Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A kisfiú szerette volna meghálálni a királylány jóságát. Sokszor rajzolgatott egy vékony fadarabbal a földes padlóra. Egyszer aztán a kusza vonalakat megmutatta nevelőapjának is. A mester csodálkozva nézett a fiúra, majd azonnal munkához láttak. Olyan sámlifélét készítettek, aminek a lábai alá csúszkafát rögzítettek. De nem is egyet, hanem kettőt, néhány ujjnyi széleset. Lécekkel megerősítették, a legvégén még megcsiszolták. Éppen karácsonyra készült el a sámlis csúszkafa. A kisfiú nagy izgalommal adta át a királylánynak, hogy próbálja ki. Volt ám csodálkozás! Az egész falu és csakhamar az egész ország az új találmányról beszélt. Minden gyermek szánkót akart magának. Mert így nevezték el: szánkó. Messzi földről jöttek a megrendelések. A műhelyt kibővítették, a kisfiú mesterré cseperedett, sőt a tudását, mert tanult is, magas ranggal jutalmazta a király.
Gazdag lett, de sohasem felejtette el a mester és a társai jóságát. Rigócsőr király többször magához rendelte, hogy tanácsot kérjen tőle, és hogy megismerje új ötleteit. Az előkelő udvari eseményeken a királylánnyal is gyakran találkozott, hamarosan megszerették egymást. Világraszóló lakodalmuk karácsony másnapján volt. Akkor, amikor minden ház ablakában gyertyák gyúltak. Azóta minden december 24-én - a szánkódombon - faforgáccsal feldíszítenek egy fenyőfát, hogy emlékeztessen a szeretetre s a legszebb ünnepre: Karácsonyra. Legalábbis így mesélték az öregek!
Köszönnyük szépen mindeki nevében!
Legyen szép napod!
Pocaklakók párbeszéde
Két kis magzat beszélget egy anya méhében:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
(Ismeretlen szerző)
"A csoda nem az ágakon terem, hanem a szívnél." - részlet a Pinokkió c. mesefilmből.
"Légy aki vagy, és mondd ki, amit érzel, mert akiket ez zavar, azok úgysem számítanak, akik számítanak, azokat úgysem zavarja."
Almásy László, a sivatagról:
"Ahogy a szem csak lassanként szokja meg a homokfelület különbségeinek felismerését, a sivatag vándora is csak lassanként ismeri fel bolyongásainak célját."
Angyali üzenet:"A csodák mindig akkor jönnek el, ha már elengedtük a nehéz dolgokat."
„Szeretni: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk, mint nekünk őreá.”
Paul Géraldy
Szép napot kivánok mindekinek!
Szia Magdika!
„Ne a virágot nézd, ami talán útifűnek látszik, hanem hogy kaptad. Aki adta, mást nem talált, de adni akart, mert szeret.”
(Ismeretlen szerző)
"A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék széln szedjük" - (Stendhal)
Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk, de a szív mondja meg azt, hogy mit kell cselekednünk.
A mosoly olyan, mint egy ablakban felgyúló fény, amellyel a lélek jelzi, hogy a szív otthon van.
Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér – ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság. Nincs idő sem – mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem – s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét….
(Müller Péter: A szeretetről)
Sziasztok...
Csak bekukucskaltam egy pillanatra...ennyi gyonyoruseget osszesszedni
komolyan orom ide benezni..
Majd holnap en is teszek fel valamit...
jo ejszakat...
Bocsi, csak így tudtam berakni
- Mit is mondtál, miből raktatok nagy tüzet hideg teleken amikor gyerek voltál Rácpácegresen?
- Rőzséből - nyögöm, és a dobhártyámon már dörömbölnek a fagyhalál bimbamjai.
- Azt is hoztam! - kiált Télapó.
- Mit?
- Rőzsetüzet.
- Már hogy hoztál volna, kedves Télapó, amikor nincs is több zsebed?
- De-de! - mondja büszkén, és megfordul.
Tényleg! A farzseb!
Kedves szülők, csak farzsebes nadrágot vegyetek a gyerekeiteknek!
Előveszi a farzsebéből a rőzsetüzet, elém rakja.
Eszi a láng a vékony ágakat, a ropogás boldog szimfónia, a téli csillagokig csap fel a rőzsetűz. A szegényember mohón előrenyújtja elgémberedett kezét, elpárállanak róla a havak, jegek, derek és zúzmaranénik, az északi-sarki konyha vöröslő fényben dereng.
