Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Internetes ismerkedés
Torolt_felhasznalo_510458
Létrehozva: 2006. március 1. 10:59
Gondoltam elmesélem eddigi kudarcaimat az internetes párkereséssel!
Nagy lendülettel indultam most viszont ott tartok jobban kiábrándultam a férfi nemből, mint valaha.
Voltak néha kellemesnek induló pillanatok de inkább kudarc lett a vége.
Inkább olyan leíró formában szeretném közzé tenni….gondoltam hátha ebből tanulhatnak a magányos nők.
7 hónapi szingli sorsom illetve inkább érzéseimet, valamit, tapasztalataimat.
Sajnos inkább negatív mint pozitív véleményemet.
Nagy lendülettel indultam most viszont ott tartok jobban kiábrándultam a férfi nemből, mint valaha.
Voltak néha kellemesnek induló pillanatok de inkább kudarc lett a vége.
Inkább olyan leíró formában szeretném közzé tenni….gondoltam hátha ebből tanulhatnak a magányos nők.
7 hónapi szingli sorsom illetve inkább érzéseimet, valamit, tapasztalataimat.
Sajnos inkább negatív mint pozitív véleményemet.
Sziasztok!
Nem volt túl sok időm, ezért csak az elejét olvastam el a topicnak és sajnos elég negatív vélemények voltak az internetes társkeresésről. Természetesen egyet értek ezzel, de hogy egy kis pozitív dolog is legyen a fórumban, le írnám nektek az én történetemet.
Pár éve én is benne voltam az int. keresésben persze sok csalódás is ért. És egyszer, mikor kb. 1 évig nem is érdekelt már az egész, mert kiábrándultam a pasikból és az internetből, kaptam egy sms-t a nclcafféról. Érdeklődött irántam valaki aki levelet írt nekem, megírva a telefon számát. Leírta a külsejét és hogy érdeklődik irántam. Persze úgy válaszoltam rá sms-el, hogy nagyon nem is érdekelt, egyszerűen, de őszintén a kérdéseire válaszolva és kérdéseket feltéve írtam vissza.
Majd a telefon beszélgetések jöttek, amik minimum 2 órák voltak, mert olyan jól megtaláltuk a közös hangot, persze ekkor még nem láttam.
Kb. egy hét után ultimátumot adott, mert nem akartam talizni vele. Vagy találkozok vele, vagy békén hagy. Nagy nehezen igent mondtam és csak ezután kaptam képet róla. Hát nem tetszett!
De ígéret szép szó! Egy hét után taliztam vele és nem bántam meg. Úgy voltam vele, hogy ha más nem, akkor megismerek valakit, akivel nagyon jól el lehet beszélgetni mert mindenhez ért. Egy hét múlva ismét taliztunk, de még akkor sem tetszett csak belsőre. Akkor meg is kaptam az első csókomat! Két hónap után történt egy áttörés, amikor a várfalamat ledöntötte egy beszélgetés során, amit a férfiak ellen húztam fel, és akkor döntöttem el, hogy sosem engedem el! Ő már a második héten érzett így. A sexel is megvárt, mert 11 hónapot várt, de elmondhatja, hogy csak az övé vagyok. 8 év van köztünk.
Immár két éve azóta is nagyon boldogok vagyunk. Két napja ünnepeltük az évfordulónkat és boldogabbak vagyunk együtt, mint eddig!
Ígyhát, kívánom mindenkinek, hogy találja meg a párját akár interneten, akár a valóságban!
az internetes társkeresésnek mindigis megvoltak az előnyei és hátrányai. Sokan könyebben, kötetlenebbül tudnak ismerkedni úgy, hogy nem ltáják a másik felet. Igy ugyanis nem látják amikor elpirul, nem lehet zavarba hozni, na meg kamuzhat egy csomót a kinézetével,személyiségével kapcsolatban. Akkor van gáz amikro élesben megy már a dolog és ez a két kamus találkozik élőben
én még mindig a régi jól evált módszer hive vagyok. Élőben, első látásra 
ha nincs meg az első szikra (amit képernyőn keresztül kiérezni elég nehéz) akkor felejtős 
és egyébként hol yszórakoztok meg ismerkedtek szivesebben? Egy bulizós táncolós helyen vagy egy nyugis beszélgetős kávézóban:)
http://videoriporter.hu/vr/fs?content=/vr/player/1544/date /count
Ma reggel hallottam a rádióban az Internetes ismerkedésről.
