Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Zavar a párom exe
Létrehozva: 2006. augusztus 30. 17:15
Sziasztok!
Szerintem nem vagyok egyedül, de lassan már megbolondulok a pasim ex nőjétől.
Nincs konkrétan jelen az életünkben, de a pasim barátjának tartja. Felmegy hozzá, elviszi vásárolni, segít neki. Ezt is elfogadnám, csakhát olyan vagyok, hogy szeretek ott lenni...hogy lássam mi a helyzet. S ex nő nem akar találkozni velem, engem nem akar beengedni az életébe, ki vagyok tiltva, s nem látom mi folyik ott.
Én meg eszem a kefét, pedig a pasim - mivel tudja hogy zavar - próbálja kulturáltan intézni a dolgait. Egyet kértem: mindig tudjak róla, ha találkozik vele. ezzel meg is lennénk, mégsem tudom elviselni. ááááááá...segítség!!!
Ez nekem magas, már megbocsáss.
Mennem kell, sziasztok!
jók, ezek igen jó megfogalmazások...ne legyenek privát barátságai. ezért jó veletek dumálni...mert eszközöket kapok a kis érvtáramba
amit eddig nem tudtam megfogalmazni, ti most csaknem kimondjátok helyettem!
beszéltem erről a párommal, igen. ennek köszönhetőek azok a változások, hogy mindig szól, ha vele találkozik. tévesen az én "minihisztijeimből" azt a következtetést vonta le, hogy az nem jó, ha mi exxel találkozunk.
hogy miért nem akar találkozni velem? ezt is elmondta a párom: mert az exxe még exnek tartja őt...vagyis nem tudja elfogadni, hogy új nő lépett az ő életébe, más képe van a páromról, ezt nem tudja magának beadagolni. jó adag féltékenység is lehet benne, hiszen ahogy az előbb írtam, most én vettem át sokmindenben a "helyét", bár az nem az ő helye volt. ő tiszteletben tartja ezt - ami akár becsülendő tulajdonság is lenne, ha én meg nem másképp látnám.
de délután óta körvonalazódott bennem, hogy igenis ki kell állni magamért, és találkoznom kell vele. még nem tudom, hogy adagolom be
. de muszáj lesz...eddig én is tiszteletben tartottam azt, hogy ő nem akar találkozni velem. de ahogy helyesen mondod, egy kapcsolatban nem lehetnek privát barátságok. nekem is voltak (barátnőm nem kedvelte őt) de azok véget is értek villámgyorsan. csak én meg nem szeretek "rossz" lenni, aki azt mondja, akkor dönts! (lehet, csak félek, hogy nem mellettem döntene...bár inkább csak arról van szó, hogy nem érti a párom, miért fontos ez nekem)
jah korábban írtam, nincsen apuka a láthatáron, valahol a világban van, itt-ott.
a kapcsolat szorossága pedig évekre datálódik, hogy miután szakítottak, utána kb. 1 évig, míg én nem léptem képbe, ők szoros barátságban voltak. napi kapcsolat, együtt nyaralás - nő elfoglalva pasijával, aki hol kidobta, hol visszajött (így csúszott be baba is), pasim meg elfoglalva plátói szerelmével, akiről beszélhetett exnővel...az bezzeg nem zavarta, mert nem realizálódott sosem (sőőőt, ők jóban voltak). szóval egy igen szoros, egymásrautaltsági kapcsolat volt...miután jöttem én, ugye a fölös időket már én töltöttem ki, nem ex, mert velem csinált mindent, amit eddig vele.
változott a kapcsolatuk, csak emberem nem döbbent rá, hogy ez ami köztük volt, tulképp nem "igazi" barátság, hanem egy kétéves kapcsolat levezetése volt...amolyan legalább nem unatkozom dolog.
egyébként meg ezzel vígasztalgatom magam, hogy őt nem szerethette annyira mint engem, barátaitól, ismerőseitől hallom, hogy mennyire megváltozott mellettem, velem mennyire kedves és ragaszkodó...nem ilyen volt. végülis boldog vagyok
igen...ez az, hogy a pasikat szembesíteni kell, milyen az, ha velük csinálják ugyanezt! na de "ez"???
ő egyáltalán nem féltékeny...ami bevallom nekem - előéletem alapján - még furi is volt. merthogy eddigi párjaimnál valahogy az a téves dolog rögzült, hogy a féltékenység a szerelem jele. de ugye mindannyian tudjuk, hogy nem így van?
