Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mellműtötek hétköznapjai..
Torolt_felhasznalo_292942
Létrehozva: 2006. október 5. 14:48
Mellműtétek hétköznapjai....
Szeretnék egy fórumot ahol a mindennapok gondjairól beszélgetnénk, egymásnak adnánk tanácsokat.
Miről is pl.
1. -milyen túsfürdöt , milyen besodort használsz, amit a műtött oldalon tudunk és szabad használnunk,
2. -szabad-e a hajunkat festeni, hiszen a kemo után kihullt és újra nőtt hajat kímélni kell, milyen festék jó,
3. -a műtött oldali karunkat, hogyan védjük, mivel nem szabad csak 1,5 kg emelni, nem szabad takarítani, nem szabad a napon lenni vele, ha ödémás fáslizni kell, milyen hatása van annak, ha ezt nem tartod be.
4. -az életmód váltásnál milyen nehézséged akad,
5. -dolgozzol-e vagy otthon vagy, mivel töltöd a napjaidat,
6. -a lelki mélypontokon mi segít át (hit, vallás, hobbi, stb)
7. -kire támaszkodol (család, barát, alapítvány)
8. -étkezési tanácsok egymásnak (szabad-e rákosbetegnek fogyókúrázni, vegások legyünk, vagy csak kismértékben változtassunk)
9. -ki milyen étrend kiegészítőt használ, hisz-e benne?
10. -betegtársakkal való kapcsolat formái (fórumok, találkozók, előadások , életmódtáborok stb.)
Szóval mi az ami könnyíti vagy nehezíti az életedet.
Tudom, hogy mindannyian járunk rendszeres kontrollokra, a fő kérdéseket megtudjuk beszélni (megtudjuk???) az onkológussal, de nagyon sok mindenre nincs idejük vagy nem akarnak tanácsot adni. Járunk természetgyógyászhoz, ödémás gyógymaszörhöz ki-ki mit igényel.
De szerintem szükség van az apró hétköznapi problémák megbeszélésére is. Ha gondoljátok akkor tartsuk életbe ezt a fórumot. Ne a rémtörténeteket meséljük el egymásnak hanem azokat a megoldásokat ami könnyít az életünket
Manyi
Nekem van egy honlapom, azért indítottam, hogy segítsek a betegtársaimnak egyféle utat bemutassak. Nézzétek meg és ismerjetek meg.
www. gportal.hu/manyi
"Szomorúan tudatjuk, hogy Manyi már nincs velünk, csendesen elaludt örökre.
De szeretnénk fenntartani a fórumát, a távollétében
megpróbáljuk helyettesíteni, hogy továbbra is jöhessenek ide tanácsért, bíztatásért azok, akiknek szükségük van rá.
Manyi fórumtársai"
Szeretnék egy fórumot ahol a mindennapok gondjairól beszélgetnénk, egymásnak adnánk tanácsokat.
Miről is pl.
1. -milyen túsfürdöt , milyen besodort használsz, amit a műtött oldalon tudunk és szabad használnunk,
2. -szabad-e a hajunkat festeni, hiszen a kemo után kihullt és újra nőtt hajat kímélni kell, milyen festék jó,
3. -a műtött oldali karunkat, hogyan védjük, mivel nem szabad csak 1,5 kg emelni, nem szabad takarítani, nem szabad a napon lenni vele, ha ödémás fáslizni kell, milyen hatása van annak, ha ezt nem tartod be.
4. -az életmód váltásnál milyen nehézséged akad,
5. -dolgozzol-e vagy otthon vagy, mivel töltöd a napjaidat,
6. -a lelki mélypontokon mi segít át (hit, vallás, hobbi, stb)
7. -kire támaszkodol (család, barát, alapítvány)
8. -étkezési tanácsok egymásnak (szabad-e rákosbetegnek fogyókúrázni, vegások legyünk, vagy csak kismértékben változtassunk)
9. -ki milyen étrend kiegészítőt használ, hisz-e benne?
