Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kellemes Karácsonyi ünnepeket kivánok!
Karácsonyi emlékek
Tegnap rábukkantam nagyapám pipájára.
Egy téli estén csendesen átölelt.
Dohányszagú emlékek ködében,
élesen láttam huncut mosolyát.
Ma megint kutatok emlékeim között.
Egyszer ajándékba kaptam egy kiscicát.
Drága nagymamám hozta kötényében,
Kis kosarában estére, el is szundikált.
Holnap is keresnem kell, szép emlékeket,
Ünnepi hangulatot, harmóniát,
Gyermekeink játszanak a szőnyegen,
Én hallgatok egy szép melódiát.
Tóth László
Helen Bereg - Karácsonyi mese
Egy macifiú állt a barlang bejáratánál. Már nagyon készült a téli alvásra, de az idén úgy gondolta megvárja a karácsonyt. Még eddig soha nem maradt fent. Olvasott egy könyvet, amiben azt írták, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Tegnap reggel ugyanígy itt állt, és valami csoda történt vele. Teljesen masszív szürke felhők borították az eget. Egyetlen pici lyuk volt a felhőkön, mintha ki akarna onnan kukucskálni valaki, és ekkor úgy érezte, ha most kívánna valamit, teljesülne. Elkezdte merően nézni azt a kis lyukat, és közben eszméletlenül akarta, hogy a karácsony estéje gyönyörű legyen, mert most fennmaradt. És amikor magában elmondta a kívánságot az a kis lyuk veszett gyorsasággal elkezdett tágulni, az immáron nagy területen lévő lyuk körül aranyban csillogtak a felhők. Nagyot sóhajtott örömén, és abban a pillanatban, hasonló gyorsasággal össze is záródtak a felhők, de még egy picike rés se volt. Már akkor érezte, hogy valami boldogságvárás érzése járja át.
Eljött a karácsony, de nem történt semmi. Igen csalódottnak érezte magát. Reggel esett a hó, és fehér lepel borította a tájat. Nem értette, mitől lenne ez a szeretet ünnepe, és mi a boldogság. A könyvben az is volt, hogy kap ajándékot. Már késő délután volt, és semmi. Bement a barlangba és megágyazott magának. Még egyszer kiállt a barlang bejáratához, és látta hogy a nem messzi lévő barlangnál ott áll egy másik medve és az eget figyeli. Odament hozzá..
- Szia! Te miért nem alszol? – kérdezte.
- Én minden évben megvárom a karácsonyt. És te?
- Én az idén először maradtam fent. Láttad tegnap a felhőjátékot?
- Láttam, és gyönyörű volt. Te csináltad?
- Éééééén??? – nézett csodálkozva a mackólányra. – Én nem.
- Érdekes, eddig ilyen még egyik évben sem volt. Miért maradtál most fent, ha eddig sose?
- Mert olvastam, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és hogy kapunk ajándékot.
- Ez így is van.- bólogatott a lány.
- De hiszen nem történt semmi, nem kaptam ajándékot. – mondta méltatlankodva.
- No nem! Biztosan kell kapjál ajándékot! Az is ajándék, ha beköszön a Nap az ablakodon, és azt mondja:
- Szépséges délutánt, kedves Maci!
- Neked is Nap! Hol jársz itt, ahol csizmaszárig ér a hideg? – kérdezed, mert a legtermészetesebb, hogy a Nap leáll délután cseverészni.
- Hát én biza megnéztem, hová kellene letennem ezt a virgonc napsugárgyereket.
- És miért tennéd le ide a barlangomba??
- Mert ajándékba küldték. Én csak kipostázom.
- Nekem ajándék??? Ez teljesen biztos?
- Persze. Nekem az áll itt, hogy Tündérkertből egy boszimaci küldi. Tehát ide tegyed a szignót, és már itt sem vagyok.
- Rendben.
- Boldog napsugaras karácsonyt!
- Neked is Nap.
- De még vannak ötleteim, hogy mi minden olyan ajándékot kaphatsz, amire nem is számítasz, lehet nem is vetted volna észre, ha most nem hívom fel rá a figyelmedet.
- Jó majd odafigyelek. Jó karácsonyvárást!
- Neked is.
Maci haza ballagott, lefeküdt, és ekkor arra gondolt, hogy végül is milyen kedves volt vele az a lány ott a szomszéd barlangban, és milyen szépen csillogott a szeme, ahogy a Napról mesélt. Most, hogy felidézte a jelenetet, valami kedvesen mosolygós érzés járta át. És tudta, mégis csak kapott ajándékot. Azt a csillogást ott azokban a barna szemekben. És boldogan, mély álomba zuhant.
Közeleg a karácsony
Közeleg már a karácsony,
Látszik is ez a világon.
Az üzletek polcain,
Sok ajándék virít.
Az emberek tolonganak,
Mind vásárolni akarnak.
Mindenféle ajándékot,
Meleg ruhát, kisvonatot.
És ekkor arra gondolnak,
Ajándékot ők is kapnak?
Sokan így mérik az embereket,
S feledik a szeretetet.