- Te nem fázol, Télapó?
- De, egy kicsit én is.
- Akkor gyere közelebb.
Közelebb jön, leguggol a tűz mellé, ő is a láng felé tartja a kezét.
- Jó meleg - mondja.
- Ühüm - bólint a szegényember.
Melegszenek.
A másik Télapó
- Apu, te most ideülsz a ládára!
- Dehogy ülök! Eszem ágában sincs!
- De amikor játszunk!
- Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm?
- Mert te leszel a szegényember.
Na persze - gondolom -, mi sem jellemzőbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek.
- És te mi leszel?
- Én a Télapó.
Ez nagyszerű! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok.
Télapó előrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg. Úgy látszik, ez egy búgócsigával ötvözött Télapó.
- Remélem, Télapó, jó nehéz a puttonyod - mondom bizakodva.
Abbahagyja a búgást, a kezét leereszti.
- Milyen puttonyom?
- Amiben az ajándékokat hozod.
- Ááá - nevet a tudatlan szegényembereknek kijáró fölénnyel -, én nem az a Télapó vagyok. A másik!
- A másik? Melyik?
Újra búgni kezd, a keze fönn. Búgás közben mondja... mit mondja?!... sziszegi:
- Ebben a zsebemben - a jobb zsebére üt - van a jég meg hó - a bal zsebére üt -, ebben a hideg, téli szelek - egyik mellényzseb -, ebben van a dér - másik mellényzseb -, ebben meg a zúzmaranéni.
Én oktondi! Még hogy búgócsiga?! Nyilván a hideg téli szelek búgnak a zsebében. Vagy a zúzmaranéni. Egy zúzmaranénitől minden kitelik.
A konyhában érezhetően csökken a hőmérséklet, a födőtartón egy piros födő fázósan megrezzen. Összébb húzom magamon az ingem.
- Még szerencse, hogy nincs több zsebed - mondom, és vacogok egy kicsit.
- Ne beszélj annyit, szegényember - süvíti Télapó -, mert kieresztem a jégt és a hót.
Nem is tétovázik: kiereszti. Szép nagy pelyhekben hullani kezd a hó, a mosogatón és a gázcsöveken hegyes jégcsapok híznak. Didergek.
- Ha ezt előre mondod, melegebben felöltözöm.
Télapó kutyába se vesz, a másik zsebéből előzúgnak a hideg téli szelek, füttyögnek a konyha egyik sarkából a másikba, cibálják szegény pletyka gyerektenyérnyi, cirmoszöld leveleit, behuhognak a konyhaszekrénybe, megzörrentik az evőeszközöket, és hordják, hordják a havat. Ülök térdig hófúvásban, az ingem alá - megannyi tűszúrás - hópihék száguldanak. És mindez nem elég, kiszabadul a dér is, fehérlik a hajam, a bajszom, és ajjaj, jön már zúzmaranéni is, rám telepszik, olyan a testem, mintha ezüsttel volna bevonva - már amennyi kilátszik belőle a hóból.
- Látom, szegényember, súlyosan fázol - mondja elégedetten Télapó.
- De még milyen súlyosan - motyogom elkékült szájjal -, lassan a szívemen is jégcsapok lógnak.
Télapó ezen elgondolkozik, mereven néz, talán a jégcsapos szívemet próbálja elképzelni. Na itt az alkalom - gondolom -, és nemhiába vagyok szegényember, már mondom is, mint Tiborc:
- Akármennyire is a másik Télapó vagy, mégsem szép tőled, hogy csak havazod, jegezed, szelezed, derezed és zúzmaranénized a szegényembert. Valami jó, valami szegényembernek-való azért akadhatott volna egyik fránya zsebedben. Jaj, megfagyok!
Tényleg, kezem-lábam egy-egy érzéketlen kődarab, a fülem egyetlen szúró fájdalom. Egy jegesmedve sem bírná ezt a rémületes telet.
- Na várj - mondja Télapó -, ebben a zsebemben is hoztam valamit. Szegényembernek-valót. - Az inge zsebébe nyúl.
- Mi az?
- Téli csillagok.
Felszikráznak fölöttünk a téli csillagok, csupa sziporka, csupa ragyogás a konyha mennyezete. A hideg most is csontig ható, szegényember szívéről nagy koppanással mégis lehullik egy jégcsap. Hát emlékszik rá! Tavaly télen nézte Télapó és szegényember együtt a téli csillagokat. Mert télen a legcsodálatosabb a tiszta, csillagos ég. Csak kevesen tudják, mert kinek van érkezése nagy hidegben csillagos eget bámulni? Télapó meg a szegényember tudják. Igen ám, de akkor füles sapkában voltunk, bundás csizmában és télikabátban. Úgy könnyű!
