Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
Nálam ez úgyanígy zajlott! Jelenlegi szerelmemmel már két éve is sms-ztünk, és már akkor is tudtuk nem vagyunk közömbösek egymásnak, de akkor nem jutottunk tovább! Egyik napról a másikra befejeztük! Talán akkor még az én kapcsolatom is stabilabb volt, és még tudtam magamnak parancsolni! Most mikor úgy két hónapja feltűnt, már mindketten tudtuk végünk! Nem tudok neked igazán tanácsot adni, azt sem tudom mennyire komoly a kapcsolatod a pároddal! Mi most értünk egy építkezés végére, és a beköltözés előtt állunk! Az ész és a szív úgyis mást diktál! Én is tudtam hogy nem lenne szabad, de hiába!
Most még elolvastam néhány hozzászólást és azt tartom furcsának hogy szinte mindenki 24 éves, én is! Azért ne hidd hogy én olyan reálisan látom a helyzetet! A hétvégék szörnyűek mert még beszélni sem tudok kedvesemmel, mert Ő persze nős! A házassága romokban, de ez már évek óta így van, úgyhogy emiatt nincs lelkiismeretfurdalásom!
Azért neked nagyon rossz lehet hogy a férfi akit szeretsz, megbízhatatlan! Ezért nagyon sajnállak! Szerintem ha az lenne már mellete döntöttél volna! A helyedben én elmondanám neki azt, hogy nem tudsz benne megbízni, hogy nem érzed magad biztonságban mellette! Talán akkor másképp állna a dolgokhoz, ha tudná az okát miért vacilálsz! Tudom a férjed a másik kemény dolog, s azt is tudom hogy ez a nehezebb! Mert tudod hogy nem éredemli meg! Az én párom nemrég napokon át emlegette a "másik barátnőjét" és olyan jó volt, bár tudtam hogy nincs, mégis jobban éreztem úgy magam! Már nem mondja! Egyre többet akar velem lenni, egyre többet kérdezi mikor hol vagyok!
nem olvastam nagyon az előzményeket a témával kapcsolatban, de az utolsó hozzászólás megragadott-én is hasonló problémával küzdök. . van barátom, már évek óta, amolyan első szerelem, de a kapcsolat már kihűlt. Most már egy ideje külön vagyunk-szünetet tartunk, nem szakítottunk- amit én kezdeményeztem, mert már másról ábrándoztam. . annyira vágyom én is olyasmi élményre mint lalaUaie. . olyan fiatal vagyok még ahhoz, hogy békés, de igazi szenvedélynélküli kapcsolatom legyen. . vagy csak elrontottak a bugyuta ameriai romantikus filmek?! Ha csak virtuálisan is, de szeretnék ismerkedni, beszélgetni-de hol??
Én nem tudom mi lenne, de én is ettől félek. Volt egy álmom, ami pontosan erről szólt. Együtt voltam a másik fiúval, akit álmomban is szerelemmel szerettem, és közben belémhasított, hogy mennyire hiányzik a férjem és nélküle sem lehetek boldog. Persze ezt ébren is érzem, de ez talán egy egyértelmű jel volt.
A másik ami meglepően közös majdnem minden történetben, hogy a jelenlegi pár, férj stb. mindig csupa jó tulajdonsággal rendelkezik, a másik férfi mellett viszont sokan úgy érzik nem kapnák meg azt a biztonságot, szeretetet. . . mint a párjuk mellett. Jó volt olvasni a leveleket, mert azt hittem ez csak az én esetemben van így. Talán ez a különbség segít a döntésben és jó lecke arra, hogy meglássuk a párunk értékeit és észrevegyük, milyen szerencsések is vagyunk mellette.
Ugyanakkor ettől még szerelmesek vagyunk a másik férfiba, ugyanis a szerelem nem függ a másik érdemeitől. Sőt talán jobban akarjuk a rosszat mint
a jót. Ez a "tudom a jót és teszem a rosszat " esete.
A hozzászólásaitokból az derül ki, hogy aki egyszer ebbe a dologba belekóstolt, azzal újra megtörténik. Féljek egész életemben, hogy vajon most kibe leszek szerelmes? Nem hiszem, hogy ez lenne az élet. De akkor mit tegyek?
