Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Viszont úgy látom, ide csupa olyan ember írt aki rossz viszonyban van-volt az anyósával.
Lehet hogy idáig így volt.
De!
Én ugyan nem.De ha lenne is gond, tuti nem itt beszélném ki a mamát
akinek a férjem
köszönhetem.
Pontosan így van. Nálunk szerencsére nem lett betegség, de megszületett a második gyerek. Az elsőhöz alig lehetett nyúlni, a másodiknál már boldogan igénybe vette a segítséget.
A segítsége pedig mindig jól jön.Ugye? Így csinálta egyik volt ismerősöm is, rossz volt hallgatni a sirámait.Aztán beteg lett és az anyósára szorult.Majd bele pusztult mert szólni kellett neki hogy jó lenne ha segítene.Az anyós meg segített neki, a meny a szemébe sem mer nézni.
Nem lehet tudni mit hoz a jövő.
Egy pozitív példa. Jó ilyent olvasni.
Igen, végigolvastam a hozzászólásokat. Viszont úgy látom, ide csupa olyan ember írt aki rossz viszonyban van-volt az anyósával. A jó viszonyhoz szerintem rengeteg kompromisszum és szerencse kell. Én meny is voltam /már múlt időben, mert nagyon régen elváltam, de a volt anyósommal a mai napig jó viszonyban vagyunk, sőt a volt férjemmel is./ Igaz, az anyósommal nem éltünk együtt, nem tudom úgy milyen lett volna. A menyemmel viszont közel 4 évig éltem együtt. Nem tagadom, nehezen fogadtam el. Biztosan belejátszott /utólag ismerem fel/, egy kis féltékenység is, mivel egyedül neveltem fel a fiamat. Viszont időben beláttam ezt a hibámat. S nagy szerencsém volt a menyemmel, mert ő is rájött hogy az anyja én vagyok a fiamnak. Soha nem akartam az első helyen lenni a fiamnak, neki ott a családja meg a gyerekei. A lényeg, hogy a jó kapcsolathoz két ember kell, s ott van nagy baj ahol az egyik fél nem látja be hogy az az ember szenved ettől legjobban aki köztük áll. Vagyis a fiú. Ma már elmondhatom, hogy nagyon jó a kapcsolatunk.
Tudom, sajat tapasztalatbol. Legnagyobb hulyeseg volt odakoltozni, de meg annal is nagyobb hulyeseg nem elkoltozni. Meg a hid alatt is jobb. De hat te tudod. A te eleted meg van mergezve minden nap, az en tortenetem viszont kesz horrortortenet volt. Mikor mar elmentem onnan, meg el is valtam, kedves anyos szornyusegeit olvastam a helyi ujsagban. Ugyanis akkor mar fel akarta robbantani a hazukat, hogy 'egy se' orokoljon utana. Ejjel-nappal orizte egy csaladtag. Mondjam hihi, de hat ez meg horrorviccnek is szornyu. A masik fia baratnoje tanult tolem, mondta, hogy amit elmondtam neki, azok alapjan meg sem ismerkedett anyosjelolttel.
Alapvető szabály: NEM ÖSSZEKÖLTÖZNI!
