Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fóbia-félrenyel és
Torolt_felhasznalo_863219
Létrehozva: 2006. november 24. 10:34
Sziasztok!!
Sohase gondoltam volna, hogy én egyszer a félrenyeléstől pánikszerüen féljek. De az az izság, hogy rám hozták a frászr, amikor egyszer evés után picit köhögtem, hogy lehet a légcsőbe került vmi. Azóta készen vagyok. Nagyon óvetosan eszek, de a gondolatomban mindig ott van, nehogy rosszul nyeljek. Ha vki hasonló cipőben jár/bár tudom ez hülyeség/, akkor írjon, ill. hogy mászhatnék ki ebből a gödörből. MINDEN SEGÍTSÉGET ELŐRE IS KÖSZÖNÖK
Igen, ez tényleg jó, azt hittem totál "fehér holló" vagyok a problémámmal...
Tiszta röhej felülről nézve, hogy egy olyan dolgon pánikolunk, ami tök természetes, és egy csecsemőnek sem okoz gondot
Amit eddig írtatok az rám is vonatkozik.
A múltkor családi körben, ahol a férjem unokatestvérei voltak férjjel-feleséggel kerti sütésen, bátrabban ettem, nem mertem a problémámmal foglalkozni és rá koncetrálni, mert nem akartam, hogy hülyének nézzenek. Olyan jó, hogy más eszik nyugodtan,közben beszél, van aki alig rágja meg a falatot és már le is nyeli, mégse történik vele semmi. Én meg minden moccanásomra odafigyelek.
bmolna, én is azt mondom mindig , hogy egy dipl. értelmes nő, nem lehet ennyire buta!!!! De sokszor jobb /és értsétek jól/ a szellemileg egyszerübb embereknek, mert nem foglalkoznak ilyen dolgokkal, és azt se tudják, hogy milyen "csövük"
van.
Amikor febr.-ban gyomortükrözésen voltam, egy bácsi elkezdett tükrözés kezdésekor pánikolni, mert félt, hogy megfullad. Az orvos mondta, hogyne aggódjon, mert ez a nyelőcsövébe megy. Stegény azt hitte, hogy a légcsövibe megy az endoszkópos kamera.
Szóval LÁNYOK szedjük össze magunkat, és együnk bátran.
Egyébként megvettem a Nervenpfleget, várom a hatását!!!
Örülök, hogy így egymásrataláltunk, csak jobb lett volna, ha nem ez a téma hozott volna össze!!!
Sokszor történt anno, hogy evés közben amikor jött a pánik, gyorsan ittam, de mégis úgy éreztem meg fogok fulladni. Közben a férjemnek folyamatosan hajtogattam, hogy most tuti meg fogok fulladni. Szegény sokszor csak annyit tudott mondani, hogy ha fennállna ez a veszély, már beszélni sem tudnál
Tényleg őrület..., nálam pl. kifejezetten rontott a dolgon, amikor barátokkal, ismerősökkel, ne adj Isten céges összejövetelen mások előtt kellett ennem.
Na, de szerencsére ma már nyugodta(bba)n zajlik az élet.
Úgyanígy érzek....
Néha reménytelennek látom a helyzetem és már úgy vagyok vele hogy nem érdekel nem veszek róla tudomást, hátha így eltudok egy kicsit vontkoztatni a problémámtól. Sajnos ez nem mindig sikerül.
Inkább csak felmérgesít, hogy egy értelmes tanult több diplomás nő , nem képes felfogni, hogy a nyelés egy mechanikus dolog, és nem nekem kell figyelnem, hogy mikor , mennyi rágás után lehet az ételt lenyelni, hogy biztosan ne akadjon meg a torkomon...
kb. 12-13 éve (19 évesen) jött elő a "nyelési problémám". Először csak a metrón utazva éreztem, hogy mintha nem bírnék nyelni... izzadtam és féltem. Majd fokozatosan és rendszeresen étkezés közben éreztem azt, hogy "mintha" megakadna a falat a torkomon.
Nehéz gyerekkorom volt, de kifelé soha nem mutattam mit szenvedtem az otthoni terrortól, mindig helytálltam a tanulmányaim során, elvégeztem a főiskolát, jó állást kaptam.
