Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Torolt_felhasznalo_324231
Létrehozva: 2006. december 18. 11:29
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Ez egy veszélyes kérdése.
MÁr-már ott tartok, hogy inkább adnék a férjemnek is egy "szabadnapot" csak megkaphassam én is, amit akarok.
De nem merném ezt megvalósítani.
Ha tudnám, hogy csak szex, és más semmi
, akkor talán igen.
De mi van, ha valaki beleszeret valakibe? Akár kettőnk közül, akár a "partnerek" közül?
Ez az, amit nem mernék felvállalni!
Igen,sajnos az idő hozza,beleun,elfásul, stb.
De a harmincas nénikről is tudnék mesélni,ez az a korosztály Akik csalódtak az első körben és most keresik Őnmagukat. Nem véletlen ez a 7 év és a többi tapasztalatok útján felállitott törvényszerűség.
Jaja állandóan ebbe botlom bele, hogy a nők félnek meg minden...
DE MITŐL???? Az egyedülléttől??? De miért???
A férfiak meg gyakrabban meg merik tenni NANÁ, mert már azt sem tudják mit csináljanak jó dolgukban: a nők ugye megbocsátanak nekik, mert félnek hogy egyedülmaradnak, és szegényférfiak nem tehetnek róla, dehát ők így vannak kódolva "faltörő kos" meg ilyenek istenem hát nem könnyű az élet áááááááááá
Ilyen nincs,ezt taglaltam az előbb,ritka az olyan férfi.
Mint mondtam borzasztó féltékenyek és szeretik kisajátitani a párjukat.
Bár nem fair a dolog,mert az első adandó alkalommal megcsalnák.
Érdekelne, hogy Ti mit gondoltok arról a jelenségről, hogy akkor szereted IGAZÁN ÉS ÖNZETLENÜL a párod, ha el tudod engedni néha egy-egy körre...
A mostani érzéseim alapján nem vagyok benne biztos, hogy máshogy vagyunk kódolva...
talán csak jobban leplezzük...
és tényleg jobban félünk...
Ilyesmit érezhetnek a férfiak, mikor a "farkuk után mennek" mint most én... csak ők gyakrabban meg merik tenni...
Lehet hog 10 év múlva már másképp gondolnám...
De ,igen,mert őnzőek. Csalnak,de ha Őket csalják akkor összedől minden.
Szeretik kisajátitani a párjukat.De nehéz ilyeneket irnom.
Mindezt átgondoltam, és teljesen egyértelmű a válasz.
A vágyaim viszont összezavarnak.
Miért nem kaphatunk az életben két órányi időt, amelyben következmények nélkül tehetnénk bármit?
persze hülye kérdés....
Biztos vagyok benne, ha a férjem lenne így az nagyon megviselne... most viszont azt bizonygatom magamnak, hogy én nem bántanék meg senkit, ugyanúgy szeretem a férjemet...
Ne haragudj Én csak nevetek zen. Ismerem a férfiakat,időzitett bombák,s majd évek múlva Te is inditasz egy topicot felháborodva,hogy félreismerted.
Gonosz vagyok és provokativ,ne haragudj,de ilyen az élet.
Boldog vagy,mert még sok mindenben hiszel.
Szia neked is!
Talán erősebbek és hűségesebbek,vagy tényleg félnek??
Hát szerintem úgy, hogy gondolkozol, és eldöntöd hogy mit szeretnél.
Ha tényleg túl akarod tenni magad a dolgon, akkor gondold végig hogy mennyire foontos neked a házasságod, a férjed meg a gyermeked, és hogy mennyire van az életedben helye egy ilyen romantikus fellángolásnak. Azt is gondold végig, hogy mit gondolnál akkor, ha a férjed lenne hasonló helyzetben, mondjuk ő táncolt volna egy kolléganőjével, és azóta nem tudna másra gondolni...
Szerintem ha túl akarod magad tenni a dolgon, akkor használd az eszedet, és ne a vágyaidra hallgass...
Hát igen a vágyad "kirobbantója" jól bekavarna a békés életetekbe...nagyon meg kell gondolni aztán megintcsak odajutottam, hogy kinek mi a fontos az életben...
Mindent egyszerre nem lehet