Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Torolt_felhasznalo_324231
Létrehozva: 2006. december 18. 11:29
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Hat ez...elkepeszto. Lehet, hogy neki az az adrenalin, ha nem eltek egyutt, akkor udvarol, meg figyelmes, egyebkent meg leragad a gephez?!
Nahat. Csak a szamat tatom
A gyerekkérdésre visszatérve:nem erőltetni szeretném,csak azt nem értem,hogy eltervezi,hogy ezt vagy azt szeretne a gyerekkel, belelkesedik,aztán semmi egy ideig. ma pl. egész jól eldumáltak.
Szia Reg!!
De jó,hogy itt vagy!!
Az egész kapcsolatot Ő akarja jobban,ő ragaszkodik hozzá bármi áron.Ha csak a barátom lehet,akkor is. Most ,kb. fél órája is azt mondta, nem fog elengedni.
Kifakadtam,mert itt volt, a lánya pedig hívta. Azt mondta neki, az anyjánál van,közben kiderült,hogy ott is kereste.,szóval kavar volt.Ő meg ideges lett,hogy szerinte ez szándékos volt...én meg felhúztam magam,hogy mennyire beszari..
Nem is telt el egy óra,neki is estem,nem tudtam magamban tartani.
Mondtam neki,mikor mondja már meg,mi zajlik körülöttünk?
Hogy ha arról van szó,hogy már eldöntötte, mondja meg,ha nem akar velünk élni....azt mondta olyant kérek tőle, ,hogy azt mondja,ami nem úgy van, ezért nem mondja.Lelki békére van szüksége,hogy érezhesse magát valakinek,akire fel tudunk nézni, lesülne a képéről a bőr,ha én tartanám el,( a neje megérdemli,hogy eltartassa magát,azért,amit csinált vele,)arról szó sem lehet,hogy fogyasztónak jöjjön ide, nem stabil az idegállapota.
Amúgy pedig szívesen jönne,és most vagyunk abban a fázisban,hogy próbálgatjuk,milyen lenne a közös élet., de ebben az állapotában alkalmatlan rá, szeret,és nem akar elveszíteni,nem hagyna el.
Könnyen lehet,hogy zavaros ahogy írtam, de én is az vagyok.
Talán!
Te merre vagy???
Szia!
Hú,hányszor éreztem én is azt,hogy legszívesebben csak aludnék hetekig!
Nem csak Vele kapcsolatban,hanem amúgy is.
Néha összecsapnak a hullámok,sztem nálad is ez lehet most.
Amit most mondani tudok,nem fog tetszeni.Vagy mégis.
Mindenesetre saját tapasztalat.
Egy barátnőm azt mondta,egy kapcsolat akkor jó,ha a férfi akarja jobban.
Ezt kell elérni.
Nem tudom,igaz-e,de lehet benne valami,legalábbis nálunk.
Ugye mi ott tartunk,hogy Karácsonykor szétköltözés volt.
Eltelt egy hét és jelentkezett.
Azóta minden nagyon jó,de nem élünk együtt.És én nem akarom!
Igyekszem néha távolodni,"nem tudni mit szeretnék",meg ilyesmi.
Ő meg lelkes.
Meg kell tudniuk,milyen,amikor elveszítenek.Lehet,hogy a te kedvesednek is erre lenne szüksége.
Persze benne van a pakliban,hogy tényleg vége,de akkor úgyis mindegy.
Nem zsarolásra gondolok!Hanem,hogy gondold végig,jó-e ez így neked.
Csakis neked.Én Karácsonykor komolyan gondoltam.Utána is sokáig azt,hogy nem akarok tőle semmit.Aztán kezdett közeledni,udvarolni úgy,ahogy még a legelején sem.
Sosem hittem,hogy lesz még ilyen velem.Ilyen szintű törődést a kapcsolatunk során még soha nem kaptam.
És igen,félek,hogy ez csak addig tart,amíg nem élünk együtt.Ezért nem költözünk.Egy darabig biztosan nem.
Lehet, hogy ő már tudja, hogy soha nem költözne hozzád....Ha így lenne, mit tennél? Mondjuk, ha békén hagynád, és nem szurkapiszkálnád, mindig jól érezné magát Nálad, merne önmaga lenni...lehet, hogy megvátozna idővel a véleménye az együttélésetekről...Lehet. De nem biztos.
Biztos csak magadban lehetsz! Lehetnél! Legalábbis kellene lenned. Ő se tudja mit akar, de te sem...Ezért nem halad semerre a kapcsolatotok. Olvasd vissza a kb. egy évvel ezelőtti hozzászólásaidat. Változott valami?
