Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vers HAJNALHOZ
Torolt_felhasznalo_217675
Létrehozva: 2003. május 5. 11:14
wander - HAJNAL
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Rámtört a sötétség,
majd megláttam a fényt.
HAJNAL hozta el
az éltető reményt!
De elment Ő, elhagyott,
nem jő több fénysugár.
Ó jöjj vissza HAJNAL!
Lelkem úgy visszavár!
Radnóti Miklós - HAJNAL
Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.
A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.
Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,
nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!
Radnóti Miklós - KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
J. R. Becher
FELEDNI GYAKRAN…
Feledni gyakran szeretnélek én,
s mintha bosszut állna feledni-vágyam,
dalomba törsz, s álmomban állsz elém,
s mintha máris megszólalnál te lágyan.
Kit tréfából sem árultam el én,
itt voltál mindig, ha letörten álltam,
erőd lehelted rám a bágyadásban,
s elhagytalak, ha erő szállt belém. –
Megnyugtató, hogy itt vagy és maradsz.
Nem lankadsz el bennem, nyugton se hagysz,
belém költöztél lelkiismeretnek.
Elváltunk, de elválaszthat- e ez?!
Minden tettem néven téged nevez,
nélküled élve nem nélkülözhetlek.
Garai Gábor ford.
Imrédi Géza
DONÁT ÚTI ORGONÁK
A Donát úton nyílnak már az orgonák,
a május újra száz csodát igér.
De jó is lenne álmodozva várni rád,
és el nem válni többé semmiért.
Kacagva bátran jönnél felém a napsugárban,
mint akkor régen, a nagy szerelmünk idején.
A május illatát csak nékünk ontaná
a Donát úti nyíló orgonák.
Mit ér a május, mit ér a nyár, mit ér a csillagos ég?
Ha nincsen senki, aki vár, kinek a szíve a tiéd.
Bocsásd meg, kedves, ma énnekem, hogy újra jelentkezem,
láttam az első orgonát, oly nagyon fáj a szívem.
A Donát úton nyílnak már az orgonák,
a május újra száz csodát igér.
De jó is lenne álmodozva várni rád,
és el nem válni többé semmiért.
Kacagva bátran, jönnél felém a napsugárban,
mint akkor régen a nagy szerelmünk idején.
A május illatát csak nékünk ontaná,
a Donát úti nyíló orgonák.
A Donát úti nyíló orgonák.
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal, s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el, és kétség borong
nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj;
de ne feledd, hogy némán is szeress...
(fordította: Babits Mihály)
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
(fordította: Szabó Lőrinc)
Hajnal Anna
BIZALOM
Biztos bizalom és szorongás
váltják fel egymást hű szívemben:
engem te százszor megpróbálhatsz,
élet, megbízhatsz gyermekedben.
Szeretlek én! Zúgó platánok
fejük csóválják nagy egedben,
éji felhőid vonulása
itt tükröződik hű szívemben.
Ezer év múlva, mint ma éjjel,
vad tücskök zengnek szerelemben,
s én szólok hozzád a világba-
szóródott porban, hű szívemben.
P.Pálffy Julianna
FELHŐSZÍVEK
...valahol, messze-régen,
hófehér felhők formáltak szíveket,
- felleg nem boríthatta el a kék eget -
ők ketten összeolvadtak egy kis időre,
s amikor elváltak, már nem hasonlítottak
arra a két, kis hófehértajték szívfelhőre.
Ne keresd őket, már messze járnak,
távoli csücskén, valahol e világnak,
ott, ahol nem tudja, nem látja senki,
a kis hófehér szívekből, mennyi-mennyi
könny tud lenni.
She
Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát.
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép.
Ő egy újabb álom tükre tán,
A bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám,
S köröttem minden oly sötét.
Ő jelenti mindazt, ami jó,
Miatta születik a szó.
Örökös boldogság,
Hogy itt van énvelem.
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra nincsen több mint a világ,
A mindenem.
Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én
Őt soha már.
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.
Bárhol is legyen,
Szívem rátalál.
Ő a fény a dombok oldalán,
Az élet legszebb titka tán.
Az erős, kézzel írott szó
A pont után.
Ő szívembe lopta mosolyát,
S én lesem, várom a szavát.
Nélküle üres a jövő,
Számomra nincs más, csak ő.
ROTTEM LONGLEY
JÓL SZERETNI NEHÉZ..................
Egy kit szeretni kell, akkor is, ha eltaszít
Egy ki csókjával éget, s szemével elvakít
Egy kinek szomorú sóhaja pezsdíti véred
Egy ki örökké hűséges lesz hozzád, ha kéred
Ő az, akit szolgálsz, hogy később ura lehess
Őt veted meg minden bűnéért magad helyett
Benne bújhatsz el a kínzó világ elől
Életedben csak egy olyat találsz, mint Ő
Vigyázz hát kivel kötöd össze sorsodat
Ha a hazugság fojtogatja torkodat
Rájössz majd miről szól az egész
Tudni fogod: Jól szeretni nehéz…
KOMÁROMI JÁNOS
A NEVEDDEL
...a neveddel alszom el
amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el
üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el
havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el
zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el
csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el
az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el
hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el
Szekeres Adrienn : Engedd hát!
Hidd el, mit a szívünk csak remélt
Hidd el, s velem álmodni ne félj
Mondd el, mondd mit érzel,
S ha a szó majd elapad.
Úgyis minden rezdülésed
Mint a szél simogat.
Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!
Engedd hát közelebb a szíved,
Engedd, hogy halljak minden szívdobbanást.
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk továáább
Így jó, értünk kelt fel ma a nap
Így szép, lelkünk rab s mégis szabad
Nem várt béke száll majd vállunkra tudom.
