Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Talán túlzás a "kislánykorom óta", de a férjemmel ez a fajta bizsergető érzés tényleg kimaradt, mert őérte nem kellett "epekednem" rövid idő után világossá tette, hogy kellek neki, de nagyon...
Nem volt igazán tétje a dolognak...
Szerintem ez egy pillatnyi fellángolás, és bár ingathatja a házasságotokat, de az is lehet, hogy javít pár dolgon, mondjuk ismét kezdtél adni magadra...
Ha nem akarod megcsalni a férjed, akkor nem fogod. Én is néztem már így a férjem barátjára, ő meg ugyanúgy, sőt úgyabbul vissza rám, aztán megbeszéltük, hogy az van, hogy nekem férjem van...és szépen lassan elmúlt.
Nem hiszem, hogy baj lenne, hogy ez történt... szerintem minden hosszantartó kapcsolata alatt előfordulhat egy két ilyen tánc - ha nem lesz több belőle, akkor nem más, mint az élet sója...miért lenne ez baj?
Na, innen már "csak egy ugrás a Sugár", azaz a gondolatrendőrség, ami elkapja a gondolatbűnözőket.
Édes Istenem, ne legyél már ennyire vonalas! Az, hogy másnak is tetszeni akar, az még nem bűn! (De ezt már annyiszor leírtam, hogy szinte szégyellem is újra meg újra megemlíteni.) Egyszerűen rájött, hogy ő is (még) nő, mert valaki annak tekinti, s végre ebben megerősíti. Nem lépett félre!!! Ez lenne a nagy bűn?
Hogy lehet egy férfibe belezúgni, ha csak táncoltál vele egyet-kettőt??
Lehet, hogy valami megbizsergeti az érzékeidet, de ez nem szerelem. Viszont veszélyes zónába léptél, mert már rajta jár az agyad, neki szépítkezel. Baj lesz belőle
A topic indítónak mindenesetre javaslom hogy maradjon az álmodozásnál.
A férjeddel kapcsolatban sosem votak ilyen érzéseid??
Ez egy picit színesítheti az otthoni szexet akár, vagy ha tényleg nem múlik a vágy, nem múlnak a gondolatok, elgondolkodhatsz azon, mi az, amiben ezt pluszt ad, ami otthon már nincs meg és mit tehetsz Te azért, hogy újra meglegyen...?:-)
Nem akarom megcsalni a férjemet, inkább csak "játszom a tűzzel" azt hiszem.
Tudom, hogy nem szép dolog, de annyira feldob az ábrándozás! Kislánykorom óta nem volt benne részem!
Álmodozni lehet, de hogy valaki azért szépítezzen, hogy a másik pasinak tetszen... Az már nagyon gáz!!!
Egyébként ha másról álmodoznak, akár a feleség, akár a férj, ott valami gond van, érdemes lenne átgondolni.
Abban nincs semmi rossz ha csinosítja magát, de ne kifejezetten az új kapcsolat reményében. Azzal azért vigyázni kellene...
Szerintem sem estél bele, csak jólesik a változatosság, a "kényeztetés", ábrándozz még pár napig-hétig, de ne éld bele magad.
Nekem az is jólesik ha mástól visszahallom hogy xy azt mondta jó csaj vagyok. Bennunk van ez, nincs mit tenni ellene.
De most te megcsalni készülöd a férjed, hogy ennek a másik pasinak akarsz tetszeni??????
tudod mit? Gondolj bele a fordítottjába, hogy a férjed áradozik egy nőről, hogy csak rá tud gondolni, őrá vágyik, és neki épít izmokat.
Na most hogy érzed magad....?
Azt veszem észre, szinte minden téren hatással van rám: feleség, anya, "háztartási alkalmazott"ként kicsit elhanyagoltam magam talán... fogalmam sincs mit vett bennem észre... kicsit meg is híztam, frizura-smink nem jellemző, hogy sokat törődnék vele...
Most bejelentkeztem kiszedetni a szemöldökömet, meg újrakezdtem a fogyókúrámat.
Ha már tetszem neki, akkor még jobban akarok..
Persze, félnék belemenni bármibe is, de leírhatatlan életörömöt adott nekem már a gondolat is, hogy mi...
Egyszerűen lezárod a témát, és kész. Megérné, hogy belepiszkíts a házasságodba egy egyszerű tánc miatt, amit esetleg félre is érthettél?
Egyébként lehet, hogy jól táncol, de esetleg férfiként nulla, vagy pedig kiállhatatlan természetű
Vedd elő a jobbik eszed, és szépen tedd helyére a dolgokat:
csak egy tánc volt, más semmi....
Ügyes légy!
Azt hiszem ez a kulcsszó. Ki nem csábulna egy kicsit el? Szerintem egy kis idő múlva elmúlik a varázs. Addig meg egy kis álmodozás senkinek nem árt
Csak ne lovald bele magad!
Mással nem táncolt, csak velem.
Azért találtam meglepőnek a viselkedését, mert meglepően közvetlen, kedves volt, ha egyedülálló lennék, biztos lennék benne, hogy udvarolni akart, így viszont nem tudom.
A nézése, a gesztusai..... brrrrrrrrrrrrr rég viselkedtek így velem...
igen, azt hiszem valóban ez az egyetlen módja a józanodásnak...
gondolati szinten azért máris "férleléptem" egy kicsit és azt nem bánom
nekem is volt kísértetiesen hasonló történetem, de a végén beláttam, csak az újdonság varázsa volt az, ami a másikhoz húzott
szerencsére, még időben sikerült a kisördögöt elzavarnom
a srác azóta jó haverom, az akkori párom meg a férjem
"Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... "
Miért? Hogy viselkedett? Csak táncoltatok ... nem? Azt meg lehet.
Igazából magam sem tudom, hogy akarom magam túltenni rajta, sosem éreztem még ezt a bizsergő érzést, (legalábbis, mióta férjnél vagyok) és hazudnék, ha azt mondtanám, hogy nem eszméletlen jó érzés...
Ugyanakkor útálom magam érte.
Kerülném a társaságát, de keresem is...