Mindketten belesüppedtetek ebbe a lehetetlen helyeztbe.
Ami a gyerekkérdést illeti: nem értem, hogy miért erőlteted a gyerektémát! Én nem is nagyon engedném a gyerekek közelébe, míg nem biztos, hogy velem marad. Minek bonyolítani a dolgokat? AZ az érzésem, hogy Te a gyerekeket használod fel, hogy bizonyosságot nyerj: ha foglakozik velük, akkor akar Téged, ha nem, akkor nem. Ami lehet akár igaz is, csak a gyerekekkel szemben nem tisztességes. És veszélyes is.
Először Ti magatok döntsétek el, hogy mit akartok egymástól, utána ráér a szorosabb kapcsolat kialakítása a gyerekekkel.
Szia loznika,
Idővel minden fájdalom átalakul, és nem arra gondolunk, hogy "miért volt?" hanem hogy "hogyan is" volt...
Kívánom, hogy utólag csak a szépre gondolj és arra, hogy mennyivel "gazdagabbá" váltál az évek alatt.
Az Ő helye mindíg ott lesz a szívedben de adj helyet majd másnak is!
Tudod, mindíg azt szoktam mondani: "ha bezárul egy ajtó, akkor valahol mindíg kinyílik egy másik ajtó".
Kedves ötöslottó,
A tehetetlenség érzése az ami felemészt! Én is biztos "álomba menekülnék" addig amíg valami nem történik, bármi, csak történjék már valami.
Cudar egy szituban vagy. De én is azt javaslom, hogy ne kényszeritsd választás elé, mert nem tud választani, pillanatnyilag nem is akar.
"Izlelgeti" ugyan a veled és a gyermekkel való kapcsolatot de úgy tűnik neki ennyi elég.
Jobban szereti a "megszokott" dolgokat, az állandóságot.
"Az én váram, az én házam".
Ez kétféleképpen is magyarázható: egyrészt kényelmes neki a jelenlegi állapot, másrészt irtózik a változástól, a kiszámíthatatlanságtól.
Sajnos nem tudok jó tanácsot adni. Az, hogy az "idő mindent megold" itt nem működik mert szépen-lassan felörlődsz!
Próbálj meg ebből a mókuskerékből kiszabadulni. Ne kötődj annyira hozzá, nyiss mások felé is! Ébreszd fel a régi barátságokat!
Úgy pontos,hogy egyszer elfogadom,máskor pedig nem tudom.
Mert ok,elfogadom,hogy még nem döntötte el-HA Ez TÉNYLEG IGAZ-
ebben az esetben nekem nem az a dolgom,amit csinálok,és nem visz előbbre,és tényleg csak taszítok rajta,mint sem közelebb jönne,de ha mégsem igaz,csak ráfogja,időt húz..,közben pedig tudja,hogy mégsem hagyná el az otthonát, csak nem mondja,akkor szemét.
A másik,ami nekem "gyanús", a gyerekek kérdése.
Többször elhangzott már tőle,hogy szeretne a barátjuk lenn,elsősorban a kicsinek.
Akadt is próbálkozás, képzeld, napokig hordozott magávan DVD paklit,hogy játékot hozott a gyereknek. Fel is rakta- úgy,hogy a kicsi nem volt itt.,és amikor találkoztak sem szólt neki,hogy játszottál-e vele,tetszik-e, megy -e? Tőlem persze megkérdezte, örült-e...,de tőle nem.
Volt,hogy kértem,ne szigetelődjünk el annyira ,ha itt van,rossz ez a gyereknek, velem igy is alig találkozik.
Oké, bemehetünk majd,ez volt a válasz. Utána volt is,hogy játszottunk ,játszottak együtt.
Aztán most megint semmi.
Ő azt mondja, nehezen barátkozik,ismerkedik,zárkózott, tartózkodó.. na de egy gyerekkel?
El kéne fogadnom,mert szerinte majd kialakul,nem lesz ezzel semmi baj, csak őt először meg kell ismerni ,és azután tudni fogom,hogy ő ilyen., de ez nem jelenti azt,hogy ne szerethetné , csak ő ilyen,egyedül a testvére gyerekeivel van el jól, a családban mással nincs jó kapcsolata,gyerekekkel sem.
És nem tudom, tényleg ennyi időre van szüksége,(van -e ilyen egyáltalán,én még nem találkoztam hasonlóval)vagy tudatosan nem közeledik, mert esetleg majd csak akkor akar,ha eldöntötte,hogy velem marad.
Közben pedig hallom,hogy az anyukája macerálja miatta,hogy nem barátkozik a gyerekekkel.
