Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Várjak a boldogságra?Seg ít
Létrehozva: 2006. augusztus 6. 10:12
Szóval nem is tudom, hogy kezdjem!? Talán a legelején. Házasságom évek óta megromlott, régóta fontolgattam a válást, de a gyerekek miatt nem léptem. Mígnem az ősszel kedves férjem örömmel újságolta fűnek - fának, hogy megcsalt. Na ez volt számomra a jéghegy csúcsa. Közöltem vele, hogy mennie kell. 3 hónap huza-vona után sikerült kitennem a szűrét. Közben én összejöttem egy pasival aki történetesen a szomszédom és nős, és már régóta adta számomra a jeleket csak én nem vettem a lapot. No de ezen a téli napon áthívtam magamhoz. Nagyon zavarban voltunk mind a ketten, hebegtünk-habogtunk. Aztán megcsókolt. telefonszámot cseréltünk és úgy beszéltük meg, hogy majd a többit, a folytatást telefonon. Akkor elindult bennünk , köztünk valami. Úgy éreztem 38 évesen megtaláltam életem párját. Azóta együtt vagyunk de csak még titokban (8 hónapja). Mindkettőnk többet szeretne de még nem mer Ő lépni. A feleségével már 4-5 hónapja nem fekszik le. Nagyon őszinte a mi kapcsolatunk, azt mondja úgy érzi én vagyok a párja, és én jelentem számára az életben a boldogságot és a szerelmet, de még nem mer lépni. Néha óriási depresszióba esünk esünk és reménytelennek látjuk a helyzetünket, de aztán kikeveredünk ebből és bízunk. Én már nagyon szertnék vele felhőtlenül együtt lenni, nem bújkálni. Azt mondja ő is szertne már végre vacsorázni vinni, moziba menni, sétálni velem a városba. De fél meglépni az első lépést. Fél otthagyni a gyerekét, mert a felesége "kissé keményen" neveli. A gyerek szabályosan fél az anyjától./ PL. nem engedi sírni mondván uralkodjon az érzelmein( 2és fél éves kisfiúról van szó
. /
Annyira szeretem nembírok nélküle meglenni. "Csak" türelmesnek kéne lennem? Az vagyok. Nem akarom siettetni sem a dolgot, de azt nem értem ha én jelentem számára a boldogságot akkormiért kellene ezt kizárni az ember életéből. Azt mondta eddig azt hitte, hogy a felesége a párja a világban, de most már rájött, hogy nem. Meg fél attól is , hogy az én gyerekim majd nem fogják elfogadni, és ez megrontja a mi kettőnk kapcsolatát. Én mondtam neki, hogy azt vallom ez kettőnkön ál. És ha a gyerekeim látják, hogy boldog vagyok mellette akkor el fogják fogadni.
Most azt tervezzük, hogy nyitunk egy magánóvodát, közösen. Ez után járunk most. Megpróbáljuk így elindítani a közös életünket, egyenlőre külön és mégis együtt.
Szóval ennyi a történet. Együtt szeretnénk leélni az életünket, mégis megfosszuk magunkat a boldogságtól. Az ő szavaival élve ha együtt vagyunk az nagyon jó, sőt túl jó, de amikor külön akkor 80 méter mélyen vagyunk a padló alatt. A lényeg csak egy szó SZERETEM. Szerintetekez nagy baj? Lehet így élni? Várjak a boldogságra ami nem csak futó és gyorsan múló órákat jelent majd?
. /Annyira szeretem nembírok nélküle meglenni. "Csak" türelmesnek kéne lennem? Az vagyok. Nem akarom siettetni sem a dolgot, de azt nem értem ha én jelentem számára a boldogságot akkormiért kellene ezt kizárni az ember életéből. Azt mondta eddig azt hitte, hogy a felesége a párja a világban, de most már rájött, hogy nem. Meg fél attól is , hogy az én gyerekim majd nem fogják elfogadni, és ez megrontja a mi kettőnk kapcsolatát. Én mondtam neki, hogy azt vallom ez kettőnkön ál. És ha a gyerekeim látják, hogy boldog vagyok mellette akkor el fogják fogadni.
Most azt tervezzük, hogy nyitunk egy magánóvodát, közösen. Ez után járunk most. Megpróbáljuk így elindítani a közös életünket, egyenlőre külön és mégis együtt.
Szóval ennyi a történet. Együtt szeretnénk leélni az életünket, mégis megfosszuk magunkat a boldogságtól. Az ő szavaival élve ha együtt vagyunk az nagyon jó, sőt túl jó, de amikor külön akkor 80 méter mélyen vagyunk a padló alatt. A lényeg csak egy szó SZERETEM. Szerintetekez nagy baj? Lehet így élni? Várjak a boldogságra ami nem csak futó és gyorsan múló órákat jelent majd?
Nem könnyű gyerekek mellett tanulni, mert másfél-két hónapot kell egy-egy vizsgaidőszakra készülni, és akkor bizony reggeltől estig csak tanulok, de ez bevált, nem szoktam UV-zni. Ilyenkor aztán van otthon morgás, nincs kiszolgálva őkelme, nem főzök rendszeresen, stb. De választanom kell, mi a fontosabb, és ha már egyszer elkezdtem a sulit, nem fogom abbahagyni, főleg nem az utolsó évben!