Azok, kik erre gondolnak,
És csak ajándékra várnak,
Nem tudják, mit veszítenek,
Ha feledik a szeretetet.
Pedig a karácsony szép estéje,
A szeretet nagyszerű ünnepe.
Minden ajándék elhalványul,
Ha szeretettel nem párosul.
Gondolj erre, mikor járod,
A vásárlóktól hangos várost.
És, ha ajándékot veszel,
Tedd mellé a szereteted.
A szeretet bizony nem játék,
Mégis a legszebb ajándék.
És ha igaz szíveddel adod,
Sokszorosan visszakapod.
(anonym)
Ady Endre: Békesség ünnepén
Békesség most tinéktek, emberek.
Övendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!…
Szép dolog ez!… Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán…
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet…
Békesség hát néktek, emberek,
Örvendezzék a vak, a béna:
A jászol benne van a legendában
S a jászolban benne a széna…
Különben is az élet csupa vígság,
Útvesztőkből csillag vezet ki,
A pásztorok és bölcs királyok
Szinte futnak - egymást szeretni
S a betlehemi félhivatalosban
Miként egykor meg vala írva:
Mindenkit jászolánál várja
Az arany, a tömjén, a mirrha…
Örvendezzél, derék világ,
Harsogjatok, jó, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.
Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat
Ennyi kis fény tán a világnak.
Odakint szörnyű nagy a kétség,
Odakint szörnyű a sötétség.
Odakint szörnyű vaksötétben
Sirály sikoltoz, vércse vijjog,
Bagoly huhog, kóbor eb szűköl…
Odakint valami nagy titkot
Rejteget a sötét világ,
Jó lesz mormolni szaporábban
A szent zsolozsmát, bibliát.
A föld könnyektől terhesült meg
S a terhesült föld ing, remeg,
A vajudó kínnak gyümölcse
Nem lehet más, csak szörnyeteg…
Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt
És rettentett a földgolyón,
Vad orkánban kitörni készül,
Világot törve, rombolón,
Évezredes tragédiának
Bosszuló vége fenyeget,
Vad-éhesen, vad harcra készen
Állnak iszonyú seregek…
A Messiást nem várják immár,
Nem kell többé a Messiás,
Hazug a megváltás meséje,
Szentségtelen a szentirás,
Hazug minden, amit az ember
Évezredekkel istenné tett,
Csak egy igazság - közös jussú
S egyenlő végű - ez az: élet…
Ám ne nézz ki az éjszakába,
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák,
Ne halljátok a föld-dübörgést,
Menjen tovább a szürke élet,
Közelg a földi végitélet…
Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
Harsogjatok csak, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.
BOLDOG KARÁCSONYT KIVÁNOK!
Reményik Sándor:
Karácsonykor
A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök – ide.
Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.
És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet…
Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.
Angyal az égből
Éjjel az égen egy fénypont jön el,
Nézem szememmel, követni kell.
Úgy közelít ő, mint nagy madár,
Csodálatos-szép szárnyakon jár.
Úszik a fényben, leszáll elém,
Két kezét egyre nyújtja felém.
Érints meg engem, fogd a kezem,
megállni előttem, erőd legyen!
Átadok most egy jó hírt neked,
Egy angyal az égből megérkezett.
Hirdessed, hívd az embereket,
Fényt hozok közétek, s szeretet.
Mennyei angyal föntről leszállt,
Hirdetve nékünk égi hazát.
Sugárzó kezét nyújtja nekem,
Merengve nézi a tekintetem.
Erő száll belém, míg kezét fogom,
Magával ragad, érzem, tudom.
Ragyogok én is, fény vesz körül,
Amerre járok, minden örül
áAngyal az égből megérkezett,
Elhozta közénk a szeretetet.
Gyönyörű lénye úgy megfogott,
Így köszöntöm őt: Isten hozott!
Boldog karácsonyt kívánok!
B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?
Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is, suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfaünnepet!
BOLDOG KARÁCSONYT KIVÁNOK!
Karácsonyi hang
Csing, csiling, csing.
Így szól a kisharang.
Csing, csiling, csing.
Karácsony este van.
És együtt ül,
a fa körül,
a tűz körül...
Csing, csiling, csing
...a szeretet.
Csing, csiling, csing.
Így szól a szív.
Kelemen Rózsa
Boldog Ünnepeket Kívánok!
Szia Mártika!
Köszönjük a jókivánságaidat és viszont kivánjuk!
...de jó lenne azért, ha sokan kiirnák a receptedet!
Szép napot kivánok!
Minden idelátogatonan
BOLDOG KARÁCSONYT!
Karácsonyi sütemény
Végy egy kilogramm jó meleg szeretetet
Szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele!
Gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel és takard le tiszta jókedvvel!
Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél!
Szórd meg asszonyi kacagással, és tégy rá pár csepp nyugodt megfontolást!
Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen, mint ahányan
az asztalnál ültök, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul.
Boldog Karácsonyi Ünnepeket Neked is!
Szia!
BOLDOG KARÁCSONYT KIVÁNOK!