- Ez nagyon szép tőled, Télapó - vacogom maradék erőmmel -, de csak annyit értél el vele, hogy díszkivilágítás mellett fagyok meg.
Lép felém egyet.
- Mit is mondtál, miből raktatok nagy tüzet hideg teleken amikor gyerek voltál Rácpácegre
"Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglőrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegőben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy amunka gumilabda. Ha leejted, visszapattan. A másik négy labda -család, egészség, barátok, becsület- üvegből van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet. Ha megértetted az öt labda jelentőségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát."
Szia Mártika!
Devecsery László:
Jön a Mikulás
A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.
Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.
Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.
Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.
Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet.
Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben ... Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra ... Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között."
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)
Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével,
amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -,
melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád.
Egyetlen lépést sem sietni feléjük,
egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek,
melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak,
állandóan úton vannak feléd.
Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.
Megismerések. Igazságok.
Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd.
Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
Márai Sándor
Szép napot kivánok mindekinek!
Péter Erika - Hócsizmás Mikulás
Lassan-lassan ballagok,
hócsizmában cuppogok.
Gyertek ide gyerekek,
szaloncukrot vegyetek!
Puttonyomban ajándék,
aki keres, talál még.
Sok-sok gyerkőc leseget,
hó vagy sár van, én megyek!
Lassan-lassan megszokom
a hócsizmát a betonon.
Búcsúzó
(A Télapó mese vége!)
Átszáguldott a világon egyetlenegy éjszaka,
elfogyott a játék,csoki, örömhozó halmaza.
Feladatát elvégezte,belefáradt Télapó.
Kimerült a szánhúzó is, már otthon volna jó.
Hazaérve rénszarvasát megeteti, itatja,
ünnepi piros ruháját ajtószegre akasztja.
Fájó lába tálban ázik,szárad nedves zoknija,
épp ideje, a megvetett puha ágyba bújnia.
Most pihenhet, mert egy évig nem lesz újabb utazás,
majd csak jövő decemberben indul útnak Mikulás!
Így lesz, amíg áll a világ, felnőnek a gyerekek,
s az ő gyermekük cipőit is a Télapó tölti meg.
Veress Miklós - Mese a Mikulásról
Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.
Tali Gitta
Érkezik a Mikulás
Anyu sürget: siess Ani!
Gyorsan cipőt tisztítani!
Mikulás jön még ma este,
Rakjunk mindent gyorsan helyre!
Az ablakot hagyjuk nyitva,
Hogy látszódjon cipő s csizma!
És figyeljünk a száncsengőre,
Még az oly várt belépőre!
Fogadjuk Őt énekléssel,
S kínáljuk meg puha székkel!
Hosszú utat tett idáig,
Míg eljutott ennyi házig.
Ám tudta, hogy nagyon várják,
Ajtót s szívet mind kitárják.
Ezért repül szarvasszánja
Városokra és tanyákra.
Megérkezett, mert jött a tél,
Decembernek legelején.
Teli zsákkal, sok cukorral,
És a mókás krampuszokkal.
Szétosztotta ajándékát,
Kiürítette a zsákját.
És a végén még azt mondja:
"Jövőre is lesz víg móka.
Várjatok, és eljövök én
Decembernek legelején!"
http://www.network.hu/videos/show/7996
Levél a Mikuláshoz
Jaj,de jó, de csodás,mikor jön a Mikulás.
A szakálla hófehér, ajándéka sokat ér,
Felhő lova száll, csilingel a szán,
Csingi-lingi,hopp, megáll: megjött már a Mikulás!
De kedves volt a szava, nem feledem el soha,
Mindig jók leszünk, rosszat nem teszünk,
Mert téged jó Mikulás,tiszta szívből szeretünk.
Hatot üt a kakukk óra,
csomagol már Télapóka.
Zsákjának se szeri, se száma,
Föl sem fér a régi szánra!
Háza előtt a hó-téren
autó várja őt készenlétben
Szürke nyulak csodálják
világjáró Skodáját!
Boldogan megy háztól-házig,
óvodától iskoláig.
Van öröm!
Fiúk, lányok kibontják
a teli zsákot.
