Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csalános kert
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2003. Április 10. 11:51
Mikor társaimat málnásban nem lelem
bánatomat sírom el ezen a helyen
ezentúl magányom ide vezényeljen
magányos medvéket ide vezéreljen
sors, ha csalán csípte vörösre,
s vele senki nem törődne
csalitosba visszavágyna
barátokat odavárna.
Az ötlet lopott bevallom,
de nevéből kihallom
mélabút, romantikát,
s fogadom intrikát
melyek majd érnek érte,
kinek nem lesz kedvére.
bánatomat sírom el ezen a helyen
ezentúl magányom ide vezényeljen
magányos medvéket ide vezéreljen
sors, ha csalán csípte vörösre,
s vele senki nem törődne
csalitosba visszavágyna
barátokat odavárna.
Az ötlet lopott bevallom,
de nevéből kihallom
mélabút, romantikát,
s fogadom intrikát
melyek majd érnek érte,
kinek nem lesz kedvére.
várok hát a málnásban,
azért nem jön erre senki,
mert odakinn hideg van?
a mackók meg alszanak,
ezért aztán szegény leshegy
mindig magára marad.
sokáig nem volt számomra Net,
Ezért csak most olvashatlak,
bevallom, örömöm igen nagy,
kedves versedet olvasom,
s elfeledem minden bajom.
Amíg nevet egyik szemem,
sír a másik, mert a neten
nem látok sok verselgetőt,
régi kedves férfit és nőt.
Mit tudsz róluk, merre járnak,
vége lett a barátságnak?
Segíts nekem, keresd őket,
a távolban tekergőket.
a munkahelyen a netet lesve
érzem, elég volt mára.
Menni kéne haza nemsokára.
Hétfő: a hét eleje,
örök fogadkozások ideje:
"Most mindent megcsinálok,
nem fog rajtam semmi átok"
hogy majd a restancia eltűnik,
szép sorban feldolgozódik.
Így lesz, vagy nem, nem tudom,
lassan haza kéne indulnom,
reggel pedig, bizony, meglesem:
válaszolt-e pár sort leshegyem,
mert érdeklődésével megtisztel ő,
a legkitartóbb málnás-verselő.
:-)
szívem sajog,
mert nem láthatok
verset tőled,
csak néha,
gyere, ne
legyél léha!
Igazi olvasnivaló. . . . :-)
Gratula,
szép munka!
:-)
ügyes
rejtvényfejtő.
Gondoltam
én is
Adyra,
de nem bízva
magamba,
gyáván
titkoltam.
Félhülyét
nem bántom,
de ily névvel
nekem
nem barátom.
Verse sem
ideillő,
bár lehet
hogy ő
nem ismerve
e helyet
más versét
írta
maga helyett.
Szívesen látom,
ha jő,
mint költő,
de szebb névvel
ha lehet,
nem kérek
egyebet.
Bár bánatunk elsírni járunk mi erre. . .
Azért indult pont e topik egyszer,
Itt bánatodra gyógyírt kereshetsz. . .
Előszőr láttam nickedet,
Talán nem ismered e helyet.
Ki irta vajon e keserű szavakat?
S vajon miért másoltad ide e sorokat?
Ez a megfejtés!!!! GRATULÁLOK!!!!
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.
Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen. . .
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.
1935. augusztus
de elmém most nem oly erős,
hogy relytvényed megfejthetem,
de ígérem:töröm rajta a fejem.
Nem ez az a vers, ami ihletett,
Ezt csak ráutalva emlegetem.
S úgy látom, csalt az emlékezetem,
E versben nem más számot említett?
Köszönöm, hogy bemásoltad ide,
(s elárulom, így az évszám nem stimmel). . .
:-)))
Mellé tett megjegyzésed
Mosolyra késztetett. . .
Nem hazudtolod meg nevedet,
Így -gondolod- "törlesztesz",
Azért a "gonoszságért" adtad,
Mit nem kaptál tőlem soha.
Köszönöm korai üdvözleted ,
Majd születésnapomon előveszem!