Legszívesebben már átaludnék pár hónapot,aztán úgy ébrednék fel,hogy ezek a kérdések megoldódtak,így vagy úgy.
Biztos, hogy könnyebb lenne az elengedés, ha értenéd a miértjét... Úgy gondolná az ember, hogy a közöttetek lévő kapcsolat ért annyit, hogy legalább egy magyarázatot kapj. Valamiért neki így könnyebb...
Ezzel az egésszel én úgy vagyok, hogy annyira ritkán adatnak meg az embernek a "nagy" érzések, hogy én ajándéknak tekintem őket, akkor is,ha csak rövid ideig tart. Vagy akkor is, ha utána fájdalmas. De legalább megélted! És éreztél!
És lassan már a "miértek" sem lesznek annyira fontosak.
Sziasztok Lányok!
Régen voltam, még benézni sem volt kedvem sokáig, mert a "régi szép" időket juttatta eszembe ez a topic. (Pedig nem sok boldogságban volt itt részünk..). Most visszaolvastam és látom, most sem sokkal jobb a helyzet...
Az eltelt idő alatt próbáltam kiheverni a szakítást, képzeljétek, már kilenc hónapja!
még nem tudtam elengedni teljesen, de nagyon igyekszem...Az a baj, hogy ő sem tud teljesen engem, és így nagyon nehéz. Mindig ír, vagy telefonon beszélünk, stb., stb. Még mindig nem tudom, miért döntött így, azt hiszem, már nem is fogom. Nem tudom, mennyi idő kell még a "gyógyuláshoz", már kevesebbet sírok, remébnykedem, hogy az 1 éves "évfordulóra" már csak a szépre emlékezem....
Szeretnék legalább rólatok, tőletek hallani sok pozitívat
Világosan látszik a hozzászóláspdból, hogy elfogadod ezt a helyzetet, mert "gondoskodik" rólad, ráadásul az Ő döntésére vársz. Én zt teljesen megértem, de akkor nem kérheted számon! Azt kell megértened, hogy jelen pillanatban nem akarja otthagyni az otthonát. Lehet, hogy soha nem fogja akarni és az is lehet, hogy ha megfelelő "közegre" talál "átcuccol". Lutri. Nem állhat eléd, mert lehet, hogy nem érzi azt, hogy soha nem költözne hozzád. Lehet, hogy csak azt érzi, hogy MOST MÉG nem. Persze ez nem biztosíték, hogy két hónap múlva másként fog érezni, de benne van a lehetőség. Ha meg mégsem, akkor ez van.
Ne próbálj belőle kisajtolni olyamsit, amit még nem érez. Se pro, se kontra. Ezt a bizonytalan helyzeet el kell tudnod fogadni....mert "gondoskodik rólad". Ha nem tudod elfogadni, akkor a gondoskodását sem szabad elfogadnod.
Az otthona is kell- na de az otthonban benne van a feleség is- ez ellen viszont tiltakozik. "Nem ő hiányzik,hanem a megszokott dolgaim"
Biztosan igazad van, de én mégis annyira igazságtalannak érzem az egészet.
Mondja meg,hogy igaz,hogy volt róla szó,de rájöttem,hogy nem tudnék otthonról leválni,ne is várjak tovább,mert rájött,hogy nem fog menni. , de ne tartson bizonytalanságban,ne hozzon fel kifogásokat.,mert ezzel kiborít.
Meddig bírja? Szerintem ha lenne fix állása, nem tudná csinálni tovább,idő hiányában.
Dönteni fog ő ,ha ég a lába alatt a talaj, (már volt ilyen elszólása is,hogy tudja,egyszer választania kell) de most még neki ez így jó.
De mondd ,hogy a fenébe tudnám kidobni.,mikor ma is gondoskodott rólam,gyógyszert hozott...tényleg ez nem mindegy,hogy van-e valakid, vagy nincs,akinek a vállára hajthatod a fejed,ha bajban vagy.
Zárójelben jegyzem meg,hogy a neje ma maszekolt,és el tudott lépni.
:))) Ettől szép az egész...., hogy olyan kislányos,...olyan sokatigérő,.....olyan nem megszokott.
Ezeknek a kapcsolatoknak ebben van a sava-borsuk.:) Ezt akartad Te kikerülni, egy hirtelen konkért "beszéljük meg!"-gel. Nem érdemes! A fölét nyúlod le az egész kapcsolatnak azzal!
