Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mondd...?
Mondd, van olyan, hogy bocsánat raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap akkor az, aki csak
ennyit kér magának?
És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg rudja fizetni, akinek nem telik ruhára
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
- mondd, az ilyeneknek meg lesz-e bocsátva?
És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
Örökké a tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az idő?
Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?
Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd megvan-e bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?
Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már régen azóta?
Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogy ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?
Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek -:
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?
Torma Judit
"Minden nap megszünik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni..."
/Herakleitosz/
Szép estét Mindenkinek!
Egy olyan érzés, mint valakinek az irántad való szeretete örök nyomot hagy maga után. Nem sebhely vagy valami más látható jel formájában... Akit egyszer ennyire szeret valaki - aki talán már nem is él - azt a szeretet ereje mindhalálig védelmezi!
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
/Révész Sándor/
Inkább próbálkozom a sikerrel ,
és kudarcot vallok,
mint próbálkozom a semmivel és ebben sikeres vagyok.
Mond az igazat, mond a kellemeset,
de ne mond az igazat, ha kellemetlen,
s ne mond a kellemest, ha nem igaz.
Szia Martika...
eloszor is zabalnivalo a kisunokad...gyonyoru...
itt is meg esik a ho...
Te mit tennél???
Ha lenne egyetlen fiad,s szeretnéd őt nagyon,
Oda tudnád-e adni,mond egy hideg hajnalon??
Engednéd-e,hogy jászolágy várja bölcső helyett,
hogy istállóban,állatok közt kapjon fekhelyet?
Hagynád-e,hogyha gőgicsél,más lesse el szavát,
Más fogja párnás kis kezét,tükrözze mosolyát?
Tűrnéd-e,hogy a munka,gond korán megtörje őt,
Hogy esztelennek csúfolják egy nagy tömeg előtt?
Végignéznéd-e kínjait az átkos,durva fán?
Hallgatnál-e,ha felkiált:"Miért hagytál el,Atyám?"
Az Isten Érted tette ezt! Jöjj, hajts térdet, fejet,
És alázattal, boldogan ismerd el,hogy szeret!
Iványi Tiborné
Szia Bumbutikam !
Latod mar nalunk is megjott a ho ?
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.
Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Zelk Z
Mennyei színjáték.
Láttad?
Piros kis fellegek fedték imént a fél eget
mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai.
De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett,
mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll.
És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind, fehér.
Szerettem rajtuk ezt a színt.
De jött egy szél s elvitte mind.
Láttad?
/ Babits Mihály /
"Nem az rontja el a ruhát, aki felfejti, hanem aki rosszul varrta meg..." (M Gorkíj)
"Olyan gond nincs, mely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat
azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
A gondtalan élet nem tanít meg semmire. Pedig a lényeg a tanulás; végül
csak az számit, mit tanultunk, mennyit fejlődtünk."
R.Bach
Mindenkinek szep estet
Nalunk Angliaba ilyen szep es gyonyoru ido van !
"Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az,
hogy valaki szeresse őt igazán."
(Goethe
Hu de szépek !!!!!!! Köszönöm!!
Majd Valentin napra is keresel szépeket, ugye?
Nekem semmire nincs időm , de olyan jó ezekben gyönyörködni. Egy perc pihenő és feltöltödöm egy kicsit.
Pusz 88888
Ezeket neked kuldom !
Puszi Marti !
Valamikor régen megtalált ez a dallam,
sokáig nem ismertem, címét nem jegyeztem,
benne élt a szívemben, oly gyönyörűen szólt,
szárnyalt a képzelet, soha nem feledtem,
álomképet hozott felém, tudtam és vártam,
valaki válaszol, s az ő szívében is nyár van,
összecseng most a kettő, az édes szerelem,
s a muzsika, megfogott, itt van most velem.
Amikor hallom, olyan mintha itt lennél még,
szólnál hozzám, kezed fogná a kezemet,
nem tudnám mi a varázslat és mi a lét,
selymes száddal becéznél, szeretnél engemet,
csókok ezrei borítanának be bennünket,
mert ebben a gyönyörű, mesebéli zenében,
ott van a múltunk, a kezdet, a jelen és a vég.
A világot úgyis ki kell bírni,
Ne engedd a virágokat sírni,
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyáz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.
Bényei József
Tóth Árpád
Februárius
Februáriusban alighanem tél lesz,
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.
Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von,
Láthatsz boldog népet a ligeti tavon,
S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban,
S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!
Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek,
Megmaradjon kedve a mulató népnek,
S ne lenne példájuk olvadó hóember,
Hanem igaz szívű, hűséges jóember...
Szep napot mindenkine !
Nalunk gyonyoruen esik a ho nagyon szep.Orulok,hogy segithetehem.
"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél."
Sziasztok!
Majd en is csinalok ma szep kepeket mert gyonyoru a ho,Imadom!!!!!
Addig is egy szep vers mara
A RÓZSABIMBÓHOZ
Csokonai Vitéz Mihály
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj ki már,
Nyílj ki: a bokorba bolygó
Gyenge szellők csókja vár.
Nyílj ki, gyenge kerti zsenge;
Hébe nektárt hint terád.
Szűz nyakadba Flóra gyenge
Bársonyos palástot ád.
Ó, miként fog díszesedni
Véled e parányi kert!
Ó, hogy óhajtják leszedni
Rólad ezt a drága szert! -
Hadd szakasszalak le, édes
Rózsaszál: szép vagy te már,
Haj, ha meglát, hány negédes,
Hány kacér leányka vár!
Nem, nem! egy leány se nyissa
Büszke fűzőjét terád,
Ültetőd kedves Julissa
Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal
Ékesebb bíborja közt!
Ott kevélykedj illatoddal
Kedvesebb illatja közt!
Szep Napot mindenkinek!
Sziasztok...
Gyonyoru reggelre ebredtunk itt Angliaba...
-------------------------------------->ezek igazi kepek
ha azt gondolják,azért nem szerelmesek már,
mert megöregedtek,nem is tudják,
hogy éppen akkor öregszünk meg,
ha nem érezzük többé a szerelmet.
/Gabriel García Márquez/
Mindig jusson idő:
nevetni, mert ez az élet zenéje,
olvasni, mert ez a kötelesség alapköve,
dolgozni, mert ez a siker ára,
játszani, mert ez az örök fiatalsá titka,
szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, azt is aki kapja,
egy pillanatnyi mosolyra, mert az az arc legszebb ékszere, és
néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.
A 10 éves kisfiú az édesapjával sétál. Egyszer csak egy piros lámpás ház elé érnek, ahol erősen kifestett lányokat látnak.
A gyerek megkérdezi:
- Apu! Milyen ház ez?
Az apa nem tudja hirtelen, mit mondjon, nem akar hazudni, mire nagy nehezen kitalál valamit:
- Ez egy kupleráj. Tudod, itt hölgyek nyújtanak örömöt férfiaknak pénzért…
A kisfiú tudomásul veszi. Hazamennek, a fiút nagyon furdalja a kíváncsiság, hogy milyen örömöt kaphat, összeszedi minden zsebpénzét, elmegy a kuplerájba.
Ott a madam elé kiteszi az összes zsebpénzét, és azt mondja:
- Örömöt szeretnék!
A madam ránéz, hát gondolja, azért mégsem kellene a kisfiút még beavatni, hát süt neki palacsintát.
Miután végzett a kisfiú, hazamegy. Otthon kérdezi az apja:
- Hol voltál, kisfiam?
- A kuplerájban voltam.
Az apának hatalmasra nyílnak a szemei:
- És milyen volt?
- Hát, kilencet bírtam, a tizediket már csak széthajtottam és kinyaltam…
Az orvos kegyetlenül berúg és elalszik a rendelőben. Amikor felébred, nem tudja, hol van. körülnéz és meglátja a csontvázat.
- Ejnye, ejnye, kicsit előbb kellett volna jönnie!
- Jean, mondok egy viccet, amelyet csak a hülyék nem értenek.
Az uraság elmondja a viccet.
- Értette, jean?
- Igen, uram!
- ... Akkor magyarázza el nekem is!
A cigánynak ötöse van a lottón. Vesz egy Mercit, majd mikor a Vlll. kerületben kocsikázik, kipukkan a kereke. Kiszáll, hogy kicserélje. Épp nekilát, mikor látja, hogy egy másik cigány egy téglával betöri a szélvédőt.
- Há' de Gázsi! Mit csiná'sz?
- Amíg te leszeded a kerekeket, én kiviszem a rádiót!
Cigányasszony kilenc gyermekével, éktelen nagy lármával vonul az utcán. Rendőr megállítja őket:
- Jó napot asszonyom! De lármásak! Kié ez a sok gyerek?
- Hát, az enyém mind!
- És ki csinálta ezt a sok gyereket?
- Hát, a nagyját az apja, az apraját meg a nagyja...