Arról szólt a fáma, hogy egyre több ismert ember is ezt a módját választja a társkeresésnek. Hm.....egyből libabőrös lett a hátam, mégpedig azért, mert én is megjártam a "hadak útját" ! Ismerkedtem kíváncsiságból, és ugyan ez lett a vesztem, de inkább úgy fogalmaznék, felnyitotta a szemem. Fájdalmas volt.
A nagy Ő, aki "így szeret- meg úgy szeret, meg Véd és Dacszövetség, bizalom..stb. " szépen átvert. Egy társkeresőn keresett magához illő hölgyet "szenvedélyesen", persze közben nekem is tette a szépet.
Azóta eltelt pár év, de bennem még mindíg megvan a tüske. Ha tehetném, alaposan megbüntetném, persze akkor én se lennék különb mint ő volt. Mit érez, vagy mit gondol az ilyen ember mikor egy laza mozdulattal átgázol a másik érzésén? Tudom, sokan jártak, és sajnos járni fognak hasonló cipőben mint én, de mégis felteszem magamnak a kérdést: mit tehetünk, hogyan védekezhetünk ez ellen? Maradjunk magunknak, vagy egy csalódás után két lépéssel tudjuk le magunk mögött az egészet? Talán ez a legjobb megoldás, de nem mindenki egyforma!
Azt akartam írni, h írásban tartom megengedhetőnek, azonban ilyet művelt ember sohasem mondana...
A nyelv változik, ahogy a világ is, amely körülvesz bennünket..Lehet a változások ellen tiltakozni, v üdvözölni őket, de teljesen mindegy, mégis bekövetkeznek...Persze a túlzott vadhajtásokat a tanult nyelvészek próbálják nyesegetni, de szinte reménytelen a dolog...A tömegízlés nem követi őket, a sok lúd disznót győz...Sajna...
Hol is van benne?
http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/kkor/028.htm
Vagy a Halotti beszédre gondolsz?
http://verslista.freeweb.hu/muveszetek/3stilus/0 3roman/3airod.htm
Az evolúció nem egyszer zsákutcába vezetett, ami kihalást eredményezett
Ez nem evolúció, hanem inkább degeneráció, a civilizációs ártalmak eredménye
(hülye? az. aki "j"vel irja...)
Ismét csak az evolúció ellen harcoltok! Hol van az leírva, hogy egy nyelv nem fejlődhet, nem változhat az idők folyamán? Elvégre nem ugyanúgy beszélünk, ahogy 1000 évvel ezelőtt eleink. Ha valakinek tetszik, hogy vok-ot használ (mint ahogy nekem is), akkor használja, akinek nem tetszik meg ne használja. Ennyi. Aki ezen fennakad, az hüje!
Beidézem a végét, nekem pontosan ez a bajom a netes ismerkedéssel és abszolút nem hiszek abban, hogy bejöhet!
Íme:
Romantika parancsszóra?
Ugye a randi akkor igazi, ha romantikus. De hát könyörgöm, lehet romantikát szervezni? Az nem legalább annyira művi és álságos, mint a színpadi, szenvedélyesnek látszó szerelem két színész között? Vagy talán ennek ellenére szükségünk van az efféle illúziókra?
Feltehetően a hiba bennem van, amiért soha nem preferáltam az ún. klasszikus randi műfaját. Talán nem véletlen, hogy az igazán emlékezetes, tartós kapcsolataim sem jól szervezett, átgondolt, végigtaktikázott randik eredményeképpen születtek. A spontán, véletlenszerű, sőt sorsszerű találkozások valahogy mindig magukban hordozzák azt az elviselhető, sőt kellemes bizsergést, érzelmet, szenvedélyt és romantikát, amit a randikkal imitálni szeretnénk. Nem lehet egyetlen randi sem olyan tökéletes, ami a nyomába érne annak, amikor két ember véletlenszerűen, észrevétlenül sodródik egymás mellé. A legszebbek azon kapcsolataim emlékei, amikor több hónapos, -éves együttlétünk után nevetve vitatkoztunk azon, hogy akkor most melyik naptól is datálódik a kapcsolatunk.