10. -betegtársakkal való kapcsolat formái (fórumok, találkozók, előadások , életmódtáborok stb.)
Szóval mi az ami könnyíti vagy nehezíti az életedet.
Tudom, hogy mindannyian járunk rendszeres kontrollokra, a fő kérdéseket megtudjuk beszélni (megtudjuk???) az onkológussal, de nagyon sok mindenre nincs idejük vagy nem akarnak tanácsot adni. Járunk természetgyógyászhoz, ödémás gyógymaszörhöz ki-ki mit igényel.
De szerintem szükség van az apró hétköznapi problémák megbeszélésére is. Ha gondoljátok akkor tartsuk életbe ezt a fórumot. Ne a rémtörténeteket meséljük el egymásnak hanem azokat a megoldásokat ami könnyít az életünket
Manyi
Nekem van egy honlapom, azért indítottam, hogy segítsek a betegtársaimnak egyféle utat bemutassak. Nézzétek meg és ismerjetek meg.
www. gportal.hu/manyi
"Szomorúan tudatjuk, hogy Manyi már nincs velünk, csendesen elaludt örökre.
De szeretnénk fenntartani a fórumát, a távollétében
megpróbáljuk helyettesíteni, hogy továbbra is jöhessenek ide tanácsért, bíztatásért azok, akiknek szükségük van rá.
Manyi fórumtársai"
Örülök, hogy benéztél. A fórumot igen ilyen mindennapi kérdések miatt indítottam. Az izzadás sajnos nagy kérdés, mert sajnos nincs forgalomba olyan dezodor amit mi is tudunk használni. Sokat jártam utána, annyit tudok, hogy egyes gyógyszertárakban 3000 Ft körül lehet kapni, de a gyógyszerészek sem biztosak a használatukban. Nem jegyeztem meg a nevét , mert az ára miatt úgysem tudnám megfizetni. Magam annyit csinálok, hogy az egyik oldalamat dezodorozom a műtött oldalt Baba púderrel szórom be. Nem a legtökéletesebb megoldás, de hátha lesz egy betegtársunk aki ebben a kérdésben tájékozottabb mint mi.
Egy előző beírásom során említést teszek arról, hogy Szeptemberben voltam a Támaszadó Szolgálat egyik előadásán, ahol a növényi alapú, bőrbarát kozmetikai készítményekről tartottak termékbemutatót. Ezek az AHIMASA Kft. termékei. Vannak krémek, testápolók, tusfürdők, aromaterápiás szappanok, mosogatószerek, ayurvédikus balzsam, fogkrém, illóolajok. Én szappant és tusfürdőt vettem. Nagyon jók, tudom ajánlani.
cím: 1028 Budapest, Kossuth Lajos u.47. Telefon: 06-1- 275-7798
Dezodorról ő sem tudott, de a többi termékét érdemes megnézni.
Az étrendkiegészítőkben én sem hiszek, az én természetgyógyászom csak a vitaminok szedését javasolja és a kemo befejezésének időpontjától függően méregtelenítő terápiát ajánlott. Ez a
Phönix kúra.
Bocsi megint én vagyok.Kérdeznék egy párat ,remélem reagálnak rá. Szóval,az izzadással nekemis gondom van ,semmit nem merek használni a műtött oldalon.Aztán az étrendkiegészítőkkel is hadilábon állok,aloet ittam az elejétől de valahogy nem hiszek benne de még mindig megveszem mert valami kell.Na meg egy csomó minden érdekel. Jó éjszakát!
Szia! Én sem szégyellem azt, ami velem történt. Ettől a betegségtől csak erősebb lettem.
Én vettem észre a csomót a mellemben. A vizsgálatok közül mindegyik jóindulatú csomót mutatott ki. Egy évig 3 havonta mentem kontrollra, mindig rettegve kértem szabadságot, mert lehetetlen időpontokban voltak-vannak - nem a dolgozó nők munkaidejéhez igazítva - a szakrendelések. Ezeket csak azért írom le hátha valaki okos levon belőle valami következtetést arra nézve, hogy Magyarországon a nők körében miért ilyen alacsony a vizsgálatokon való részvételi arány.