Az egyik szomszédom alkoholista, vele ugyebár nem fogok barátkozni, a másikkal jóban vagyunk, középkorú házaspár, de nem járunk össze, más az érdeklődési körünk. Vannak jó ismerőseim, de úgy érzem, én itt mindig is kívülálló maradok. Van 2 jó barátnőm, de ők nem itt a faluban, velük - főleg az egyikkel -ki tudok kapcsolódni. Csak az az igazság, hogy mindig én keresem őket, ők sosem engem. Lehet, hogy velem van a baj???
Tud dönteni, engem szeret. De a gyerekeit még jobban. És ha ez hihetetlen is becsülöm benne, hogy jó apa. Soha nem ígérgetett, hogy el fog válni. Arra kért várjak addig míg nagyobbak lesznek agyerekek (most 12 és 14 évesek). 100 km-re lakunk egymástól Nekem kell majd oda költöznöm hozzá, csak még én is várok a gyermekem befejezze az általános iskolát (2 év) és akkor már terveim szerint abban a városban kezdi a középsulit. Tudom, hogy megy az idő és a vágyaim nem biztos hogy valóra válnak, de küzdünk értük és élvezzük a szerelmet ,egymás társaságát, és a napi egy-két óra telefonálást, ami sok energiával tölt fel mindkettőnket. Most 34 éves vagyok ő 46. Csinosnak tartom magam és lenne most is jópár férfi aki társául fogadna. De nem tudnék csak úgy szerelem nélkül együtt élni valakivel. egyszerűen őt szertem és nem vágyom másra...
Lili**, te várod, hogy elváljanak?
Vannak "távlati" terveitek?
A szexre visszatérve pedig csak úgy tudod lemérni, hogy TI mennyit szerelmeskedtetek, és ismered a kedvesed szerlmi étvágyát... P
Úgy értem: ha nincs együtt vagy nincs olyan gyakran együtt a feleségével, akkor intenzívebben közeledik a - kvázi - szeretőjéhez. Tőle akarja megkapni, amit a neje nem ad vagy nem akar megadni neki.
Ugyanígy a másik oldalról: a feleség akkor kezdhet gyanakodni, ha a férje már nem úgy közeledik hozzá, ahogy régen. Plusz gyomortáji remegés - sztem a megcsalást lehet érezni.
Még nem volt kapcsolatom nős férfival, mégis -egyelőre- úgy gondolom, azt lehet érezni, hogy együtt van-e még időnként a feleségével. Pl. testi közelségre vágyik, ölelgeti, megfogja a nő kezét, mindig közel húzza magához, etc.
Javítsatok ki, ha nem így van!
Miért lenne baj, ha időnként élnek házaséletet???? Elvégre a felesége, egy fedél alatt élnek, van múltjuk, amiből meríteni lehet.
A szerető jogán ezen nem lehet felháborodni - tudvalevőleg általában ő húzza a rövidebbet.
1. Szerintem minden szerető elhiszi imádottjának, hogy a feleséggel már nincs semmi, mert el szeretné hinni!
2. Mit lépjen a feleség? Én tartom magam olyan intelligensnek, hogy a férjemnek egyetlen szeretőjét sem téptem meg, nem kurváztam le, stb. Igaz, egyiket felhívtam telefonon, akivel érzelmileg is volt valami... Próbáltam kipuhatolni a szándékát, de már volt a nőnek másik hapsija, azaz nem a férjemet választotta. Amúgy meg szívesen leleplezném a férjemet, hogy csinálja-e még, de hogyan? Talán szereljek rá "poloskát"?
Nem kell összeszorítani a fogam, mert sajnos nem lobban senki iránt lángra a szívem, sajnos, mint írtam, túl nagyok az igényeim. Bárcsak lobbanna... Bár fogalmam sincs, mit tennék. Nem tudom, hogy a lelkiismeretem engedné-e, hogy megcsaljam a férjem, bár Ő hányszor megtette lelkiismeret-furdalás nélkül! Sőt, még csak meg sem bánta!
És azt is tudom, hogy vágyik rá, hogy újra megtegye, csak talán - ha tényleg nem tette meg az utóbbi 3 évben - nem akar elválni, gondolom kizárólag a gyerekek - és a kényelem miatt. Merthogy szerintem a cselédjének tart... Ha nem szedem ki neki ebédnél a levest, ő addig ül kényelmesen, míg rá nem jövök, vagy ha elfelejtek kenyeret szelni, vagy a reggelihez paradicsomot, paprikát készíteni, akkor vár, hogy kiszolgáljam. Persze sosem viszonozza, és nálunk minden női munka, az ő dolga egyedül a fűnyírás, és azt is mással csináltatja! Én meg főzzek neki baracklekvárt, meggylekvárt, csináljak befőttet, meg mindent, amit csak kitalál, persze véletlenül sem segítene semmiben. Tartsak baromfit, és vágjam is le, mert neki nem kell bolti. Én meg utálom az egészet egyedül csinálni, legalább segítene.
Ráadásul örökké kritizál, ami nem tesz túl jót az önbizalmamnak, pedig a koromhoz képest jól tartom magam, tettem fel fotót a bemoldalamra, priviben megadom a jelszót.
inkább a nem létezik-kategória...ha még jól érzed magad, ne lépj ki, csak akkor, ha elviselhetetlen a kapcsolat. akkor senki kedvéért nem szabad maradni, hisz csak egy életünk van!!!
viszont, ha a párod hűtlen, te is megpróbálhatnál félrenézni, flörtölni, aztán elmesélgetni neki, h. mondjuk milyen jót cseteltél ma éjjel...ha ettől sem kap a fejéhez, akkor már eléggé nagy a baj. ha ezen elgondolkodik, hogy neki hogy esik, hogy a felesége mással is boldog lehet(ne), akkor van esélyetek.