Charles Dickens: A Pickwick Klub (részlet a huszonnyolcadik fejezetből) fel
Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!Szép estét kivánok!
Nagyon jo
A karácsony nem csak egy ünnep. Egy érzés.
Bárcsak eltehetnénk a karácsony szellemét befőttnek, és minden hónapban kinyithatnánk egy üvegnyit belőle.
A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül.
....de.....kéknefejelcs....kéknefelejcs.... virágzik a.......hukk!
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Gyakran olvasom a topicot...kukkolóként.....szeretem!
Megvan, mi lesz a karácsonyi mneü
Unikumos pulyka
1. Vegyünk egy pulykát!
2. Igyunk egy pohár unicumot.
3. Tegyük a pulykát a sütobe!
4. Még két unicum.
5. Allítsuk a hofokot 190 sütore!
6. 3 unicum további.
7. Süssük a kapcsot be!
8. Most még tovum 4 univáb.
9. Pulykázzuk meg a zsírt!
10. Unicumot a másik palackot még.
11. Dugjunk pulykákat a homérumba!
12. Poharazzunk még egy unicumot az öntbe!
13. Süssük az unicumot még egy óráig!
13+1. "Gyöngyvirágos kék ibolya-a-a-a!..."
14. Pulykáljuk meg az puha unicumját!
15. Vegyük ki a pulyákot az unicumból!
16. "Édes anyám, sirhalmomra-a-a-a!..."
17. "Kiskút, kerekes kút..."
18. Szeletum a pulyák darabbal többe!
19 . Pusztuljunk tásztátum
20 . Palackoljunk még egy unicum vevétet!
21. "Nyílára uccásik a krocsmrasumity!..."
22 . Allítsuk meg a teritumot és pulykoljunk még egy terítéket!
23 . Leterít az unipulyák, és fogyjunk el!
Karácsonyi ajándék ötleteim:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet.
(Oren Arnold)
http://www.youtube.com/watch?v=pHrVG06U5MA
"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"
(Wass Albert)
Szeretni
Fejszés András
Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.
Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.
Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet
Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért
BÉKEFI PÁL:
Karácsonyi imádságom
Úr Jézusom! A szent este
oly sok mindent kaptam.
Karácsonyfánk csillog-villog,
új ruha van rajtam.
De én jobban szeretném, ha
hozzám lehajolnál,
és szüleim örömére
szívembe lakoznál.
Karácsonyi imádságom
hallgasd meg hát nékem:
A szívemben Úr Jézusom,
légy örök vendégem!
Szikratávirat
Juhász Gyula
Testvérek! Emberek!
Közös veszélyben fogjatok kezet!
Bajtársak! Szenvedők!
Boruljatok le a Jóság elott!
Bukottak! Győzöttek!
Az igazságban egyesüljetek!
Hívők! kételkedők!
Az ember vérzik: szeressétek Őt!
Harcosok! Álmodók!
Mindnyájatokban egy bús szív dobog!
Testvérek! Emberek!
Ne öljetek már! Ölelkezzetek!
Szép estét kivánok!
1906. december 18-án, Érmihályfalván egy szegény zsidó kántor gyermekeként látta meg a napvilágot, Zelk Zoltán József Attila és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró.
Miskolcon járt iskolába, ám tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig inaskodott is, de nem tanult ki semmilyen szakmát. Magyarország területeinek elvesztését Erdélyben élte meg, alig 13 évesen. 1921-től Szatmárnémetiben dolgozott. 1925-ben Budapestre költözött, tagja lett a Szocialista Munkásmozgalomnak és kommunistának vallotta magát, bár saját bevallása szerint nem ismerte sem Marx, sem Engels, sem Lenin ideológiáját. Az Érmellék, illetve a Partium ősi örökségével, a gazdag és ízes magyar nyelvvel felszerelkezve szépen csengő, hangzatos, durvaságtól és trágárságtól mentes verseket írt.1927-ben kitoloncolják Romániába, ahonnan hamarosan visszaszökött Magyarországra. 1928-ban jelent meg először verse a Nyugatban. Első verseskötetét 1930-ban adták ki, melynek címe: „Csuklódon a vér kibuggyan”, s melyről Radnóti Miklós írt elsimerő kritikát. Megismerkedett a Nyugat második nemzedékével, köztük József Attilával is, akik hamar maguk közé fogadták. 1937-ben letartóztatták, de az irodalmi kör közbenjárására kiengedték. A háború kitörését követően Ukrajnába került munkaszolgálatosként, de ép bőrrel átvészelte. Magyarország megszállásakor azonban bujdosni kényszerült felesége, Bátori Irén zuglói lakásában.