Kb egy év után úgy érezetm hogy nőtt a bestia, - a sebész doktor úr azt mondta biztosat csak akkor tud mondani ha felvágja, akkor ott azonnal műtéti időpontot kértem. Altatásból felébredve közölte velem a rossz hírt, akkor tudtam meg hogy nagy a baj. Szerencsére a mellemet "csak" csonkolták.
A sebész mondta hogy menjek el az onkológiára, mert el kell kezdeni a kezeléseket. Rettegve ültem ott reggel 8-tól délután 2-ig, mikor végre hullafáradtam bejutottam onkológushoz, aki közölte, hogy csak sugárkezelést, és hormonkezelést kapok majd. Boldog voltam, hogy nem lesz kemo, féltem a sugarazástól. Nem tudtam semmit a hormoninjekcióról.
Később folytatom, mert megyünk egy kerti grillezésre...
Szia Manyi!
Gondoltam rad, ratok valamelyik nap, itt (Angliaban) a TV-ben van egy musor, ahol minden adasban ket kivalasztott not fololtoztetnek, kicsinositanak. Na hetfon mellmuteten atesettek kozul valasztottak ki kettot. Nagyon erdekes es meghato volt, egyik nonek sem volt helyreallito mutetje, az egyik alkatilag kismellu volt, O csak kosaras melltartor hordott, a masiknak viszont volt egy vacak protezise. Na, a vegere, mindkettot "klistafirungoltak" es csodalatos volt latni, hogy par gonctol meg egy kis sminktol milyen boldogok voltak, ismet nonek ereztek magukat. Hozzateszem, hogy egyikuk a mutetje utan talalkozott a mostani ferjevel! Mind a ketten mondtak, hogy konnyebb lesz bizakodva nezni a jovobe igy, hogy ismet nonek erzik magukat es nem "aldozatnak". Tudom, kis dolog ez, de igenis fontos. Ismet sok sikert kivanok a topicodhoz, remelem lesz meg egy par nonek kedve beszelgetni.
Köszi a hozzászólásod. Ugyanezt mondta a férjem is amikor meséltem neki, hogy nincsen fórumozó , Ő is azt mondta, hogy erről a betegségről az emberek nem szeretnek nyíltan beszélni. De miért?? Hisz ha belegondolunk akkor ebből a mai korban nagyon sokan „tünetmentessé „ válnak és évekig akár évtizedekig élnek. Ehhez kell erő, azt pedig egymástól is kaphatunk. Csak úgy tudunk egymáson segíteni ha megnyílunk, mert lehet, hogy a másik ember tudja a megoldást a problémára. Ne hagyjuk ezt az esélyt elmenni magunk mellett.
Amikor befejeződött nálam a kórházi kezelés(kemo, sugár), és megkaptam a zárójelentést akkor azt mondta az onkológusom, hogy most magán a sor. Megdöbbenve néztem rá, és most mit kell csinálnom kérdeztem. Azt mondta, hogy maga dönti el a gyógyulás útját, de segítséget nem adott hozzá. Kimentem a kórházból és nem tudtam, hogy merre induljak el??? Magamra maradtam, úgy látszik a kórház adott egy biztonságot, most pedig elfogott a pánik. Merre, mit csináljak? Ugyan a kórház folyóson mindenki mondott valamit, mesélte, hogy Ő mit csinál, mit hallott. De én szakember segítséget akartam magamnak az első lépéseknél.
