Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf-iskola
Torolt_felhasznalo_342040
Létrehozva: 2003. Április 28. 22:00
Szeptemberben Waldorf-iskola indul Pilisszentlászlón, Szentendrétől 4 km-re. Várunk mindenkit, aki gyerekének jó (hangulatú) iskolát, egyéni bánásmódot, rátermett tanárokat szeretne. 1-2-3-4. osztályba lehet jelentkezni. Ezúttal várom a hozzászólásokat olyanoktól is, akiknek van már tapasztalata a Waldorf-iskolákkal kapcsolatban, jó-rossz egyaránt. Minden segítséget köszönettel fogadunk!
Úgy nagy általánosságban, mert kivételek vannak, sajnos ez a tendencia már az óvodában megkezdődik, ahol lassan azt a célt tűzik ki, hogy az elsős tananyagot megtanítsák. Nem egy helyről hallottam, hogy van ahol kimondva, van ahol kimondatlanul, az általános iskolák az várják, hogy a gyerek már tudjon olvasni, mire odakerül. Én kb. 35 éve voltam elsős, és még nagyon élénken élnek bennem az olvasás tanulás gyötrelmei, amit egy kis apai korrepetálás tovább fokozott. Én ettől a teljesen felesleges kínlódástól meg akartam óvni a fiamat. Nem akartam azt, hogy együtt sírjunk az olvasókönyv felett. (Ez sem egy légből kapott példa) Ahogy Vekerdy Tamás sokszor és sok helyen leírta, az írást és olvasást kényelmesen, nem kapkodva kellene tanítani. Egy remek példa Tőle: Tegyük fel, hogy autót vezetni (ami szintén egy összetett tevékenység, aminek készséggé kell válnia) kb. 20-30 óra alatt lehet megtanulni. Meg lehetne azt is tenni, hogy egy hét alatt lezavarjuk, de senki sem gondolhatja komolyan, hogy ez ugyanolyan hatásfokú, mint ha 1 hónap alatt gyakorolunk ugyanannyit.
Majd minden iskola büszkén hirdeti, hogy náluk már decemberre olvasnak a gyerekek. Csak azt nem tudom, hogy akkor honnan kerül ki az a sok olvasni nem tudó félanalfabéta.
Mindenki természetesnek tartja, hogy az iskola, a tanulás, kemény, keserves munka, és lassan már senkinek eszébe sem jut, hogy ezt lehetne örömmel is csinálni, és ez nincs ellentétben az elmélyült, komoly munkával, SŐT.
Ja, és mesélték a nagyszüleid, hogy amikor jártak iskolába fizetniük kellett?!?! Kifizették az egyenruhájukat, a zoknit, a harisnyát, a nem tudom én micsodát.
És, a Waldorf nem csak a problémás gyerekeket gyűjti össze, hanem az a lényeg, hogy más tanulási módszereik vannak.
Philomena meg sir-ri. Mi is sirhattunk volna, ehelyett egymast tamogattuk, biztattuk. a 4 ev alatt kozel 40-50 tanarral lehetett kapcsolata es vagy 100-120 osztalytarssal. Azert a nagy szamok torvenye alapjan ez azert ketsegbeejto, hogy egy sem akadt, aki annyira erdekelte volna, hogy marad. Kenyelmesebb egy ujat keresni, havi 8-18. 000 Ft-ert, 36. 000Ft-os beiratkozasi dijert, amit termeszetesen a szulo all. Elgondolkodtato azert.
Egyébként ezt pontosan honnan idézted? Én is elolvasnám, hátha változik a felfogásom.
Egyébként biztos, hogy jól értelmezted a szöveget? A tananyag megtanulása HELYETT kellene ezekkel a dolgokkal foglalkozni?
Akkor folytassuk a topicot a kezdés szellemének megfelelően a Waldorf-iskolákról és azok pedagógiájáról szólva. Mellőzzük az útszéli kiszólásokat, már csak azért is, mert senkinek nem segítünk vele, míg saját magunkat bizony alaposan minősítjük. Fogadjuk el a mi kedves Philoménánkat, és lássuk be, MI nem fogjuk helyette megoldani az életét. De támogatásunk talán hozzásegíti őt ahhoz, hogy megoldást találjon az életére. Waldorffal vagy anélkül.
ezek szerint nem ez az első kérdés, amelyben nem egyezik teljesen az álláspontunk. Nem is baj, már kezdem megszokni:)))
Nyilván vannak bőven olyan fiatalok, akik "kiprovokálják" iskolai kudarcaikat. Nyilván súlyos okai vannak annak, hogy ilyenné váltak, de ez egy másik történet.