A párom ne vokoljon, meg edibédizzen, max poénból szökőévenként egyszer.... Nme azért őrizték, harcoltak a magyar nyelchasználatért évszázodokon át, hogy igy tegyék tönkre.
A jól vok-ot igenis írja az ember, ha egyetemet végzett is, mert ezt látja az őt körülvevő fiataloktól, akik teljesen természetesen használják a rövidítéseket, hisz az idő pénz, a karakter, ill. minél gyorsabban, minél többet akarunk írni... A " vok" lehet, h a peremtársadalomból került elő, h a társadalom alja használta, de ez rehabilitálódott...De csak üzenetekben, írásban megengedhető, írásban soha...Nekem legalább ilyen undorító a köszike, ill. az ütcsi szó..
A helyesírás meg készség, van, aki születik vele, de amúgy üresfejű, van, aki hosszas gyakorlással képes elsajátítani, van, akinek sohase fog menni, de attól még értékes ember lehet..Nálam 1. a tartalom, 2. a helyesírás, pedig odafigyelés esetén nem szoktam hibázni...Max. elütök...
Szerintem is a legjobb ismeretségek egy egyszerű társalgásból születhetnek
ezzel nagyon egyetértek
Tanácsot nem vártam, mert nem szeretnék regisztrálni, inkább magyarázatot vártam. Igaz, mint kiderült, aki tud magyarázatot adni, az ír is magáról bemutatkozót. Itt lehet a kuty elhantolva?
Én kifejezetten igényes bemutatkozó szöveget szoktam írni társkeresőkbe és igazából ugyanezt várom el a másiktól is. Az nem kelti fel az érdeklődésemet, hogy egy lány 170cm, 60kg, főiskolát végzett és nem dohányzik. Mert pont az hiányzik, ami a legfontosabb: az egyénisége. Minél jobban kirajzolódik valakinek az egyénisége a bem.lapról, annál több az esélye, hogy írok neki.
És ez fordítva is igaz. Csinálok egy jó bem.lapot és ha nem is túl gyakran, de időnként én is kapok leveleket férfi létemre. Miért hagynám ki ezt a lehetőséget?
És igen, nekem is írtak már úgy, hogy a kezdőlevél ennyi volt: :-)
Erre írtam egy kicsit magamról, de kiderült, kár volt. Akinek csak ennyi telik a fantáziájából, az úgysem énhozzám való.
Létezik olyan ember, aki csak egy fénykép alapján levelezésbe kezd? Egyértelmű, hogy számít a fénykép, de csak ez alapján mit lehet írni?
"Szia! Jó a fényképed.
Szia! Köszi, a tiéd is."
Vagy csak ma cserben hagyott a fantizám?
Na jó, csak akkor miért háborognak olyan sokan, hogy a nőkn is a külső alapján választanak? pl. a magasság a fontos, meg az, hogy kocsija legyen a srácnak.
Ha senki nem ír semmit (mert mégis mit írjon?
), akkor maradnak a beikszelhető infók és a képek. És akkor itt szó sincs belsőről, meg kisugárzásról (most Csernobil jutott eszembe, bocsi
szétszórt vagyok ), hanem kőkemény tényekről.
És mindenki a számára legjobbat szeretné kiválasztani.
De Te most mégis lány vagy?
Mert a srácok sem írtak semmit. 
Persze, én is azt mondom, hogy fontos a hogyan írja, amit ír. De azért a tartalom is számít
Egy pár levélváltás előtte persze nem árt, de abba is azt ír az ember, amit akar, én inkább a stíulsra és a helyesírásra figyeltem, mint a tartalomra, mert egy egyetemet végzett valaki nem ír olyat, hogy jól vok, meg hüjje.
Értem, amit mondasz, de nekem az tűnt fel, hogy magukról sem írnak semmit a fent lévők.