Viszont ez minden kapcsolatban bekövetkezik előbb vagy utóbb, és nem léphetünk le folyton! Legalább mi nők érzelmi alapon csalunk, nem pedig mert épp megkívánunk valakit! Sőt sokszor még akkor sem ha fülig szerelmesek vagyunk, mert félünk a lebukástól, a lelkiismeretünktől, és attól hogy utána is a szemébe kell néznünk annak akit szeretünk! Ebben a kapcsolatomban még nem tettem meg, de egy régiben már igen, és kiderült. Szörnyű volt látni a másik szenvedését, látni mennyire megalázottnak érzi magát! Szörnyű volt rájönni hogy mégis őt szertem, de elszúrtam! Akkor megfogadtam soha többet! Azóta el telt több mint öt év, és tessék! Soha senki ne ítélkezzék mások fölött, mert tényleg bárkivel megeshet, hogy egyik napról a másikra beleszeret valakibe!
Nem tudom, miért gondolod, hogy csaló vagyok. Nem, én nem léptem félre! Beleszerettem valakibe, de félrelépés nem történt.
De vajon ez a fontos? Vagy inkább az, hogy miért szeret bele az ember másba, ha van egy férje? Szerintem ez utóbbi.
Nos, nem mentegetőzésképpen, de én is beszéltem a problémákról a férjemmel, de bár mindent megígért, végül nem változott semmi. Azután megint szóltam, újabb ígéret, megint semmi, max. időleges javulás. Ezek olyan apróságok, amik egyenként talán semmiségnek tűnhetnek, de ha összerakod őket, akkor szép lassan kiölik az emberből a szerelmet.
Nincs miről szóljon a házasságom? De igen, van. A gyerekekről, akik harmonikus légkörben nevelkednek.
Ne legyél olyan szigorú, Lújza, hisz nem ismered a részleteket.
Én 5 év együttjárás után 1 éve mentem férjhez. Életem nagy szerelme nem a férjem, Ő 14 éves korom óta jelen van az életemben, de távol kerültünk egymástól és az azóta eltelt tíz évben csak telefonon hívott fel néha. Ekkor mindig megerősített, hogy bármikor szeretném, feleségül venne. Ezt hittem is meg nem is, mert már régen sem tartozott a "jófiúk" közé, sok kapcsolata volt, amíg 21 évesen teherbe ejtett egy lányt és feleségül vette. . . 14 évesen még nem történt köztünk semmi komoly, csak megtapasztaltam milyen az, amikor rajonganak valakiért, és milyen érzés a nagyon szeretni valakit.
Aztán legközelebb az esküvőm előtt jelentkezett 2 nappal. Esküvő után a férjemmel abba a városba költöztünk, amiben Ő is lakott, a férjem munkája miatt és ekkor indult el a lavina. Találkozni akart velem és én is látni akartam Őt, mi lett vele 10 év után. Aztán a nagy, beteljesületlen szerelem beteljesítette magát.
Ő továbbra is feleségül akart venni, sőt gyermeket akart tőlem. Én viszont szerettem a férjrmet és nem tudtam ilyen gyorsan dönteni. Ideális férj, akivel minden téren egy hullámhosszon vagyunk, ő is nagyon szeret és megtesz értem mindent, olyan ember, akivel le tudnék élni egy életet. (ha nem lenne ez a kínzó szerelem. ) A másik férfi nem ilyen, ez lassan ki is derült, mellette nem érezném magam biztonságban, észrevettem hogy hazudik és megbízhatatlan. Ugyanakkor, mindezek ellenére nem bírom Őt nem szeretni, és szenvedek a hiányától. Viszont Ő fél évig bírta így, addig küzdött és jó volt minden köztünk, aztán rájött, hogy valószínűleg nem fogom elhagyni a férjem. Azóta elég viharossá vált a kapcsolatunk. Próbáltuk egymást elengedni, mert úgy gondoltuk, ez a tisztességes, de nem megy. Ha én nem keresem, ő hív és kezdődik minden előről. Szeretjük egymást.
Én viszont nem merek belevágni legálisan ebbe az új kapcsolatba, ismerve Őt, lesznek nőügyei, a szerelem természete szerint múlandó, stb. . és én hamar sírni fogok a drága jó férjem után.
A helyzet az én fejemből nézve megoldhatatlan, mert annyira szeretem Őt hogy belepusztulok, az eszem meg folyamatosan NEMet mond, mert látja mi a helyes választás, a férjem.