Köszönöm a jó tanácsokat!Sajnos igen hibát követtünk el,amikor hozzá költöztünk,de már nem lehet vissza csinálni!Sajnos nem tudtam,hogy az anyósom nem kedvel egyáltalán,sem azt hogy uralkodó természet.Amíg nem laktunk nála nagyon kedves volt,segítő kész,bár legtöbbször a férjem járt hozzá segíteni.Aztán amikor odaköltöztünk mindent megbeszéltünk,pénzügyeket takarítás,főzés vásárlás!De hiába!Kezdődtek a kritizálások!Ha megbeszéltük hogy én főzök akkor mért így,mért ebbe az edénybe.Ha vásárolni mentem mért voltam ilyen sokáig,mért ezt vettem.Ha mostam mért nem fehéreket.Mért nem nyitom ki a fürdőszoba ablakot?Folytonos számonkérései mintha az alkalmazottja lennék!Egyszer leültettem és megkérdeztem tőle tulajdonképpen mi a baja velem?Azt mondta nem kell ide a drámád,csak csináld azt amit mondok és kész!És én csak nyeltem hosszú éveken keresztül.Próbált a fia is beszélni vele hogy mért piszkál engem,hisz mindent megcsinál itthon.Azt válaszolta neki hogy én hazudok!Na ilyen emberrel hogy jussunk bármire is!Amikor az én anyukám került igen súlyos betegséggel kórházba,és nem volt magánál,persze minden nap bementem hozzá és aztán mentem dolgozni.Azt mondta most minden nap bejárkálsz hozzá!Tehát nem csak engem bánt hanem az anyámat is!Én is nagyon beteg lettem egy éve,komoly kezelést kapok amitől vérszegény lettem a hajam kihullott.Most is csak piszkált.Ekkor döntöttünk úgy hogy külön főzünk,külön vásárluk,semmi köze hogy hova megyünk.Persze már ez sem tetszik neki mert ő már nyolcvanhét éves és nehezére esik már vásárolni menni.De hogy bocsánatot kérjen,azért ahogy viselkedett velem az elmúlt tíz évbe az nem megy!!Egyáltalán nem tesz semmit azért hogy ez a helyzet rendbe jöjjön!Van egy elméletem arra hogy mért piszkál folyton.Amikor odaköltöztünk tulajdonképpen ő csak a fiára gondolt és akkor szembesült hogy én is odaköltöztem.A férje meghalt és arra gondolt hogy a fia lép a helyébe ő lesz a társa!De mivel én is ott voltam és a férjem imád engem ez nem sikerült!Gondolta akkor megunom a piszkálodásait és majd elköltözöm ami majdnem sikerült!Azóta is próbálkozik.
Hat nem. Oda nem tudok valaszolni. Sajnos, az anyosok olykor megerik a penzuket, de a menyek is. Ez eppen arra volt pelda, amikor a meny az utalatos. Nem volt o meg olyan helyzetben, amikor eppen egy honapja halott a ferje, o meg rabeteg es amiatt eppen sugarkezlesre kell jarnia. Hogy mennyire lehetett depresszios, hogy meg a tal levest sem melegitette meg. Hogy miert nem hagyta ki a kezlest, amikor a bacsi aznap kesobb meghalt. Tudnia kellett volna elore? Es azzal mar ugysem segitett volna, ha a sajat betegseget elhanyagolja. Masik meg, hogy engem valaki eroszkoljon, hogy menjek ki a sirjahoz, ha en meg keptelen vagyok ra. Egyebkent nekem ez a kodarabhoz valo ridogalni jaras visszataszito. Egy paciensem fia meghalt nemregiben es a neni egyetlen konnycseppet sem birt ejteni. Nyomorgatni vagy utni kellett volna, hogy sirjon vegre? Egyebet nem tudok mit mondani, de egyetlen pelda sem hangzott el az anyosa gonosztettei kozul. Az oveit viszont boven taglalta. Jo lenne egymast beken hagyni, akar anyos, akar meny. De hat ez sajna nem igy van.
Hát ez szomorú.Bár én is anyós vagyok,van 3 gyerekem és ebből két fiú.Vannak menyeim,vejem is.Van 5 unokám,20 éves-2 évesig,fiuk lányok.
Nos,én azt gondolom,hogy sarkadra kell állnod.Hibát követtetek el amikor odaköltöztetek.Ismerhetted a természetét,és én mondom neked kutyából nem lesz szalonna.
Te sem változol .Ő sem fog.
Nem tudom milyen a ház beosztása,de gondolom van privát szférátok.Nos,oda fogadd a barátaidat,ott ünnepelj és passz.Ha nem tettétek meg eddig,most kell leültetni és elmondani neki,hogy ti segíteni költöztetek oda,és nem azért,hogy belebetegedj.