Szemük ragyog,mint a csillag,
körülöttük erdőillat.
Víg a nóta, víg a szó:
Éljen, éljen Télapó!
Tudod-e azt kispajtás,
ma jön a jó Mikulás!
Gyorsan kézbe a kefét,
keféljük a cipőcskét!
Kiscipőcske fényes már,
Jó Mikulás téged vár!
Tégy bele sok minden jót,
piros almát mogyorót!
Úgy lesz, úgy lesz kispajtás -
mondja a jó Mikulás.
Ablakban a cipőcske
ajándékkal lesz tele!
http://www.youtube.com/watch?v=O2MFducncsg
Gazd ag Erzsi - Megjött a Télapó
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Piros szemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
Kapuvári Lídia: Levél a Télapóhoz
Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ok is
mind a hóra várnak
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hó csatákat!
"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót."
S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa.
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.
Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csuda szép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.
Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.
Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.
Nagyonszép gratulálok
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
"Aki tündérekre vár, az nem tanul.
Aki fellegekben jár, az sárba hull.
Varázspálca sincs ma már, a józan ész az úr.
Kell néha, nem vitás, egy kis álmodás,
mert nincsenek új csodák,
talán jobb is így nekünk.
Hisz az életünk megy tovább,
vagy csak mendegél velünk.
Hetek, hónapok, évszakok szürkeségben múlnak el,
Napfényre várni kell, azt is látni kell,
hogy nincsenek új csodák,
anyu mondja ezt nekünk.
Fejünk bólogat rá, dehát,
de azért mást remél szívünk.
Néha képzeld, hogy az, amit látsz, csak látszat,
közben valami más, egészen más,
tán új varázs,
magadnak álmodj tehát egy új csodát..."
Sziasztok!
Már nagyon rég jártam itt, remélem nem bánjátok hogy írtam egy versikét!!!
Karácsony este van. Végre együtt vagyunk.
Kis külön világunk, csodás fényben ragyog.
Nem sápasztja árnyék, gond, bú és irigység,
Nem érhet el hozzánk, sem féltés, sem kétség.
Csillagszóró táncban összedobban szívünk,
Apró szikra lobban, táplálja a tüzünk.
Mézeskalács illat útra kel a légen,
Szaloncukor pihen fenyöfa levélen.
Karácsonyfánk alatt, sok apró csomagban,
Ajándék mocorog, díszcelofán pattan.
Áradó érzelmek töltik be a teret,
Gyertyafényben lángol minden mi szeretet.
Szia Magdika!
Télapó érkezése - (Donászi Magda)
Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.
Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Világhírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.
Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.
Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Piros almát, aranydiót,
feketemák-szemeket.
Feneketlen zsákom mélyén
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jó szokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.
Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jó étvágyat,
mindenkinek jó napot!
Szép napot kivánok mindekinek!
Szia Anikó!
SZENT MIKLÓS NAPJA (DECEMBER 6.)
Szent Miklós püspök Patara városában született, amely a mai Törökország területén található. Már fiatal korában csodák estek meg vele: csecsemőként fürösztés közben megállt a saját lábán, szerdán és pénteken pedig csak egyszer szopott. Fiatal korában egyre csak azt a lehetőséget kereste, hogyan tudná Isten dicsőségét szolgálni. Később pedig isteni jelre Müra püspökévé választották.
Miklósnak egyszer tudomására jutott, hogy a városban él egy család: apa, és három eladósorban levő lánya. Olyan szegények voltak, hogy a leányok nem tudtak férjhez menni, mivel hozománnyal nem rendelkeztek, anélkül pedig akkoriban elképzelhetetlen volt a házasság. Miklós az éj leple alatt felmászott a leányok házánál álló fára, és titokban bedobott az ablakon három zacskó aranyat. Innen ered az a ma is élő hagyomány, hogy Szent Miklós napján a Mikulás az ablakokba teszi a gyermekek ajándékát.
Miklós püspök azonban még számos csodatettéről is híres. Történt egyszer, hogy éhinség idején kiment a város kikötőjébe, ahol búzarakománnyal teli hajókat vártak. A megérkező hajósokat arra kérte, adjanak néhány zsák búzát a szegényeknek, azok azonban tartottak a királyi helytartó bosszújától, mivel a búza ki volt számolva. Végül mégis engedtek Miklós kérésének, és az éhezőknek szétosztották a rakomány egy részét, amikor azonban az elszámolásra került sor, egyetlenegy zsák sem hiányzott.
