Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Torolt_felhasznalo_324231
Létrehozva: 2006. december 18. 11:29
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Kedves Kriszta!
Nagyon és tényleg nagyon kevés választja el a két érzést egymástól. Én nem egyszer tettem fel magamnak a kérdést, hogy miért gyűlölöm, ha szeretni is tudnám. Pont ezért. Mert ha gyűlölöm, nem fog "bántani"! Sokan vannak ezzel így a környezetemben, hogy azért gyűlölik mert szeretni is tudnák. Bár kicsit lemaradtam a story elejéről, hogy mi is a helyzet, de gondoltam ezt megosztom.
Sziasztok Lányok!
Képzeljétek, tegnap reggel is és ma reggel is összefutottam Vele.
Kivételesen Ő hozta a lányát az iskolába.
A "kötelező" köszönésen kívül egyetlen szót sem váltottunk. Mondjuk nehéz is lett volna megszólítania, mert leginkább egy Jégkirálynőre hasonlítottam. Érdekes, de nem is kellett "megjátszanom". A hétvégén arra jutottam, hogy én soha senkit, sem barátot sem ismerőst nem tudnék megalázó helyzetbe hozni, főleg nem akarattal.
Végig éreztem, hogy figyel, hogy próbálja közelről is szemlélni az arcomat, közben pedig dühösen sürgette a lányát.
Azután míg elértem az autómat végig azon gondolkodtam, hogy milyen hajszál választja el a szeretetet a gyűlölettől.
Szia Virág!!
Köszönöm,amit írtál.
A grafikonos témát persze ,értem . Szerinte még mindíg a csúcson vagyunk.
Ő állítja magáról,hogy sokkal több időre van szüksége a váltáshoz mint általában az embereknek,utál változtatni , egyáltalán más közegben más emberekkel ismerkedni.,azokhoz alkalmazkodni.
Eddig azt gondoltam,talán ha többet tapasztal a mi életünkből ,és megbizonyosodik róla,hogy az lehet jó,élhető,akkor majd lehet esély.
Most már nem hinném.
Tele van kételyekkel, ismeri saját magát, ha olyanja van neki nyugi kell, hogy elvonulhasson magának, megmarad-e a szeretet, nem -e öli meg a munkanélküliség. meg tudnánk-e élni?
Az anyukájánál a neje eljátszotta a bizalmat,elvágta magát,amikor megcsalta..Először fordult elő most karácsonykor ,hogy nem is tartott a családdal, de azt mondja,nem is hiányolta senki-mármint a feleségét-
És én ahogy kiveszem a mondataiból,nem a kettős játék ellen beszél az anyukája, ő szeretné,ha elhagyná a feleségét, csak a lányka miatt aggódik,hogy akkor mi lesz vele,ha elköltözne?(neki azt mondta,én már szeretném,ha ide költözne, ő pedig még nem tudja,mit akar)
Jó,ha nem költözik,akkor nem ,nem is az a nagyobb baj, hanem az,hogy nem áll elém őszintén.Ez kutyául fájó.,megalázó .
Kérdezem,és ideges lesz,hogy én állandóan számonkérem, nyaggatom...hogy ő ezt nem tudja siettetni.. aztán majd holnap megbeszéljük.
Eljön a holnap,és nem mond semmit róla,max,annyit,hogy nem akar róla beszélni., utálja ,hogy folyton kérdezek, idegesíti, tudjam meg,hogy ezt minden pasi utálja., már nincs is kedve felhívni,mert attól fél,hogy mikor cseszem le megint,mivel kötök bele..pedig Virág hidd el, nem vagyok az a hisztis p..a, csak tisztán szeretnék látni.
Ennyi az egész.
Azt is, hogy ha nálunk ünnepel,meghatódik, jól érzi magát, szeret... hogy fenébe tud még hazamenni?
Mi kell még neki,ami majd lendít rajta?
Sokszor nem is lehet megfogalmazni csak érzed.És ő ebben magamra hagy. Jó,beszéltünk róla sokszor,, de én már szeretnék megnyugodni,így vagy úgy.Mellette vagy nélküle.
