Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Puszmák!
Persze, az vidámabb...
A második elvont, misztikus...
Szép estét!
Az előző száma jobban tetszik...
Hatalmasat bólintó jelentőségteljes emotikon...
Egy pillantással, egy mosollyal, amiben minden benne van...
Hai!
HADÉSZ...akiről a skprpióm is kapta a nevét, nem véletlenül...
Hadész (görögül ᾍδης vagy Ἅιδης, „láthatatlan”) az alvilág istene, a holtak ura a görög mitológiában. Római megfelelője Pluto, Dis vagy Dis Pater; etruszk megfelelője Aita.
Gyakran magát az alvilágot, a holtak birodalmát is Hadésznek nevezték. Kronosz és Rheia gyermeke, a hat olümposzi nagy közé tartozott, tehát Zeusz és Poszeidón testvére. Amikor a három testvér felosztotta egymás között a világot, Hadész kapta meg az alvilágot, aminek igazán nem örült az istenség eleinte, de aztán beletörődött posztjába.
Hadész a föld alatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istene is, ezért gyakran „a leggazdagabb” jelzővel illették. A legendák szerint Hadész a halottak hozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből és sóhajaiból alkotta meg a föld érceit.
Hadész birodalmát élők nem igazán látogatták, ezért a holtak urának nem volt tudomása arról, hogy mi történik a föld felszínén vagy az Olümposzon. Voltak azonban segítői, akikkel kormányozta az alvilágot. Ebonitból készült fekete trónján ülve utasította Thanatoszt és Hüpnoszt, szorgos segítőit. Kharón is hű alattvalói közé tartozott, aki a holtak folyójának révésze volt. Az isten birodalmának kapuját kívülről a Gorgók őrizték, míg bentről a háromfejű kutya, Kerberosz. Hatalmas birodalmát fekete tüzes paripái (Orphnaiosz, „a sötét”, Aithón, „az égő”, Nükteusz, „az éji” és Alasztór, „a bosszú”) által húzott szekerén járta be, kezében jogarával, amelynek láttán minden holt lélek engedelmességre kényszerült. Hadésznak egy sisakja is volt, amely láthatatlanná tette a viselőjét: ezt a küklopszok készítették a holtak urának. Erről kapta maga az isten is a nevét (’láthatatlan’), és arra utal, hogy a halál mindenhol ott lehet, váratlanul a semmiből is előléphet.
Gyermeke nem született a holtak királyának; felesége azonban volt: Perszephoné, az alvilág királynője, akit a felszínről rabolt el, és feleségül kényszerített magához. Az idő múlásával azonban Perszephoné is megkedvelte a zord istent. Hadésznak azonban el kellett engednie nejét, mert annak anyja, Démétér elhanyagolta a földet, amíg eltűnt leányát kereste, ami katasztrófához vezetett volna. Zeusz nyomására tehát Hadésznak fel kellett engednie Perszephonét. Az alvilág ura azonban rávette kedvesét, hogy egyen egy gránátalmát, mielőtt felmegy, és mivel Perszephoné nem tudta, hogy aki az alvilág ételeiből eszik, az a holtak birodalmához lesz kötve mindörökre, jóízűen beleharapott a gyümölcsbe. Zeusz enyhítette ezt a szabályt, és a leány az évnek csak egyharmadát volt köteles az alvilágban tölteni.
Ha egy halandó leszállt a holtak birodalmába, onnan nemigen tért vissza élve a felszínre. Mégis járt pár halandó az alvilágban: egyrészt eltávozott hozzátartozóikért mentek le oda, hogy kikönyörögjék az istentől, engedje el szeretteiket. Ezt azonban csak egyetlenegyszer sikerült halandónak elérnie, mégpedig Orpheusznak, aki szívbemarkoló énekével érintette meg Hadészt. Mások szörnyek legyőzéséért fordultak meg az alvilágban, így például Héraklész a Kerberoszt verte láncra. Odüsszeusz, Aineiász és Thészeusz is megjárta a holtak birodalmát.