Lehet, hogy sokan elítéltek, hogy miért csinálom ezt a férjem háta mögött, de az élet nem fekete és fehér. Kívánom mindenkinek, hogy egyszer éljen át hasonlót, akkor talán nem élt hiába.
Úgy látom, itt főleg tipikus női álláspontok vannak a témával kapcsolatban - félrelépés érzelmi oldalról megközelítve. De sajna a világ attól gömbölyű, hogy a férfiak ezt egészen más oldalról közelítik meg. Sőt, ideológiát is gyártanak hozzá. "Aki igazán pasi, minden nőt meg akar dugni" hallottam a héten egy 15 éve boldog házasságban élő pasi szájából.
Tényleg olyan nagy cucc ez a megcsalás téma?
"Nincs olyan házasság, amiben legalább az egyik fél ne lépett volna félre", mondta egy sokat tapasztalt barátnőm. Akkor lehet, hogy nem is magán a tényen, hanem a módján áll, vagy bukik a dolog.
Van a baráti körünkben egy fiú, aki teljesen levett a lábamról. Az egész 4 éve kezdődött. Együtt voltunk szórakozni, a barátom nélkül. Ő akkor nem tudott velünk jönni. Azon az éjszakán teljesen egymásba gabalyodtunk. . . Szenvedélyes csókolózáson kívül más nem történt, szerencsére. Én azt az estét teljesen az alkohol számlájára írom, mert józanul soha nem tettem volna ilyet, bár tudom ez nem mentség. A legfurcsább az egészben, hogy a mai napig vibrál körülöttünk a levegő. Nem állítom, hogy szerelmes vagyok/voltam belé, de azért igencsak zakatol a szívem, ha találkozok vele. Mostanában próbálom kerülni őt, mert a párom észrevette, hogy valami furcsa velünk kapcsolatban. Remélem soha nem derül erre fény, mert nem szeretném emiatt elveszíteni azt aki a legfontosabb a számomra!
Érdekes mások tapasztalatait olvasni ezzel kapcsolatban. . . Azt hiszem, nem ítélkezhetünk senki felett, az érzelmek gyakran felülkerkednek a józan észen.
Én a párommal már hét éve vagyunk együtt, és mondhatom, máig nagyon, nagyon szretjük egymást!
Ő a társam, barátom, szretőm, mindenem. És most jön a DE. . . De kb. két évvel ezelőtt az egyik kollégám a munkahelyemen udvarolni kezdett. Addig nagyom jó barátok voltun, de ketdett ez a kapcsolat megváltozni. Először csak az ő részéről. Egy év lapátolás után már én sem tudtam közönbös maradni. Rengeteg álmatlan éjszakám volt miatta, mert nem értettem, ha a párom szeretem, hogyan gondolhatok más pasira is ÚGY. Ez mellett borzasztó lelkiismeret furdalás is gyötört. Nem tudom, végül miért nem csaltam meg a kedvesem, pedig számtalan alkalmam lett volna rá. Egy csók, más nem történt kettőnk közt. Ma már nagyon örülök, hogy hűséges tudtam maradni. Nem tudom, mit változtatott volna , ha lefekszem a kolégámmal!!???
Azt tudom, hogy már nem rándul össze a gyomrom, ha meglátom, csak egy kis szomorúság fog el. . .
A vőlegényemmel pedig boldogok vagyunk, és tervezzük a kisbabánk. Azt hiszem, ez akkor is így lenne, ha kicsivel túlléptem volna azt a bizonyos határt. Vagy nem???
1. ) Boldog lehet, aki tudja milyen az a szerelem ami min. 10 cm-el "emel" a föld fölé. Csak azt kívánom nekik, hogy sokáig tartson ez az érzés.
2. ) Aki még nem tapasztalta, az pedig, ne itéljen, hogy őt se itéljék majd. Mert ne mond azt, hogy "én soha", mert egy pillanat műve és a szerelem beköltözik szívedbe, lelkedbe.
3. ) Természetesen véleménye mindenkinek lehet, de csak óvatosan mert könnyen szembe kerülhet bárki önmagával.
Hasonló cipőben járok, csak még az elején.
(még nem szántam rá magam)
Frufru! Te tudod miről írtál? Semmiféle kaka nincs itt! Két őszinte és tiszta ember szeretetteljes kapcsolatáról van szó! Sajnálom, hogy nem érted amit írtam!