Azonban ez a nyelési probléma rányomta a bélyegét az életemre. 7 évvel ezelőtt a páromat egy súlyos baleset érte, ami után kb. fél évvel már olyan rossz állapotban voltam, hogy pszichiáterhez küldtek. 41 kg-ra lefogytam (versenysúlyom 50 kg
Az orvosnál csak a szokásos történt
Ez nehezen ment, de tulajdonképpen elmondhatom, hogy 3. éve NEM kell gyógyszer és kontrollálni tudom magam. Hazudnék ,ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem jön elő a pánik - főleg ha nagyobb stressz ér- de már nem rettegek attól, hogy mi lesz, ha enni kell egy idegen helyen, vagy nyaralás alkalmával. Sok mindent helyre tudtam tenni a lelkemben és a fejemben egyaránt, bár bevallom még lenne mit tenni
A nagyobb gyógyszerek lenyelése továbbra sem igazán megy, mindig nagyon rá kell készülnöm, de azt mondom ez legyen a legnagyobb problémám .
Ami teljesen igaz rám is, ha pl. tv nézés közben étkezem akkor még egy korty vizet sem kell innom, tehát ez is azt bizonyítja, hogy a gondolatokat kell elterelni..
pikpik, konkrétan Budapesten tudsz ajánlani megbízható pszichoterapeutát ?
Mindenkinek kellemes napot kívánok !!
Niki
Én sem emlékszem rá, amikor semmi ilyen problémám nem volt
És étteremben meg még rosszabb, úgy érzem, mintha mindenki látná, és nézne...
Ott persze idegesebb az ember...
Igazad van, ha éhes vagyok, akkor nem figyelek mindig oda. Egyébként én is kitűnően adok tanácsot, sok embert kirángattam a leki bajából, csak magamat nem tudom.
De köszi a szavaidat, tényleg igazad van. Erről a Nervenpflégéről már hallottam, megyek és veszek, itt van a DM a közelben.
Hétvégén Pestre KELL utaznom, Fancy koncert lesz, a férjem egyik kedvence. De már most is azon rágódom, hogy mit hol, és hogy fogok enni. Pedig régen nem voltam ilyen. Amikor a kapcsolatunk elején voltunk, mindig kirucantunk vhova, és nem volt téma az evés-nyelés. Nem gondoltam volna, hogy "bekattanok".
Én csak annyit tudnék mondani, hogy sokszor éreztem, hogy félrenyeltem, és mégsem...még mindig élek
Hidd el, hogy ha úgy is érzed, a túlélési ösztön megvéd!
Gondolj arra, hogyha a doki spatulával megvizsgálja a torkod, akkor automatikusan fellép az öklendezés (mint inger). Tehát ha a kaja elér a nyelved hátulja felé, automatikusan nyelni fogsz. NEM TUDSZ MEGFULLADNI!
Javaslom, hogy DM-ben is kapható Nervenpflege nyugibogyót szerezz be, ami pusztán növényi alapanyagokból áll, és nincs hozzászokás.
Ha megnyugodnál, akkor ez is rendeződne.
És minél többet foglalkozol a problémával (doki tanácsa), annál jobban odafigyelsz, és annál nehezebben megy majd.
El kellene terelni a figyelmed, ha úgy érzed görcsös vagy, inkább hagyd abba az evést, és egyél akkor, ha nagyon éhes vagy! Ez bevált
Ez olyan alapvető ösztön, mint az alvás
Ez valamilyen szinten tudatzavar, hiszen ennek automatikusan kellene mennie (nyelésnek), ez nem befolyásolható, hanem reflexszerű!
Gondold át, milyen nehézségek, stressz van jelenleg az életedben, próbáld megoldani, és jógához, légzéstechnikákhoz, netán agykontrollhoz folyamodni!
Jótanácsokat tudok osztogatni, ezeket nekem is ki kell próbálnom
Kedves AIDA!
gazad van nekem is este, ill. délután jön inkább a félelem elő, reggel nem annyira, bár a gondolataimban mindig ott van.Én is mindig attól tartok, nehogy a falat a légcsőbe jusson, bár ahogy mondták a légcső előtti szakasz a gége, és ha vmi oda jut, már köhög az ember, védekezik a szervezete. Ez egy szörnyű fóbia, borzasztó lehet annak az embernek, akit korházban kezelnek ilyen problémával.
Előszor azt gondoltam, csak nekem van ilyen gondom, de sajnos nem vagyok egyedűl.
Annyira szeretnék egyszer úgy enni és élni, hogy nem gondolok arra, nehogy félrenyeljek, ill. hogy minden "lemenjen".
Nektek nincs gyomorgörcsötök amikor esztek? nekem mindig összerándul a gyomrom. szörnyűűűűűű
Ha ezt a topicot orvos is olcóvassa, leírhatná a nyelés mechanizmusát, ill mondjon már vki vmi megnyugtatót ezzel a témával kapcsolatosan. Köszönöm
Aztán egyszercsak elmúlik, megint minden a régi.
