Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szép napot.
Lányi Sarolta: Ki talál meg?Irdatlan nagy úton elvesztettek engem,
jó meleg tenyérből hideg földre estem.
Hideg földre estem, nyitott szemmel, ébren,
bitang jószág lettem, látom, tudom, érzem.
Mikor földre estem, bár meghaltam volna,
önnönmagamnak is bár elvesztem volna!
Távolodni léptét így hallgatom, élve,
fájdalmam ragyog csak körülsötét éjbe.
Nagyon nehéz voltam? terhes úti járom,
azért hagyott engem ismeretlen tájon?
Vagy nagyon is könnyű? nem érezte súlyom,
s úgy ejtett el engem véletlen az úton?
Ha visszafordulna, még visszatalálna,
még senki se lépett a lába nyomába.
De messze van az már, nem keres az engem.
Ragyog a fájdalmam. Ki talál meg engem?
A csendes és fakó kis udvaron
Magam beszélgetek az éjszakával.
A boldogok menyboltja fukaron
Szór ide fényt. S mint haldokló madárdal,
Olyan ez az ének.
Oly könnyes, csendes és oly búcsuzó.
Tegnap még végigbabráltam a fákat.
A sárga rózsát és a pirosat
Megkötözgettem. S vágyak, tilosak,
Susogtak hozzám. A kis öcsém szép fejét
Lankadt kezembe fogtam, s mesét meséltem.
Esti pirosság csillogott
Kis balorcáján és setét ruhámon.
"Bátyó, tavasszal, majd ha Pestre mégysz,
Olyan lovat hozzál, amelyik nem borul fel.
Ez a régi mindig felborul..."
Tavasszal?...
Ó, zöld fűtől és gyermekkacagástól
Friss kikelet! ó, primulák!
Ó, ezüstös palástú
Hosszú felhők... május...
Kilenc mód az emberek megváltoztatására, sértődés vagy harag felkeltése nélkül
1. Kezdd dicsérettel és becsületes elismeréssel.
2. Közvetve hívd fel mások figyelmét hibáikra.
3. Beszélj előbb saját hibáidról, mielőtt a másikat bírálod.
4. Inkább kérdéseket tégy fel, mint közvetlen parancsokat adj.
5. Engedd, hogy a másik megmentse a látszatot és ne kelljen restelkednie.
6. Dicsérd a legkisebb fejlődést is és dicsérj minden fejlődést. Légy szívélyes az elismerésben és a dicséretben bőkezű.
7. Tedd lehetővé, hogy a másiknak jó híre legyen - és eszerint cselekedjék.
8. Bátorítsd a másikat. Tüntesd fel könnyen helyrehozhatónak azt a hibát, amelyet meg akarsz javítani. Hitesd el vele, hogy olyasmit kérsz tőle, amit könnyen megtehet.
9. Mindig úgy cselekedj, hogy a másik szívesen megtegye azt, aminek a megtételére rá akarod bírni.
(Dale Carnegie)
Vállat-vető minden vállal,
Kis halállal, nagy halállal,
Sok igazzal és sok állal, -:
Szürke Sorsom mindig vállal.
Mindig vállal: egyszer élek,
Sohasem leszek cseléded,
Nem-kért Élet, bolond Élet
És nem leszek ellenzésed.
Szép az Élet, ha sugárzik,
Szép az Élet, hogyha másik,
Szép az Élet, ha hibázik
S szép a Halál, ha sírt ás itt.
Szép, hogyha vén, léha kedvem
Elfut szerte-növekednem
S hogyha utánam már belengem
S hogyha már nem látnak engem.
Ady Endre
Takács Judit Júlia
Gondolj rám....
Ha rád gondolok mosolyra húzódik ajkam,
ilyenkor úgy érzem mindig ezt akartam.
Várni valakit, ki elvarázsol, elrepít,
s mint egy kósza árva madarat megszelidít.
A lelke szabad, szárnyalna ő boldogan,
de teste egy kalitkába zárva van.
Felszállnék énis,repülnék hozzád,
megmásznék hegyeket, úsznék tengereken át.
Szárnyammal megérinteném gyönyörű arcodat,
csiripelnék füledbe édes búgó szavakat.
De nem vagyok madár,és repülni sem tudok,
így csak néhány igaz szóval üzenni fogok:
Gondolj rám ha jön az ősz
és hullanak majd a levelek,
ezer színben pompáznak,
mint én ha veled lehetek.