Miklós számos foglalkozásnak, így a molnároknak, a kenyérsütőknek, valamint a szegényeknek, a diákoknak és a családoknak is a védőszentje.
Szép estét kívánok Mindenkinek!
Pilinszky János:
A várakozás szentsége
Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.
Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.
A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.
Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
Szia Mártika!
Várjuk a mikulást együtt
/Joe Barsi/
Ropogott a fagyos hó,
vígan siklott a szánkó.
Jávorszarvas előtte
Télapót röpítette.
Hó födte be a hegyeket,
várták már a gyerekek.
Kosarában csupa jó:
ajándékok, mogyoró.
Ablakoknál meg-megáll,
reggelre már messze jár.
http://mikulas.at/mes-k/szent-mikl-s-2.html
Szia Mártikám, szeretettel puszillak
A kis csillagszemü 2o hónapos unokád gyönyörü, szebb nem is lehetne, a kislányom örülni fog az ujabb fényképeknek, már egyészen kis albumja lehet......... szereti nagyon
Nagyon megörültem a naptárképednek, csak nem Te csinálod, nagyon szeretném én is, amikor a Bori tanitgatta a topicba sajnos nem sikerült megcsinálnom, tulajdonképpen nem volt elég időm hogy odafigyeljek........ Pedig annyira szeretném megtanulni, hogy minden héten magamnak készitsek egyet.......ha Te tudod ird meg, és biztosan meg tudnám tanulni Tőled......
Bori egyenlőre még felrakja hetenként, de miután csak én használom, igy nem akarom őt kihasználni azzal, hogy várom tőle a heti naptárképet, amit ugye felteszek a gépemre, és nagyon jó hogy ott van előttem az egész hét, és azzal együtt a névnapok és a dátumok is.
Ha megtanulnám, nem kellene Boritól várnom.....
Mindedgy is, nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, ha vannak szép képes e-mailjeid, - gondolom kapsz a kislányodtól, akkor küldj, nekem rengeteg van, és én is szivesen küldenék Neked ha te is megirod az e-mail cimedet..... az enyém:
megirom privibe.....
pusszantalak ezerrel Anikó
Szia Anikó!
Örülök,hogy meglátogatál.Puszi Márti!
JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY FELÉ
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
... Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
(1902)
Szép napot kivánok mindekinek!
SZent Borbára ellen, fel-gyuladván Attya; Bálványhoz hirtelen Leányát ragadgya: Arra kénszeriti, S' kéri hogy imádgya, az Bálvány Istent. Gyötrik, és kinozzák áldot Szent Borbárát; De vígan szenvedi Szent Szüz testi kárát: áldgya csak az igaz Meny s' föld alkotóját, Az élö Istent. Kinnyaiban Szent Szüz el-nem hagyattatik; Söt igaz Istentöl meg-látogattatik; Minden sebeiböl meg-is gyogyittatik. Légy áldott! Isten. Oltári Szentséggel kínban tápláltatik; Igy à Szent Angyaltól meg-vigasztaltatik. Es à meg-halòknak gyámolúl adatik. Légy áldott! Isten. Attya pallosának szent Szüz adgya fejét:
Ének Szent Borbáláról. – Ókeresztény vértanú volt Nikomédiában. Keresztény hite miatt apja megkínozta és 306-ban megölte. A középkor egyik legnépszerűbb női szentje; Antiochiai Szent Margittal, Alexandriai Szent Katalinnal és Szent Dorottyával a „quattuor capitales virgines” között tisztelték. Kultusza a barokk korban is virágzott. Ünnepe: dec. 4. – Lásd LexChrIkon 5, 304–311; Bálint 1977, I, 17–27.
Az ének szerzője, forrása ismeretlen.
Bálint Sándor Ünnepi kalendárium (részlet)
A nagylánnyá serdült Borbálának megesett a szíve a szegény bányászok küzdelmes életén. Egy vasárnap, amikor lement a táróba, vagyis tárnába, nagy recsegést hallott. Ezt intő jelnek vette és kérte édesapját, hogy a bányászok más vasárnap ne dolgozzanak. Ez azonban kérlelhetetlen maradt. Reggel Borbála könyörgött a bányászoknak, hogy be ne menjenek a táróba. Hallgattak rá. Nemsokára a táró csakugyan beszakadt, de emberélet nem pusztult el.