S remélem, igaz a jóslatod,
Másnak én is csak ezt kívánhatom.
S ha a sors valóban igazságos,
Jutalmam majd én is megkapom. . .
:-)))
Születésnapomra
------------------------------
Harminck ét éves lettem én --
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" --
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj --
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
(1937. április 11. )
Mindenki azt kapja, mit érdemel a sorsától.
Boldog születésnapot!
Hogy öntöm ki itt bánatom
Könnyeim között. . .
Lassan megérem azt a kort,
Melyet J. A. verse mond
Mit értem el?
Keresem még mindig önmagam
A nekem való jó utat
Meglelem-e?
"Nézzed mindig a pozitívumot!"
De elvesztettem az optimizmusom
Mondani könnyű. . .
Változtatni kellene sorsomon
Magamban folyton ezt mormolom
Nagyon nehéz. . .
Talán majd sok-sok év múlva
Visszanézve erre a sorra
Elmosolyodom. . .
------------------------------------------------- O -------------------------------
Egy nagy költőnk gyönyörű hazafias verse adta az ihletet, tegnap elemeztük a nagylány leckéjében. Vajon kitaláljátok kinek a stílusában, mely vers után íródott?????????
estére térek magamhoz,
reggel még az ágyam vonz.
Délben indulok dolgozni,
kenyeremet megkeresni,
késő este térek haza,
a másnap reggel kicsit laza,
bár akkor is van mit tenni,
családomat megetetni,
vásárolni, mosogatni,
így csak későn jut időm
rímeket faragni.
a rímeket farigcsálni,
megfelelő szót találni,
valahogy gatyába rázni
nem egyszerű, elhiszem,
nem próbáltam sohasem,
nekem nem is sikerülne:
ki vagyok addigra ütve
(szóval mélyen alszom,
versírásra nincsen gondom).
:-))
a Csalitban,
hogy a versem
gyengécske,
ilyen késő
sötét estén
nem fog már
az eszecske.
Ide azért
muszáj írnom,
annyira meghatódtam,
kedves szavad
oly szépen szól,
benned sosem
csalódtam.
nem hiszem, hogy tudna bárki,
mint Odüsszeusz az árbocon
részegülve szirénhangtól
tépné kötelét, az nem enged,
menne a széphangú lényekhez,
de nekem nincs kötelem,
érzésemnek engedek,
hívó szódra megjelenek,
néhány sort itt én elhintek,
Tiédet örömmel olvasom,
jól indul így a napom.
:-)
hisz végre más is van
ezen a tájon,
mégiscsak akad jóbarátom,
aki megérzi a hívó szót
megkeresi a csalitot,
bekukkant a csalánosba,
nem kérdezi, van-e málna,
önzetlenül jön erre,
ezért hát a mai este
számomra örömteli,
kedvem senki el nem veheti.
egy ilyen barátnál
jobbat nem is kérek,
láthatják a népek:
ha nem jövök, vár reám,
málnás csalit megtalál,
a csalánosban is engem
mászkál föl alá keresve,
aztán így előkerít,
erre én: "A mindenit!
Ez a megtiszteltetés!
Barát, ilyen, oly kevés"!
:-)
jön-e erre jóbarátom,
mindhiába, elkerülnek,
nem a csalánosban gyűlnek.
Higgyétek el, félni nem kő,
csalánba nem üt a mennykő.
hisz így személyreszólóan
nem mindig kapok verset,
köszönöm ezért neked,
és mindenkinek, aki itt jár,
nem félve attól, hogy csíp a csalán.
Én is kívánom a hét végére:
mindenki pihenjen kedvére.
faragok rímeket, egy üzenetet,
mert az tényleg még sem lehet,
hogy ne írjak, csak egy kacsint-jelet,
szóval most így kívánok jó hétvégét,
pihenőst, ténykedőst, kinek mifélét,
szóval érezze jól magát, ki hol van épp,
aludjon, olvasson, nézze a tévét,
ez a két nap ránk fér már nagyon,
gépem már kapcsolom, pihenni hagyom.
Szia! :-)