Hadész volt az egyetlen isten, akinek nem avattak nagy szentélyeket, és nemigen tartottak neki nagy ünnepeket. Az emberek ugyanis még a nevét sem szerették kiejteni, nehogy magukra vonják az isten figyelmét. Hadészt az Olümposzon sem igen kedvelték az istenek. Ha azonban áldoztak az isten tiszteletére, akkor mindenképpen fekete állatot öltek le neki: főleg fekete bárányt és bikát, amelyek vérét egy tálban gyűjtötték össze. Amikor Hadészhoz imádkoztak az emberek, tenyerüket a föld felé tartva és azt ütve könyörögtek az istenhez, hogy így hívják fel a figyelmét. Neki szentelt növény volt a nárcisz, valamint a bánat jelképe, a cédrusfa.
wikipédia.hu
Pussz mindenkinek, otthonról este jövök!
Hai!
A kedvencemet hoztam.....
Héraklész(ógörögül:Ἡρακλῆς), másik ismert latin nevén Hercules görög mitológiai hős, Zeusz főisten és Alkméné tirünszi királynő gyermeke. A görög mondavilág legismertebb alakja mind a mai napig. Többet tett a világért és az egyszerű emberekért, mint sokan mások együttvéve, ugyanakkor sokat is szenvedett, épp ezért érdemelte ki hírnevét és a hősiességéről szóló legendákat. Tettei jutalmaként elnyerte a halhatatlanságot.
A többit itt olvashatod:
http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9rakl%C3 %A9sz
* Amphitrité: Poszeidón tengeristen felesége
* Boreász: az északi szél
* Eileithüa: Héra gyermeke, a szülés istennője
* Erósz: Aphrodité és Arész fia, a Szerelem
* Hébé: Zeusz és Héra gyermeke, az ifjúság istennője. Héraklész felesége lett.
* Héliosz: a Napisten
* Hekaté: Háromfejű és háromtestű alvilági istennő, a varázslás, a sötétség és az éjszaka úrnője
* Hügieia: Aszklépiosz leánya, az egészség istennője
* Hüpnosz: az Éj istennőjének, Nüxnek a fia, az alvás és álom istene
* Írisz: a szivárvány istennője
* Maia: Atlasz leánya, Hermész anyja
* Mnémoszüné: az Emlékezés, a Múzsák anyja
* Nemeszisz: Nüx leánya, a megtorlás istennője
* Niké: a győzelem istennője
* Perszephoné: Démétér és Zeusz gyermeke, Hadész felesége
* Pán: Hermész és Droüpé nimfa fia, kecskelábú, szőrös-szarvas pásztoristen
* Szelené: a Hold istennője
* Themisz: Uranosz és Gaia leánya, a megszemélyesített törvényes rend
* Thetisz: tengeristennő, Néreusz leánya, Akhilleusz anyja
* Tritón: tengeristen, Poszeidón és Amphitrité fia
* Zephürosz: a nyugati szél
* Múzsák: Kleió, Melpomené, Thaleia, Euterpé, Terpszikhoré, Erató, Kalliopé, Uránia, Polühümnia; Mnémoszüné és Zeusz gyermekei
* Hórák: Diké (jog), Eiréné (béke), Eunomia (törvényesség); Themisz és Zeusz gyermekei, a természet és az évszakok istennői
* Khariszok: Zeusz és Eurünomé leányai, a báj és szépség istennői
* Erinnüszök (Alektó, Tisziphoné és Megaira): a bosszúállás istennői, Uranosz véréből keletkeztek
* Heszperidák: Atlasz leányai, akik egy sárkánnyal Héra aranyalmáit őrizték a világ nyugati szélén
* Küklopszok (egyszemű óriások): Brontész (mennydörgés), Szteropész (villám), Argész (mennykő)
* Aiolosz: A szél istene; ő szedi össze a pusztító szeleket és ajándékozza Odüsszeusznak
* Kirké: istennő, Aiaié szigeten él. Aki a szigetére lép, azt disznóvá változtatja.