Én (lehet, azért, mert rendületlenül optimistán és eleve a jót feltételezőn nézek ezekre a fiatalokra); hajlamos vagyok inkább a gyereket megértőn állni a dolgokhoz. Hozzátartozik, hogy volt már, hogy csalódtam, mert túl optimistán álltam valakihez, de inkább így legyen, mint fordítva.
Rögtön adódik a kérdés: miért nem az iskolának, az intézménynek szavazok bizalmat. Tudod, a világnak azon a felén, ahol én és iskolás barátaim élnek, akadnak bizonyos nagyon súlyosan elvakult elveket valló tanintézetek, ahol egy csomó, folyamatos kudarcélményben dagonyázó gyerkőc akad. Nyilván lehet ez így a város /a világ másik csücskén is. Ha valaki ilyen helyen tanul/vagy TANÍT! különösen aktuális a megszoksz vagy megszöksz formula. Kinek mennyit bír a lelke vagy a gyomra.
sok sikert kívánok neked az életben. Az én jótanácsom, hogy nem kell mindig a jótanácsokra hallgatni :)))
Hidd el, van aki átérzi a problémád. Gyerekek között dolgozom, szinte minden nap hallok hasonló problémákat. A gyermek, a "ma született bárány" természeténél fogva nem változhatott ekkorát, sokkal inkább a társadalom, melybe született. Úgy gondolom, ha a jelen iskolarendszerben ennyire nehéz "jól" teljesíteni, hát elsősorban nem a gyerekben kell keresni a hibát. Én annak idején (kb. 20 évvel vagyok nálad idősebb) jeles tanuló voltam, nem szakadtam meg, olvashattam (nagyon sokat!), sportolhattam, zenélhettem mellette eleget. Az egyetem(ek)re is felvettek, el is végeztem többet, annak ellenére, hogy előtte nem bifláztam 12 éven át. Boldog iskoláskorom volt. Szerettem iskolás lenni. ezt kívánom másnak is.
---
Fel a fejjel. Én csupa nagyon értékes kicsi-nagy Waldorfost ismerek, 3-tól 18 évesig. Egyelőre az én fiam még nem az, de erősen elgondolkodtam rajta, mikor leendő óvodája kétoldalas "felvételi követelménnyel" várta őt beiratkozáskor, bizonyára nagyon jó szándékkal, de a Jóisten bocsássa meg nekik. Ha nem találtam volna egy fészekmeleg ovit máshol, inkább hordtam volna minden reggel a szomszéd kerületbe.
---
Kicsit hosszúra sikerült, de mindig elszomorodom azon, ha valakit ok nélkül bántanak. Főleg, ha éppen amúgy sincs jó időszakában.
Az a benyomásom, nem olvasod el a válaszaimat, vagy nem érted meg.
Az egymás mellett való elbeszélés és a mellébeszélés két teljesen különböző dolog.
Szerettem volna egy kicsit másképp láttatni veled a dolgokat, de te erre teljesen süket vagy. Reméltem, segítek valamit, ha mást nem is, de legalább észrevetetek veled dolgokat, de nem sikerült. Javaslom, olvasd el mégegyszer a hozzászólásaimat, nyitott szívvel és lélekkel, és gondolkozz el egy kicsit.
(És még egy megjegyzés: lehet, hogy a szövegértéssel jobban boldogulnál, ha inkább meséket olvastál volna. Sokat lehet tanulni belőlük, és egyáltalán nem szégyen mesét olvasni. )
Tehát kérlek, olvasd el mégegyszer a válaszaimat, és tényleg gondold végig.
Maminti
Nagyon sok együttérzés szorult belém, és nagyon sok jóindulat. Nem hiszem el, hogy te nem látod, hogy ez a kislány nem ismeri fel a saját korlátait és lehetőségeit.
Attól pedig, hogy nem azonos a véleményünk, nem biztos, hogy rosszat akarok neki, és hogy nincs bennem empátia, sőt! Gondolod, hogy akkor oldalakat írogattam volna neki?
Egyébként nem leszek tanár, de nem az empátia-dolog miatt.
Aztán: én nem mondtam, hogy semmirekellő, szerencsétlen stb. Csak kicsit zavar, hogy azt hiszi, hogy a Waldorf-iskola megoldja az élete gondjait. Pedig nem fog örökké iskolába járni.
Maminti