Azért nem mond semmit, mert nem tudja azt mondani, amit Te hallani szeretnél. És lehet, hogy így kellemetlen neki, de valószínű, nem akarja hogy kidbobd, így nem mondja ki, ami benne van: az otthona is kell és Te is kellesz. De miért akarod, hogy kimondja, mikor a viselkedéséből ez teljesen nyílvánvaló???? Miért akarod, hogy a szavaival (is) szívenszúrjon? Arra gondolsz, hogy akkor lesz erőd kirúgni??? Én nem vagyok ebben biztos. Ha így nem tudod magad rávenni, akkor a "nagy lökéstől" csak mégjobban magadbazuhasz és talán akkor meg fogod próbálni elfogadni így a helyzetet, ahogy van....
Azzal tudná a hitelét visszaszerezni, ha kockáztatná a saját házasságát. Ezt meg nem teszi. De hát látod ezt te is. Miért kellene ezt kimondania (is)???? Ő felismerte, hogy attól függ a kapcsolatotok, hogy Ő mit mond. Hazudni nem akar, és megbántani sem akar, hallgat és tudja, hogy magadtól nem mész el (hisz párszor már kidobtad és visszakoztál is). Így aztán elvan a zűrzavarosban....de ki tudja meddig bírja????
Ismétlem magam megint : vagy el tudod fogadni, hogy szeretőd van és Te szerető vagy és örülsz annak, ami nektek ilyen formában adatott, vagy kilépsz ebből és elzavarod. Végleg.
http://kiskalandom.blogspot.com/
,,Annál a mosolynál kezdődött minden. Én voltam a ,,táncos lány", akit mindenki akart, kívánt...de csak egy kaphatott meg. Egy. Egy volt az a mosoly. Ott ültem a padon, hátradőltem, és akkor láttam, hogy ott áll. Fekete pulóverben volt. Ott állt, és nézett rám a tökéletes kék szemeivel, a tökéletes arcával, és mosolyával. Az arcában ott volt az , ami elcsábít, magával ragad, és nem tudsz neki ellenállni... Ő mosolygott, és visszamosolyogtam, és a tekintetem elvesztette az övét.. Elveszítettem azt, ami talán soha nem is volt az enyém.. Egy történet arról, hogy kerültem ,,kapcsolatba" egy nálam 19 évvel idősebb német pasival.. vagy éppen hogy nem kerültem kapcsolatba.. sokszor egyszerű, sokszor bonyolult, de a legtöbbször nagyon érzéki... "
Szia!
Teljesen mindegy, hogy mit mond az ember. A tettek valaszolnak a kerdeseidre! Amit latsz, az van - sajnos.
Szep napot!
Igen Virág,az igazat akarom tudni.
Álljon elém,és mondja a szemembe,vagy ha ehhez gyáva, írja le.már könyörgöm neki szinte,és nem válaszol. Mért nem? Mert ha tovább faggatom csak ki kell böknie az igazat, ami egyrészt nekem fájó,mert edidg ellenkezőleg kommunikált,vagy legalább is volt egy jó kifogása,amit próbált elhitetni,hogy húzhassa az időt ,vagy bármiért, meg fájdalmat sem akar okozni.., és mert tudja,hogy akkor vége,elhagyom,amit nem akar?
Vagy nem akar sem á-t,sem b-t mondani,amig véglegesen nem dönt?
Vagy csak egyszerűen nem akar róla beszélni,mert ilyen, mert ő ezt nem engedi meg-otthon ilyen szempontból kuss van.ahogy ő mondta-?
Azt tudom,hogy ezzel a viselkedésemmel nem fogom magam mellé édesgetni ,ez világos,ő is felhozta ezt.
Ami a legrosszabb,amire ő azt mondja,hogy még mindíg nagyon jó,és ezt hitte már nem fokozható- egy sima bújásról van szó- arról én azt érzem ,hogy könyöradományként kaptam,és sajnálat van benne ,semmi egyéb.
És ha kérdezem,nincs válasz.
Sem hazug,sem igaz. Nulla.
Tudod,én úgy érzem, ha szeretne,úgy ahogy eddig, minden eszközt megragadna,hogy elűzze a hülye gondolataimat.
Megmutatná,hogy igenis,nem jól gondolom.Nem azt mondaná a hétvégére,hogy "nem tudom,hogy dolgozik a nejem",hanem szó nélkül hívna,hogy tessék,itt vagyok, még ha egy negyed órára is.Ahogy anno mondta,hogy a férjemnek mindent meg kellene tennie,hogy visszakapjon minket-mégsem tette-,úgy neki is tenni kellett volna érte,ha akart volna,hogy visszanyerjem a hitemet ebben a kapcsolatban.
Úgy érzem,ez elmaradt.
Most nem tudom,otthon építgeti-e a kis életét,vagy ilynekor mi van?
