Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Várjak a boldogságra?Seg ít
Létrehozva: 2006. augusztus 6. 10:12
Szóval nem is tudom, hogy kezdjem!? Talán a legelején. Házasságom évek óta megromlott, régóta fontolgattam a válást, de a gyerekek miatt nem léptem. Mígnem az ősszel kedves férjem örömmel újságolta fűnek - fának, hogy megcsalt. Na ez volt számomra a jéghegy csúcsa. Közöltem vele, hogy mennie kell. 3 hónap huza-vona után sikerült kitennem a szűrét. Közben én összejöttem egy pasival aki történetesen a szomszédom és nős, és már régóta adta számomra a jeleket csak én nem vettem a lapot. No de ezen a téli napon áthívtam magamhoz. Nagyon zavarban voltunk mind a ketten, hebegtünk-habogtunk. Aztán megcsókolt. telefonszámot cseréltünk és úgy beszéltük meg, hogy majd a többit, a folytatást telefonon. Akkor elindult bennünk , köztünk valami. Úgy éreztem 38 évesen megtaláltam életem párját. Azóta együtt vagyunk de csak még titokban (8 hónapja). Mindkettőnk többet szeretne de még nem mer Ő lépni. A feleségével már 4-5 hónapja nem fekszik le. Nagyon őszinte a mi kapcsolatunk, azt mondja úgy érzi én vagyok a párja, és én jelentem számára az életben a boldogságot és a szerelmet, de még nem mer lépni. Néha óriási depresszióba esünk esünk és reménytelennek látjuk a helyzetünket, de aztán kikeveredünk ebből és bízunk. Én már nagyon szertnék vele felhőtlenül együtt lenni, nem bújkálni. Azt mondja ő is szertne már végre vacsorázni vinni, moziba menni, sétálni velem a városba. De fél meglépni az első lépést. Fél otthagyni a gyerekét, mert a felesége "kissé keményen" neveli. A gyerek szabályosan fél az anyjától./ PL. nem engedi sírni mondván uralkodjon az érzelmein( 2és fél éves kisfiúról van szó
. /
Annyira szeretem nembírok nélküle meglenni. "Csak" türelmesnek kéne lennem? Az vagyok. Nem akarom siettetni sem a dolgot, de azt nem értem ha én jelentem számára a boldogságot akkormiért kellene ezt kizárni az ember életéből. Azt mondta eddig azt hitte, hogy a felesége a párja a világban, de most már rájött, hogy nem. Meg fél attól is , hogy az én gyerekim majd nem fogják elfogadni, és ez megrontja a mi kettőnk kapcsolatát. Én mondtam neki, hogy azt vallom ez kettőnkön ál. És ha a gyerekeim látják, hogy boldog vagyok mellette akkor el fogják fogadni.
Most azt tervezzük, hogy nyitunk egy magánóvodát, közösen. Ez után járunk most. Megpróbáljuk így elindítani a közös életünket, egyenlőre külön és mégis együtt.
Szóval ennyi a történet. Együtt szeretnénk leélni az életünket, mégis megfosszuk magunkat a boldogságtól. Az ő szavaival élve ha együtt vagyunk az nagyon jó, sőt túl jó, de amikor külön akkor 80 méter mélyen vagyunk a padló alatt. A lényeg csak egy szó SZERETEM. Szerintetekez nagy baj? Lehet így élni? Várjak a boldogságra ami nem csak futó és gyorsan múló órákat jelent majd?
. /Annyira szeretem nembírok nélküle meglenni. "Csak" türelmesnek kéne lennem? Az vagyok. Nem akarom siettetni sem a dolgot, de azt nem értem ha én jelentem számára a boldogságot akkormiért kellene ezt kizárni az ember életéből. Azt mondta eddig azt hitte, hogy a felesége a párja a világban, de most már rájött, hogy nem. Meg fél attól is , hogy az én gyerekim majd nem fogják elfogadni, és ez megrontja a mi kettőnk kapcsolatát. Én mondtam neki, hogy azt vallom ez kettőnkön ál. És ha a gyerekeim látják, hogy boldog vagyok mellette akkor el fogják fogadni.
Most azt tervezzük, hogy nyitunk egy magánóvodát, közösen. Ez után járunk most. Megpróbáljuk így elindítani a közös életünket, egyenlőre külön és mégis együtt.
Szóval ennyi a történet. Együtt szeretnénk leélni az életünket, mégis megfosszuk magunkat a boldogságtól. Az ő szavaival élve ha együtt vagyunk az nagyon jó, sőt túl jó, de amikor külön akkor 80 méter mélyen vagyunk a padló alatt. A lényeg csak egy szó SZERETEM. Szerintetekez nagy baj? Lehet így élni? Várjak a boldogságra ami nem csak futó és gyorsan múló órákat jelent majd?