A kommunista rendszerben ünnepelt költő. A valódi helyzetet nem ismerve ír hangzatos költeményeket Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítésére. 1947-ben Baumgarten-díjjal, 1949-ben és 1951-ben Kossuth-, illetve József Attila-díjjal jutalmazták. Gyermeklapot is indított Kisdobos címmel (1952-1956), melyben saját gyermekversei is megjelentek. Ekkor már tisztában volt a kommunizmus fonákságaival és az 1956-os forradalom lelkes híve lett. A forradalom leverését követően háromévi fogságra ítélték, de amnesztiával másfél év után, 1958. október 15-én szabadult. Azonban a szabadulás nem töltötte el örömmel: felesége egy héttel szabadulása előtt meghalt, édesanyja pedig a halálos ágyán feküdt, s másnapra meg is halt. Zelk Zoltán életében ez volt a mélypont, de lírájában egy új korszak kezdődött. 1963-ban jelent meg a Tűzből mentett hegedű című kötete, benne a feleségét sirató gyászdalával (Sirály). 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az Élet és Irodalomban, 1965 és 1967 között a Tükörben is megjelentek írásai. 1981. április 23-án halt meg Budapesten.
Zelk Zoltán - Hegedűszó
Hegedűszó, hegedűszó,
hegedű édes zokogása,
az a mély hang, a fekete,
s a vékony fehér cérnaszála.
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a négy húr felel,
a híven faggató vonónak.
A dal, mely csecsemőkorunk,
s az öregség hólepte tája,
hová talán el se jutunk,
de lelkünk mégiscsak bejárja.
Múlt és jövő két szárnya zúg,
suhog fölöttünk a teremben -
s amikor végül is lehull,
egy pihéje arcomba lebben.
Fölrezzenek. Szemembe süt,
kigyúl a való, mint a lámpa.
De szívemben még búg tovább
a szomorúság boldogsága.
Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.
Kicsi Jézus (részlet)
Gábor Éva
Napkeleti három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár
Késő éjjel, vak sötétben ugyan bizony merre jár?
Kincset visznek teveháton: tömjént, mirrhát, aranyat,
Fejük felett fényes csillag, az mutatja az utat.
Bandukolnak a pusztában, bennük béke, szeretet.
Császárt mennek látogatni? Nem. Egy pici gyereket.
Leborul a három király betlehemi jászolnál:
-- Ég küldötte, kicsi Jézus, a megváltónk Te volnál?
Eléd tesszük a szívünket mi szegény, rossz emberek,
Símogassad, gyógyítsad meg, Te menybéli kis gyerek.
Jászol mélyén, szalma között a kis Jézus felnevet,
Áldás van a mosolyában, megbocsátás, szeretet:
-- Nem érheti baj és bánat, ki engem szívébe zár;
Menjetek hát békességgel, Gáspár, Menyhért, Boldizsár!
Elrohantak a királyhoz ősz szakállú, vén jósok,
Nagysüveges, köpönyeges varázslók és tudósok.
-- Heródes úr, nagy királyunk! Jaj! Hatalmad odavan:
Királya lesz a világnak, százszor nagyobb bárkinél
Nem lesz nyugtod trónusodon, amíg a kis Jézus él!
-- Elő hát a katonákkal! Fusson a sok fegyveres!
Nem bújhat el sehová sem, kit egész sereg keres!
Tele is lett katonákkal minden utca, minden út,
Minden házat átkutatnak, minden várost és falut.
Ámde azért ne féljetek: Jézust ők meg nem lelik,
Nem lelhetik, hisz haraggal, gyűlölettel keresik.
Jézus Krisztust megtalálni rossz szándékkal nem lehet,
De hit, jóság és megértés biztosan hozzá vezet!
Jó Isten a mennyországból égi angyalt küldött le
Akkoriban, hogy Heródes a kis Jézust üldözte,
Megmenteni a gyermeket, kicsi fiát, Jézuskát
S kikre bízta itt a földön: Józsefet és Máriát.
Szólt az angyal József ácshoz: ,,Alázattal hallgasd hát,
Amit mondok: jó Istenünk, a mi atyánk parancsát!
Haragszik a gonosz király, kinek neve Heródes,
Sok katona, egész sereg mind csak titeket keres.
Még ma éjjel indulj útnak, amilyen gyorsan lehet,
Egyiptomnak földjére vidd Máriát s a gyermeket.
Ne félj József, baj nem érhet az utadon semmilyen,
Minden vészben, nagy veszélyben, megsegít az Úristen.
Ő vigyáz rád, bármi bárhol történjék is teveled.
Indulj bátran, benne bízzál s van már néked fegyvered!''
Kicsi Jézus családjával csacsiháton menekül,
Üldözői vad kezére, ne féljetek, nem kerül.
Mennek-mennek arrafelé, hol Egyiptom földje vár,
Drága terhét féltve viszi Fülesük, a hű szamár.
Kis batyuba van bekötve minden földi vagyonuk,
Pár szál ruha, ácsszerszámok, fúró, fűrész, szeg, gyaluk.
Nincsen pénzük, földi kincsük, szegények ám ők nagyon,
De akik egymást szeretik, minek azoknak vagyon?
Gyermekére, Jézuskára rámosolyog Mária,
Nem kell neki aranyékszer, -- hisz itt van a kisfia.
József, az ács nézi őket, jó Istennek hálát ád,
Boldog, hogy így együtt lehet egymással a kis család.