Nálam is laktak már a gyerekeim,építkezés miatt,Le gutóbba kismenyemék,Ők most költöztek el,hiányoznak is piszkosul,pedig a fiam csak ritkán jött,mert dolgozott 12 órát ,és újította a házat,szóval ketten,ill.hárman a kiskétévessel voltunk,másfél évet,de annyit életemben nem nevettem mint vele.
Igaz amikor beköltöztek mi ketten kiültünk a konyhába és mindent(listán írtam össze) megbeszéltünk,a főzéstől a mosáson át a takarításig,vásárlásig.Azt is,hogy ha én becsukom a szobám ajtaját akkor okom van rá(72 éves vagyok),de én sem mentem az ő lakrészükbe,csak ha megkért.Két szobát laktak,én oda ez idő alatt tán 4x ha bementem.Tiszteletben tartani a másikat ez a kulcs.
Szóval próbáljátok megbeszélni a dolgokat,akár utólag is,mert így pokol az életed és nincs másik élet hiába mondják.
Próbáld a pároddal együtt,...vagy külön ha elég erős vagy hozzá...rendbetenni dolgaitokat az anyóssal,és azután meglátod.
Ha nem megy..akkor külön bejárat..stb.
Kedves anyós utálok én is beállok közétek!Az én poklom is tíz évvel ezelőtt kezdődött!Az én mostani házasságom már a második volt,sőt a férjemnek szintén.A férjemnek született két fiú gyermeke az első házasságából.Nekem sajnos nem született,sőt közös gyermek sem.A második férjemmel nyolc évig jártunk együtt mire sikerült saját otthont venni,és összeházasodni.Kéthetente jöttek a gyerekei,akikről sajátjaimként gondoskodtam,szépen meg is voltunk.Néha meglátogattuk anyóst, apóst.Nem is volt velük semmi gond!Apósom négy év múlva meghalt!Itt kezdődtek a gondok!Egyre többször hívogatta az anyósom a férjemet,hogy elromlott ez,meg elromlott az!Ez megterhelő volt napi tízenkét óra munka után hogy két lakást is rendbe tartsunk.Jött az ötlet hogy az apósom halála után két évvel költözzünk az anyósomhoz.(megjegyzem a férjem öröksége,egyedüli gyerekként)amibe az anyósom bele is ment.Azóta pokol az életem,mert ugyan a férjem családtag,de persze én nem tíz év után sem.Ha takarítani kell akkor az én házam,de ha ismerősömet szeretném meghívni akkor az ő háza.Ha füvet kell nyírni akkor az én házam,de ha szeretnék valami új dolgot venni akkor az ő háza.Vagy ha beszélek valakivel telefonon akkor a szeretőmmel beszélek.Nem mehetek fodrászhoz mert akkor ribi vagyok.Vagy piszkál azért milyen bugyit hordok,mért járok rövid szoknyába mert az nem illik férjes asszonyhoz stb.Az első közös karácsonykor szerettem volna egy kis hangulatot teremteni !Szép terítő,adventi koszorú ,szép teríték!Azt mondta ez az ő háza,itt ne készülődjek.Majd sírva fakadtam,és megkértem a férjem hogy vigyen el a szüleimhez ott töltöm a karácsonyt!Persze az anyósom mondta a férjemnek hogy jobb lesz így.Akkor a férjem mondta neki hogy ekkora férget nem hordozott a hátán a föld.A lakásunk árát persze ráköltöttük a házára.Most tíz év után már nem ülünk le egy asztalhoz se enni,mert a helyzet mit sem változott.Ugyanazok a piszkálódások,szemétkedések.Sajnos a férjem is már 57 éves,én meg 45 tönkrementek az idegeink az anyóstól mint pl.:pajzsmirigy problémák,magas vérnyomás.Aztán a végén albérletbe kényszerülünk.Peddig én úgy értem mindent megtettem érte.Főztem ,mostam,vasaltam,takarítottam rá.Bevásároltam,orvoshoz vittem sokszor úgy hogy naponta csak 3-4 órát aludtam.Az unokáit is elüldözte,mert csak addig maradhattak ott amíg azt csinálták amit kiadott nekik,aztán menyetek szépen haza.Az állandó számonkérése már a sírba visz,mért megyünk étterembe,mért nem főzöl(de külön koszton vagyunk) mért vettetek már megint új ruhát.Mért ilyen rutát veszel a férjednek(de a férjem maga válasza ki a ruháit!Ezeket már csak azért mondja hogy belém kössön.Hogy irányítson!Ez az én kis rövid történetem!