Két roma az operában vár a ruhatárnál. Mikor megkapják a kabátokat, az egyik roma egy ötszázast ad borravalóként.
- Meg vagy te buggyanva, Gazsi? Ötszázas borravalót a ruhatárosnak?
- Persze... Ezért a gyönyörű bundáért!
Az oroszt, a németet és a cigányt hivatja isten. Elsőnek bemegy az orosz. Azt mondja neki isten:
- Ha mégegyszer szeretkezni mertek, megnyomom a piros gombot és eltüntetem az országotokat!
Kijön sírva az orosz és elmondja a többieknek, hogy mit mondott neki az isten. Bemegy a német, azt mondja neki az isten:
- Ha mégegyszer pénzt kértek egymástól, megnyomom a piros gombot és eltüntetem az országotokat.
Kijön sírva a német és elmondja a többieknek, hogy mit mondott neki az isten. Bemegy a cigány nagy vidáman. Azt mondja neki az isten:
- Ha mégegyszer lopni mertek, megnyomom a piros gombot és eltüntetem az országotokat!
Kijön röhögve a cigány. Megkérdezik tőle a többiek:
- Hát te meg minek röhögsz?
- Tudjátok, elloptam a piros gombot!
hogy nem könnyű látni annak értéket,
ami állandóan a szemünk előtt van.
A távolság és a vágy kellenek hozzá...."
/Selma Lagerlöf/
Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa.
Mi volna . . . csodálatosabb az embernél? Ő az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb.
Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál.
Az ember szeretetre született. "
A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.
/Tatiosz: A szeretetről Kalimonasznak/
FÜVES KÖNYV
/részlet/
A lelkiismeretről
Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőed, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél. " Vagy: "Jól van. " A többi köd, füst, semmiség.
Hogy megértsd, mennyit ér egy év:
Kérdezd meg a diákot, akinek osztályt kell ismételnie.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap:
Kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy egy hét:
Kérdezd meg a hetilap főszerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy nap:
Kérdezd meg a fiatalt, aki holnap érettségizik.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra:
Kérdezd meg a szerelmest, aki randevúra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc:
Kérdezd meg az embert, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc:
Kérdezd meg a sofőrt, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc:
Kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmes lett az olimpián.
Minden pillanat, ami a tiéd, kincset ér!
Az életben nincsenek véletlenek:-)
Életünkbe megjelenő
minden történést/személyt
mi hívtunk életre:-)
". . . és fogadom:legigazabb vágyam,
hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,
csak szeretlek"
BaranyiF. Fogadom
Hálóját a pók odahagyja,
a falon fut tébolyodottan,
egyszál legyecském menekülne,
szárnya az ablakon megkoppan.
Árnyam is úgy forog szobámban,
miként ketrecében az állat,
míg künn sürögnek és futkosnak,
fecsegnek boldog, szabad árnyak.
Ha hold busong az ablakon be,
ha elfödik a varjufelhők,
kapnék utána: lelkem az tán,
magárahagyta a veszendőt...
Mert a veszőnek nincsen társa,
az elhullótól minden elvágy,
utolsó kuckóm, menedékem:
a drága értelem is elhágy.
El vágyaim, szárnyas reményem
s a testvérként vélük nőtt tervek:
útra készülő fecskerajként
immár fejem fölött kerengnek.
Fut minden fut sorsom teréből.
Betelt hát? Mindenek elmúlnak?
Ülök, csak ülök mozdulatlan
s fogaim egyenként kihullnak
s karom lehull és porrá mállik
végzetem vad forgószelében.
Voltam, de már porként kerengek
a pornak forgó tengerében.
Pimasz, szép arccal látszik, hogy akar,
De közben búsan lekönyököl,
Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar.
Olykor utálom, néha szeretem:
Ennyi emberséges bánatot
Nem adott volna más fajta nekem.
Van-e célja és nagy akarata,
Hoz-e valamit, ami övé,
Ami magyar, ami igaz maga?
Van-e nagy, ős küzdésünknek neve,
Vagy elvérezünk névtelenül,
Mint a kóbor tigrisek serege?
Ez a mi szép, koldus, úri fajunk
Nyugtalanít: példája vagyok:
Ha meghalunk, majd egyformán halunk.
Pimasz, szép arcot talál a Halál
S szeretőnkért rejtjük a bánatunk,
Szeretőnkért, ki a tilosba jár.
szia Martika...
igen ma is csodaszepeket hoztatok..nem is tudok valasztani...