Bármennyit kell szenvedniök, a szeretet erőt ad.
S akik hűek, akik bíznak, Isten azokkal marad.
Igaz hite megmentette a bajtól József ácsot,
Megmenekült, mert követte az isteni tanácsot.
Szia Martika!
A z asztalon gyertya eg
fenyo, frissen sult begli illatigaz a szo
hivjuk baratainkat:
Hallo! Boldog Karacsonyt!
Minden jot,
sikeres evet!
Emberseget,
ne embertelenseget!
Legyen szép napotok!
Karácsony
Bernáth William
Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.
A szív örül: Jézusra vár.
A lélek: fénysugár.
Havatlan pusztán mély a csend
egy csillag megjelent.
Az arcokra kíváncsiság
mély áhitata szállt.
Idézve látom múltamat...
a gyémántos havat.
S míg lelkem Jézust keresi:
szívem békével van teli.
"A mosoly az egyetlen olyan beszéd,amelyet szavak nélkül is megért mindenki."
Madáretető Kányádi Sándor
Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
éneken-szerzett kenyerem.
Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.
Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.
Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.
Szép napot kivánok mindekinek!
Ligeti Éva - Karácsony közeleg
Gyöngy-fehér hó hullik, odakünn a szélben
Karácsony közeleg, fagyos, hideg télben
Jó meleg szobában, az ünnepet várjuk
Díszes fenyő mellett, szívünket kitárjuk
Lázban ég a család, apraja és nagyja
Ki, ki, ajándékát, a fa alatt hagyja
Kigyúlnak a gyertyák, lángja lágyan lebben
Csillagszóró ragyog, csillagoknál szebben
Fenyőillat árad, megtölti a teret
Lelkünkbe lopódzik, isteni szeretet
Meghitt együttlétben, boldog órák telnek
Fölöttünk angyalok - égbe menetelnek
Karácsony estéjén, csengő dallam csendül
Havas téli tájon, jégkristályos csend ül
Advent harmadik vasárnapja -a harmadik angyal eljövetele
Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű fénysugárral. Minden embert, akinek tiszta szeretet lakozik szívében, megérint fénysugarával. A fény ragyogni kezd, s megtölt minden embert békével és boldogsággal.
Ligeti János:Karácsony éjszakáján
Áldd meg ,Isten a magyart itthon és a világ minden táján, Áldd meg Isten ,a magyart karácsony éjszakáján. Engedd ,hogy a harangszó mindenüvé elért , egymáshoz öleljen szülőt,barátot ,testvért. És mindazokat ,kiket a sors ma idegen fenyő alá állit. De lélekben itthon vannak mind egy szálig. Kiket-mint tékozló gyermeket már elveszetnek hittünk, Ma hazahozza őket az egyszerü jászolba vetett hitük,és a magyar röghöz láncoló szeretet. Mely legyőz minden távot,tengert ,gyülöletet. Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet . Hitvesnek a hitvest,testvérnek a tesvért ,barátnak a barátot. Oh szinezüstbe csillogó karácsonyfa,legyél érte áldott. Bár nem aludna ki fénye soha ,mely lángol karácsony éjszakáján. Áldd meg Isten a magyart ,itthon és a világ minden táján.
Ne rohanj és ne emészd magad! Csak látogatóba jöttél ide,ezért állj meg és érezd a virágok illatát!
/Walter Hagen/
Szép napot kivánok mindekinek!
A négy gyertyaEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni...
Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY!!!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.
Karácsony - Harang csendül...
Ady Endre
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
Szia !
Sajnálom nemtudok segiteni.Nemtalálom.
Rainer Maria Rilke - Ádvent
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye -
szelet fog - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
(Fodor András fordítása)
Szép napot kivánok mindekinek!
Csabai Lajos - Te csak légy jó...
Bár körülötted millió kapzsi
Hajszolja a pénzt, míg lát
S nem látja meg, mint nyílik
A réten ezer virág
Te csak légy jó, és Isten megáld
Bár bűnözők hada vallja
Csak egy nap a világ
Ha elveszik mindened
Hisz nem számít sem ember, se család
Te akkor is légy jó, és Isten megáld
Ha úgy érzed is olykor
Nem süt a nap reád
Jogosan zúgolódsz
Panaszra nyílik szád
Te akkor is légy jó
Bízzál, és Isten megáld
Bár néha reményed
Már-már veszni látszik
Szívedben a hit is olykor inog már
Te akkor nyerj erőt újra
S meglátod: Isten megáld
Ha majd az évek messze szállnak
S nem várnak házadban kincsek terád
De száz jó tettedért
Ezer jó szót kapsz majd
Akkor lelked nyugalmával
Az Isten megáld.
Szep Jo reggelt,
Alföldi Géza: Ha nálunk született volna...Népszámlálás volt Betlehemben, –
így szól a Karácsony története, –
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke…
Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda… Mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda:
… Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval:
– Mi szél sodorta erre kendteket? –
– Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert – ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába – nincs pénz, mert szegény vagyok…
Már istálló is elég lenne,
Csak tető legyen már fejünk felett… –
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
– Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény!… Eszem a lelkét!…–
Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
– Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én…
Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!…
Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!…–
János is sebten előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
– Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony…
Behívtam őket…– Mért ne tettek volna?
– Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál…
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!…–
A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.
A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott…
Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded…
A szomszédságból akadt bölcső…
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör-alakban…
Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!…
Ujjongott Rozál, míg óva mosta…
És ígyen született meg az Isten Gyermek…
… Már… hogyha nálunk születhetett volna!…
Sziasztok!
Talán nem a témához tartozik, de egy karácsonyi műsorhoz szükségem lenne Kulka János -Malek Andrea: Boldog ünnepet világ! című dalára. Ha valakinek megvan és elküldené nekem nagyon megkszönném. Nagyon fontos. Köszi.
Nől a dér, álom jár
Nől a dér, álom jár,
hó kering a fák közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is ládd, én is, ládd
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék,
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
IDÉZETEK!
"Akinek nincsenek elérhetetlen álmai, annak az elérhetők sem fognak valóra válni..."!
"Legtöbb ember számára a rejtélyes nem azért válik természetessé, mert sikerül meg értenie, hanem azért, mert hozzá szokik'!
"Aki másokat ismer, okos aki magát ismeri bölcs aki másokat le győz, erős aki magát le győzi, hős"!
"Becsüljük meg az életett mert legföbb kincs az .egészség, ne égessük a gyertya kétoldalát. Nem az az erős, aki nem esik el hanem,az aki mindig fel tud állni"!
“Mindenki hallja, hogy mit mondasz? A barátok meg hallgatják, hogy mit mondasz! A Jó barát fel figyel arra is, amit NEM mondasz ki.” (Szókratész)
Kormorán: A csend
A csend partján ha lépdelsz,
Lesz veled egy mégis,
Lesz veled egy mégsem,
Gondolkozz miért nem.
Mert nem kezdődött, s nem lett vége,
Csak egy reggel volt mely nem ébredt a fényre,
A csend partján ha lépdelsz,
Mond el, miért nem?
Napokra emlékszel, mit odaadtál másnak,
De nem kaptál semmit, értéktelen a látszat,
Lesz még olyan csend mely harangszóval ébreszt,
Bátortalan válaszokat ágyúszóval öl meg!
S megérted, mit megérteni fáj,
Kopogtat az élet, de beengedni fáj,
A csend partján ha lépdelsz, lesz veled egy szó,
Egyszer legyen majd jó
Nekünk így rendelték messze...
Ahol egy csillag egy csillagnak van teremtve...
Jó veled aludni és ébredni is jó,
Mégis fáj, ha elér ez a szó,
Nem tudom, hogy éljek, hogy éljek tovább?
De átölellek a himnusz után.
Nekünk így rendelték messze...
Ahogy egy csillag egy csillagnak van teremtve...
Nem könnyű szeretni, ki döntött maga ellen,
Ki bűhődni akar, látszatszerelemmel,
Eljött valaki, a csend partjára,
Üvölteni végre: a mindenért cserébe!
Mikor az első bomba lehullt,
Hozzámbújtál éppen,
Ha a csend partjára tévedsz,
Mondd el, miért nem?
Szép napot kivánok mindekinek!
Szilágyi Domokos - Karácsony
A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY
Szép reggelt.
Török Sophie: Asszony a karosszékben
"...Hiszen mindennek meg kell érni!
minden vágy beteljesülésért eseng!
Céltalan semmi se lesz
és Isten! tűrhetsz-e éretlen magvat
a Sarló alatt?
És én még anya se voltam!
Érte lett minden:
nagy dolgok kicsiny életemben
-tavasz! szépség! szerelem!
óh Isten! Istenem!
mit vétettem én?
hogy minden nyüzsgő életek között
e néma bölcs mennybolt alatt
a borzas kotlót irigylem!
Betelt élete kéjes nyugalmát:
amint meleg szárnyai alá rejtegeti
tengernyi csibéjét.
Szép napot kivánok mindekinek!
A karácsony eredete
Az év vége és ezzel az újév kezdete már ősidők óta szinte minden nép számára búcsúzással és ünnepléssel telik. Az óév eredményeire emlékezve és a jövőt tervezve ünnepléssel léptek át az újesztendőbe. Ezek az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével, a csillagászati újév kezdetével. A régi időkben az újév kezdete nem január 1., hanem december 25. környéke volt. A különböző időszámítások alapjául a természet megfigyelése szolgált.
A nappalok hosszabbodása, a rügyfakasztó tavasz közeledte az emberek számára nagy öröm volt, hisz téli tartalékaik csökkenése után várták, hogy a nap életet adó sugarai ismét friss táplálékforráshoz juttassa őket. A csillagászatot nemigen ismerték, így hát mindig nagyon várták, hogy vajon eljő-e ismét a hosszú meleg napok és a rövid, langyos éjszakák ideje. Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján az újév kezdetét akkoriban a nap visszatérésének az időszakára tették. A régi Rómában például az újév kezdetét március eleje, a tavasz érkezése jelentette. Később a Calendae Ianuariae, vagyis január 1. lett az év kezdőnapja, melyet a Gergely-féle naptár elkészítésénél is figyelembe vettek, és a mai napig szerte a világon ezt tekintik az újév kezdetének.