Elkezdtem vásárolni a könyveket , rengeteget olvastam. Aztán félre raktam, mert nem saját magamat akartam gyógyítani. Kerestem egy természetgyógyászt (nem hókuszpókuszt) hanem orvost. Sikerült. A nagybetűs orvos, ki is írom a nevét. dr. Borodi Judit. Ő indított el, kaptam tőle vitaminokat, (nem a hires étrendkiegészítőket) elmagyarázta, hogy milyen mértékbe kell változtatnom az étkezésemen, a lelkemen. És elindultam. Először a Támaszadó Szolgálat tankonyháján tanultam meg a helyes táplálkozás szükségességét. Nehezen álltam és állok át. (sokszor tévúton járok) , de azért már jobban odafigyelek a mértékekre az összetételre.
A honlapomra felraktam a recepteken nézzétek meg. Érdemes.
Manyi
Régebben jártam a Támaszadóba a Laktanya utcába a barátnőmmel.Tényleg nagyon hasznosakat tanultam,ismertem meg és sok sorstárssal összebarátkoztam.Volt akkoriban eegy ausztrál alapitvány által támogatott pszichoterápiás tréning is.Sajnos a barátnőm meghalt,igy elmaradtam.
Nekem is bejött a Simonton terápia,igaz a könyvet tanulmányoztam csak.
Igazság szerint párszor belekezdtem,hogy megirom az esetemet,de nem sikerült.Valahogy az emberek nem beszélik ki ennyire nyiltan,inkább szemtől szemben.legalábbis ez lehet az akadálya,hogy nem irogatnak ide.
Ki kell beszélni,merni kell beszélni rólade megakadtam én is ezen a nyilt fórumon.Nagyon sok hasonló indult már és ahogy észrevettem egy-egy témához van hozzászólás és még mindig visszatarttják magukat az emberek.
Miért kell szégyellni,nem fertőz.............vannak akiknek nincs látható bajuk és betegebbek,mint mi.
Nem tudom,érthetóen fejeztem-e ki magam.............
Azért is jó ilyen helyekre eljárni, mert azokkal az emberekkel találkozol akik gyógyulni akarnak, akik nem „rémülnek” meg a kilátástalannak vélt helyzettől, hanem élni akarnak és ezért tenni is szeretnének. Ezek között a betegtársak között nem szégyen a sírás, sőt együtt sírás, mert tudjuk, hogy a másik ép akkor mit érez. Tudjuk már egy mozdulatból, egy pillantásból , hogy a másiknak most mit kell mondani. Szerintem ezekért jó együtt lennünk. A család, a barátnő, kollegák között is sokan vannak akik segítenek, de lehet, hogy kötelességből, vagy sajnálatból, de egy sortárs az tudja igazán hogy mit érzel . Mert van úgy-hogy az ember inkább otthon hallgat, mert nem akar teher lenni ,igaz, hogy azt mondják, hogy nem úgy érzik, de azért.... Gondolom többen is átestettek ilyen szitun.
Engem a Simonton terápián arra tanítottak, hogy a betegség legyőzésének egyik erejét az adja ha megtanulunk Önmagunkkal foglalkozni. Meg kell tanulni, hogy most Te vagy az első, azt kell tenni ami neked jó. Úgy mondta a terapeuta, hogy tanuljunk meg „rosszak lenni”. - mások szemébe.
Nektek sikerül „rossznak „ lenni.
Manyi
Manyi
Lányok!
Holnap jöttök a Lánchid sétára ? 18 óra Séta a Mellrák ellen.Rózsaszinben lesz a hid.........................
Manyi
Szeretném ha elindulna a beszélgetés arról amiért indítottam a fórumot. Ma beszéljünk arról, hogy ki-mit érzet amikor megtudta, hogy daganata van?
Én nem csak mell műtött vagyok hanem előtte egy évvel megműtöttek vese daganattal is. Hál isten ez egy véletlen vizsgálat során kiderült, és még nagyon kicsi daganat volt, így a vese eltávolításával az orvosok szerint meggyógyultam. Utána nem kaptam kezelést sem. Azóta évente járok kontroll CT-re és ennyi, már négy éve.
