Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Torolt_felhasznalo_324231
Létrehozva: 2006. december 18. 11:29
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Csak azt hiszed! Ott van a párod,Akire szintén leselkedhet,nem gondolod, Ö sem gondolja,de ha sor kerül rá,egy férfi nem tudja és nem akar ezen érzésen felülkerekedni,jó ha tudod.
Sajnálom,Ti nők erősebbek vagytok!
Épp erről van szó, hogy egyszer élünk.
Ha tudnám, hogy nem lesz semmi következménye, talán meg is tenném.
- ha nem tudná meg a családom
- ha tudnék utána tükörbe nézni
- ha a vágyam "kirobbantója" azonnal elfelejtené az egészet...
ezek a feltételek viszont nem hiszem, hogy maradéktalanul teljesülhetnek...
A lelkiismeretem és a következményektől való félelem visszatart, a vágyam meg.........brrrrrrrrrrrrrrrrrrr
Otthon minden pont olyan, ahogy nekem/nekünk jó...
Nyugalomban, békében, szeretetben élünk a mókuskerékben, odafigyelünk egymásra, gondoskodunk egymásról ennyi.
Lángoló szenvedély nincs.
Ez nálunk is pont így volt akkoriban, de én közben tudtam magamról, hogy pont erre a nyugalomra is vágyom, csak éppen néha lángoló periódusokkal tarkítva, melyek hullámokban jönnek időszakonként, és talán így természetes is...Ezt fenntartva sikeres házasság lehet(ne) a miénk is szerintem...És ilyen kísértések késbbő is jöhetnek, dönteni kell és mérlegelni ésszel és kész...
Ez a mókuskerék-témakör egyébként mindent felőrölne ha hagynánk...Egyedül rajtunk múlik, hogyan alakítjuk színesítjük a kapcsolatunkat ebben a sz@r szürke hétköznapok egymásutánisága-azé'dolgozol, hogy legyen hol lakni...világban
Ital hatására én azt hiszem túlságosan is őszinte lennék hozzá...
Az igazság az, hogy nem tudnám megmondani, hogy min kellene változtatni a kapcsolatunkban, hogy jobb legyen.
Mert önmagában a kapcsolatunkkal semmi bajom nincsen.
Otthon minden pont olyan, ahogy nekem/nekünk jó...
Nyugalomban, békében, szeretetben élünk a mókuskerékben, odafigyelünk egymásra, gondoskodunk egymásról ennyi.
Lángoló szenvedély nincs. Nyílván ezért történt, hogy megkívántam valakit, akit szinte egyáltalán nem ismerek és nem is akarok megismerni, egyszerűen csak vonz. Ezzel a sráccal nem szeretnék érzelmeket, ezt otthon megkapom. "Csak" testi vágyat érzek, ez egyre világosabb számomra.
Nincs ötletem, min kéne otthon változtatni, hogy ilyen szenvedélyt érezzek...
Nos ez úgy volt, hogy egyszerűen bátorságot merítettem (néhány tequilából
) és előadtam a történetet
...Hogy ugyebár -hála az iwiwnek...-felbukkant a múltamból a walaki (aki egyébként a No.2. vőlegényem volt...) sajnos kissé khm... (
 
elbizonytalanodtam magamban..., és mivel szeretem és tisztelem a barátomat és nem akarom elszúrni a kapcsolatunkat egyszerűen hozzá fordulok, hogy ez így nem lesz jó, lehet, hogy néhány apró dolgon kellene változtatnunk, odafigyelni és nekem igenis néha szükségem van arra hogy odakenjenek a konyhaasztalra 
stb.stb.
De szegénykém annyira izgult, hogy úristen mit fogok most előadni neki, HOGY MEGCSALTAM VAGY MI
Szóval szerintem megérte megbeszélni, mert azóta valahogy úgy érzem, ez volt a felelősségteljes lépés részemről, nem pedig titokban visszasodródni egy bizonytalan kimenetelű szerelem?-be ami akkoriban sem véletlenül ment szét...
