Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bántalmazott nők
Torolt_felhasznalo_903329
Létrehozva: 2007. január 1. 22:16
sziasztok!
ez a topic azért indul, hogy bántalmazott nők elmeséljék/megosszák problémájukat, tanácsokat adjanak egymásnak, és egyáltalán mindenki akit csak érint a téma, hozzászólhasson.
én magam is - sajnos - ebbe a "kategóriába" tartozom, a párom nem egyszer bántalmazott, most a szakításon töröm épp a fejem 
... és irigylem azokat, akiknek boldogabb élet jutott..
Remi!
Szerintem próbálj meg tényleg vkitől segítségét kérni.
Már elnézést, de felbosszantottál egy picit.
1.Tisztelt énről kiderül? Ez Te lennél ugye? Hát magadat vered ember? Nem!! Hanem Téged és feltehetőleg nem kérésedre.
Emberi játszmák c. könyv - a tiéd is egy!
2.Ha monoklival mész majd egy szép napon, akkor nem fog kiderülni? Vagy ha be se tudsz menni dolgozni?
3. Ilyen esetben tojd már le azt, ahol laknál ha egy mód van rá! Szeretted? Oké? A verést? Nem! Kiüti egymást, tehát költözhetsz, ha nem a tiéd.Ha tiéd, akkor meg költözteted.
Tényleg csak segíteni akarok és nem bántás, de a Te életedről van szó, a jövendőbeli gyermekeid mindennapjairól. A következő kérdésre őszinte legyen aválasz: felvállalnád, hogy a sarokból nézzék végig míg ő bánt, meg aztán azt is, hogy puszilgat. Tízévesen meg éjszaka bepisilne a félelemtől a gyerkőc és azért is csak kapna a párodtól? Ez csak egy pl. volt.
Jól tetted, hogy megosztottad a történeted, már ez is nagy előrelépés. Hidd el, jót akarunk. Ha 120 kilós és erős is lennék én biza odaállnék az ajtóba míg pakolsz/pakoltatod és olyat súgnék a fülébe, hogy határon kívül is félve állna meg!
Igen, ma már én is azt mondom, hogy el kell mondani.
Végül én is találtam egy embert, akinek elmeséltem az egészet.
Lelkileg támogatott, nagyon biztatott.
És akkor én is elhatároztam, hogy lesz ami lesz, bármi áron, de szakítani fogok vele.
És amikor az akkori párom érezte, hogy áll valaki a hátam mögött, már nem volt olyan bátor.
Nagyon- nagyon féltem. 10 kilót fogytam egy hónap alatt.
Azt sem bántam volna, ha mindenem elviszi. Végül elment. És majdnem mindenem el is vitte. Ez volt az ára.
De nem bántam. Korábban kellett volna.
És nem úgy élem meg ezt a szakítást, mint egy átlagos elválást.
Én hősnek érzem magam. Hiszen túléltem.
Tudom, hogy nem egyszerű, de akkor ennyi erővel lezárhatjuk a a topicot azzal, hogy ha ilyen párja van valakinek, akkor megszívta.
Sajnos a jogszabályok sem tökéletesen...
Szia Marvan!
Igazat is adok meg nem is. Nagyon egyszerűen csak feketén fehéren látod a dolgokat. Ki kell rakni vagy el kell menni?
Szerinted egy nő, akit előző nap épp megvertek fel meri vállalni?Fél, hogy nagyobbat kap. Szégyenli a legtöbb áldozat, ezért nem is tudnak róla ás baromi cikinek érzi, ha ezt kell elmondania a környezetében. Nem mindenki vállalja be.
1 félhet attól, hogy nem hiszenk neki, mert eddig minden látszólag okés volt.
2. lenézik mert eddig tűrte.
Persze nem hiszem, hogy így lenne csak ezt hiszik a legtöbben.
3. az amúgy is általában barátságos pár ezen úgy berág, hogy 8 napon túl fog gyógyulni , mert őt megalázták más előtt.
Ja és kié a lakás? Kirakja, de nem tudja kifizetni? Menjen ő és soha nem kapja meg a részét, esetleg más megoldás nincs? Törvény majd szépen egyfedél alá rakja őket pl.: ha házasok és akkor zárt ajtók mögött ki fog rá vigyázni, ha nem úgy sül el a szakítás, ahogy tervezte. Nem hiszem, hogy ez olyan egyszerű.
Városunkban volt olyan, hogy a késsel kergette az apa a feleségét és gyermekeit, rendőrség kihívva, apa megszelídült addigra és elmentek azzal: amíg vér nem folyik nem tehetnek semmit.... na köszi...