S hogy mire vágyom igazán most, csakis azt... akarom.
Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!
Engedd hát közelebb a szíved,
Engedd, hogy halljak minden szívdobbanást.
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk tovább...
Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!
Engedd hát közelebb a szíved,
Engedd, hogy halljak minden szívdobbanást.
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk továább
Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!
Engedd hát közelebb a szíved,
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk tovább
Engedd hát közelebb a szíved
PETŐFI SÁNDOR
MINEK NEVEZZELEK?Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák elôször...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcsô vánkosánál -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának,
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ô régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lekünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn elôlem a világ,
Eltűn elôlem az idô,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság -
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égbe-rontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerôbb reményimet
Megszégyenítô ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli,
De egy világnál többet érô kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
Pest, 1848. (január)
Simon Roland: Szerelem
egymás mellett ül a csend és a magány
miről beszélnek még nem tudom, talány
a fény átlépi az üveget, tudom, helyet foglalnál
sajnos a reménynek már nem jut hely az asztalnál
nincs erőm, nincs kedvem másra gondolni
csak a szép emlékeknek hódolni
két ösvény, mindegyik másfelé kanyarog
az egyik erre, a másik arra andalog
kíváncsi a sápadt hold, hol van a párod
mikor jön és mióta várod
oh szív, hiába állsz folyton lesben
te és én, kéz a kézben, de csak a versben
Dés László : Akarsz-e
Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.
Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét.
Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét...
KOMÁROMI JÁNOS
EMLÉKEK LESZNEK
Elenyésznek a szavak,
kisimúl a jelen szövete.
Csak egy apró rezgés marad
mint a múlt üzenete.
Vibrál még benned
az elszállt érzelem,
nem tudod mi volt
öröm vagy félelem.
Elmúlt percek fénye
majd emlék lesz csupán.
Elmerengsz a régi
lángok parazsán.
Mosoly ül a szádon
vagy könnyes a szemed?
Az emlék a tiéd,
ilyen volt az életed!
Dés László : Akarsz-e
Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.
Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét.
Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét...
Valla Attila : Csak játssz!
Láthatsz egy rút nap ősz fényű alkonyánCsodát-, nézz, láss!
Járhatsz a mélyben,csúf, rossz erők nyomán-,
Még élsz, még jársz!
Van visszaút,csak légy erős!
Mert készül ellened mindenféle "hős"...
Holnapokba vágysz,
Tegnapokba szállsz,
Színeket a mában nem találsz.
Jobb napokra vársz,
Rossz sarokban állsz,
De nyerheted a játékot: csak játssz!
Csak játssz!
Állhatsz a ködben,vívhatsz ezer csatát-,
Bár félsz, még állsz!
Várhatsz a csöndben,eltűrve más dalát-,
Még élsz, még vársz!
Van még remény, ha lángod ég-,
Mert túl kell élned mindent az álmodért!
"Még vár a nagy találkozás.
Vár egy szép összetartozás.
Egy arc, mit csukott szemmel láthattál.
S tudtad jól hogy rátalálsz.
És még vár a nagy találkozás.
Vár egy új rácsodálkozás.
Hát miért gúnyolódnak néha
táguló csendjeik, hogy nem is létezik.
Oh! Sok-sok éven át
visszavársz egy sülyedő csodát.
Hát mond, miért sodornak partra
szétszakadt álmokat az éjszakák"
/Presser:Nagy találkozás-részlet/
Valla Attila : Tűztánc
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángjátTáncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncolj, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!
Vén völgy mélyén halvány fény,
Hajnali tűz kél nem várt rém,
Átkel a hídon a folyónál,
Átfut az erdőn, bosszút áll.
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncolj, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!
Ártó tündér varázsol,
Olvad az élet a dalától,
Vérvörös fényt szór magából,
Tűzszívű szolgát halálból
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!
Ha szereted a szép verseket teszek fel máskor is ..............
,
ha benézel ide vagy prívibe küldök.
Ki a kedvenc költőd?
Köszönöm.
Én is küldök neked...................................
helyette!!!!!!!!? ??????????
Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi...
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts,
mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy
jobb falatért
Eladják magokat.
"Koldúsbot és függetlenség!"
Ez légyen jelszavad.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Eros, bátor, szilárd,
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
"Tudod mi a bánat?
Várni valakit, ki nem jön többé vissza,
Eljönni onnan, ahol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket fogadni, mik szemedbe égnek,
Kergetni egy álmot, s azt soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Szavakat őrízni, mik lelkedre hullanak,
Remegő ajakkal idézni a múltat.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívszorongva várni, nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni,
Mással látni őt és utánna fordulni.
Kacagni boldogan hazúg lemondással,
Hazamenni sírva, könnyes zokogással,
Otthon átsírni hosszú éjszakát,
S imátkozni, hogy ő sose tudja meg:
Mi is az a bánat."
(H. Heine)
FÉLHOMÁLYBAN
I.
Ott ültünk némán, édes félhomályban,
Te elmerengve s égő vágyban én.
Álmod hová szállt s kié volt a vágyam,
Titok maradt az, szívünk rejtekén.
Talán a mult viharzott át előtted
S előttem halkan tűnt fel a jelen. . .
. . . Neked talán már bántó, kínos álom
S nekem már kínos vágy a szerelem. . .
Hidd el, mi csupán csaljuk a világot,
Arcunkon is hazug az ifjuság,
Én nem török le illatos virágot
S neked sem kell már soha mirtusz-ág.
Én az álmod szeretném visszahozni,
Te tán szivembe vágyat oltanál -
Küzdünk egymásért hasztalan, hiába:
Köztünk a multnak tiltó romja áll!. . .