Megeggyet felrakok mert ez olyan szep
SHAKESPEARE
SZONETTEK
XII
Számolva az óramondó időt
S látva, szép nap rút éjbe hogy merül,
Hogy kókad az ibolya nyár előtt,
S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt;
S hogy ejti lombját a sok büszke fa,
Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt,
S hogy hág kévék ravatalaira
A borzas-ősz szakállú nyári zöld, --
Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;
S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.
Szia Bumbutikam !
Szerintem gyonyoruek.........Sakespeare versei
SHAKESPEARE
SZONETTEK
XI
Ahogy romlasz, úgy nőssz a tieid
Egyikében attól, amit ma vesztesz;
S mit ifjan adsz, véred friss cseppjeit
Visszakapod, mikor tested öreg lesz.
Így élni szépség, okosság, erő,
Másképp vénség, hülő kor, őrület;
Hinnénk neked, meghalna az idő:
Még hatvan év, s eltűnnénk, emberek.
Kit a Természet nem folytatni gyártott,
Száradjon, vesszen a nyers, durva, torz;
Téged dúsaknál dúsabban megáldott:
Becsüld jótettét, s jóval viszonozd;
Pecsétté vésett s megszabta a munkád:
Üsd le sokszor, s ne hagyd veszni a mintát.
SZONETTEK
VIII
Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?
Ha egybezsongó ütemek kimért
Frigye, összhangja bántja füledet,
Mind csak korhol, szelíden, amiért,
Nőtlen, te, rossz a társas-éneked.
Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
Dala egyetlen dalammá simul:
Szövegtelen dal, s dús egysége csak
Azt zengi, hogy magadban senki vagy.
SZONETTEK
VI
Ne hagyd hát hogy törölje nyarad a
Rongykezű tél, mielőtt szűrve vagy:
Édesíts egy fiolát, s míg tova
Nem tűnik, rakd át kincsraktáradat.
Nem tiltott ügylet kölcsönadni pénzt
Melyért az adós boldogan fizet;
Nemzz magad helyett új, második Én-t,
Vagy -- tízszer jobb! -- nemzz egy helyett tizet;
Boldog vagy s tízszer boldogabb leszel,
Ha tízszer visszatükröz tíz tükör;
Mit nyer veled a sír, ha menni kell?
Itt hagy a jövőnek, noha megöl!
Ne makacskodj; túlszép vagy, semhogy a
Sír kincse légy s férgek diadala.
sziasztok...
altom aztan ma is volt porges..na megyek gyorsan vissza olvasom aztan jovok...
Szep estet mindenkinek !
SHAKESPEARE
SZONETTEK
V
Az órák, melyek halk remekbe fogták
A szép látványt, mit minden szem csodál
Zsarnokként törnek majd rá, s tönkre rontják
A gyönyörűt, mely most oly fényben áll;
Mert nyarunk a meg-nem-álló idő
Zord télbe hajtja és ott megöli;
Fagy nedvet ront; a friss lomb: lombeső;
Szépség: hó alatt; s táj?: csak romjai!...
Ne lenne akkor üvegcsékbe fogva
A nyár párlata, folyékony fogoly,
A szépség s a hatása oda volna,
És emléke se maradna sehol.
De jöhet tél: szűrt virágnak csak a
Színe hal el; él édes zamata.
SZONETTEK
IV
Tékozló báj, mért pazarlod saját
Gyönyörödre szépséges örökét?
A természet csak kölcsönöket ád,
S mert bőkezű, csak bőkezűt segít.
Mért élsz hát vissza, szép zsugori, a
Bőséggel, melyet továbbadnod adtak?
Kamattal uzsorás, ekkora
Pénzt szórsz el, de a múlás rabja vagy csak?
Mert magaddal kalmárkodva csupán
Megcsalod magad felől szép magad;
S ha hív a természet, a sír után
Mily tűrhető számadásod marad?
Fel-nem-élt bájad veled száll a földbe;
Használva: él, és hagyatékod őre.
Gyönyörű szép.
Köszönjük.
Ha igaz sikerult megtalalnom
Bodnar Janos verse
KÖSZI
Szia Cinke !
- Gyerekek, ki tudna mondani egy példát a harmónikus házaséletre? - kérdezi a tanárnő.
Móricka jelentkezik:
- Az én nagyszüleim harmónikusan élnek. A nagypapa horkol, a nagymama meg süket.
Az anyuka kérdezi a fiát:
- Jössz játszótérre?
- Nem, segítek apunak a leckémben.
A nagymama kérdezi elkényeztetett kisunokáját:
- Igaz-e, kicsikém, hogy minden ajándékot, amit karácsonyra kaptál, összetörtél?