Borbálát az apja férjhez akarta adni egy gazdag legényhez, de hiába. Erre a lányát egy hatalmas kővel agyon akarta csapni. Ez félelmében a bányászokhoz menekült. Az apa itt is üldözte, azonban eltévedt, majd valami mélységbe zuhant. A lány megmenekült, és azzal hálálta meg szeretett bányászainak segítségét, hogy egész életén át megmaradt jótevőjűknek. Mindig megsejtette és megmondta, hogy hol éri őket veszedelem.
Volt egy nemes, szászföldi gróf, aki elfogta egy ellenfelét, egy toronyba záratta, és súlyos büntetés terhe mellett meghagyta családjának: se ételt, se italt ne adjanak neki, hogy minél előbb éhen haljon. Miután már jó ideje étlen-szomjan maradt a fogoly, gyászos és panaszos hangon kérlelte a toronyőrt, hogy adna neki egy kevés kenyeret a dicsőséges szűz, Borbála iránti tiszteletből, hogy éhen ne haljon. Az őr ügyet sem vetett a kiáltozásra és könyörgésre, amaz pedig így feküdt ott egy darabig, és senkinek nem válaszolt. Az őr úgy vélte, hogy már meghalhatott, és kérte urát, hogy adjon engedélyt a tetem kihozására, mielőtt oszlani kezdene. Kötelet kötöttek a fogoly nyakába, felhúzták a torony tetejére és a magasból levetették. Miután földet ért, rögtön felegyenesedett, s mindazok, akik ott voltak, láttára hanyatt-homlok menekülni kezdtek. Ő pedig kedvesen intette őket és kérte, hogy az Istenért el ne szaladjanak, inkább jöjjenek közelebb. Miután odaléptek, megkérdezték, hogyan lehetséges ez, és hogy lehet, hogy még él. Így felelt nekik: „Borbála, a szent szűz, minden viszontagságom során megoltalmazott, és mikor kidobtak a toronyból, szentséges kezével fogott fel. Nem halhatok meg, csak meggyónva, szentáldozással megerősítve, és az utolsó kenetet fölvéve.” „Honnan ez a kegyelem?” – kérdezték. Mire ő: „Minden év minden egyes napján böjttel és imádsággal tiszteltem Borbálát, és megszerezte nekem Istennél ezt a kegyelmet, hogy szentségek nélkül nem halhatok meg.” Mihelyt megkapta a szentségeket, kilehelte a lelkét.
József Attila
BETLEHEMI KIRÁLYOK
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ùgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
1929. december
Szép napot kivánok mindekinek!
"Karácsony várakozó csendje, öröme, kedves szokása az igazat hozza vissza és mutatja föl. Az örök szépséget, ami csak gyermekségünk világában található meg. Újra és újra oda kell visszamennünk, abban a fényben merítkeznünk, szeretnünk és adakoznunk. Csak a szeretetben születhet újjá az életünk, az őrlő napok és órák helyébe lépő végtelen türelemben."
(Fenyvesi Félix Lajos)
Sziasztok...
Kellemes estet Mindenkinek!
Beigli
(Karácsonyi recept)
Hozzávalók:
1 kg liszt, 1/2 kg margarin, 1 egész tojás, 4 púpozott evőkanál porcukor, 3 dkg élesztő cukros tejben megfuttatva, só, 1-2 dl tejfel, hogy kellemesen puha tésztát kapjunk. A töltelékhez: 1/2 kg dió, 3/4 kg mák, velük egyenlő súlyú cukor. A cukrot kicsi vízzel (kb. 1/2-1 dl) felolvasztom, bele a dió ill. a mák. Ha sűrű, mehet bele még egy kis víz, de nem baj, ha kemény a töltelék. Ízesítésül: a dióshoz vaníliás cukor, mazsola, fahéj, kakaó. A mákoshoz mazsola, citromhéj, fahéj, őrölt szegfűszeg, narancshéjlekvár.
A tésztát 5 részre osztjuk (kb. 33 dkg egy-egy gombóc). Nem hagyjuk kelni, azonnal kinyújtjuk tepsi hosszúságú téglalap formára (kb. 3-4 mm vastagra). Kb. 45 dkg tölteléket teszünk bele, a tölteléket, ha kemény, vizes kézzel simítjuk ki a téglalapon úgy, hogy egy sáv tészta maradjon üresen és úgy tekerjük fel, hogy az üres rész legyen a beigli talpa. Enyhén vajazott tepsibe tesszük, tojással megkenjük, kötőtűvel koppanásig átszurkáljuk. Előmelegített, közepes forróságú sütőben sütjük világosra.