De az előzményt szeretném elmondani nektek. Egy sima hasi ultrahangos vizsgálatnál derült ki, hogy a vesémben találtak valami eltérőt, elküldtek CT-re ahol a vizsgálat után kijött az orvos leült mellém a kezemet meg fogta és azt mondta, hogy sajnos találtak nálam egy daganatot, igaz hogy nem nagy méretű, de biztos hogy rosszindulatú. Én csak néztem és végig futott rajtam a hideg és közben hangtalanul sírtam. A kórházból kijövet nem tudtam, hogy most mit kell csinálnom, iszonyúan egyedül éreztem magam, nem volt mellettem a férjem és csak mentem és mentem.... Amikor hazaértem akkor tört ki a zokogás belőlem. A férjemet felhívtam telefonon, ő is szótlan volt. De sajnos nem jött haza, csak este addig egyedül voltam. Du. elmentem egy sebészhez aki számomra egy döbbenet volt ahogy a diagnózist közölte velem, arra hivatkozott szó szerint: " A törvény előírja, hogy Ön megtudja az igazat" Nem azon ájultam el, hogy megtalált a halálos kor, hanem azon ahogy közölték. Nem kívánom senkinek. Még le sem ültem a székbe, már akkor közölte velem a professzor ezt a kedves idézetet. Isten bizony azt hittem , hogy ott rögtön pofon vágom az embertelensége miatt. Hát nem is Ő operált, hanem egy nagybetűvel írt ORVOS.
Túl voltam mindezen javultam, vissza mentem dolgozni végül is avval a tudattal éltem, hogy kivették a a vesémet ezáltal meggyógyultam. Nem estem depresszióba. Csak sajnos az amúgy sem sovány testalkatomra felszedtem 10 kg.--ot. A barátaim azt mondták, hogy ne izguljak ha súlyos rákbeteg lennék akkor inkább fogynék. Mondtam nekik, hogy kösz.
Az emlődaganatos történet sem volt semmi. Én minden évben mentem mamo vizsgálatra, de a vese műtét miatt kimaradt egy év. Ezt pótolva elmentem a mi kis városunkba (pest m. )szűrésre, hát amikor megláttam a gépet majd elájultam, szerintem az őskorból származó műszer volt. Valami belső sugallatra nem fogadtam el az eredményt ezért elmentem két hónap múlva egy Bp-korház szűrésére ahol kiderült, hogy bizony itt is van rákosdaganat. Levették a mellemet, eltávolították a nyirokcsomókat is. Hát az eredmény közlése itt sem volt kegyes.
A professzor műtét utáni a sebhely tisztítás közben 20 hallgató előtt közölte, hogy a nyirokcsomóban találtak rosszindulatú áttétet. Na most képzeljétek el ezt a szituációt, pucéran (nem vagyok egy sovány alkat) fél mellel 20 fiatal orvostanhallgató előtt kellet megtudnom ezt a jó hírt. Hát mi erről a véleményetek?. Hál istennek ez három éve volt és jelenleg tünetmentes vagyok.
Na szóval szeretném ha elmesélnétek Ti is a történetet, hogy mit éreztettek amikor megtudtátok?
Utána bebeszélgetnék , hogy ki hogyan indult el a gyógyulás útján. Ki milyen segítséget kapott, melyik módszert választotta.
Manyi
Szeptemberben voltam a Támaszadó Szolgálat egyik előadásán, ahol a növényi alapú, bőrbarát kozmetikai készítményekről tartottak termékbemutatót. Ezek az AHIMASA Kft. termékei. Vannak krémek, testápolók, tusfürdők, aromaterápiás szappanok, mosogatószerek, ayurvédikus balzsam, fogkrém, illóolajok. Én szappant és tusfürdőt vettem. Nagyon jók, tudom ajánlani.
cím: 1028 Budapest, Kossuth Lajos u.47. Telefon: 06-1- 275-7798
Manyi
Sziasztok!