Persze, hogy normális! Így viselkedik egy férfi, aki már biztos a dolgában és kezd elkényelmesedni kapcsolaton belül. Kicsit korai...
A férfiak (általában) nagyon nehezen beszélgetnek az érzéseikről a problémákról. Úgy tűnik, a párod sem különb. Egyszerűen nem fűlik a foga a nagy "megbeszélésekhez". Neki jó így ahogy van. Egyelőre.
Kedves Virág!
Igen beszélgettünk már erről, de nem érzem azt, hogy megértette volna, hogy mit szeretnék. Próbáltam már, vele megbeszélni, hogy változtatni kéne, feldobni kicsit a kapcsolatot, vagy csak a kapcsolatunk kezdetén lévő, sétákat, ebédeket, vacsorákat kéne vissza hozni. Tegnap főztem neki vacsorát, hogy majd leülünk ketten és beszélgetünk kicsit. De semmi haza jött és beült a tv elé mondva hogy ő fáradt. Én elhiszem, neki hogy fáradt, de könyörgöm, én is az voltam mikor haza értem, de gondoltam meglepem. így maradt a része a kutyának...
Szerintetek ez normális?
Ami meg a munkanélküliségét illeti, engem is zavarna, ha a férjem félévekig munkanélküli lenne és nem látnám rajta a hajlandóságot, hogy minden követ megmozgat a munkáért. Nem a pénz miatt, hanem egyszerűen a tény, hogy nem akar rendesen dolgozni. Számomra hihetetlen, hogy egy ember, aki dolgozni akar, évekig munkanélküli. Hónapokat még el tudok képzleni a "mai világban", de az egy év már sok! Ott valami bibi van. Azt hiszem, hogy az a fajta ember a pasid, aki nem szeret alkalmazott lenni. Jó ez a szabad ellébecolós élet, alkalmanként összejön neki valami kis munka, amivel betömi asszonykája pofiját, meg aztán ott a biztos feleség-kereset, így aztán elteleget az élet.
Szia Ötös!
Már csak ismételgetni tudom magam: ha el tudnád fogadni ezt a pasit szeretőnek, akkor boldogak lennétek. Mert annak való. Nem fogja elhagyni a feleségét soha. Ez látszik az alapján amiket csinál, amiket mond. Próbálja közöttetek tartani az egyensúlyt, tehát érdekli a felesége (is). Úgy gondolom, hogy minden kapcsolatnak van egy dinamikája. Eleinte felfele halad, aztán elér egy csúcsot és ott jó esetben egyenes halad tovább (jó, kisebb nagyobb hömpölygésekkel). A szeretős kapcoslatokban, ha nem lép a pasi a maximum elérésekor, akkor már nem fog. Ti régen már az egyenes vonalban vagytok, tehát, ha eddig nem lépett, ezután miért tenné???? Azt látom, hogy többször tart lefele a kapcsolatotok, mint egyenes, a felfeleívelések max annyira elegendők, hogy elérjék az a halovány egyeneskét....Nos, túl tudományosra sikeredett a képzeletbeli grafikonom...nem tudom, hogy legalább érthető-e??? :)
Az, hogy játszik a gyerekkel (időnként) és "állítólag" még jól is érzi magát, azt hiszem nem bizonyítja azt, hogy hozzátok készülne költözni. Ezt , lehet, hogy egy vadidegen is megtenné....Az meg pláne nem bizonyít semmit, hogy az anyukája a pártodon áll. Legfeljebb azt, hogy normális, és pirongatja a fiát, amiért kettős játékot űz.
Summázom: nem kétlem, hogy ragaszkodik hozzád ez a pasi! DE a családját, feleségét nem fogja otthagyni és nem fog hozzád költözni.....az eddigi történések alapján megítélve.
Szia Reg!