Szia!
Nem problémák ezek. De én pl nem szeretm, ha beleszolnak a dolgaimba. Azt hiszem 32 évesen vagyok olyan felnőtt, hogy a gyerekemet fel tudom nevelni beleszólás nélkül is.
Nekem csak annyi problémám van az anyóspajtival, hogy sztem próbálja befolyásolni a fiát(férjemet). Ezt UTÁLOM.
A temetőbe nem menjen ki a férjéhez, mert tényleg amíg élt csak kihasználta. Egyszer meg is jegyezte, hogy a nyugdíjja miatt jó a papa.
Ilyen neke ne mondjon semmit.
Szia!
Én nem leszek ilyen anyós az tuti.
Neked van anyósod? Hogy jössz ki vele? De pár hétre kölcsönadom az enyémet és majd meglátjuk!
Állandóan azt figyeli, hogy mikor megyek el otthonról és mikor megyek haza. De hozzáteszem, hogy neki megyek vásárolni és legalább 3-4 boltba be kell mennem mire megkapok mindent. Persze a gyerek velem van.
Két gyereket nevelt a férjemet és a sógornőmet. De ez nem hatalmazza fel arra, hogy beleszóljon mindenbe.
Nem olvastam az összes hsz-t, mert én is hasonló cipőben járok, nem akartam még tetézni ebbéli kedvem további önsanyargatással.
Annyi hozzáfűznék azért a megjegyzésedhez, hogy azért nem mindenki apró, cseprő kis hülyeségek miatt nem szívleli az anyósát. Az én anyósom pl. eleve gyűlölte a férjem előző összes nőjét. Művelt, értelmiségi nő létére olyan dolgokat engedett meg magának a lányokkal szemben, amit a legegyszerűbb teremtés is kikért volna magának. (pl. elment a fiával és annak barátnőjével strandra, ahol a fiának mutogatott más nőkre, hogy nézd kisfiam milyen szép lány az is, miért nem ilyen lányokkal ismerkedsz, miért "ez" - mutatva a barátnőjére- kell neked. És még sorolhatnám. Ezután jöttem én a képbe. Gondolhatod! Majd megőrült, mikor megtudta, hogy a fia elvesz feleségül. Az esküvőnkre hosszú, hófehér ruhába jött el. A férjem barátai nekem mondták, hogy "téged nem zavar, hogy most készül lelkiekben hozzámenni az anyósod a fiához?"
Nem akartam belemenni egy folytonos civakodásba. Anyósommal tartottam a távolságot, és határozottan éreztettem vele, hogy velem csak emberi hangon tud szót érteni. Természetesen én is ugyanígy viselkedtem vele. Ahogy megszületett a kisfiunk, onnantól kezdve viszont úgy érezte, irányítania kell az életünket. A férjem egyke, eléggé mama fia. Sokszor kértem, hogy ne hagyja, hogy az anyja beleszóljon az életünkbe, ne fogadjon el tőle nagyobb dolgokat. a saját lábunkon kell megállnunk, de egyre kevésbé tudta ezekhez tartani magát. Az utóbbi időben sokszor kezdődött kettőn között úgy vita, hogy az Anyukám azt mondta. Na mindegy nem is akarok már belemenni, csak annyit akartam mondani, hogy hidd el, nagyon sokszor egy anyós sokkal többet tud rontani, mint segíteni. Ugyanakkor megértem, hogy nehéz lehet meghúzni egy szülőnek a határt, hogy meddig segítsen a gyerekeinek. Mettől meddig terjed a segítség és hol van az a határ, ahol már inkább teher. Emellett természetesen minden szülő azt szeretné látni, hogy agyereke boldog stb.stb. Biztos sokat számít, hogy a szülő mennyire ismeri a gyerekét és persze mennyire intelligens adott esetben az anya is... Nem könnyű tényleg. remélem én nagyon jó anyós leszek
A 19 " hós " kisfiad feleségének te leszel az anyósa, és téged is nagyon fog utálni szegény menyed !