ő megbízik bennem, én meg nem csinálok olyat, ami zavarna. nekem is van olyan barátom, akiről párom is tudja, hogy valószínűleg többet érez irántam, mint én iránta...de nem zavarja. őt az érdekli, én szeretem-e őt. és ameddig ebben biztos, addig nincs is semmivel gondja.
fura egy emberem van nekem. néhány dolgot talán át kéne vennem tőle mentalitásban asszem.
Van férje a nőcinek?
Oké, hogy baba, meg nem volt kocsi, blabla...mindenre van szöveg...de nem is ezen akadtam ki. Hanem azon, hogy miért ilyen szoros még a kapcsolat köztük. Nekem ez nagyon nem tetszene, szerintem nem is természetes...de ezek szerint mégis az...
Na de Te ismered.
de mondjuk lehet, hogy én kommunikálom úgy a dolgokat, hogy féltékenység fel se merülhessen benne (igaziból nem is az a fajta)
én ugyanis megszoktam, eddigi pasijaimnál, hogy aranykalicba voltam zárva, gigamega féltékenyek, robbanékonyak voltak...s rászoktam, hogy minden barátot, exet, stb. úgy kellett bemutatnom/beszélnem róla, hogy a gyanú legkisebb árnyéka se vetülhessen ránk. mondjuk nem is vetülhetett. nem vagyok az a megcsalós fajta...pasi se az...ezért akarom megtartani...meg persze azért, mert szeretem
Felmegy hozzá? Elviszi vásárolni?
Ez nekem sok lenne.
Én se utálom az exeimet, de nem mennék fel hozzájuk. Minek?? Az túl intim. Ha találkozni akarok vmelyikkel, nyilvános helyen összefutunk. Megvan a saját életünk. Ha vele akarnék lenni, vele járnék, nem pedig az exem lenne, akihez felmászkálok. Lakásra?!...jesszus.
Nekem ez fura.
jahajj...hiszen ha csak ezzel lenne gond! pasi ilyen szempontból oké. közölte is, hogy csak akkor találkozik exxel, ha nincs programunk. ez rendben.
másik taktikát próbáltam bevallom (shame on me)...nem zavarjaaaaa
aludtam fiúbarátnál - értem jött reggel. voltam exnél - behívtuk, összehaverkodott vele, kedveli. hát normális ez mond? 
A párodnak is természetesnek kellene vennie azt, hogy most már barátnője van, és nem tehet mindig egyel hátrébb, amikor kisasszonykának valami nyűgje van. Szép a barátság, és nem is kell elhanyagolnia, de az exnek is úgy kellene állnia a dologhoz. Egyébként neked nincs fiú barátod? Megpróbálhatnád, hogy eljárogattok ide-oda, persze a párod nélkül. Egyik este bepakolnál a táskába, pizsama, fogkefe, fogkrém, stb..., és közölnéd, hogy átmész Gézához, mert együtt nézitek meg a meccset.
Pizsama buli is lesz... Kíváncsi lennék, mit szólna hozzá...
egy magánkopót mondjuk hatalmas szürke ballonkabátban, feltűnésmentesen kattogtathatná a gépét
de segíteni nem kell jóóóó?
én oldom meg, én verekszem, a konc az enyém! 
tessék, máris úgy beszélek - nektek köszönhetően - mint vmi vérbeli bunyós (Pityu - mondjuk)
jah...hát akkor kilépett...az klafa.
az enyémből nem fog, mert nem egy barátkozós típus, nincs is neki sok pasimon kívül...de egy idő után majd ő is észreveszi, hogy akkor itt az emberrel van baj.
vérforralóak vagytok!!!
eddig ez az egy megoldás meg se fordult a fejemben, de lassan már kezdek kedvet kapni hozzá (húúú és hármas alliteráció
wow
na jó, azért neeeem!
a tanácsok alapján is ezen vagyok. csak eddig tiszteletben tartottam azt, hogy "Ő" nem akar engem látni - mindannyian tudjuk már mi okból.
"én" meg épp ezért elkeseredett, s topikindító, mert ha látnám, mi zajlik, nem kéne semmitől se tartanom. páromban megbízom, vkinek már írtam, hogy itt arról van szó, hogy neki is lehetnek gyenge pillanatai (épp összeveszünk vmin, vagy bármi) amikor a mérgezett nyilak könnyebben találhatnak célba.
s épp ezért fogom most már kezdeményezni ezt a találkozást: leginkább, hogy párom tisztába jöjjön, ki is a gonosz itt (ha meg nincs gonosz, hát annál jobb)