érintett vagyok,voltam.nekem levették az egyiket,de megplasztikáztattam.Valahogy ezzel visszakaptam a nőiességemet.Amit még csinálok:hatánc.
A rák liga szervezésébenaz onkologia egyik főnövére-aki képzett oktató-kitakálta,hogy rákos nőknek a tánc lelki táplálékot ad.Igaza van.
ha érdekel valakit: az Arany Művházban tartjuk keddenként az órákat.
Tudok ajánlani egy terápiát édesanyádnak - és ha van ereje az apukádnak akkor együtt is megtudnák csinálni. A Nyírő Ferenc kórháznak van egy Simonton Terápia c. tanfolyama amit érdemes végig csinálni. Ha érdekel akkor megtudom adni a a pszichológusnak a telefonszámát. Ez erőt adna a családnak. Én is jártam oda igaz, hogy nem végig, de addig nagyon jó volt és sokat változtatott a gondolkodásomon.
Tudom ajánlani a Támaszadó Szolgálatot is. Jók a programjaik , kedvesek az alapítvány segítői.
Manyi
Szia!(bocsánat a tegezésért)
Anyukám is mellműtött 1 éve. A deókról annyit, hogy nem használhat többet azt mondták. A haját festeti, igaz ő csak sugarat kapott. A Culevitet szedi azt tanácsolták neki. És az Amone (azt hiszem így hívják), ahol a melltartóit vette ott lehetett beiratkozni valamilyen klubba, ahová, ilyen betegek járnak. Mindent eszik nem fogyózik. Remélem tudtam segíteni valamivel.
Sok jót kívánok neked.
Már találkoztunk valamelyik topicban.
Én sajnos Anyu által vagyok érintve.
Most kezdett bele a második fajta kemoba. Ebből vagy fél évig hetente fog kapni, mert az előző fajta nagyon lepuszította mindig. Vérkép, súlyvesztés stb.
A műtét várat magára. Amúgy minden tanácsot nagyon jó szívvel vesz, és igykeszik a sortstársak tapasztalatait és tanácsait megfogadni.
A nagy baj, hogy Apu eléggé lepukkant a betegség hírére, habár Ő látja el Anyut, de ő eléggé morgós, amolyan károgós típus. Igen kevés a nevetés a házban, mi meg nem tudunk folyton ott lenni.
Igyekszem a lelket tartani bennük, de nem könnyű......
Szívből remélem, hogy Neked nem lesz már gondod!!!
Ölellek: ESzter
Kedves Manyi!
Megnéztem a honlapodat. Nagyon megfogott. Gratulálok és minden tiszteletem a Tiéd! Remélem sok embernek tudsz segíteni (akár itt is), akiknek a feléd sugárzott szeretete további gyógyulást hoz.
Írtam neked levelet is.
Puszi: Ildi
Én is csak csatlakozom az előttem szólókhoz, nagyon sok erőt, kitartást és jó egészséget kívánok Neked! Ritka az ilyen ember aki ilyen jókedéllyel viseli az élet megpróbáltatásait!
Puszillak!
Brigi
Szia!
Csak úgy sugárzik az életkedv, életerő a hozzászólásodból. No meg a képekből is. Ugyan én sem vagyok érintett ebben a témában, de azért szeretnék neked sok sikert kívánni, remélem hogy tényleg sikerül sokaknak vigaszt nyújtani.
Üdv
Kedves Manyi!
Szerencsere nem vagyok erintett, csak gratulalni akartam a kezdemenyezeshez, meg az eletkedvedhez, erodhoz. Nagyon tisztelem, hogy beszelni tudsz es akarsz ezekrol a dolgokrol, es remelem, hogy segiteni tudsz majd sokaknak.
Minden jot, es egy nagy olelest kuldok!
Szia!
Bar en nem vagyok erintett, de megneztem a kepeidet es szeretnem, hogy tudd, hogy nekem nagyon szimpi, hogy ilyen sokat mosolyogsz es jokedelyu vagy!!!
sK8