Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem hiszem, hogy már nincsenek magányosok, csak nem jönnek ide...
Milyen jó, hogy ma már senkisem magányos;mindenki boldog párkapcsolatban él...
Mindenki boldog, és megelégedett, hírből sem ismerik az őrületbe kergető egyedüllétet...
Szép Anyák Napját kívánok az édesanyáknak.
https://www.youtube.com/watch?v=fFwlAH_pvys
"...Kihalt, néma táj, rajta út se visz...."
Igen, sajnos ez nagyon igaz :(
Borzasztó, hogy hova jutottunk...
Orosz roulette
Rossz gondolatok óráján
Ma nem érzem benned a lángot.
Ma úgy fáj nekem minden szavad.
Szerelmes szívem egyre bántod,
—— És felettünk az idő szalad.
Kerget feléd az égő vágyam,
De ma nem biztató a hangod,
Nem boldogít, amit ma kaptam,
Mondd, ÉDES, magad mire tartod?...
Elfut felettünk már az Élet,
El se csókoltuk csókjainkat,
Boldogságunk rövidre méred,
Amíg szerelmünk dala ringat.
Azt mondod, hogy nem tudsz szeretni,
Csak egy kiszáradt fa vagy TE már,
El nem térít semmi, de semmi,
Rád a "Szarkofágod" mélye vár...
Hát nem érted, ÉDES, hogy úgy fáj,
Úgy fáj ez a keserű mondat,
Csókot nem ad az a drága száj,
A búba lelkem belezsibbad.
Éltet a szerelmem, Te Drága,
Nekem ezt el miért nem hiszed?
Testedet víg öröme várja,
Nem lágyul kőkemény szived?...
Pedig TUDOM, hogy szeretsz engem,
Az a "Gubanc" pezsdíti véred,
—— Lelkem dalát hiába zengem:
"Tiéd az életem, ha kéred!..."
"...Klárikát ne... Őt ne... Őt ne még..."
——— Magad vagy a szörnyű fagyhalál, ———
Neked az életem sem elég?...
Nálam jobbat lelked nem talál!...
Hiszen minden lángom érted ég;
Úgy vágyom utánad hogy ez fáj,
Üdvöm vagy nekem, vagy már a Vég,
Édenkert, vagy halál e táj!...
Nem bírom tovább a kínokat,
Megöl már a vágyam utánad,
A szívem hiába hívogat,
——— És én vagyok, aki kiszárad.
"Orosz roulette" - é lett az élet,
A töltött pisztoly dobja forog,
Halál jön?... Vagy a remény éled?...
—— Úgy van ez, mint a régi korok,
Csak egy durranás... és vége már...
Többé nem ég szerelmi lázban,
Örök éjtszaka nyugalma vár,
—— S halálos csend az "Azra - vár" - ban...
Klárikát várja a "szarkofág",
Tatjána hiába sír, zokog,
Éltem fáján halál férge rág,
——— És a fegyver dobja csak forog...
Egyre több a töltény a dobban,
Gúnyosan mosolyog a Halál,
Az élet utoljára lobban,
–———— Aztán csak a haldokló zihál...
Jobb a Halál, mint így az élet,
Odaát már nem fáj semmi sem.
A szerelem többé nem éget,
——— Elhamvadok szépen, csendesen.
Pedig szeretsz! Érzem, és TUDOM!
De magad ezt ki nem mondanád,
Ezzel indítva el bús uton,
Ugyanazon, amin ment anyád.
Nem kell ma már a méregpohár,
"Ólomfecske" hozza a véget,
És reám a sír nyugalma vár,
——— Élhetetlenné lett az Élet.
Ömlik szívemből a fájdalom,
Szerelmi láztól én elhamvadok,
Szerelmem néked én átadom,
——— Lehullnak az ölelő karok.
Csak egy durranás... és ennyi volt...
Tatjána hiába sír, zokog,
A Herceg halántékán a Colt:
————— És a fegyverdob többet nem forog...
020505/2132
Magány
Egy csendes, dallammal telt éjszakán
kis lakom árva ablakán
kopogott szelíden a magány.
Lelkem önfeledt könnyei örömből
eredtek, hisz kezdettől fogva, öröktől
ő jön, ha bennem összetör
Minden, s segít túllépni,
stílusa nem pórnépi,
s hogy mi a bajom? Nem kérdi!
Csak segít talpra állni,
mondhat, amit akar bárki,
ő élettől ered, nem Halál-fi.
Megnyugtat, éneket halkan dúdol,
Ha kell, akkor jön, újból és újból,
mikor elveszed a húrtól
Kezed, leteszed a lantot,
eltemeted az utolsó hantot,
s elhal az utolsó akkord,
Akkor ő veszi fel, játszik tovább,
helyetted, míg világ a világ,
ő a leghűségesebb barát!
Ha elhagyott már mindenki,
s nem tudsz senkit keresni,
ő jön, és segít. Ennyi
Az egész, mit neked nyújt,
mikor alólad az út kifut,
s eltépnéd az utolsó húrt. . .
Liquid de Tyran
ROZSDA
Vas, mit harmat, köd befú,
Addíg ázik künn, amíg
Rozsda marja. Így a bú
Szépséggé rozsdásodik.
Én tudom ezt, emberek:
A szívem rég megrepedt.
Mary Carolyn Davies
Fordította:
Kosztolányi Dezső
... Szép gondolatok?...
Ma mindenki csak rohan, semmire nincs ideje, hajszolja a minél több pénzt, és közben elfelejti, hogy lelke is van(volt)...