- Á, dehogy, nagyikám! A kalapács még megvan!
CSEND-PROGRAM
Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten-csendjében megmaradni.
Füle Lajos
Isten a számítógépasztalhoz jön
Filmek jönnek, zenék mennek...
A CD-tarók tele lesznek
A "kincseket" csak gyűjtöd-gyűjtöd
S az életed ezzel tömöd
A chat is a végtelenségbe nyúlik.
És úgy érzed soha el nem múlik
A szíved a lelked remeg
Vajon mi lesz a következő üzenet?
Soha nem használt szoftverek,
Reméled, egyszer majd kezeled...
A gép gyakran kiírja: Download.
Óh, mi boldogság! Így gondolod?
Próbálsz valami fontosat alkotni,
S ha lehet, akkor Istenhez közelítni.
Múlik az idő, hirtelen elröppen,
Csak egy kérdés marad a fejedben:
Mi a fontos? Mi marad végleg meg,
Ami elkísér az örök életbe?
Ha böngészed az internetet
És meglátod benne Istenedet,
Akkor nyertél!!!
Meglátod, hogy Ő mire hív,
Meglátod, hogy jóra tanít!
Meglátod, hogy ott is ott van Isten
Ő téged vár, s a képernyőről üzen.
Ő üzen a te megfáradt életeddel,
A soha nem használt szoftverekkel.
Mire valók ezek? Vajon mit érnek,
Ha nem Krisztusé csak az életed?
Ha megérted Isten hatalmasságát,
S a kereszt által alázatosságát,
Megérted, hogy üzen neked külön.
Isten a számítógépasztalhoz jön!
A nap izzó vörös korongja,
Megérintette már a fák koronáját,
Hosszú árnyékot vetve a tisztásra,
Homályba borítva a kis folyó partját.
A fák, mögé bújik már,
Helyet adva a sötétnek,
Előtűnnek lomhán,
Az éjszakai fények.
Lassan eltűnik a domb mögött,
Fakulnak a színek,
Az ég bíborba öltözött,
Vörösre festve a folyóvizet.
Még csak egy csillag van az égen,
Az esthajnalcsillag,
De valaki már kint áll régen,
Egyedül az ég alatt.
Feljött már a hold,
Fényt szórva a tisztásra,
Csillanó könnycsepp az arcon,
Bánatos szív dobbanása.
Csak áll ott mereven az égre nézve,
Könnycsepp hull a vízbe arcáról,
Nem lehet még ez a vége,
Olvasom le ajkáról.
Lassan felragyog az összes csillag,
De ő még mindig vár,
A bíbor színek elfogynak
Csak a fekete maradt már.
A hold fényében áll,
A tisztáson egyedül,
Haza kéne menni már,
De csak vár reménytelenül.
Egy kis csillag ragyog fenn az égen,
Nézi-nézi, szemében könny ragyog.
Miért múlt el minden?
Miért tűnt el mi szép volt?
Kérdések válasz nélkül,
Az éjszaka bánatára hull,
Akkor is szeretem rendületlenül!
Gondolta, s hazafelé indul.
Még egy utolsó pillantás az égre,
Még egy könnycsepp gördült le arcáról,
Mikor lesz már boldog végre?
Kérdezte csillagától.
A csillag csak ragyogott fent az égen,
Kérdésére nem válaszol,
Valaki a nyárból neked üzen,
Csak ennyit mond: Hiányzol!
Csokonai Vitez Mihaly
A reményhez
Földiekkel játszó Égi tünemény,
Istenségnek látszó Csalfa vak remény!
Kit teremt magának A boldogtalan,
S mint védangyalának Bókol untalan.-
Sima száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém?
Csak maradj magadnak! Bíztatóm valál;
Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.
Kertem nárciszokkal Végig ültetéd;
Csörgő patakokkal Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt,
S égi boldogsággal Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss mele ggel Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem Örömimnek még:
Lilla szívét kértem; S megadá az ég.
Jaj de friss rózsáim Elhervadtanak;
Forrásim, zold fáim Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom Téli búra vált;
Régi jó világom Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem.
Karja közt a búkat Elfelejteném,
S a gyöngy-koszorúkat Nem irigyelném.
Hagyj el, óh reménység! Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység Úgyis letemet.
Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe, Testem földbe vágy.
Nékem már a rét hímtelen, A mező kisult,
zengő liget kietlen, nap éjre dűlt.-
Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!- Isten véletek!
és éhező, hogy teríts aztalt,
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy
vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kinek fakasztják,
a mélység fellett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy megmutathasd,
mennyi szeretet van benned.