Hát valami ilyesmi
Köszönöm, hogy írtál!
Éppen azon gondolkodtam, hogy olyan jó volna valaki véleményét olvasni, aki átesett hasonlón...
Megkérdezhetem, hogy hogyan sikerült erről beszélned a barátoddal, és hogyan oldottátok meg közösen a helyzetet?
Az én férjem is sejti a vonzalmat. Egyrészt, mert látta az eseményeket a bulin, és "nem tudtam tartani a számat", mintha csak viccelődnék többször is említettem neki a srácot, mire ő meg is jegyezte, hogy tudja, hogy ha független lennék, most összejönnék vele.
Szóval bízik bennem, és nagyon-nagyon útálnám magam, ha csalódnia.
Szia én eddig csak olvastalak, de mivel én is jártam már a "cipődben" azt tanácsolnám-csak gondold át, a saját tapasztalatom- szóval én megbeszéltem a barátommal még mielőtt baj lett volna. (Mert azt tudtam, hogy ő fontosabb, mint holmi móka és testi témák...) Mindennek oka van, hogy így érzel és ezt őszintén meg kell beszélni szerintem, ha fontosak vagytok egymásnak a férjeddel...
Attól még gondolati síkon lehet kavarogni néha, a gondolatait persze hogy nem tudja az ember kordában tartani
De szerintem próbálj meg kitartani emellett amit írtál:
Az eszemmel (mert van azért) tudom, mi a teendőm, hol van a helyem. Ahhoz, hogy megcsaljam a férjemet, szerencsére túlságosan "nyuszi" vagyok. Nem akarok balhét, szeretem a férjemet, a családomat. Egy kis "bizsergésért" nem tudnék megbántani embereket, akiket szeretek.
De azt nem ígérem meg, hogy a gondolataim nem fognak "elkalandozni". Remélem azért ez a dolog jótékony hatással lesz a házasságomra: ha egy kicsit "kivirulok" (persze csak óvatosan) talán a férjem is "olyan" szemekkel néz majd rám és elindítja bennem a bizsergést. És próbálom majd titokban tartani, hogy mi volt az eredeti indíttatás..
Hogy egy ilyen "tánc" indítja el ezt a folyamatot remélhetőleg hamarosan egy halvány emlék lesz.
Többen is "megmosták a fejemet" a dolog miatt, ideig-óriág be is látom, hogy igazuk van, de elragadtak az érzéseim...
Tetszik a pasi. Való igaz, megkívántam.
Azt viszont, hogy lefeküdjek vele, nem tudom elképzelni. Olyan jó ez az "izgalom-játék".
Minden elhatározásom ellenére nem tudtam kiverni a fejemből ezt a pasit.
Azon veszem észre magamat napjában többször, hogy már megint rá gondolok, és mosolygok...
Néha valós dolgokon jár az agyam, néha "bűnös" dolgokon.
Keresem a társaságát, nem viselkedem vele kihívóan, de olyan nagyon "nőnek" érzem magam a közelében és olyan jó látni, hogy örül a közelségemnek.
Mintha tudathasadásom lenne, a férjem iránt változatlanok az érzelmeim. Szeretem őt, ugyanolyan figyelmes vagyok vele, mint eddig - ez az érzés olyan, mintha egy másik énemben létezne.
És mellette te is kapcsolatban élsz?
Mert számomra ez teszi nagyon fájdalmassá az egészet...
Ráadásul én sem vagyok igazán biztos, hogy van a részéről valami, talán csak képzelődöm...
Azért a hosszú chatelés már minden bizonnyal jelent valamit...
üdv sorstársam!
Én detto ebben a helyzetben vagyok,a tánc ugyan még várat magára....
Iszonyúan vágyom Rá, és talán Ő is érez valamit.Egyik nap azt gondolom,igen, akarom, a másik nap pedig áááááá képtelenség...