Gondolj rám ha tavaszodik
és felragyog egy napsugár,
ezer csókkal köszönném meg,
ha kezem fognád,s itt volnál.
Gondolj rám,ha eljön a nyár
s virágok milliói nyílásra vár,
mondanám százszor hogy szeretlek
de hiába,mert szívünk már mást szeret.
Gondolj rám ha beköszönt a tél
és minden ember nyugalmat kér,
akkor majd felhívlak és elmondom neked,
minden évszakban ott voltam veled.
Gyengéd
Akár ha állatra nézne,
a szeretet oly hirtelen,
a gyöngéd gyöngeség,
amikor megjelen.
A simításra lassan
meginduló kéz,
szeretni olyan könnyű,
szeretni nehéz.
Tudja, hogy terhet vállal,
ólom-nehezet,
mi mindent bír a gyöngéd-
erős szeretet.
Szép napot kivánok mindenkinek!
Márai Sándor - A lélek mindennél erősebb
Az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat, büntetlenül lázadhat ellenük. Mintha a vízcsepp azt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak...
A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nem csak alkotórésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő, az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk, és mutatunk, nevetséges és szánalmas.
Kányádi Sándor: Madáretető
Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
énekem-szerzett kenyerem.
Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.
Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.
Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.
Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.
Szép estét kivánok mindenkinek!
Lator László: Átlátszó víz
Átlátszó víz az életünk.
Tüzek égnek, távoli jelek.
Villog hajnali égbolt
bozontos táj felett.
Mi köti még, micsoda súly
illó szivárvány szavainkat?
Holdbeli fények, zöld bozót
szikrázó mélye ringat.
Ki tud még bennünket szeretni,
s ki az, kit innen még elérünk?
Magányunk hűvös ragyogása
késként karcolja bőrünk.
Naponként tágabb lesz a vágy,
míg elevenen elragad.
Így őriz tiszta szegénységünk
a baljós csillagok alatt.
William Blake - Madárszerelem
"Hol a házad, mondd, madár!
S este milyen tanya vár?
Milyen fészek, milyen lomb?
Óh, te rétek dísze, mondd!"
"Áll egy szép fa társtalan:
Ott busulok egymagam.
Hajnal issza könnyemet,
Este nem hoz örömet."
"Én meg téged kivánlak,
Kincse-hangja a nyárnak;
Nappal erdőn kószálok,
Éjszaka sirdogálok."
"Énérettem sirdogálsz?
Engem kivánsz? Engem vársz?
Bánatomnak vége hát!
Óh, szerelmes jóbarát!"
"Gyere, hí csöpp lugasom,
Zöld falomb közt, magoson.
Öröm szárnyán röpülünk,
Virág alatt megülünk."
(Babits Mihály fordítása)
Őri István: A fa éneke a lehulló levélhez
elengedlek...
most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borul,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?
itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.
Várnai Zseni: Mintha örökig élnél...
Úgy tégy, mintha örökig élnél,
úgy folytasd minden dolgodat,
mintha már semmitől se félnél,
az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
hogy jön a Perc!
s mindent bevégzel...
megszünsz létezni,
nem leszel!
Mintha sose lettél volna...
s ez lenne minden élők sorsa?!
Ne gondolj erre,
nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz!
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
jogod van fényre
és örömre...
minden megérik, teljesül
a földön és a föld körül...
Ember és világegyetem
egy véghetetlen értelem...
Mondom magamnak vigaszul,
mert égek olthatatlanul...
s ha kérded tőlem:
mi a végcél?!
Folytasd, mintha örökig élnél!
Szép napot kivánok mindekinek!
Nagyon szép a vers örülök,hogy rátaláltam.Szivessen veszem ha hozol verset köszönöm.
Kányádi Sándor: Novemberi virágok
Csak a parki virágok
mosolyognak még.
Élteti őket a kötelesség
s a vágy,
hogy szépek legyenek,
amíg csak le nem hull a hó.
Színüket kiszítta már a nap,
s illatukat a deres hajnalok.
De azért virágok ők!
Hervatagon is hősen
viselik az őszt,
s döbbenet
nélkül várják a
Ecsedi Éva: November
Itt van újra, sötétben jött,
hideget hozott, zord időt.
Szürke nappalokat, homályos
alkonyt, hozott bús álmot....
Lelkekig ható fájdalmas elmúlást,
árvaságba borult távozást.
Örömtelen hallgatag csendet,
magányosan tovatűnő perceket...
Domboldal temetőkertjében
gyertyákat gyújt félénken.