Újra csak az bizonyosodott be, hogy szeretőnek sokkal jobb ez a pasi, mint társnak. Ahhoz ragaszkodik, akinek "bizonyítania" kell. ha nem kell bizonyítani, keres egy olyna helyzetet, ahol bizanyítani kell és ott bizonyít. Állandóan pengeélen kell tartani, hogy "bizonyítson". Csak az a kérdés, hogy milyen szerelem az, amit állandóan sakkban kell tartani, hogy működjön???
Azt szeretem benned, hogy minden lépcsőfokot módszeresen végigjársz és mindig a helyzet magaslatán tudsz állni! Nagyon jól kezeled az adott helyzeteket úgy, hogy magadnak sem hazudsz és másnak sem. Minden elismerésem a Tied!
Nem is tudom....Az ember azért taktikázik, hogy védje magát. Mi másért alakult volna ki a taktika? Viszont, vannak helyzetek, amikor csak ront a dolgokon. Néha úgy gondolom, hogy az egész világ egyszerűbb és élhetőbb volna, ha az ember ki merné mutatni és fel merné vállani az érzéseit. Szeritnem ez lenne a jó mindneki számára. Nem hiszem azt, hogy taktikával el lehet érni bármit is.
Próbáld ki mi lenne, ha nem játszanád meg magad legalább előtte. Ami a szíveden, a szádon. Kénytelen lenne lépni. Viszont tisztábbak lennének a viszonyok, és talán te se betegednél meg....Tudom, hogy nem egyszerű. Főleg az elején. De mindenképpen élhetőbb lenne utána az életed.
Ja, és ezt nem csak neked írtam. Hanem általában mindenkinek.
Olyan jó ezt olvasni!!!!! :) Jó látni, hogy a szerelem nem korfüggő!!!
Szia Éva!
Az általad leírtak alapján úgy érzem, mintha kezdene elmúlni a párod iránt érzett nagy szerelem. Ami önmagában még nem is akkora nagy tragédia, hiszen minden szerelem elmúlik egyszer. Csak az nem mindegy, hogy mi marad utána.
Azt írod, megbízható társról és gyerekről álmodsz. Az a társ, akiről álmodsz nem a párod? Ha nem, akkor valószínű elsiettétek az eljegyzést. Nagyon fiatal vagy még, bőven belefér, hogy ismerkedj, és főleg, hogy ismerkedj magaddal. Egy jó társkapcsolathoz nagyon fontos az önismeret: mi tesz boldoggá, hol vannak a határaid, mit szeretnél hosszú távon az élettől. Nyílvánvaló, hogy 20 évesen még csak ízlelgeted az életet, tapasztalnod kell, látnod, hallanod megélned dolgokat.
Ne siesd el ennek a kapcsolatnak a véglegesítését. Ha időt adsz magadnak az is kiderül merre fejlődik a kapcsolatotok. Egyedül nem tudsz tenni érte. Csak ketten tudtok a pároddal. lehet, hogy Ő nem is érzi-sejti, hogy gond van. Beszéltetek már erről vele?
Szia Reg!!
Hát nem tudom,mit gondoljak , de az a lényeg,hogy neked jó így,vagy jobb lett.
És most hol lakik?
Visszament a nejéhez?
Tudod,én már nagyon a végét járom.,már nekem sem megy- így-
ma először elküldtem,mondtam vigye a csokiját is,amit hozott nekem, aztán amikor kinyitotta az ajtót visszahívtam,ráborultam és bőgtem.
Rengeteg tüske,feszültség van bennem felhalmozódva.Próbálkozik pedig ő is, volt,hogy elült a gyerekkel játszani és állítólag jól érezte magát.
nem tudom,ő mennyire tudna az otthona nélkül élni? Azt biztosan állíthatom, keresne új partnert,ha én nem lennék,mert valaki kell,mert otthon nincs szeretet,kedvesség... nyomatékosan elmondta a neje az,akire nem kell féltékenynek lennem,nincs miért.
