Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Majd valamikor mesélek!
Addig is
kellemes Húsvétot és jó pihenést!
Pihenjetek!!!
A konyha és a mosogatás megvár.
Mindenkinek szép Húsvétot!
Nézgelődöm időnként, de csak rövid időre. Rohangálni fogunk mindennap.
Semmi gond, nagyon jól elvoltunk. Bár nem tudom, melyik versenyre fogok még eljutni, mert a világ végére azért nem megyek még el a gyerekekkel. Majd idővel...
De ez a csapat egész szimpi, és állítólag van még gyerek... ha van társaság, akkor jó.
Neked pedig nem semmi ez a nagy lány!Örülök,hogy jól telt a hétvégétek és sikerült legyőznöd a félelmedet.
Igy már ketten vagyunk bátrak és ügyesek
Mi 3 éve ugyanott szállunk meg,bennt a belvárosban,3 perc sétára a Dobó tértől.
szombaton kinnt voltunk a szervízparkban,vasárnap pedig a városban sétáltunk.Délután pedig a céldobogó néztünk meg.
Miramar! Valamelyik versenyen összehozzuk a randit.nem voltam gépközelben,így csak vasárnap este olvastam az üzeneted.
Képzeld, legyőztem a vezetésfóbiámat! Nem izgultam, sőt élveztem a kisautómat. Nem is akartam a naggyal menni, pedig mindig az jelentette a biztonságot.
Mentem össze vissza, láttuk apát is, találkoztunk is vele, sikerült ugyanott szállást szerezni, ahol az övék volt, így velünk is aludt.
Ugyan a versenypályára nagyon nem vágytam, de mentünk kirándulni, a kollégám leutazott a szüleihez, akik a közelben laknak, így végig pátyolgatott minket két napig.
A kicsi motorozott vele, lovagolt, patakmederben kirándultunk egy meredek szurdokban, kutyául kivoltunk, de jó volt.
Apáék másodikok lettek a kategóriájukban, ő is boldog volt.
Csatoltam egy két képet.
Puszi
Ez ismerős!
Lilla is szokott ilyeneket játszani.
Pár napja elértem, hogy képes először mindent megcsinálni, amire kérem, és csak aztán fogl. a sajátjával, mármint a tanulás utániakkal.
Ilyen téren nálunk sem sokminden változott.... amíg nem voltam itthon, apával tök jól elvoltak, apa már nagyon jól kezeli a helyzetet... ő nem csinál lelki kérdést a dolgokból, és nekem is mindig mondja, hogy nem jól állok hozzá. Hogy mindig ugyanabba a hibába esem...
De amikor pénteken kiderül, hogy nyelvtan dogát írnak, és megnézem miből, aztán megkérdezem, mit tud róla, és kiderül, hogy gyakorlatilag semmit, meg nem látja át, meg nem érti, akkor hogyan kezeljem? Hagyjam, hogy megírja egyesre, vagy inkább verjem a fejébe, még ha bőg is, hogy milyen nehéz, meg ezt nem lehet megtanulni?
Tegnap szóltam neki este, amikor hazaértünk, hogy mégegyszer át kéne beszélnünk amit pénteken tanultunk.. oké, csak még eltáncolom a táncot, amit tanultunk. Jó. Utána, egy perc, jövök, és eltűnik. Tíz perc múlva látom, rajzol.... szólok. Mérgesen felpattan, átrohan a szobába, hisztizik. Mondom, akkor engem nem érdekel, csináljon amit akar. Erre, az apjának arról panaszkodik, hogy én nem akarok vele tanulni, pedig ő megkért engem.
Na ekkor borul a bili, és bőgök én ezerrel. Aztán kiderül, apának elmondja, hogy neki akart ajándékba rajzolni, mert hétvégén verseny volt, és hiányzott neki, meg másodikok lettek, meg stb. De nem mondta nekem, csak elrohant. Ha mondja, mire készül, biztosan nem mondom, hogy ne csinálja. Nem tudom kitalálni a gondolatait.
Én is megyek kineziológushoz. Hátha segít rajtam. Ha igen, akkor viszem a gyereket, segítsen rajta is.
Hiányoztatok!
Most nem mesélek, ezer a dolgom. Majd este jövök.
Párom hajnalban Szegedre,apósnak koszorúér műtét.
És mi van, ha tényleg?
Nálunk minap az derült ki, hogy x napon nem szeret hazajönni busszal, mert suhancok dumálnak neki.
Minap is kinn lógtak, Lillát elküldtem kenyérért, azok meg teli pofával megkérdezték: Mi van? Ti otthon kenyeret esztek?
Sírva mesélte.
És akkor mennyi minden lehet, amit nem tudok!
Hogy magyarázzam el a kiscsajnak, hogy ezek a 12-15 évesek szemet vetetettek rá, és hogy főleg egymásnak produkálják magukat?
Egyébként sokan vagyunk ilyen se ilyen, se olyan állapotban, sokakkal megtárgyaltam.
Annak ellenére nem vagyok a topon, hogy rengeteget "dolgoztam" ma, a civil életem kapcsán, és bár addig, míg írtam ezt-azt, jól voltam, ahogy letettem a lantot, jött a semmihez nincs kedvem.
Kíváncsi vagyok, mit hoz a holnap.
Szurkoljatok! Megközelítettem csüt. az ÁMK igazgatóját az ovilátogatás után. Két marokkal kapott az alsós német szakkör ötlete után! Már meg is hírdettük!
Ma megyek egy kineziológus-látóhoz.Kiváncsi vagyok ajánl-e valamilyen megoldást a problémáimra.