Az öreg csak teher, nyűg; halna már meg mielőbb, hogy hozzájusson a család az örökséghez... EZT LÁTOM: KÖZVETLEN KÖRNYEZETEMBEN IS!...
Érdekes: a kínaiaknál az elv az: az öreget csak akkor hagyjuk meghalni, ha már minden tudását átadta... Ott megbecsülik az élettapasztalatot, itt csak egy kolonc az öregember...
Csoda, ha egyre nagyobb az elmagányosodás?....
Igyekszünk rájuk találni.
Szia!
Szépek és találóak a versek amiket hoztál(hoztatok)!
Olyan könnyű dolog ok nélkül szeretni.
Olyan egyszerű, mint lélegzetet venni.
Annyit kell csak tenned, – szívedet kitárod,
s aki belép rajta, azt szívedbe zárod!
Olyan könnyű dolog hinni a csodában,
meglátni a célod a percek sorában,
egy ültő helyedben élvezni a szépet,
amit, ha megnyugszol, megmutat az élet.
Olyan könnyű dolog egymás után lépni,
pillanat virágát megfogni, letépni.
A perc örömeit megosztani mással,
s nem törődni többé fájó elmúlással.
Olyan könnyű dolog hinni önmagadban,
s meglátni a mérget, felgerjedt haragban.
lelassulni, mikor az idő úgy vágtat,
s látni, a félelem, már nem jön utánad.
Olyan könnyű dolog arcra mosolyt csalni,
belső feszültséged legyőzni, uralni.
Hagyni szép lelkedet fényben megfürödni,
saját mosolyodban folyton tündökölni.
Olyan könnyű dolog egyszerűen adni,
embernek a helyes utat megmutatni.
Jó példával járni mások előtt, lássák,
saját bűneiket végre megbocsássák!
Olyan könnyű dolog hitet visszaadni,
ha a világ elfut, akkor is maradni.
Szeretetre éhes szíveket etetni.
Olyan könnyű dolog ok nélkül szeretni.
Jó estét Mindenkinek, aki belép vagy csak olvasgat itt!
Kedves Dr. Faustus!
Ma erre jártam és szép gondolatokat találtam itt.
Köszönöm.
Remélem, néha még ír majd ide valaki.
Hú!
Honnan bányásztad most e lő e zt verset.
Születésnapod alkalmbából erőt és egészséget kívánok.
Drága Lénám hozta, valamikor, valahonnan, az alábbi sorokat; a lehető legtökéletesebb megfogalmazása a magánynak. Nem kell semmilyen kommentár.
A magány
Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
És hiába mondod magadnak
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül
Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül
Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magadtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
És hiába mondod magadnak…
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül
Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül.
Frázisok. Nem "okosságok".
Lénának nagyonis igaza van; a magányt nem lehet "behelyettesíteni".
Gondolhatsz te akármire, tehetsz akármit: ha egyedül vagy, akkor nagyon, de nagyon egyedül vagy. Még akkor is, ha millió emberféle van a közeledben.
Vagy volt már módod, hosszú időn keresztül, megtapasztalni: milyen is a "magánzárka"?... ——— Kilincs kívül sincs az ajtón, csak kulcshely a zárnak, egyébként, kívül - belül: vaslemez.... Szellőzőcső helyettesíti az ablakot, amin megláthatod, hogy nappal, vagy éjtszaka van odakint....
Nos: ilyen körülmények közott: vajon: helytállóaknak tartod állításaidat?...
Vagy, mikor kihaltak mellőled szeretteid, és, ha felfordulsz, legfeljebb a sarki fűszeresnek tűnik fel, hogy az az ürge már régen nem jött a szokott kenyeréért...
Nem a levegőbe beszélek. Mindezeken átmentem már. Holnap 82 éves vagyok....
Ha a külső és belső MAGÁNY összejön: Irgalmazzon a Teremtő, hogy az a szerencsétlen ne váljék a depresszióján keresztül, öngyilkossá!....
Saját tapasztalataim alapján írom, amit írok, nem "szövegkönyvekből összeollózva"...
Dr.Faustus
Üdvözöllek!
Mivel lehet a magányt helyettesíteni?
Nem hiszem, hogy bármivel is lehetne.
Megtapasztaltam, hogy magunkban kell rendet teremteni, akkor van esély a jó közérzetre.
Meg kell békélni, hogy gyarlók, önzőek vagyunk.El kell fogadni az embereket, akikkel akarva , akaratlanul együtt vagyunk hosszabb, vagy rövidebb távon.A jókat, a szeretőket meg kincsként becsülni.
Nagy okosságokat mondtam, nem könnyű eddig eljutni, de érdemes.
Szép napot kívánok !
Kíváncsivá tett a téma, hogy mit gondoltok a magányról.
Mindenkinek az életében megjelenik .Küzdeni kell ellene, be kell helyettesíteni, mert megöli a lelket, testet.
Szerintem mégtöbb rendezetlenség van az életben, mint bármikor, de az emberek belefásultak mindenbe...
....... Még csak nem is csodálkozom ezen...
Szia!
Érdekes!
Csak ketten érezzük így? A többieknek már minden rendeződött az életében?
Ne hagyjuk meghalni, ami jó volt, és sokszor adott egy kis enyhületet, megnyugvást, mikor az ember úgy érezte már: nem bírja sokáig!...
Kihalnak a topicok, az NLC is gondoskodik róla.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek.
"... Bús a Karácsony;
Árva, magányos..."
stb.; stb....
Itt is csak mi ketten vagyunk már...