Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Szia!
Képzeld hasonló cipőben járok én is. Szinte szóról szóra ezt történik velem és én is tanácstalan voltam, amíg nem hallottam a következő mondást:
"A szenvedély elsodor,
az ÉSZ az, ami gátat szab cselekedeteinknek!"
De nagyon nehéz akísértésnek ellenállni!
Erre is van mondásom Oscar Wilde-tól:
"A kísértés úgy a legkönnyebb leküzdeni,
ha engedünk neki"
Jól mondod!
Hát igen drog!
Figyú? Az ember képtelen az élete végéig úgy tenni,hogy mindig a toppon maradjon,hogy mindig kivánatos és szép és gyakorlatias legyen,ez képtelenség.Vannak rossz,lehangolt napjai is az embernek,vak ábránd,hogy az élete végéig tart a hűség.
Hát ezt akartam Én mondani.
Azt hiszem lehet ,hogy Te tulajdonitasz Neki nagy dolgot,habár megérzitek a helyzetet,de lehet csak egy kivánatos jó nőt látott meg Benned és a szemeiben ezt vetted észre,megkivánt.
Látod nő vagy,másképpen közelitesz élből.
Érzelmi alapokból indulsz ki,de ilyenek vagytok,nem baj.
Igen, ők nem félnek úgy a következményektől...
mi megbocsátunk, viszont ők meg tudják tenni, hogy adott esetben kiadják az utunkat, mert ŐK biztosan találnak újra valakit, aki mindig megbocsát...
Mi nők valahogy mindig jobban féltjük a kapcsolatainkat.
Okosan beszélsz,sőt visszamenne!
Egy biztos megszokottat nem fog felrúgni egy alkalmi párkapcsolatért,úgy mondjátok kalanért,jól ki van tallálva ez a meghatározás is.