Az időjárás változásait az emberek régebben az istenek tetteinek tekintették. Úgy gondolták, a megfelelő tisztelet megadásával, áldozatok emelésével az eljövendő újesztendő termékenyebb és gondtalanabb lesz. A rómaiak az újév eljövetelét egy több napig tartó ünnepléssel, a szaturnáliával köszöntötték. Ez a farsangi ünnepség a szeretet jegyében telt, megajándékozták egymást és a rabszolgákat is.
A nappalok hosszabbodását a Nap istenének, Mithrásznak születésével azonosították. Mithrász tisztelete perzsa eredetű volt, a római katonák hozták először hírét Rómába és a provinciákba, tehát Pannóniába is. A kereszténység kialakulásakor december 25-ét, a Legyőzhetetlen Nap születése napjának tekintették. Ez az isten barlangban született, ami egyben istálló is volt, és születésekor pásztorok vették körül. A kereszténység más vallások szokásaiból is sokat átvett, így a sok ezer éves, a téli napfordulóra eső ünnepet is bevonta a keresztény vallás ünnepkörébe, a kereszténység legjelentősebb alakjának Jézusnak a születése napját téve erre a napra.
A Karácsony, manapság már az egész világon szinte ugyanazt jelenti: az emberek békében, szeretetben ünneplik a kis Jézus születését.
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra
Szia Mártika!
Gyönyörű sorok
amit irtál
Karinthy Frigyes: Karácsonyi karének
(részlet)
Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni
Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát
Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem
Adogattam olcsón, még nekem is maradt,
Gondoltam ezekből csinálok most valamit
Komponálok egy szép karácsonyi korált
Amit aztán majd együtt fogunk énekelni.
Turmetei Erzsébet
Adventi ház
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!
Szia!
Nagyonszép mese köszönöm a képpel eggyütt!
Nagyon régen történt, de a faluban, ahol a nagyapám született, december táján még mindig gyakran beszélnek róla az emberek. Abban az időben lehetett, vagy inkább néhány évvel kicsit később, akkortájt, amikor Csipkerózsika felébredt hosszú álmából, az után, hogy Jancsi és Juliska elbánt az öreg boszorkával. Lehet, hogy éppen abban az évben, amikor Pöttöm Panna Virágországba érkezett, és megtalálta igazi párját. Legalábbis így mesélték az öregek.
Rigócsőr király abban az időben már boldogan élt a feleségével. Boldogságuk leginkább attól magasodott - mert így mondták -, hogy gyönyörű kislányuk született, aki már a hetedik életévét is betöltötte. A december a legkedvesebb hónapnak számított az udvarban, hiszen a kis királylány éppen karácsony másnapján látta meg a napvilágot. A szülei szeretetre és szerénységre nevelték. A kislány persze ismerte a történetet, ami az édesanyjáról és az édesapjáról szólt. Az anyukája, a királynő maga mesélt neki fiatalkori gőgösségéről. Jókat nevettek olyankor a szinte hihetetlen, mesébe illő történeten.
A kedves királylány gyakran kijárt a várból, szerették az emberek ugyanúgy, mint a szüleit. A birodalomban béke volt, az emberek megelégedetten művelték földjeiket, gondozták az állatokat. Nem voltak gazdagok, de a tisztességes munkából megéltek. A hideg, hosszú télben sem kellett szűkölködniük.
A várat elszórtan, apró házacskák vették körül. A gyerekek a befagyott vizesárok mellé jártak hógolyózni, s ha megunták a szaladgálást, és elég vastag volt a jég, naphosszat csúszkáltak a várfal tövében. Legtöbben azonban az északi bástya mellett játszadoztak. A deszka drága holminak számított, akinek volt, ráfektette a hóra, úgy csúszott egészen a falu kápolnája felé vezető völgyig. A gyalulatlan fadarabok, a csúszkafák gyakran elakadtak a kiálló buckákban. Olyankor az, aki rajta ült, nadrágszáron zötyögött tovább. A csúszkafa kézről kézre járt.
Ahogy mondtam: a királylány is gyakran kijárt a bástya melletti dombra. Így történt azon a decemberi napon is. Gyermekzsivajtól volt hangos a környék. A friss havat sok-sok kiscsizma talpa taposta. A fák is fehérbe öltözötten álltak. A szállingózó hó gyönyörűvé varázsolta a tájat.
- Olyan szép, mint a mesében - mondogatták egymásnak a felnőttek. Mindenki örült a tiszta hótakarónak. Kissé félrehúzódva, a bástya tövében egy kisfiú szomorkodott mégis. A királylány hamar észrevette a magányos idegent.
- Szervusz! - köszönt előre. - Téged még nem láttalak itt a faluban. Miért nem játszol a többiekkel, talán beteg vagy?