Azért jó, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a problémával. Hallottam olyanról, akit intézetbe fektettek ezzel, és naponta egyszer, alvás után tudják csak megetetni
Nem tapasztaltátok, hogy reggel, illetve alvás után nem annyira jön elő ez a probléma, inkább estefelé, és fáradtan?
Én kb. 4 éve élek így...
Nagypapám a kezeink között halt meg, és rá 3 hónapra pánikbeteg lettem. Féltem a betegségektől, balesetektől, a sötéttől...Egyszóval mindenben az elmúlás, halál lehetőségét láttam.
Aztán államvizsga idején egyszercsak egyre nehezebben ment le a kaja a torkomon, és odáig jutottam, hogy egy szem mogyorót sem mertem lenyelni, mert ahogy valami a torkomhoz ért, úgy éreztem megfulladok, és mintha minden nem a nyelőcsövem, hanem a légcsövem felé indult volna...
10 kilót fogytam az amúgy is vézna alakomból, és 41 kilósan túl több kivizsgáláson (gégeráktól kezdve mindennel vizsgáltak) eljutottam egy pszichiáterhez, aki antidepresszánst írt fel.
5 hónapig szedtem, és jobban is lettem tőle (bár többet az életben nem akarok ilyen gyógyszert beszedni, mert inkább a természetes gyógymódok híve vagyok- homeopátia, kineziológia).
A doki szerint ez egyáltalán nem ritka eset, egy mesével illusztrálta a történteket: hófehérke félrenyelte az almát a törpék között, de amikor jött a fehér lovas herceg, rögtön kiköhögte
Gondoljatok arra, miért mondják azt egy szituációra: "nem tudtam lenyelni". Sokminden történik az életünkben, amit egyszerűen nem tudunk elfogadni, kvázi "lenyelni".
Ilyenkor így tiltakozik a szervezetünk. És amikor idegesebb időszakunkat éljük, a nyelőizmok azok, amik begörcsölnek. Tudatosan kell lazítani, és kineziológushoz sem árt elmenni, aki ezt a belső görcsöt tudat alatti szinten is oldani tudja.
Már bocsi, ez így nagyon szakszerűtlen. A szike talán nem veszélyes? Erre azt mondom, hogy helyes alkalmazással mindkettő veszélytelen.
Ártó lehetne, ha csupán szembesülne valaki a lelki sérülés eredeti eseményével, ezért kell a regresszió mellett olyan eljárásokat alkalmazni, amelyek a regresszió alkalmával azonnal fel is oldják a félelmeket, rossz érzéseket.
A félelmeket "űzni" reménytelen, attól erősödnek. Át kell alakítani azokat.
De nem veszélyes ez a hipnózis? Én szeretek a "tudatomnál" lenni. Hiszen hipnózis alatt újra átéli az ember azt az élményt, ami a fóbiát kiváltotta, és lehet, hogy rosszabb lesz az álapota a páciensnek.
Nincs arra megoldás, hogy ezt a félelmet kiűzzük más módszerrel magunkból?
Nem tudom kinél voltál, de ha mást nem tettetek, enyhén szólva furcsa.
Az eredményes pszichoterápia többnyire hipnózisban alkalmazott eljárásokból (Leuner, Bradshow, ego-state, regresszio, NLPt, behavior) áll, amelyekkel a fóbia alapját adó, bántó érzelmeket (tartós káros stressz, félelmek, érzelmi veszteségek) lehet "megszelidíteni".
Kedves Pikpik!!
Voltam én pscichoterapeutánál, de semmit nem értem el. Kitöltöttem egy tesztet, megállapította, hogy "normális" vagyok, amit eddig is tudtam
, és relaxációs technikákat akart megtanítani. De könyörgöm, ezektől az én agyamban még a hülyeség a félelem benne lesz. Nem látok kiutat, és már annyi pénzt költöttem erre, hogy nincs kedvem senkihez se menni, és ismét kudarcot átélni.
Nem tudom, Te miben tudnál, vagy hogy tudnál ebben segíteni?
Válaszod, előre is köszönöm
Miért pszichológushoz fordultál ezzel? Pszichoterapeuta az, aki tud segíteni, ilyennél is voltál? Négy kezelés után csak egy rossz álomnak tűnne az egész.
Írtam Privit!!!
De mindenki anácsát szivesen várjuk ez ügyben, bár se pszichológus, senki nem tudott segíteni, hogy töröljük ki ezeket a félelmeket, amik írtóan meg tudják keseríteni az életet. Utazni se szeretekezért, sehol se szeretek enni, tiszta streszes vagyok az evés miatt