* Erisz: a viszály istennője
* Kasztór: Léda és Zeusz egyik fia, hattyútojásból született
* Gigászok: kígyófarkú lények, sikertelenül harcolnak az olümposzi istenek ellen. Név szerint ismertek Pelórosz, Mimasz, Pallasz, Damasztór, Ekhión, Palléneusz, Porphürión, Alküoneusz, Ephialtész, Eurütosz, Klütiosz, Enkeladosz, Polübótész, Hippolütosz, Gratión, Agriosz, Thoón.
Az olümposzi istenkatalógus hellenisztikus kori fejlemény. Ugyancsak hellenisztikus kori fejlemény a görög mitológiai alakoknak a részben teljesen más gyökerű, részben rokon italikus-latin mitológiai alakokkal való „megfeleltetése”, mintegy nemzetközi „istenszótár” gyanánt, hogy a fogalmak (nagyjából) lefordíthatóak legyenek (a latin istenneveket zárójelben közöljük).[2]
* Zeusz: a legfőbb isten az Olümposzon, Kronosz és Rheia fia, az istenek 3. nemzedékének vezetője (Jupiter)
* Hadész: Kronosz és Rheia gyermeke, az Alvilág ura. Az alvilágban lakik. (Pluto)
* Héra: 300 éves szerelem után Zeusz felesége és nővére, az Olümposz királynője (Juno)
* Démétér: a Föld istennője, Zeusz testvére (Ceres)
* Hesztia: Zeusz testvére, a családi tűzhely istennője (Vesta)
* Apollón: Létó és Zeusz gyermeke, a költészet, nap, világosság, jóslás, zene istene, a Múzsák karának vezetője (Apollo)
* Artemisz: Létó és Zeusz gyermeke, vadászat és vadállatok szűz istennője, Apollón ikertestvére (Diana)
* Aphrodité: a szépség és szerelem istennője (Venus)
* Arész: Héra és Zeusz gyermeke, a harc és háború istene (Mars)
* Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a bor és szőlő istene (Bacchus)
* Héphaisztosz: Héra gyermeke, az istenek kovácsa, a tűz és kovácsmesterség istene, egyik lábára sántít (Vulcanus)
* Hermész: Zeusz és Maia gyermeke, az istenek hírnöke, a halottak követője, a kereskedők, szónokok, tolvajok védője (Mercurius)
* Pallasz Athéné: Zeusz fejéből pattant ki. A városvédő mesterségek és tudományok védnöke, a bölcsesség, jog, művészetek oltalmazó istennője. (Minerva)
* Poszeidón: Kronosz és Rheia gyermeke, a tenger istene (Neptunus).
* Kronosz: Zeusz apja, a legfiatalabb titán, Idő-atya.[1] Szétválasztotta egy sarlóval az Eget és a Földet. Megfosztotta atyját nemzőszervétől; az ekkor földrehulló vérből születtek az Erünniszek, a bosszú istennői, a tengerből pedig kikelt a csodálatos Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. Később saját trónja védelmére valamennyi gyermekét felfalta, Zeusz kivételével.
* Rheia: Kronosz felesége. Ő mentette meg legkisebb gyermeküket, Zeuszt, Kronosz elől, azzal, hogy Kréta szigetére rejtette.
o Gyermekeik: Hesztia, Démétér, Héra, Hádész, Poszeidón, Zeusz
* Métisz: mikor Zeusz felnőtt, tőle kapott mérget, amit atyjának adott, mire az kihányta korábban lenyelt gyermekeit. Zeusz lenyelte őt mint első feleségét.
* Khaosz: a világkeletkezési folyamat élén állt, zűrzavaros anyagi jellegű üresség, egy légáramlat termékenyítette meg
* Erebosz: sötétség
* Nüx: éjszaka
* Gaia: a föld, minden létezőnek az alapja; megszülte Uranoszt, saját párját
* Uranosz: az első férfiisten, az Ég
* Hekatonkheirek: óriási százkarú szörnyek ötven fejjel, Gaia és Uranosz első gyermekei: Kottosz, Briareosz, Gügész
* Küklopszok: az egyszemű szörnyalakok, Gaia és Uranosz második gyermeknemzedéke. Uranosz utálattal nézi szörnygyermekeit, és az alvilág legsötétebb poklába, a Tartaroszba veti őket.