egy embert addig kell szeretni, amíg él... nem akkor megmutatni országvilágnak, hogy milyen jól éltek, s milyen nagy a törődés, s ő még most is látogatja apukát.... mert apuka már amgasról szarik arra, mi történik a világban, az már nem apuka, akit látogat, hanem egy darab márvány. Ennyi erővel komolyan mondom vehetne egy metlakit márványból és még csak a temetőbe se kellene mennie, az értelme ugyanennyi. Ez morbid volt tudom...
(de ha otthon halmozná el virággal és gyászos pofáal a márványdarabot, azt a kutya se látná és nem lenne értelme)
Ez a temetőjárás csak akkor igazán gusztustalan, ha nem éltek jól, s az özvegy még a férj életében is kifelé tekintgetett, nemcsak utána...
érdekes, hogy ezek az anyósok a legnagyobb erkölcsprédikátorok, hogy mit illik és hogy mit nem.
Hogy a fiának "mert én az anyád vagyok", ugyanakkor nem gondolja azt, hogy "te meg az én fiam vagy", mert ugye a kapcsolat mindig kétoldalú.
Ha eldönti, hogy rühelli a menyét, akkor miért megy látogatóba, miért kell csízmosollyal megjelenni.
Vagy csak spontán annyi, ami a hibája: hogy rosszindulatú.
Vannak primitív és buta emberek, nagyon sok. Itt is, ott is. De a legrosszabb párosítás, ha valaki rosszinduladú.
Plusz még ha hatalommán, s a menyében csak egy újabb alattvalót lát, akit majd ő kénye kedve szerint formálhat...
Csóri anyósok nem jönnek rá, hogy ha a fiának olyan feleség kelelne, amilyet anyuka akar, akkor minden fiú az anyját venné feleségül... s nem egy olyat nőt, akit ő választ.
Azt hiszem, ez pedig intelligencia dolga, hogy az általam felnőtt gyerekben bízok annyira, hogy jól neveltem, hogy az életét egyedül is el tudja kontrollálni.
betettem kedvencbe éls végigolvasom egy nyugodt félórában
de nyilvánosan nem mesélhetek semmit, a párom nyomatékos kérésére...
mert hát neki mégiscsak az anyja....
(de nekem nem :P)
Ahogy végigolvastam a hozzászólásokat, lehetne a topik címe :" úúútál az anyósom ".Sajna, nekem is van mit mesélnem a témához...
10 éve már, hogy elvitt a mamához a párom bemutatni, már akkor kb olyan fagyos volt a mama modora, mint egy fagyasztó, belülről...
Amikor 2 év múlva pocaklakóm lett , a mama pálinkával kínált, elvégre koccintani kell a nagy hírre...valahogy nem kértem....
Amikor kérdésére miszerint mikor is házasodunk össze, most hogy jön a gyerek azt válaszoltuk hogy nem fogunk, végigbőgte a szomszédságot , hogy NEKI nem kell ZABI unoka!!!!!!
8 hónapos terhes voltam, mikor meglátogattak bennünket, én kis naiv liba , sütöttem-főztem.Belibeg a konyhába, na nem segíteni és kérdezem hogy amit épp készítettem husit, szeretik -e. A válasz ez volt: Mindegy mit csinálsz, mi úgysem eszünk belőle!!!!! Ez volt az a pont, amikor feladtam a közeledést!!!!
Amikor legközelebb jöttek, sajnos egész napos házon kívüli programom volt, barátnőkkel
Sztori van még, bőven...