Halkan suttogva meséli
hová tűntek az emlékei...
Majd ő is lassan távozik,
itt hagyva tovatűnt vágyait.
Nem visz mást magával,
csak a meleg nyár álmait.
Juhász Gyula
Temető
A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila őszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.
Egy alacsony pad vár rám pihenőül,
Előtte zöld deszkából ácsolt apró
Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.
Fölöttem magyar égnek végtelenje,
Előttem a határtalan magyar táj.
E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,
Mint elhervadt virág az ősi kertben.
Köröttem mindenütt békés keresztek
S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.
Mely minden bölcsességnél igazabb.
E kicsi hant előtt, e nagy magányban
Megölelem az édes életet,
Mely ragyogást küld jeltelen sírokra
S virágözönt az ódon temetőkbe
S az őszi nap csókjával arcomon
Megindulok rózsásan, dalosan,
A boldog elmúlás víg vőlegénye.
ADAMIS ANNA:
EGY DAL AZOKÉRT,
AKIK NINCSENEK ITT
Gyertyalángban reszket az élet.
Itt a vihar, elfújhat téged,
árnyékod már előtted lépked,
szavak nélkül arra kér téged,
mondj egy dalt
azokért,
akik nincsenek itt,
egy dalt
azokért,
akik várják.
Gyertyádra ne fújj, ez az élet.
Fújd el a vihart, ne az téged,
fordulj felém, csak erre kérlek,
a csönd is, én is kérünk téged,
mondj egy dalt
azokért,
akik nincsenek itt,
egy dalt
azokért,
akik várják.
Szeretnem a segitsegeteket kerni. Egy verset keresek, melynek a cime (azt hiszem): Apam, itt van majus
Megszereztem belole egy reszletet. Ha valaki tudja, hogy hogyan van a vers teljes egeszeben, es hogy ki irta, kerem irja meg. A paromnak nagyon fontos lenne.
Dalos, viragos, edes,
szivet dobbanto boldog
napsugaras es fenyes
hallod-e mely sirodban
zengo dalat a manak.
A gyermekek szivenek
az ujjongo madarnak.
Gyere kezem kezedbe, mint
akkor ugy az uton
vidam munkasok mentek...
Bertók László
Halottak napja
Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.
Link
Juhász Gyula: Consolatio
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog ;startbubbletimer(); href="http://www2.keymedia.hu/keymediaclick.cgi?site=index&id=600781" target=_blank>órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint ;startbubbletimer(); href="http://www2.keymedia.hu/keymediaclick.cgi?site=index&id=526711" target=_blank>virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
Ha némaság küld, egy percet se várj!
Ha rád parancsol régi kézfogásom,
rögtön gyere, egy percet se várj!
De ha gondolod, már hozzon el az ősz is,
a hangot fogó avarlapulás.
Hozzon el a kávébarna este,
a szilvakékre dermedt délután!
Hozzon erdő nyirkos veszedelme,
lépteidtől hangos éjszakák.
Zörgő falakkal, nagy szavakkal,
agyad köré dobált haragokkal.
iIjú, de megnyugodt szivemre:
ha téli estéd sok lesz gyere el!"
EZ A KERESETT VERS pontosabban ..... ÍGY esetleg vaalllaaakiii
Szia Mártika!
Bustyaházy Ágnes:
Mindenszentek
Ünnep ez? Vagy emlékezés?
Kinek-kinek mást jelent.
A halottak sírja felett
Tarka virág szirma leng
A szinpompás halmok között
Szomoruan csendesen
Feketébe öltözötten
Élők járnak nesztelen.
A gyertya, a mécses fénye
Rávetül az arcokra
Könnyáztatta emlékfoszlány
Települ a sírokra.
A halottak mit sem értnek!
Minő anomália!
Ünnep van a temetőben.
S az élőkön gyászruha!
Október vége
Lassan bizony októbernek vége,
és az évszak halad tél felé.
Még hörpintünk a bágyadt napsütébe.
s minden korty a szomjas emberé.
Látod ma már ajándék a napfény,
a melengető langyos levegő.
Hol szélcsend ül rá fáradt vállaimra,
s már feldíszítve vár a temető.
Kimegyek a halottak napjára,
mécsest, gyertyát, virágot viszek.
Megtisztelni, akik eltávoztak,
mert él a lelkük, én ebben hiszek!
Gyertyafények pislognak az éjben,
mint égnek tükre, sírkertünk olyan.
Csillagként világít sok fény lenn,
az égi otthon, s földi egyben van.