Azt is mondogatja,ha nem jön össze velem a közös élet, ő már oda nem mehet,megy vissza.
képzeld,az anyukája már azt hitte,nálunk tölti a karácsony estét,szorgalmazta,hogy hozzon a gyerekeimnek is ajándékot..Rákérdeztem,hogy az anyukája azt hitte-e,hogy mi már együtt maradunk? Azt mondta,igen.
Aztán azt is tudta az anyukája ,hogy nem vagyunk jól, és megkérdezte tőle,hogy akkor minek fogott bele,így csak fájdalmat okoz nekem.
Érdekes az is,hogy mostanában egyszerűen letagadja az otthoni problémákat, pl, hogy baj lenne,hogy nem dolgozik.Állítólag már nem szól érte a neje, a másik szavában pedig azt mondja,mindegy a feleségének,csak pénz adjon haza.,és érzeteti vele,hogy kevés,amit ad.
Gondolom nem akarja,hogy ezt is felhasználjam egy -egy vita alkalmával.
Állítólag holnap mi is beszélgetünk,ő hozta fel.
Hát kívánom neked,hogy tudd kihozni ebből a formából a legtöbbet!!
Puszi
Szia Ötös!
Köszi,nagyon jól esik,hogy hiányolsz!
Hú,hol is kezdjem?
Különélünk.Megint.Karácsony óta.
És már több,mint 2 hete nagyon jó is így.
Húztam az időt,próbáltam türelmes lenni,agyaltam meg minden,de nem ment.
Dec. 25-én egyszerúen azt kértem,pakoljunk össze.Nem értette,szerinte minden jó volt.Megbeszéltük,de már nem akartam vele élni.
És most sem.
Nem bírom tovább ezt a kötődést a volt családhoz.Ennél többet érdemlek!
Egy hétig semmi,utána megkeresett.
Persze nem azzal,hogy visszajönne,tudja,hogy az lehetetlen.
Tudja,hogy nagyon nagyot hibázott és lehet,hogy soha többé nem bízom benne.
Végül csak erre kért egy lehetőséget.Hogy bizonyíthasson.Addig ne kezdjek új életet.
Azóta most szerelmes,pont mint a legelején.
Szóval továbbra sem tudlak túl sok jóval bíztatni.Max annyi,hogy ki kell rúgni,talán az lendít rajta.
Reg.
Köszi! Igen, kéne változtatnom dolgokon, több téren. A volt Kedvessel tartom a kapcsolatot, de ez kényszerű helyzet, mivel kolléga. Igaz nem napi szinten, hanem 1-2 hetente, de most hosszabb ideig ez elmaradt a betegségem miatt, és jobb volt így. Nem egyszer mh váltáson gondolkodom, de ez nem egyszerű a mai világban, és meggondolandó... Egyébként hol kimért, hol kedves, ez nagyon nem egyszerű így...
Most többen is írták ezt a taktikázást, hogy mennyire rossz. Ezzel egyetértek, valóban szörnyű. Az ember nem mondhatja meg mit érez, még akkor sem, amikor a történetben benne van. Utána sem, mikor véget ért, vagy le lett zárva. Álarc mögé bújva mutatni, mi vagyunk az erős nők, semmi sem fáj és happy az élet. Én sem értem miért nem lehet a mai világban őszintén felvállalni az érzelmeket, a boldogságot és ha úgy alakul, akkor a bánatot, vagy csalódottságot.
Szia toth.eva21!
Nem értettem ki a leveledből, hogy az "együttlét" a pároddal, mit takar?
Ha már házasok vagytok akkor kissé komplikáltabb a helyzet ha pedig nem akkor nem olyan nagy tragédia.
Én csak azt tudom javasolni, hogy próbálj meg magadban helyére tenni a dolgokat pro és kontra alapon.
Ha ezo érdekel, tudok Szegeden ajánlani valakit.
Elküldöm priviben!
Sziasztok!
Évi vagyok, és olvasgattam a topikot. Remélem tud nekem valaki segíteni.