* Titánok: Gaia és Uranosz újabb fiúgyermekei, név szerint Ókeanosz (a tenger), Kóiosz, Hüperión, Kriosz, Iapetosz és Kronosz (az idő). A titánok gyermekeit szintén titánoknak nevezik. A második nemzedékből híressé vált titánok: Atlasz, Epimétheusz és Prométheusz (Iapetosz fiai)
* Titaniszok: Gaia és Uranosz lányai, név szerint Téthüsz, Rheia, Themisz, Mnémoszüné, Phoibé, Dióné és Theia.
Érdekes világ lehetett... ha éltem ott szeretnék emlékezni rá...
Tényleg, szerettetek volna akkor és ott élni (mondjuk lehet éltünk is:-))
Nekem különösen a mitológiája tetszik.....
Épp egy másik fórumon olvastam a csillagjegyekhez "rendelt" görög mitológiából vett példákat....
A folyamatos használaton és irodalmi utalásokon túl a görög mitológia jó néhány csodálatos történettel szolgál, amelyek máig is élvezhetőek maradtak. Jóval a vele szorosan összekapcsolódó görög vallás eltűnése után is fontos kulturális hivatkozási alapul szolgál. Amikor a kereszténység államvallássá lett a Római Birodalomban, igyekeztek a régi vallások nyomait eltüntetni vagy démonizálni. Így lett például Poszeidón háromágú szigonyából a Pánról mintázott ördög vasvillája, vagy a téli napforduló ünnepe (Mithrász és a Nap születésnapja) a karácsony. Az irodalom már nehezebb feladatnak bizonyult a keresztények számára; ebben lehetetlen lett volna megszüntetni a görög befolyást Homérosz, Theokritosz, Vergilius, Ovidius és több száz más görög és római szerző műveinek félredobása nélkül. Így aztán a görög mitológia több mint egy ezredévvel túlélte a görög vallást. Még a leginkább klasszikus keresztény irodalom is tartalmaz utalásokat rá.
A görög mitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok gyűjteménye. Ezeket a történeteket minden régi görög ismerte, és bár néhány korabeli filozófus megkérdőjelezte hihetőségüket, a hétköznapi emberek szertartásai és világnézete alapjául szolgáltak. Ma a nagyközönség leginkább a római költők, írók elbeszélései alapján ismeri ezeket a történeteket (sokuknak nincs is más forrása), leggazdagabb e tekintetben Ovidius római költőnagyság Metamorphoses (Átváltozások) című műve.
A környező népekhez hasonlóan a görögök is az élet bizonyos területeihez rendelt istenekben hittek. Például Aphrodité a szerelem istennője, míg Arész a háború, Hadész pedig a halottak istene volt.
A tulajdonképpeni imádat mindössze néhány isten, különösen a tizenkét olümposzi felé irányult. Az olümposzi istenek (és például Perszephoné, az Eleusziszi misztériumok pártfogója) nagy pánhellén kultuszok központjai voltak. Sok területnek, sőt még egyes falvaknak is megvoltak a maguk kultuszai, melyek olyan nimfák és kisebb istenségek köré összpontosultak, akiket jóformán sehol másutt nem ismertek. A phrügiai Kübeléhez hasonló idegen isteneket jól ismerték szerte Hellaszban, de nem tisztelték őket.
A görög hiedelemvilág a hellenizmus korában nagyban közkinccsé lett a mediterráneumban, lásd bővebben: szinkretizmus.
A görög panteon isteneinek emberi alakjuk van (antropomorfizmus), ám legfőképpen ők az Univerzum megszemélyesített erői. Mint ilyenek, többé-kevésbé változatlanok. Míg néha úgy tűnik, van némi igazságérzetük, gyakran kicsinyesek vagy bosszúszomjasak. Az istenek kegyeit áldozattal és jámborsággal lehet elnyerni, de ez nem jelent garanciát, mivel hajlamosak a gyakori véleményváltoztatásra. A haragjuk kíméletlen és a szerelmük is legalább ilyen veszélyes lehet. A görög istenek egyetlen dologtól félnek, az aranyagancsú szarvas vérétől, amely eltörli az ereikben keringő folyadékból, az ikhórból nyert halhatatlanságukat.