Heti többször chat esténként,(néha 1.5 óra)persze semmi konkrét,de sokszor "fényezi magát".Nagyon kedves,és megnevettet
Jó vele
Gondoltam,teszek egyértelmű jelzéseket felé....de aztán azt gondoltam,ha akar valamit lépjen Ő.
Hát ennyi a történet
A bizsergető érzés még nem jelent semmi komolyat. Újdonság varázsa, tetszik,tiltott gyümölcs, ilyesmik.
Amikor hazamész, bújj oda a férjedhez. Én vallom, ha csak pár pillanatra is, de ezt minden nap meg kell tenni. Muszáj fenntartani a szeretetet. Va egy nagyon jó vers, amit a hétvégén olvastam. Szerintem hasznos mindenki számára:
"
Tanítás
Aki szeret,
Annak
Varrd fel a szakadt gombját,
Mert könnyen
Meglehet
Hogy felvarrja más.
Aki szeret
Annak
Hallgasd meg baját, gondját,
Mert könnyen
Meglehet
Hogy meghallgatja más.
Aki szeret
Azzal
Sose légy morc, goromba,
Mert könnyen
Meglehet,
Hogy rámosolyog más.
Aki szeret
Szeresd!
S öleld meg naponta!
Mert könnyen
Meglehet,
Hogy megöleli más.
És akkor
-hidd el! -
nem ő a hibás. "
Nekem is nagy csalódás volt amikor megtudtam. És azóta sem tudjuk a miérteket de a fájdalom lassan enyhül. Az érzes jó mert mindenkit megérint a szele de valaki tovább lép valaki nem. Te ne csinálj hülyeséget.
És hidd el nekem iszonyatosan nagyot lehet csalódni a másikba.
Üdv:
Ja és főzzél valami fincsit a férjednek, várd egy szexi fehérneműbe hidd el meglesz a hatása. És ha még játszol is egy kicsit a gondolattal azzal rosszat senkinek nem teszel mert a gondolataid csak a tieid.
Köszönöm az őszinte szavakat!
Kicsit elszégyelltem magmat, mert erről az oldalról nézve valóban nagyon összetett dologról van szó.
Kicsit tényleg ellaposodott a kapcsolatunk, de nem szeretném végleges veszélybe sodorni. (egy egyébként is jövőtlen kiruccanás miatt)
Kívánom, hogy a Veletek történtek idővel inkább erősebbé tegyék a kapcsolatotokat, és remélem örökké hálás lesz a férjed, hogy megbocsátottál neki!
És köszi, hogy segítettél, hogy az én férjemnek ne legyen mit megbocsátania!
kezdek félni Tőled!
MIntha a lelkiismeretemmel beszélgetnék!
Még egyszer köszi mindent, amit írtál, írtatok.
Továbbra sem tartom magam ultragáznak, de ez a helyzet valóban debilizáló hatással volt rám...
Szeretném most azt írni: hazamegyek, rittyentek egy finom vacsit a férjemnek, beszélgetünk egy jót stb. aztán soha többet nem gondolok más férfira...
de ha őszintén kezdtem, nem szeretném hazugsággal zárni...
Az eszemmel (mert van azért) tudom, mi a teendőm, hol van a helyem. Ahhoz, hogy megcsaljam a férjemet, szerencsére túlságosan "nyuszi" vagyok. Nem akarok balhét, szeretem a férjemet, a családomat. Egy kis "bizsergésért" nem tudnék megbántani embereket, akiket szeretek.
De azt nem ígérem meg, hogy a gondolataim nem fognak "elkalandozni". Remélem azért ez a dolog jótékony hatással lesz a házasságomra: ha egy kicsit "kivirulok" (persze csak óvatosan) talán a férjem is "olyan" szemekkel néz majd rám és elindítja bennem a bizsergést. És próbálom majd titokban tartani, hogy mi volt az eredeti indíttatás..
Hogy egy ilyen "tánc" indítja el ezt a folyamatot remélhetőleg hamarosan egy halvány emlék lesz.