Olvasgatva benneteket azjutott ezsembe, hogy azért utáljátok az anyósotakat, mert telve vagytok önbizalomhiánnyal.
Egy olyan lány, aki hiszi, hogy ő helyes, okos, szeretnivaló, eszébe sem jut, hogy őt bárki is ne szerethetné, ne fogadhatná el, csupán azért, mert egy nő fiát szereti, aki később a férje lesz, és közös gyermekeik lesznek, akinek az anyő akit anyósnak hívnak még szeretni is szeretne.
Olvaslak benneteket és döbbentem látom, hogy milyen hibákat rótok fel szegényeknek. Miért baj az, hgoy a Tv-t csak bekapcsolni tudja, hogy nem szívesen veszi fel a telefont. Lehet, hogy fél ő is az ismeretlentől, visznt megtanulhatod tőle, hogyan kell egy finom sütit sütni, vagy egy olyan ételt, ami nála ízlik a legjobban. Mert higyjétek el, olyan nagy öröm egy anyósnak, ha tőle kérdezitek meg, hogy amit láttok jól csinálja, hogyan csinálja, mert érzi, hogy figyeltek rá, emberszámba vesziketk, nemcsak fiatal, tudatlan hévvel elutasítotok mindent, amilyen sok okosságot ő adhatna át, hogy elismeritek bármilyen ténykedését amit ő jobban tud, mint Ti! És van olyan, még egy egyszerű nőnél is, hisz járva az országot, a legtöbb bölcsességet pontosan az egyszerű emberektől hallottam, amiből sokat tanultam.
Szia!
Én 10 éve élek együtt az anyósommal. Amiben kel mindenben segítek neki. A tanácsait meghallgatom, az meg az én dolgom, hogy elfogadom vagy nem.
Ő biztos tapasztaltabb, hiszen a korkülönbség 43 év. De ma már más világot élünk mint amikor ő volt fiatal és mi már máskép látunk dolgokat.
Amióta gyerekünk van azóta szinte mindenbe beleszól vagy pontosítok ahogy te írtad segít. Csak a sok segítségnek néha nyögés a vége.
Ja és hozzáteszem én elég önállónak és talpraesettnek érzem magam. Mindent én intézek itthon. Anyósom soha még egy csekket sem adott fel, szerintem nem is tudná. Régen meg mindent az apósom intézett helyette. A mama csak a főzéssel foglalkozott, mert itton volt csak 10 évet dolgozott.
Szerintem éléggé el is van maradva. Ezt úgy értem, hogy a telefont is csak ritkán veszi fel, a tv-t is csak bekapcsolni tudja. Sok alapvető dologgal nincs tisztában.
Bocsi, hogy ennyit untatlak.
Szia!
Nekem is volt egy elég nehéz eset Anyosom. Együtt éltünk 7 éven át. Egy lakásban. Ö nem probált meg irányitani. Legfeljebb segiteni. Mégis csak tapasztaltabb volt mint én. Nem ? Ne ugy fogd fel, hogy irányitani akar. Miért is lenne az jo neki?
Most más anyosom van. Alig látom. Egy városban lakunk, de nem az a vendégeskedös, aggodos tipus. Szoval szerencsés vagyok.
Nem vagyok babonás, de a bölcs öregek azt mondják, hogy az átok visszaszáll.
Inkább gondolj arra, amikor átadok, a pénz bár jó ha van, de nem boldogít. Nem hiszem, hogy boldoggá teszi a fia boldogtalansága, legfeljebbcsak valami elégtételt kap, de hogy mire és moért azt csak ő tudja.
Üdv!
Igen igazad van nincs semmi közöm az anyósom dolgaihoz, de azt nagyon utálom amikor beledumál mindenbe. Egyébként kijövünk egymással, csak nem szeretem, ha hülyének néznek és ugráltatnak.
Nem tudom te mit szólnál, ahhoz, hogy az anyósod minden dolgodba beleszól. PL: mit mikor csinálj és hova menjél. Neked ez tetszene??
Neked van anyósod? Jól kijössz vele?