Szióka Lányok!
olyan régen voltam már itt...lassan két éve...azért írok, hogy lássátok hogyan alakul a sorsunk....igen még meg vagyunk egymásnak...ezalatt a két év alatt sokat szenvedtünk...de szakítani nem tudtunk, és nem is akartunk...most meg már nem is fogunk...ők épp válnak, de nem miattam...most fordul egyenesbe az életünk...a topic indításakor még kérdés volt, hogy várjak-e...most már nem kérdés...érdemes volt...ezt a sok szenvedést, amit a hiánya okozott hamarabb elfelejtem mint gondolnám...a jót könnyebb megszokni...
Írjatok, s majd jelentkezem én is...
Nézd én azt gondolom erről, hogy mégis azt akarja, hogy együttéljünk, és meg akar ismerkedni az életem minden részével. Vagy rosszul gondolom?
Azt hiszem ez jó dolog, hogy bemutathattam az anyukámnak. És ő is akarta, nem csak én rágtam a fülét, most volt itt az ideje, szerintem. Véletlenek márpediglen nincsenek
Szia!
Örülök, hogy jól alakulnak a dolgok!
Az nagyon jó jel, ha érdeklődika családod iránt, főleg az hogy megismerkedett az anyukáddal...
Ezután jön az az időszak amikor TE teljesen beengeded az életedbe, jóban lesz a családodda,l ismerőseiddel stb.
Csakhogy a te számodra mindig ott lesz az a küszöb amit nem léphetsz át. Se a szüleit, se a gyermekét nem is merheted meg addig amíg szerető vagy.
Ez egy darabig nem fog zavarni téged de az idő múlásával egyre fájdalmasabb lesz, hogy ő mindent tud rólad, mindenbe belelát, te viszont zárt ajtókba ütközöl...
Itt vagyok újra.Gondoltam írok nektek pár sort a sorsunk alakulásáról.
Először is köszönet mindenkinek aki azt tanácsolta próbáljam örömként megélni ezt a kapcsolatot és ne szörnyűségként. Hát megpróbáltam ...és sikerült, most tök jól érzem magam, reggelente nem gombóccal ébredek a gyomromban, tudok enni, mosolyogni, jól érzem magam.
Ott tartunk, hogy kibeszéltük kb.3 hete magunkból, hogy mi okozza a feszültséget bennünk, mi az amiért előjön az "inkább szakítsunk", most az időre hagyjuk a kapcsolatunk alakulását...
Egyébként ma bemutattam az anyukámnak is...jól érezték magukat, szerintem jól sikerült...pénteken elmegyünk együtt meglátogatni az unokatesóm kisbabáját-ez az ő ötlete volt, hogy eljön velem...én álmomban sem gondoltam arra, hogy ilyet kérhetnék tőle, de nagyon örültem neki. Szerintetek mit jelent ez, hogy szeretne megismerkedni a családommal?
Nagyon szeretem. Ma volt egy ilyen mondata.....".azért jött elő a szakítás gondolata, mert bizonytalan vagyok, de rájövök mindig, hogy nekünk együtt kell lennünk"
Szerintem az abszolút természetes, ha valaki - egy nem pokoli házasságból - nem lép ki 8 hónap után, mert fél, mert bizonytalan, mert még nem látja a hogyant.
A nagy döntések meghozatalához IDŐ kell, és főleg: egymás alapos kiismerése. Ez nem lehetséges 8 hónap alatt.
nézd tényleg nem ismerem ezt a férfit....
de ha annyira jó és őszinte lenne a kapcsolatotok akkor nem írnál ide.....
akkor ELHINNÉD neki hogy idővel elhagyja a családját...
csak ugye itt valami sántít....
azt mondja:"fél meglépni az első lépést. Fél otthagyni a gyerekét,"
nos ugye itt van a kutya elásva.....anyuka kissé keményen neveli a gyereket....jó szöveg...ezzel az erővel a gyerek 18 éves koráig is otthon maradhat a gyerek miatt....mert ugye anyuka és a nevelési módszere nem fog változni...és mi az hogy fél megtenni az első lépést?????ne féljen!!!!ha szeret és veled akar élni ha volt ereje megcsalni a feleségét a gyerekét akkor most ne féljen !álljon a sarkára!!!
én kívánom neked hogy légy boldog ezzel az emberrel és azt is kívánom hogy elsősorban a gyereke és a felesége legyen boldog....
mindenesetre nekem van itthon eg y ilyen félős párom....
remélem te nem ilyet fogtál ki
igen nyugodtan írd meg hogy alakul a sorsotok
minden jót!
Ha ismernéd ezt a férfit akivel most nekem "viszonyom" van nem írnál ilyeneket, teljesen őszinte hozzám. A mi kapcsolatunk ezen alapul, ugyanis van egy közös titkunk a szerelmünk, így más titokra nincs szükség. De ha gondolod majd időnként írok, hogy alakulunk.