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj míg meg nem leled."
(fogalmam sincs ki írta) Sajnalom nics meg az iroja!!!!
"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek.
Csupán tiszta szív és sok,sok szeretet."
(Pázmány Péter)
Anya, apa hazajöttek,
fáradtak, mert este van.
Azt kérdezik: féltél, fáztál
idehaza, kisfiam?
Anya simogat és csókol,
kérdezgeti: hogy vagyok?
Én meg mondom: hogyha megint
elmentek, hát meghalok…
De ha mégis tovább élek,
és én is felnőtt leszek,
hogyha én is gyárba járok
keresni a kenyeret:
magamhoz veszem a kulcsot,
és az ajtót becsukom,
akkor aztán másszanak ki,
ha tudnak, a kulcslyukon!
JO REGGELT SZEP NAPOT
Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- Elég hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
JO ESZAKAT ES SZEP ALMOKAT !
Van, aki könnyen megkapja, akit szeret
Van, aki sír és szenved
Van, aki könnyek nélkül tud feledni
Van, aki meghal, mert igazán tud szeretni
Most akkor mi van, tél, vagy tavasz?
Lassan itt a tavasz.
Komor kopasz fák között oson a hideg szél, hol álmos üres odúk sötét torka búg. Szép fehér fejét kidugni fél a hóvirág, míg odakünn föléje fehér takaró hull. Bár nem mozdúl semmi, él ám itt mindenki! Csak álmodni akarna még a fű, a fa a rét, mit meleg dunnával takart bé a gondos öreg tél. Mindjárt ébresztőt rendel a napsugár! Lázas fonásba kezd a keresztes egy kellemes színfürdő után, s bánja végzetét a vesztes, ki hálójába akad sután. Már siet a hóvirág kifelé! A szokatlan fényre ásít egy nagyot. Karjait nyújtózva tárja az ég felé, és feledi picinyke ölét a földnek, mit alant a melegben hagyott. S lám, az öreg tölgy dereka nyikordul. Megmozdul lent a száraz avar. Szorgos ásástól a föld kifordul, hogy jelezze a vakond, jő a tavasz hamar. Sebesen nyújtják nyakukat a füvek, mielőtt föléjük zöld ernyő borul. Sorra nyitják szemüket a rügyek, földszintjén a virág széltáncra virul. Felnyitja szemeit mozdul az erdő. Halk zsongást hallat és kontráz a mező. Rigófüttyöt dobálnak egymásnak a fák, s csordúltig telt patakból dagadt lesz a gát.Gyermek kívánnék lenni, tiszta gyermek
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.
A nő szeme, élettel égve telten
rejtett mocsokkal undorítja lelkem:
az élet tiszta nem lehet soha.
Az élet piszkos, csak a semmi tiszta,
az élet mélyén ég a vágyak piszka
s a semmit nem kívánhatom soha.
Ó ezek az emésztő pincelángok,
hogy mint a mécses, lángban egyre rángok
s tán ellobbanni nem tudok soha.
Hogy vágyamat születve már utálom
s utálva vágyom; és ha lesz halálom,
vágyam halálát nem hiszem soha.
Immár a végtelen vágyára vágyom
s bár végtelen sok, véges mind a vágyam
s végesből nem lesz végtelen soha.
Gyermek kívánnék lenni, tiszta gyermek,
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
Oszd szét a szeretetet
Összekulcsolt kezek.
A hajnali napsugár viola-könnyekkel
beharmatozza a verandát.
Nesztelen remeteként térdeplek
csodálatos ez a magány,
a szív rejtekén szendergő emberi beszéd.
Ilyenkor minden elcsitul
s a tegnapok vérző, tövises sebeit
jelenléted bekötözi.
Olyan ember vagyok,
ki titokzatos utakra indult,
nyugtalan, menekülve,
pásztortüzeknél saruimat foltozgattam,
mire megértettem az élet üzenetét.
Szétosztom
most alázatosan magam,
ezt a költeményt,
a szeretetet, a tüzet,
hogy soha meg ne fogyatkozzon,
fogadjátok a fény szétáradó békességét.
Tudom
csak tovább növelem a zűrzavart,
ha nem szeretek,
tékozlásom megbélyegez,
idegen maradok
és nem értik meg szavam.
Szeretet
a legszebb gyöngyszem
szíved ékszerében.
Ez így igaz!!!
Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.