Lassan egy éve vagyok együtt a párommal, és mostanában, már nem érzem ugyan azt amit régen. tudom, hogy ez normális, de az nem, hogy 20 éves vagyok és az jár a fejemben, és azzal álmodom, hogy van mellettem egy biztos társ, és gyermek. Nem tudom mi ütött belém. Tényleg szeretnék gyereket, de tudom, hogy még nincs itt az ideje. Hogy tudnám szerintetek, jobbá tenni a jelenlegi párommal a a hozzá fűződő érzéseim, vagy talán lehet, hogy nem kell mellette tovább folytatnom? Nem tudtok valami jó kis ezos oldalt, vagy esetleg szegeden valakit aki ilyenekkel foglalkozik és tudna nekem segíteni ilyen megközelítésből. Válaszotok előre is köszönöm és remélem nem néztek teljesen "idiot"-nak.
Szia ovinene!
Neked is nagyon boldog új évet!
Igen, itt vagyunk...élünk, megélünk és túlélünk...
Néha írj magadról, mégis csak Te indítottad el a topic-ot!!
Szia regi!
Köszönöm az érdeklődést de a héten még nem futottunk össze és nem is kerestük egymást. Lehet, hogy jobb is így....
Drága nagymamám mindíg azt mondta: "semmi sem történik véletlenül. Valahol egy nagy könyvben minden le van írva. Ha csalódás ér, keresd a rosszban is a jót és tanulj belőle."
Hát e szerint próbálom szemlélni a dolgokat. Egyébként jó is, hogy nem találkozunk mert biztos, hogy kibukna a számon valami "csípős" megjegyzés.
Állítólag a pasik rém egyszerűen működnek csak mi nők bonyolítjuk túl a dolgokat. Ők két szót ismernek: "igen" és "nem".
Mindenkivel minden rendben?:)
Kriszta, mi lett a tegnapi randival? Tudom, azt mondtad nem találkozol vele. Keresett azóta?
Én lassan egy hete nem láttam és borzasztóan hiányzik.
Elhatároztam megvárom míg ő hozza fel, hogy találkozzunk, de még csak egy nap telt el azóta, hogy beszélünk,és már kezdem feladni a várakozást. Tényleg nem tudom mit csináljak. Utálom ezt a taktikázást, de nem akarom már most az elején elszúrni a dolgot. Miért nem lehet nyíltan vállalni és elmondani az érzéseinket? Tudom, a pasik frászt kapnak attól, ha rájuk zúdítjuk az érzelmeinket és elmenekülnek, nekik olyan nő kell akiért meg kell küzdeni.
Csak hát ez baromi nehéz: várni miközben már korán reggel hívnád, hogy mikor látjátok egymást..
Szia!
Rád is emlékszem:)
Tényleg nem egyszerű a felejtés, azt hiszem sokan vagyunk így ezzel. Ezek szerint a házasságodnak adtál még egy esélyt.......
Az egészségedre vigyázz, túl nagy ár az, ha ezek miatt betegedtél meg! Lehet akkor változtatni kell?
Tartjátok a kapcsolatot a volt Kedvessel?
Jobbulást kívánok!
Sziasztok Lányok,
Először is Nagyon Boldog Új Évet kívánok Nektek, legyen csupa jó dolgokkal teli év a 2011! Örülök, hogy újra belendült a topic, vannak új és régi tagok. Talán van aki rám is emlékszik, anno Honeyként kértem tőletek tanácsot.
Nettike, nagyon átérzem amit írtál, hasonló cipőben járok. Baromi nehéz felejteni. Ésszel tudom én is ami volt, az a múlt, jó volt újra átélni a tini szerelmet, de az nem az volt, amire valójában vágytam/vágyok, hiszen nem tudta/akarta megadni azt amire nekem van szükségem. Viszont ezt sosem tagadta. Én azóta is a házasságomban tengődöm, hol állóvízben, hol viharos tengerben. Most éppen csendesebb, nyugosabb időszakban vagyunk, de ez már az utolsó próbálkozás részemről. Közben a saját egészségemet is megviselte az elmúlt időszak...
Mindenkinek sok sikert kívánok, drukkolok Nektek!