Emlékezem, míg a mécsest nézem,
élőn táncol most a kicsi láng.
Bár eltávoztak rokonaim régen,
az emlékük bennem él tovább!
Tovább él a lelkük fenn a mennyben,
ahonnan a sorsunk figyelik.
Talán ők lesznek a jövő nemzedéke,
sok közülük újra születik...
A fáradt test megpihen a földben
hús a földhöz, csont a kőhöz tart.
Visszaadjuk maradványunk rögnek,
testünket, mely kiállt sok vihart.
Ősz virága, elmúlás virága,
díszíti a kedves hantokat.
Anyaföldünk e fájó szegletjén,
feltámasztunk régi arcokat.
Még egy napra ismét köztünk élnek,
úgy feléled az emlékezet.
Szinte érzem, sok elhunyt családtag,
mellettem áll, ím megérkezett...
És e napon megnyílnak a kapuk
az idők síkján visszaléphetünk.
Úgy éreztük, elfeledtük őket,
de rájövünk, örökké szeretünk!
Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,
nem halunk meg, mert az élet él.
Csak fáradt tesünk, földnek ajándéka,
egyedül az, ami elalél...!
" Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis idieg szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa, meg a holtak országa, s híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. "
Wilder, Thornton Niven
" Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi utakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk! "
Arany János
" A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete."
Rowling, Joanne Kathleen
" De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének." Márai Sándor
" Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet. "
Hioszi, Tatiosz
http://www.youtube.com/watch?v=sa1y2v61PKI
Hajas György
Október
Október reggel ezernyi színnel
Búcsúzik a nyártól a fény,
Vad felhők rongyán átküzdve lángját,
Csillan a tó tört tükörén.
Október eljött ónos esőkkel
S szobámba kényszerít a szél,
Elbúcsúzott a kedves ágtól,
És sárba hullt egy falevél.
Október itt van, hűvös a hajnal,
Telet idéz a fagyos éj,
A galagonya izzó ruháját,
Pirosra csókolta a dér.
Október estén sárgán világol
Ablakok párás üvegén,
Meleg otthonok szeretet-mécse.
Csak kint van fagy, csak kint lesz tél.
Kosztolányi Dezső - Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, .
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" ,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt..."
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Szép napot kivánok mindekinek!
Birtalan Ferenc
Halottak Napja, Élők Napja
Gyújtanak-e gyertyát értünk az ÖRÖKLÉTŰEK?
Van-e ÉLŐK NAPJA?
Átutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk?
Mi elmegyünk.
Mi megyünk, míg lábunkból kifogy a lépés,
míg van út NINCSEINK felé.
Elmegyünk, áldjuk az őszi
napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk.
Fenyőág, krizantém, fagyöngy. És a mécsesek...
Reszketnek a léleknyi fények. Reszketünk.
Jönnek-e hozzánk így, szeretettel, lesz-e ki jöjjön,
lesz-e hová?
Hát óvjuk, tesszük szélvédett helyekre, lángjon, segítse
haza, segítse az éppen-élőt, mert minden mi van,
milliomodszor is újravirágzik innen, hol már nincs
Tudod, mi a bánat?
"Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni,
mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja, mi is az a bánat."
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.· kapcsolódó kép 2.
· kapcsolódó kép 3.
· kapcsolódó kép 4.
Tomi! Ez nagyon nem demagog :
- Na ez milyen állat? - áll meg az ketrec előtt az apa a kisfiával.
- Nufi! - vágja rá a gyerek.
Mennek tovább és odaérnek a zsiráfhoz:
- Na ez milyen állat?
- Nufi!
Amikor a vízilóhoz érnek, az apa már biztos benne, hogy fia tudja ennek az állatnak a nevét.
- Na milyen állat ez?
- Vízinufi!
Miért hívják feketerigónak a feketerigót?
-Hát mert fekete.
-Azt tudom. De miért rigó?
Moretti Gemma
Vigyáznak rád
A napra bíztalak:
forró szívében megmártva magad.
Legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthető.
A holdat is megkérlelem,
ha sötétbe süllyed a világ,
legyen álomba mesélő dajka,
égre festett, hajnalig fénylő virág.
Rábízlak a csillagokra is:
vigyázzák álomképed
ha alszol, szőjjenek szivárványt
szíved fölé, s a reggel kék függönye mögé bújva
lessék, köszöntsék ébredésed.