Ha ilyen helyzetben lennék én is mennék, de csak azért mert megtehetném, lenne hova. Szerencsére nem vagyok ilyen kapcsolatban.
elég nagy marha voltam
szégyelltem nehogy valaki megtudja---ma már világgá kiabálnám
a mostani párom nagyon jó ember és imádom,szerelmes vagyok belé 15 év után is,de ha egyszer is kezet emelne rám,menne a levesbe
az első pofonnál mindenki azt hiszi hogy nem lesz több---lesz---kirúgni!!
De nem győzöm hangsúlyozni, hogy én annyira szégyeltem ezt a helyzetet, azt, hogy a mindenki által tisztelt énről kiderül ez az egész, hogy úgy gondoltam egyedül kell megoldanom.
Az erőszakos költöztetés őrült cirkusszal járt volna. Szerettem volna továbbra is ott lakni, ahol addig.
Én senkivel soha nem osztottam meg az életem történetét.
Tudod annyira nem egyszerű a helyzet, mint amennyire annak tűnik...
a 12-es hsz-ben már leírta Remi73 az én gondolataimat (is)
Mondjuk egy nyugodt évünk volt. Aztán az első alkalom után is volt hosszabb nyugalom, de visszagondolva csak azért, mert igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy kívánta, kerültem a kötekedések lehetőségét. Eszembe sem jutott, hogy pszichológushoz menjünk, mindenáron el akartam kerülni, hogy BÁRKI tudomást szerezzen arról, hogy élek.
Hosszú évek óta akartam szakítani.
Azért csak van mindenkinek barátja, rokona, akit meg lehet kérni, hogy "segítsen a pak(k)olásban".
Nem hiszem, hogy ha valamelyik nő rokonomat verné a pasija, vagy csak szimplán ki akarná rakni, és nem értené meg a srác, hogy lejárt az idő, akkor ne segítsek neki megtalálni a kijáratot.
MV.Lorának: nos, nem a pénze miatt maradtam vele, hanem mert szerettem, és eddig hittem abban, hogy segíthetek rajta (pszichológushoz is jártunk többek között, hát nem segített). és a fura az, hogy pont a szelídségéért/türelméért szerettem meg; négy évet töltöttünk együtt. szinte el sem hiszem, hogy valaki így megváltozzon. de ezt nehéz elmagyarázni annak, aki nem élt át hasonlókat...
Remi73: a párod a kapcsolatotok elejétől problémás volt, vagy csak egy idő után kezdett bántani? és mennyi ideig fontolgattad, hogy otthagyod?
És milyen kapcsolban áll a félelem a kapcsolatban maradással? Miért nem lehet azt mondani, hogy kösz, ebből ennyi elég volt, és egy szép nap összepakolni, lelépni? Vagy kirakni a másik cuccait az ajtó elé?
Nevess csak. Rád is sor kerülhet. Elég könnyű arra a hintára felülni. Észre sem veszed. Az első pofonig mindenki azt hiszi, hogy ez vele nem fordulhat elő.
Mi tartja a kapcsolatban a bántalmazottat? Első alkalommal a döbbenet után az ember azt hiszi, hogy soha többet nem fog előfordulni.
A második után már tudja a nő, hogy elő fog fordulni máskor is, de fél. És szégyenkezik. Ezért nem mondja el senkinek.
Szörnyen lehet ám félni.
Egyébként bízom benne, hogy nem olyasmit tanulsz, amihez legalább egy pici empátia is kéne.
Szia!
Kilenc évig éltem ilyen kapcsolatban. Szabadultam belőle. Nehezen. Ezer félelemmel. Négy éve. De még most is görbül lefelé a szám, és remegni kezdek, ahogy ezeket írom. Pedig négy év óta már egy csodálatos emberrel élek.
Beszélj velük, van 0-24 órás segélyvonaluk is, meg (a neten is elérhető) sok kiadványuk.
Sok sikert!
Akkor én meg azt kérdezem: Olyan sok pénze van, hogy még mindig ott vagy?
Vagy :
Szereted mert olyan aranyos amikor éppen nem ver?
Mi tart ott?
Nehéz ám lépni
Nagyon nehéz ezt kívülről megítélni, csak tanácsot lehet adni, de dönteni neki kell!!
Irigyled azokat, akiknek boldogabb élet jutott, közben meg, még mindig csak azon töröd a fejed, hogy szakíts-e egy olyan állattal, aki ver téged.
Meddig akarsz még irigykedni, ahelyett hogy .......... "hisz tudod" ?????!!!!!
Ne légy naív, ne hidd el,hogy többször nem fordul elő! Ha megtette,megteszi máskor is, tapasztalat...
Az ok, szerintem mellékes,az ilyen kapcsolatból menekülni kell, nem férfi,aki megüt egy nőt
Először is azt kell elhinned, hogy nem te vagy a hibás
Egyedül vagy még, vagy már gyerek is van?