Márai Sándor: Füves könyv
Koszonom
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Radnóti Miklós: Két karodban
Íme egy aranyos, de elfeledett rímecske a Cívis Városból:
Debrecenbe kéne menni
pulykakakast kéne venni
Megállj kocsis lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!
Debrecenben csoda esett:
két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.
Indiai mondás
Nagyon jo!!!!!!!
"Nem az idő múlik,
Csak mi változunk.."
/Madách: Ember tragédiája - Lucifer/
Megcsókoltalak,megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.
Megfúltál,úgy öleltelek
Mutatni,hogy ölelj te meg.
És sírtam is,ölelve térded,
Mert tudtam,hittem,hogy megérted,
Bő könnyeim,a könnyű bért,
Mit értem ontsz,a könnyekért.
Eldobtam mindent-íme,lásd,
Hogyan lehet szeretni mást,
Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.
Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj,hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszen mutattad.
Ne tétovázz,ne félj,ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen,aki ingyen ad.
Modtam,szeretlek,mondd,szeretsz-e -
Mindössze ennyi volt a lecke,
Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked,ha nem tudod.
Jaj néked,hogyha az egész
Szabály és példa kárbavész -
Jobb lett volna meg sem születni
Nékünk,mint egymást nem szeretni.
Koszonom hogy szakitottal idot es atneztel.
Puszi Marti !
Szia Cinke...
ez is gyonyoru volt....
Aki szeret, annak varrd fel a kabátja gombját,
Mert lehet, hogy felvarrja más;
Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját,
Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más;
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert
Könnyen meglehet, hogy rámosolyog más;
Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta, mert
Könnyen meglehet, hogy megöleli más,
És akkor hidd el, nem ő a hibás.
(?)
ezzel egyetertek...
Szia Bumbutikam !
A boldogságot nem lehet
ajándékba kapni,
Egyetlen titka:adni
mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást,
mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen,
tiszta szeretetet.,,
Életünk olyan, mint amilyenné gondolataink teszik.
Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amelyek valóban vagyunk, arról senki sem.
Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi mértékre van kiszabva..../Konfucius/
A fiatalság gőgös és fanyalgó, semmit sem ért.... ....... és mire az ember kezdi megérteni a világot, addigra elmúlt a fiatalság.../Kazanlzakisz/
Az élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhova eljuthatsz, de amalyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted../Chritian/
Először a szem csókol, aztán a kezem. Mint tenger ömölsz el érzékeimen. Mint tenger ömöllek én is körül. Aztán part s tenger összevegyül.../ Szabó Lörinc/
Komáromi János:
Jó éjszakát!
Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.
Szelíd csillagok
vigyázzanak rád,
suttogják helyettem
"Szebb és jobb éjszakát!"
Sziasztok...
Szep Estet Mindenkinek...
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.
Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.
Amit a szívedbe rejtessz, szemednek tárd ki azt ; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.
S aki él, mind- mind gyermek és anyaölbe vágy. Ölnek, ha nem ölelnek - a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves, akit pusztítanak a növekvők s mig vérez, nemz millió fiat.
Már nincs bennem régen talpadba tört tövis. És most szivedből szépen kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogd meg azt, Akit szivedbe rejtesz, öld, vagy csókold meg azt!
Szivesen.
Szereted Ákos dalait én igen.
Ákos : Ölelj meg újra
Ha karomba zárlak
Téged
A szabadság ölel,
A világ csak rángat
Engem
A karod ringat el.
Ha mézedbe olvadok,
Nem tudom, hol vagyok,
Minden dolgom várhat,
Lehet a neved
Öröm vagy bánat,
Én otthon vagyok nálad.
Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel (Emlékszel)
Ha fáradtan ébredsz,
Nekem
Ugyanannyira tetszel
Nem a szépség szobra vagy,
Hanem
Egy igazi ember.
Éjek és nappalok,
Ördögök, angyalok,
Minden elmúlik egyszer
Rövid az élet
Ha gyorsítva éled,
Hát hosszabbítsd meg egy perccel.
Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel.
Hu Magdikam ez nagyonszep.........koszonom
Pistike nagyon csúnyán káromkodik az óvodában. Az óvónéni rászól:
- Kisfiam, így nem beszélünk. Kitől hallottad ezt?
- Apukámtól.
- Nos, mindegy. Hiszen nem is tudod, mit jelent.
- Dehogynem! Azt, hogy nem indul az autó!
Józsika tűnődik:
- Nem értem. Ha rossz vagyok, apu megver. De ha nem vagyok rossz, anyu a hónom alá dugja a lázmérőt.
