérni.
Csend.
- Bocsánat! Mondom segítséget kérnék!
Csend. Gondolja a milliomos, hogy ezek biztosan nem teljesen normálisak.
Beljebb lép, és észreveszi az ételt az asztalon.
- Hú, de megéheztem! Megengedik, hogy harapjak valamit?
Csend. A milliomos megvonja a vállát és letelepszik enni. Amikor készen
van, végignéz a családon.
- Hmm! Milyen csinos lányuk van! Megengedik, hogy megcsókoljam?
Csend. Megcsókolja.
- Megfoghatom a mellét is?
Csend. Megfogja.
- Fel is vihetem a szobába megdugni?
Csend. Elviszi és jól megdugja. Mikor visszajön, ismét kérdez:
- A felesége is csinos. Ot is elviszem megdugni.
Csend. Vele is elmegy, aztán amikor végzett odafordul az apához.
- Ha nem most már arra válaszoljon, van-e itthon vazelin?
Az apa dühösen felpattan az asztaltól és felkiált:
- A büdös kurva mindenit! Akkor inkább mosogatok!
Károlyi Amy:
Tárgyeset
A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.
A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.
Egy férfi érdeklődik a vegyesboltban:
- Cipőpaszta van?
- Hogyne, kérem. Milyen cipőre?
- Negyvenkettesre.
Kisgyerek kérdi az apjától:
- Apu, te még növésben vagy?
- Ugyan, dehogy! Miből gondolod?
- Mert úgy látom, a fejed búbja már túlnőtt a hajadon.
A szőke nő pizzát rendel. Kihozza neki a futár. A nő kifizeti, indul be a dobozzal, de utána szól a futár:
- Héé, hol van a borravaló?
- De én nem is rendeltem bort!
Mama hazajön az orvostól, a papa megkérdezi:
- Mit mondott az orvos?
- Azt, hogy ötszáz.
- És mi a bajod?
- Hogy csak háromszázam volt.
- És mit írt fel?
- Hogy vigyek még kétszázat.
a 600-nak tuzijatek jar...
gratula Feszultseg...
Vevőtájékoztató
Az ember butaságát bizonyítandó egyes árucikkeken vevotájékoztató található. Íme, néhány gyöngyszem
Sears hajszárítón:
Alvás közben ne használja!
(Pedig ilyenkor kéne, hogy jól nézzen ki a hajam!)
Chips zacskón:
Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell! Részletek a zacskóban!
(Csak áruházi tolvajok részére)
Mélyhutött (Mirelite) árun:
Felhasználási javaslat: Kiolvasztani.
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is?)
Tesco tiramisu dobozán (a doboz alján!):
Ne fordítsa fel!
(Marha! Most már késő!)
Pudingos dobozon:
A termék melegítés után forró lesz!
(Mint ahogy az éjszaka után nappal jön.)
Vasaló dobozán:
Ne vasalja a ruhát saját testén!
(Pedig ezzel mennyi időt spórolhatnánk!)
Altató tabletta dobozán:
Álmosságot okozhat.
(Még szerencse...)
Karácsonyfa izzókon:
Csak kültéri, illetve beltéri használatra!
(Esetleg hol máshol használhatnám még?)
Japán konyhagépen:
A másik célra ne használja!
(Nem mondom, állati kíváncsivá tett!)
Gyermek Superman jelmez dobozán:
Az ember alapvetően nem tud repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja!
(No comment.....)
Svéd láncfurészen:
Ne próbálja kézzel, vagy külső nemi szerveivel megállítani a furészt!
(Úristen! Volt már erre példa....?)
Javítómuhely bejáratánál:
Mindent megjavítunk. Kérem kopogjon, mert nem jó a csengő.
OKE!?
- Nagypapi, jobb volt az időjárás, amikor te voltál kisgyerek?
- Most jobb az idő, kisfiam, tudod nekem viharos gyermek-
korom volt.
- Mondd Ildi, a te uradnak mi a hobbyja?
- Az enyémnek az, hogy a pénzt költi! Na, és a tiednek?
- Ó, az enyém barlangász!
- Na és mondd, hova jár barlangászni?
- Hát a kártya barlangba!!
Gratulalok tevoltal a 600-dik
Véletlen baleset
Vonatbaleset történt. A szerelvény kisiklott és egy parasztházban kötött ki. A riporterek megkérdezik Józsi bá'-t (szemtanú
, hogy mi történt.
A válasz:
- Le a sínről, át a szántáson, bé a tanyába.
Megkérdezik Pista bá-t is, ő is ezt meséli:
- Le a sínről, át a szántáson, bé a tanyába.
Végül megkérdezik a masinisztát:
- Mi történt?
- Ott feküdt a síneken egy cigány.
- És hogy-hogy nem ütötte el?
- Én ütöttem volna, de az le a sínről, át a szántáson, bé a tanyába...
Egy részeg támolyog haza a kocsmából. A sötét utcán nekimegy egy nőnek, aki felháborodva rákiált, majd lekever neki egy nagy pofont. A részeg tűnődik magában:
- Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan hazaérek.
Reggel van, reggel van, mindenki ideges
Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.
Feketés csészével boglya fejű asszony,
Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon.
Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse ordít: - Gyere ki, te szemét!
Konyha melegében jó pirítós mellett
Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama? - kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.
Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét - na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.
Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.
A nagylánynak immár fél keze kabátban,
A másikban pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti rögvest frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.
Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.
Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment nincs már otthon senki,
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
És a WC-tartály sistereg egy picit...