A fiú bátortalanul emelte fel a tekintetét, de amint meglátta a királylány őszinte mosolyát, megeredt belőle a szó:
- Tudod, én idegen vagyok itt, nincsen egy barátom sem, ahonnan jöttem, ott sem volt. Mióta a szüleim meghaltak egyedül vándorolok. Jók az emberek, mindenhol kapok szállást, de... Most ott lakom abban az elhagyott pajtában, látod?
A kisfiú a völgy szélén álló rozoga építményre mutatott, s a kislány arca komolyra változott. Elhatározta, hogy megismerteti barátaival az új jövevényt, aki igaz, hogy bármennyire is szerette volna, a csúszkafát nem próbálhatta ki, de hamarosan a többiekkel együtt épített hóból alagutat, és csúszkált a jégen. Hamar kiderült, hogy milyen ügyes, értelmes gyerek érkezett közéjük. Elmondta, hogy több iparos műhelyében volt már inas, és megtudták, hogy neki is decemberben van a születésnapja.
A királylány az ablakából figyelte a völgy szélén álló egyetlen építményt, amikor belépett az édesanyja. Mint a legtöbb estén, most is sokat beszélgettek, de ezúttal kevesebbet nevettek. Az árvaságról, a magányról, a barátságról, az őszinteségről, az ünnepekről esett szó köztük a legtöbbet.
Kint sötétség uralta a tájat, de még mindig nem volt késő, amikor a kislány felpattant, és szaladt, szaladt le a csigalépcsőn. Papucsban futott át a havas udvaron egészen a bástya alagsoráig, oda, ahol Mátyás, a nagy tudású mesterember lakott és dolgozott. Tűzmester volt az eredeti rangja, de mivel időtlen idők óta béke honolt a birodalomban, leginkább az asztalosmesterség tudományát gyakorolta. Rigócsőr király bútorainak, s a trónszékének csodájára jártak a környező királyságokból. Messze földön híressé vált az udvar asztalosműhelye.
- Jó estét kívánok! - köszönt illendően a kislány.
- Jó estét kisasszonyka! Régóta nem látogatott el hozzám a kisasszonyka. Mit tehetek kiskegyedért? - kérdezte a mester.
A királylány elmesélte délutáni kalandját. Akkor ébredt rá, hogy az udvar legmagányosabb embere talán éppen Mátyás mester. Beszélgetésük során különösen azt részletezte, hogy milyen szívszorító, ha valaki magányos, és hogy milyen nagy hiány a csúszkafa.
- Azt bizony nem csodálom. A jó deszka kevés, és belőle bútor készül. De... - és ekkor huncutul rákacsintott a kislányra - egy darab maradt a legutóbb fejújított ócska komód oldalából.
A királykisasszony arca mosolyra kerekedet. Neki sem volt még csúszkafája, mégis inkább új barátját szerette volna meglepni. Miután visszasietett a szobájába, jó érzéssel bújt az ágyba, s csak a reggeli napsütés ébresztette fel. Alig várta a délutánt, hogy újra találkozhasson a fiúval. Boldog volt, mert olyan csúszkafája, mint amilyent Mátyás mester készített, senkinek sem volt. Keményfából fűrészelte, és a deszka mindkét oldalát tükörsimára csiszolta. Hogy még használhatóbb legyen, az elejét egy kicsit lekerekítette. A tapintása kellemes melegséget kölcsönzött a kéznek.
Már kezdett dideregni, délután három óra is elmúlt, amire megjelent a fiú.
- Nagyon régóta várlak - mondta a királylány.
- Igen hideg volt az éjszaka, gondoltam, inkább maradok a jó meleg szalmában. De már nem is fázom.
- Boldog születésnapot kívánok - szólt a kislány. Az összes gyerek ott ugrált körülöttük, és ők is azt kiáltozták, hogy: boldog születésnapot, boldog születésnapot...!
A királylány a zsebéből barna cukordarabkát vett elő, azt is odaadta. Látta, hogy az ünnepelt milyen mohón tömi magába a pár szem édességet.
- Ma még... nem is ettél, ugye? - akarta kérdezni, de elharapta a mondatot.
A kisfiú tudta, hogy megint a hideg pajtában kell aludnia, és hogy senki sem várja haza, mégis úgy érezte, hogy most már nem kell továbbvándorolnia. Úgy érezte, hogy hazatalált.
Újabb meglepetések is várták. Mátyás mester még az előző nap estéjén, megkérte a királylányt, hogy vigye el hozzá, és mutassa be neki a kisfiút. Nem is történt másként. Mire a nap újra elbújt a hegyek mögött, már ott ültek a jó meleg műhelyben. Ömlött a szó. Mint akik régóta ismerik egymást, de régóta nem találkoztak, mindenről beszámoltak egymásnak. Észrevétlenül ereszkedett le az éjszaka. Az őrség már lezárta a várkapukat, de ez nem okozott gondot. A mester jó szívvel terített, a kemence mellett, éjszakai fekvőhelyet a vendégnek. Ott pedig mindig meleg duruzsolt, hiszen faforgácsból volt elég.