Az iskolában a gyerekek rajz órán vannak, éppen ollóval dolgoznak. Látja a tanár, hogy a gyerekek még nincsenek készen, és felmutatja a formát, ami egy embert ábrázol. Megszólal:
- Látjátok gyerekek, én már ki is nyírtam az embert!
Kisfiával vásárol a plázában az anyuka, amikor megakad a szeme egy fehérneműbolt kirakatában lévő szexis fehérneműn. Elgondolkodva mondja a gyereknek:
- Vajon tetszene ez apádnak?
Mire a gyerek kerek szemekkel:
- Ugyan már! Apa sosem venne fel egy ilyet!
"Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott.
A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged."
Osho
ÉLETEK
Életek. Megannyi összetört tükör
A mozdulat megakad, bezárul a kör
Darabokban hever, s célját elérte
Végtelen magány jár érte cserébe
Sorsokat fosztogató lélekkufárok
Jöttükre most nem hiába várok
Szerteheverő életmorzsákat szedik
Üres szemgödörrel a jövőt kémlelik
Fénylő darabkákon könnycseppek
Egy szomorú élet részei lehettek
Aszott, csontos kéz nyúl le értük
Gazdája nevét mindannyian féltük
Halál. – eképpen illetik a körön túl
Neve említése csupán élő lelket dúl
De itt, a másik oldalon Ő pásztor
Körbejárja a mezőt jó néhányszor
S összeszedi a széthullott élteket
Gondosan összeilleszti a részeket
Gyakorta így nézem munkája közt
Elrévedek abban, ki honnan jött
Hogy miért nem sikerült nekik
Mi itt csupán néhány órába telik
Összerakni életüket, élni boldogan
Azt könnyezni csak, ha új élet fogan.
Brown könyvéből:
A nagymamákról
A nagymama rekedten,mégis csodálatosan énekel.
A nagymamák néha versenybe szállnak veled a legközelebbi lámpa-oszlopig....de azután lerogynak a fal mellé és furcsán elszíneződnek. A nagymamák lába öreg,de a szívük fiatal.
A nagymamák eleve úgy vannak felépítve,
hogy oda lehessen kuporodni az ölükbe.
A nagymamák belül úgy húszévesek lehetnek,
de néha még fiatalabbak .
Sorsom lettél, sorsod vagyok..
Sorsom lettél,
sorsod vagyok..
együtt múlnak
évek, napok.
Mi neked fáj,
nekem is fáj,
összenőtt fa
életünk már.
Gyümölcseink
rég megértek,
felnőtt ösvény
útra tértek.
Sorsom lettél,
sorsod vagyok...
összekötn ek
jó, s rossz napok.
Évgyűrűink
sokasodnak,
sorsk apoccsal
összefogna k.
Mi neked fáj,
nekem is fáj...
összenőtt fa
életünk már.
Váci Mihály
Két szárny
Meg alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy- egy szárnya.
Lehullna ez az égbeszálló madár,
ha a két szárny elválna
Két szárny vagyunk,
de fenn a fellegekben
Nem szállhatunk, csak mind a ketten.
Szívverésnyire pontos
Egy ütemben.
Szállj hát velem
Egy rezdülésű szárnycsapással.
hulló tollak voltunk egyedül
- szárnnyá lettünk egycsapással.
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog,
Mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja:NÉzd,
Tedd meg, ha teheted!
Mindíg arra a harmadikra hallgass,
Mert az a szeretet.
Vonat-kérdés Írta: Hatházi Áron
Amikor füstös vagonban ülve vág szemembe
a szél,
kapkodom hangját az iszamló tájnak,
és sistergő zúgását a világnak -
olyankor csak pocsolya a világ
és a fák velem rohannak -
mind egyforma
az állomás,
s az utasok, ha kérdezek -
nem felelnek, csak leszállnak,
vagy fölszállnak megint…
betekint a fény az ablakon, és
barna bársony-hangon madárfütty omol…
bár tudnám, hogy hol
fog vége szakadni…
a vonat áll-e meg,
vagy tán én fogok kiszállni?
SZEP NAPOT MINDENKINEK !
nincsen szebb kora az emberiségnek
mint az első ifjúság évei. Azon láncok,
melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk
még akkor barátokat, hanem a barátjainkban
leltük fel az egész világot."
Kölcsey Ferenc
Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg,
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz,ha összeroskadok.
Tollam kihullt:szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek,
tél fagyva dermeszt,nyarak heve éget,
s úgy váltok színt,ahogy te akarod.
Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja,
nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
(Fordította:Rónay György)