Vagy nem tudom, lehet,csak én nem hiszek eléggé,azt már meg sem engedem magamnak.
Szerinte bennem belül van a hiba. végül is lehet.,ki tudja?
Bocsika,hosszú lettem, de most
Szia virág***,
Jól van na, igazad van! -)))
Biztos, hogy nevetségesnek tűnök de amikor találkozunk egyszerűen fogalmam sincs, hogyan viselkedjek, mármint hogy mi legyen a helyes. Egyszerre annyi érzés támad, hogy ezeknek az érzéseknek az "egyvelege" egy hihetetlen komplex viselkedést ad ami egy kívülálló számára kimondhatatlan.
Egyszerre tűnök hideg és gőgösnek ugyanakkor egy csetlő-botló, pironkodó bakfisnak.
Erre a ma reggel még tettem is lapáttal teljesen véletlenül! Az iskolában reggel beleragadt a csizmám sarka a térkőbe, és olyan gyönyörű Mátrixos mozdulattal (tudod amikor a Neo hátra és oldalra dőlve kerüli ki a golyókat) tudtam csak visszanyerni az egyensúlyom ami szerintem egy Oscar-ral is felért!
Szia Kriszta!
Ne haragudj, nem megbántani akarlak, de nekem a leírtak alapján olyannak tűnsz, mint egy durcás kislány.:) Pont most láttam egy filmet a tv-ben, sajnos nem tudom a címét, mert nem az elejétől láttam. De abban van egy nagyon bűbájos kislány. Sérelmeket szendved attól a fickótól, akinek elvileg tetszik ő, de hát pajkosak, bugrisok, ugrarják egymást. És a lány ezek után, amint meglátja a srácot, felkapott fejjel közlekedik és azt imitálja, hogy nem veszi észre a srácot. Látványosan nézi levegőnek.:) Nagyon aranyos!.
Na ez a kép ugrott be, amikor elolvastam a hozzászólásodat.
Szeretnél tisztán látni???? De mi az, amit nem látsz tisztán??? Nyugodtabb lennél, ha azt mondaná, hogy "három hónap-két hét, öt nap és két óra múlva hozzád költözöm Drágám!"??
Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyezt nagyon is tiszta: még nem áll ott, hogy hozzátok költözzön. Azt mondja is. Ennél többet meg nem mondhta, hisz nem lenne hiteles. Ki a csoda tudja, hogy mit hoz a jövő? Akkor tudna mondani valamit, amikor már azt érezné, hogy "Igen, veletek akarok élni!". Akkor lehetne már beszélni "Mikortól"?-ról. Addig csak várni lehet. Ha akarsz. Nem siettetheted a döntést. Most nem akar. Ezt el kell tudnod fogadni. És azt is, hogy ha most nem akar, akkor még nem is tudhatja, hogy mikor fog akarni.
Én elhiszem, hogy a feleségével a kapcsolata megingott akkor, amikor az megcsalta. Ettől függetlenül nem igyekszik el mellőle. Pedig már rég megtehette volna, ráadásul lelkiismeretfurdalás nélkül. Ezek a dolgok magukért beszélnek. Csak neked könnyebb lenne, ha Ő állna eléd és mondaná, hogy fehér vagy fekete. Közben koránt sem fehér és nem fekete. Ő csak azt mondja, ami valóban van: szeret téged, de az otthonához is ragaszkodik. És nem szeret Téged annyira, hogy elhagyja az otthonát. Viszont unja annyira az otthonát, hogy színesíteni akarjon. Mert megteheti. Sőt: el is játszodhat a gondolattal, hogy más családban keresse azt, amit a magáéban nem talált meg. De nem győződött meg róla, hogy valóban megkapná-e....Ragnálsz rajta, számonkéred, szurkálod, hisztizel neki. (Még, ha okod is van rá, akkor sem teszed jól! Nem ez a módja annak, hogy ezt a problémát megold). őt ez elbizonytalanítja még jobban. Ördögi kör.
A pasik tényleg utálják, ha választás elé állítjuk őket. Úgy látom még Ő sem tudta eldönteni mit is szeretne. Megértem, hogy tisztán szeretnél látni, de az én véleményem, hogy eredményre vezetőb, ha türelmes vagy és vársz, nem forszírozod a témát. Persze ha ez már jó ideje így megy ez nem könnyű, és lehet, már nincs is mire várni. A másik megoldás lehet, hogy elküldöd, ne találkozzatok egy ideig, amíg nem láttok mindketten tisztán. Ez a nehezebb változat, de lehet, hogy célravezetőbb...Tudom, erősnek kell lenni. Így szerintem hamarabb kiderül mit is akar valójában.