Rainer Maria Rilke
Advent
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely - nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott - fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye -
szelet fog - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
Szia Mártikám.
Nagypm szép Adventi napokat kivánok Neked, és
ezerrel puszillak 
Anikó
Szép Adventi vasárnapot kivánok mindenkinek!
Rónay György - Advent első vasárnapjaAmikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Vörösmarty Mihály
PETIKE
Bús mogorván ül Petike,
Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel -
Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
Tán beteg.
"Kell galuska, Peti fiam,
Eszel-e?"
""Dehogy eszem, dehogy eszem,
Ki vele.""
"Kell bor, édes szép fiacskám,
Iszol-e?"
""Dehogy iszom, dehogy iszom,
El vele.""
"Kell-e sarkantyú csizmádra,
Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
Rókaprém?"
""Mit nekem toll, mit nekem prém,
Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
Rág a bú!""
"Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
Biblia?"
""Mit nekem könyv, a beszéd mind
Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
Lekaszál.""
"Az egekre! Peti fiam,
Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
Láthatnád?"
Szól mogorván Péter úrfi:
""Hol van hát?""
Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.
"Ej Petikém, szép fiam, hát
Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
Félre bú!
Iskolában a Juliskát
Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
Elvehet'd."
Vörösmarty Mihály
G. L. EMLÉKKÖNYVÉBE
Két jó van, mi fölött sorsnak nincs semmi hatalma,
Szorgalom és az erény. Földön az, égben ez áld.
1839
W. G. EMLÉKKÖNYVÉBE
Szép fiatalságod s lelkednek tiszta erénye
Áll a jövendőség fátyolos arca előtt.
Vajha szelíden lebbenjen föl a fátyol előtted,
S édeni órákkal csaljon az életen át.
1839
EMLÉKEZET
Emlékezni fogok rólad, ha nem engedi sorsom
Lenni közel hozzád s csüggeni bájaidon.
Emlékezni reám jut-e órád a sok öröm közt,
Mellyel az életnek rózsai éve kinál?
1839
VASHÁMOR
Kard, eke, lánc készűl a vasnak gazdag eréből;
Táplál, véd, büntet: hármasan őrzi a hont.
Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kézben:
Csak használni tud a pór eke, ártani nem.
1839
Szia nótafa!
Köszönöm ezt a sok finomságot nagyon gusztusos
Gazdag Erzsébet:
Honnan jöttél Télapó
-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
A boldogság........
A boldogság oly egyszerű dolog.
Csak balga lelkek
Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel.
A boldogság oly egyszerű dolog,
S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell.
Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág,
Feljönnek ma is méltóságosan
S titokkal terhesen a csillagok.
Egy kézszorítás, jó szó jut ma is,
Ma is nekem.
A boldogság oly egyszerű dolog.
Ma még. Csak ne nézném a holnapot.
Reményik Sándor
Szép napot kivánok mindekinek!
Köszönöm ezt a szép megemélezést
Dsida Jenő: Ha...
Istenem!
Ha ez a hullott tömérdek levél
lehervadt, meghalt gyűlöletünk volna...
Istenem!
Ha ez a csöndes permeteg eső
szemünkbe-futó örömkönnyünk volna...
Istenem!
Ha ez a sűrű tejüveges köd
békélt tűzhelyek füstgomolya volna...
Istenem, Istenem!
Ha ez a vad szél a vágyott Szabadság
könnyebbült, tiszta lélegzete volna...
200 éve született Vörösmarty Mihály
"... óh halld s vedd szívre magyar nép:
Legszentebb vallás a haza s emberiség"
1800 December 1. Kápolnásnyéken megszületett Vörösmarty Mihály költő és drámaíró, akinek fő művei a "Szózat" című hazafias költemény, a "Zalán futása" című eposz, a "Csongor és Tünde" mesedráma, valamint a "Vén cigány", amely öregkori remekműve volt.
A nemzeti romantika egyik kiemelkedő alakja a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Hazafias költeménye, a "Szózat" - Kölcsey Ferenc "Himnusz" című műve mellett - kiemelkedő jelentőségű a magyar nemzettudatban. A szabadságharc leverése után búskomorság lett úrrá rajta, azonban a "Vén cigány" utolsó soraival ismét az elnyomás ellen buzdított, a nemzeti újjászületésre. 1855.10.21-én halt meg, temetése Pesten az első tömegtüntetéssé vált az önkényuralom ellen
Vörösmarty Mihály
Szózat
Hazádnak rendületlenülLégy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül. Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar. A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
[1836]
http://www.youtube.com/watch?v=vYYRXahBrk4
--> Vörösmarty Mihály szobra Bonyhádon. A költő mögött a két női alak Perczel Etelkát és Eratot, a szerelmi költészet múzsáját jelképezi (Szabó György alkotása)
Szép jóestét!