A szívek melegében
Fáj, ha magad vagy, és nincs kihez szólj
Nagy-nagy tüzet raksz, és mégis fázol
De lásd a szívek melegében, könnyű dacolni a téllel
Ott, hol szeretnek, ott sosincs hidegség.
Télből tavasz lesz egy pillantástól,
Jön egy boldog perc és elvarázsol.
És így a szívek melegében könnyű megférni a téllel,
Künn a szél süvít, de hozzád el nem ér.
Bármily nehéz súly a szegénység
Ketten elbírhatják, van kit félts,
De ha nincsen egy társ, mit ér a gazdagság.
Legyen minden ujjadon gyémánt, fizesd szolgák hadát,
Semmi nincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát!
Kell egy kicsiny pont a nagyvilágból,
Melyhez hű maradsz, járhatsz bárhol.
Hisz ott a szívek melegében tőled, s tőle szépül minden,
Rossz vagy jó a sors, te mindig visszatérsz.
Bármily nehéz súly a szegénység,
Ketten elbírhatják, van kit félts
De ha nincsen egy társ, mit ér a gazdagság.
Legyen minden ujjadon gyémánt, fizesd szolgák hadát,
Semmi nincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát.
(Légy jó mindhalálig /musical/)
Ünneppel emlékezünk halottainkra
2007. október 31.
Mindenszentek és a halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Mindenszentek azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A katolikus egyház tanítása szerint a 9. századtól kötelező ünnep, amikor az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe 2000 óta újra munkaszüneti nap lett.
Halottak napja a kereszténység előtt - Halloween
November elsejének ünnepe, Mindenszentek napja az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween-ünnepre vezethető vissza (All Hallows magyarul mindenszentek). A nap előestéje (angolul "All Hallows Eve", rövidítve: Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Halloween azonban az egyik legrégibb ünnep, melynek évszázados történetisége kevéssé ismert. Mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény Mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki.
A mai Anglia, Franciaország és az Ibériai-félsziget kelta természetimádói számára a Napisten volt a munka és a pihenés jelképe, a gazdag termés biztosítója. A kelta újévet minden év november elsején nagy fesztivállal ünnepelték, mely a nap uralmának végét, illetve a sötétség és a hideg uralmának kezdetét szimbolizálta. A kelták hite szerint ilyenkor Samhain a napisten a halál és a sötétség fogságába került. A hiedelem szerint Samhain október 31-én összehívta a halottakat, akik különböző formában és alakban jelentek meg előtte (a rossz lelkek általában állatok, főleg macska képében öltöttek testet).
Kapcsolódó képek:&aOktóber 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol a halottakat, és űzték el a hideget. November elsején az emberek állatbőrökből és állatfejekből készült ruhákba öltöztek, és a napisten, Samhain tiszteletére 3 napos Halloween fesztivált tartottak.
Az I. században a rómaiak elfoglalták Angliát. Hagyományaik közül a november 1-e körüli Pomona-nap, a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepe az évszázadok során keveredve a kelta Samhai-ünneppel, az őszünnep kialakulásához vezetett. A tűzünnepek az évben mindig párosan voltak jelen, így az őszünnep mellett a nyárünnep, azaz Szent Iván éjszakája jelezte az év másik komoly fordulópontját, mely hasonló kulturális metamorfózison ment át ebben az időben. 1. Halottak napja a kereszténység előtt - Halloween 2. A keresztény hagyomány kialakulása 3. Népszokások
SZEMERKÉL AZ ŐSZI ESŐ
Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.
De letépte a cudar szél
pompázatos szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.
De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között
nyáron által csiviteltek.
Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.
Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörűszép hósubája.
Reményik Sándor: Viszontlátásra
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül, valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet,amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután,
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év múlva.
S ha még akkor sem - hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában.
Viszontlátásra a hold udvarán.
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra!" mégis, mégis!
2. Ne szidj, és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, vannak barátaid és céljaid – de nekem csak Te vagy…
3. Kérlek, adj elegendő időt arra, hogy megértsem, mit vársz tőlem.
4. Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyen összeroppanthatnám a kezedet – mégsem tennék ilyet soha.
5. Kérlek, néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és a hangsúlyaidat jól ismerem.
6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként erdőn-mezőn mozoghassak, futkározhassak – ez jót tesz Neked is.
7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a jó falatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha Tőled kapom – s igyekszem megszolgálni érte.
8. Te vagy az én gazdám, és nem mások. Ezért kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak, vagy bohóckodjak nekik, s ne alázz meg előttük.
9. Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint Neked a sajátjaid.
10. Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek – hiszen Te is öreg leszel egyszer…
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.
Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda,
Mert én vagyok az Őrangyalod.
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.
Ha elveszted a hited és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj.
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.
Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...
Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.
És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.
Baranyi Ferenc
Pável István - Halottak napja előtt
Csak egy gyorsan illanó
mindent itt hagyó, röpke hét
van hátra még,
a könyörtelenül közelgő
halottak napja előtt,
de engem már eltölt
- egy számomra nem túl furcsa - hangulat,
mi sok nagy ünnep alatt,
kínálkozik egyedüli társnak,
mert hű kísérője a magánynak.
Évközben az ember teszi dolgát,
rója a mindennapok lélektelen robotját.
Ilyenkor a gondolat,
mint sánta ló, úgy halad.
De ha az ember elgyötört testének,
már majdnem fáradt lelkének
végre, ad egy kis szabadidőt,
mint a töltőre rakott
lemerült akkumulátor belsejében,
újra pezsegni kezd az élet,
mert így szólt valahol, az elektromos ítélet.
Míg száguldani kezd az eddig béklyóba vert képzelet
és bejárja azt a fényes pályát, ami számára egyáltalán lehetséges lehet.
Sajnos már 44 éve,
hogy a sors, egy csöppnyi bölcsőbe téve,
egy arasznyi esélyt adott. Esélyt arra, hogy éljek.
Mennyi ősöm végezte küldetését sikerrel,
nemzett, szült, szeretett nevelt,
hogy egyszer majd én is, jó ember legyek.
Ha közülük csupán egyetlen egy,
mint férges gyümölcs hullott volna el
idő előtt, nos én....
biztosan nem lennék.
Ezért nem engedem soha, hogy legyőzzön a csüggedés!
Túl sok generáción keresztül
őrizte meg a teremtő rendületlenül,
Jó reggelt
szép napot kivánok mindekinek!
Gyökössy Endre
Szep jo estet!
Miért adta a Pápa áldását a Polskira?" "Mert nem lehet benne paráználkodni."
"Mit csinál az űrhajós, ha szomjas?" "Űrkutatás!"
"Miért fényesíti a rendőr a sakkfigurát?" "Nehogy matt legyen!"
Miért viszik az anyóst mindig szavazni?" "Hogy szokja az urnát."
Te is bölcsész vagy?" "Áááá, nem, csak elbambultam"
Milyen az arab lopakodó?" "TEVE mamuszban."
Mit szednek a terroristák depresszió ellen?" "Túszokat!"
"Doktor úr, engem mindenki levegőnek néz!" "Kérem a következőt!"
"Tudta, hogy az alkohol lassan ölő méreg?" "Miért, siet itt valaki?"
"Legyen Jehova tanuja!" "Bocs, de nem láttam a balesetet."
Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében
A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.
Szabó Lőrinc fordítása
Szép és tartalmas hetet kivánok mindekinek!
Tóth János: Ősz így is, úgy is
Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.
Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!”
Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!
Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!
Szép jó reggelt kívánok!
Márai Sándor: Figyelj!
"Ne akarj nagyon szépet, sem különösen meglepőt, sem vészesen egyénit és eredetit mondani.
Nyisd ki szemed, s figyelj, nagy erővel. Aztán hunyd be szemed és emlékezz, nagy erővel.
Aztán hallasz egy hangot, látsz egy arcot, vagy egy tájat, valami dereng...
Akkor írjál, nagyon lassan, gondosan. A többit bízd Istenre."
Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam.
Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg, mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok.
Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg feladataimat!
Taníts engem a jóra, és mondd el, mi a rossz!
Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban!
Dicsérj, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem!
Irányításoddal jó utat fogok választani.
Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól, és a drogoktól.
Magyarázd meg nekem a gyógyszerhasználat szabályait és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire!
Szeress és hagyd, hogy szeresselek!
Szeress akkor is, ha rossz vagyok! Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!
Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedéseimkor!
Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre!
Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget!
Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt!
Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!
Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem!
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra. Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd.
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit!
Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim. Tiszteld a bánatomat, fájdalmamat.
Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!
Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is. Részed vagyok, valami különös dolog, a szerelem teremtett.
Megígérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy „Bocsáss meg!”, „Kérlek szépen…”, „Köszönöm.”, ”Sajnálom a történteket.” – szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál.
Mondani fogok majd mást is, pl. hogy „Szeretlek Benneteket!”.
Mindenekelőtt tanítsatok a szeretetre, hitre és az emberek, országunk tiszteletére!