Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Katolikus keresztelő
Torolt_felhasznalo_350982
Létrehozva: 2006. november 18. 21:53
Sziasztok!
Egy kis segítséget kérnék. Meg tudná írni valaki, hogyan zajlik a katolikus keresztelői szertartás?(kisbabaát szeretnénk megkeresztelni) Csak katolikus vallásúak lehetnek a keresztszülők? Mit "kell" adni az egyháznak, a papnak? Hálásan köszönöm mindenki segítségét !!
Szia, nem néztem a dátumot, de remélem még aktuális a válaszom.
A keresztelő maga ingyenes, de a papnak illik odaadni kb. 5 ezer forintot, hogy ezt egyházi hozzájárulásnak szánod. Ezt csak akkor illik, ha nem vagy templomba járó, és nem fizeted ezt a pénzt rendszeresen. Általában ezt el is kéri apa, ha olyan akar kereszteltetni, aki csak esküvőkor, keresztelőkor, és temetéskor megy templomba.
Féltétel, hogy legalább az egyik keresztszülő gyakorolja a vallását, volt elsőáldozó, és bérmálkozott is, mert a bérmálással lesz nagykorú az egyházban, innentől kezdve lehet keresztszülő, esküvői tanú, korától függetlenül. (14 év alatt nem lehet bérmálkozni)
Nem lehet olyan keresztszülő, aki templomban esküdött, elvált, és újra házasodott polgárilag, vagy katolikus létére nem katolikus szertartás szerint kötötte meg a házasságát.
A pap első kérdése, mi a gyermek neve?
2. Mit kértek a gyermek számára? válasz Keresztséget.
A kérdések meg egyszerűek, mert amivel kezdi a pap az a válasz.
Ha azt kérdi "ígéritek?" a válasz Ígérjük,
Ha azt kérdi ellene mondotok-e, a válasz ellene mondunk.
H azt kérdi Hisztek-e, akkor a válasz hiszünk.
Szerintem is belső érzés /hit/ kell, hogy vezéreljen és nem mások véleménye.
Az unokahugom nem volt megkeresztelve, aztán 20 évesen, amikor járt az orvosira, akkor érzett olyan késztetést, hogy a vallással közelebbi kapcsolatba kerüljön. Ő akkor keresztelkedett meg és később templomban házasodott.
Bocs... de Te miért kérdőjelezed meg, ha valaki másképpen viszonyul a keresztséghez?
Szerintem a keresztény érzésekhez a mások iránti tolerancia hozzátartozna és az is, hogy nem a "mi a francnak kell megkeresztelni a gyereket" kérdéssel támadjuk le a tájékozatlanokat...
/ha voltál szentmisén, vagy elmégy legközelebb, a gyónásnál ne feledkezzél meg a 12-es hozzászólásodról
/
Én sosem erőltettem a gyerekemet, de nem is elleneztem, hogy a vallással kapcsolatba lépjen. Pl. alsóban a lányom járt hittanra, mert kötelező volt a tanterv szerint... aztán 5.-ben azt mondta, hogy nem akar járni, mert nem szereti a hitoktató óráit... egy erőszakos, álprűd banya volt szerintem is... aztán tavaly új hitoktató jött az iskolába, aki a szülői értekezleten is bemutatkozott /már ott kedvező volt a benyomás, de nem erőltettem a dolgot/... aztán jött a lányom, hogy szeretne járni újra hittanra és bérmálkozni is szeretne... ment is szorgalmasan, anélkül, hogy erőltettük volna.. nagyon szép szertartás volt, örülök, hogy a gyerekem egy jó közösségbe jár, ahol értelmes dolgokról beszélgetnek és nem arról, hogy azokat nézzük ki magunk közül, akik csak "divatból" keresztelkednek
.