Az András nappal kezdődik Advent és a téli disznóölések,disznótórok ideje is.
Petőfi Sándor: Disznótorban
"Nyelvek és fülek...
Csend.
Figyelem!
Szóm fontos beszédre
Emelem.
Halljátok, mit ajkim
Zengenek:
Egyszersmind az ég is
Hallja meg.
Hosszan nyúljon, mint e
Hurkaszál.
Életünk rokkáján a fonál.
Valamint e sültre
A mi szánk;
Mosolyogjon a sors
Szája ránk;
S pályánk áldásával
Öntse le,
Mint e kását a zsír
Özöne.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Vicces karácsonyi ajesz ötlet babásoknak:
http://vampiregang.com/catalog/osszes_grafika .php
Szent Ambrus: Karácsonyi himnusz
Ó népek Megváltója, jöjj,
hadd lássuk a Szűz Gyermekét!
Egész világ, ámulva nézz:
Istenhez méltó születés.
Nem férfi magvából fogant,
de Szentlélektől titkosan:
az Úr Igéje testet ölt,
mint szűz méhben termett gyümölcs.
A Szűz várandós anya lett,
szemérme sértetlen maradt,
fénylő erényei között
Isten, mint templomban lakik.
Most hagyja el a nászszobát,
a tisztaságos palotát!
Két-természetű Óriás,
indulj utadra lelkesen!
Atyának egyenlő Fia,
végy testet: indulj győztesen,
Testünknek gyengeségeit
örök erőddel izmosítsd.
Ragyog már jászlad trónusa,
új fényt lehel az éjszaka,
s ezt nem oltja semmi éj,
a hit táplálja sugarát.
Krisztus, legkegyesebb Király,
dicsérünk téged és Atyád,
s a Lelket, a Vigasztalót
most és örö időkön át. Ámen.
Kivánok mindekinek szép hétvégét!
András napja
Napja az adventnek, illetve az egyházi évnek a kezdete, a téli napforduló időszakába esik. Ezen a napon kezdődik a téli évnegyed.
A muzsikálásnak megálljt int – „Szent András zárja a hegedűt” – mondták a régiek. Ilyenkor kezdődnek a disznótorok. Moldvában Szent András napján összekötötték az ollót, mert ezzel a farkas száját tették bénává, hogy András „ne osszon farkast a juhoknak”.
Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is (Jn 1,35--42).
Szent András - Szkíták térítőjeA Márk-evangélium szerint Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16--20; vö. Mt 4,18--22). András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).
Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.
Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza. Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik.
Nem tudni, a legendát szülte-e névünnepe, vagy legendája miatt lett a hónap apostola, mindenesetre senki sem illik a tizenkettőből nála jobban Nyilas havának első dekádjába. Eleink a hónapot is róla nevezték el. András, a halász Péter apostol fivére, maga is halász volt. Elsőként követte Krisztust. Életrajzát az apokrif András cselekedetei (III. sz.) tartalmazza, és az Arany legenda szerzője költi újra. Eszerint térítő útján eljut a sztyepplakó szkíták közé is, ezért hagyományosan őt tekintik a „szkíták térítőjének”. A „szittyák” – bármilyen népcsoportot is fedjen e név – már az ókorban hírhedt nyilazó nép voltak, magukat a „Szarvas népének” nevezték, és legfőbb istennőjüket, aki nagy vadász hírében állott, a görögök Artemisszel azonosították, ősanyjuknak pedig egy görög rege szerint kígyófarka volt (a Kígyófarok a Nyilas csillagkép felett látható.
Jékely Zoltán: A tél küszöbén
Ül a bogáncson a sárga csicsörke,
félszeme lopva az égre tekinget,
másik a földre pillog ijedten.
Ám, hogy a zord ég hirtelen enged,
s fellege nyíltán ömlik a napfény,
éneke buggyan: csókot igérő,
angyali tiszta, mennyei nektár!
S a Temetőkert és a November
hallja s nem érti: honnan e bízás,
e hihetetlen lelkierő, a tél küszöbén is,
e cseppnyi madárban?