Ez miért van? (Kivétel, mikor beírta,hogy romantikus lányt/fiút keres. Szerintem ilyen helyen mindenki annak vallja magát. )
Én nem is feltétlenül a külső dolgokat hiányoltam pl. magasság, hajszín stb. vagyis azokat, amiket be lehet ikszelni, ami zavart, hogy az a rubrika is üresen maradt, amit szövegesen kell kitölteni.
És ez így nagyon ellentmondásos.
Persze a személyes találkozás legyen minél hamarabb, de azért az is egy szűrő lehet, mit és hogyan ír magáról vagy mit vár el a másiktól. Ezért furcsállom, hogy szinte semmilyen infót nem találtam szinte csak a fényképet.
Érdekes problémát vetettél fel. Régebben én is társkeresőztem egy ideig, és én sem töltöttem ki ezeket a rublikákat, csak a keresett korát és magasságát adtam meg. Ezeket is csak azért, mert sem egy 18 éves csirtire, sem egy nagymamára nem volt szükségem. (most sincs) A többit pedig nem azért nem, mert mindegy volt, hanem mert nem tudtam, hogy milyen társra volt szükségem, szerintem a kisugárzás a döntő, amit nem lehet leírni, fényképen sem jön át mindig.
Másrészt, ha nagyon sok adatot megadsz, akkor a kereső sok mindenkit kiszór, olyanokat is, akik talán csak rosszul ikszeltek. Volt is egy-két találkozás, de a dolog annyiban is maradt. Senkiről - akivel a társkereső révén találkoztam - nem tudok igazából rossz dolgot mondani, mindegyik aranyos, kedves és helyes lány volt, de nem egymást kerestük. Ezért is jobb minél hamarabb túlesni a személyes találkozáson.
Nekem ez a társkeresős dolog annyira nem jött be, bele is untam.
Aztán berobbant az életembe a nagy Ő - pont innen a fórumról, először még fénykép nélkül -, így több tapasztalatot nem kívánok ebben a témakörben gyűjteni.
A nlc társkeresőjén bámészkodtam. Megtetszett egy férfi. Regisztráltam (jelzem, ez az első ilyen eset, de ezt csak a tényszerűség kedvéért írtam ide, nem mintha szégyellném). Szóval írtam neki pár könnyed sort, amelyben sajnálkoztam, hogy én bizony dohányzom, s így csak a bemutatkozása alapján keletkezett szimpátiámat írtam le. Hát ha még éltetek lekezelő, kioktató, gúnyolódó választ, akkor ez százszorosan az volt. Teljesen elképedtem. Kifejezetten rendreutasító, sértő, öntelt írás volt. És a válaszomat le is tiltotta. Ez így megy? Ilyen sérült, beteglelkű, keserű, energiahiányos, idegbeteg emberek találhatók ilyen helyeken? És a tetejében jó humorú embernek hirdette magát (ezt én nagyon méltányolom). Hát a humorérzéknek nyoma sem volt. Csak letorkolás, hogy akkor válasszam inkább a cigarettát, mert az az én társam, s nekem nincs is senkire szükségem. És hogy nem merem magam fotóval vállalni (mert hogy még alkalmam sem volt föltenni). És hogy ebben a korban nem fogok senki sem találni és csak a szerencsében bízhatok, de abban sem nagyon.
Most azt kérdezném: mivel érdemeltem én ki ezt a bunkósbot stílust? Miért ilyen ellenségesek az emberek? Teljesen paff vagyok.
Bocsánat, majd elolvasom elejétől a topikot, de ez most kikívánkozott belőlem, mert nagy riadtság vett erőt rajtam.
Nézelődtem az egyik társkeresőn. Először persze azokat néztem meg, akik mondjuk kép alapján szimpatikusak voltak vagy tetszettek. Aztán kíváncsiságból már mindegy volt és kattintgattam. Ami meglepett, hogy szinte senki nem írt magáról semmilyen bemutatkozást és a kit keresek rovatba sem írt semmit.
Ok kitöltötte, hogy mindegy. De ha tényleg ennyire mindegy, akkor ezek az emberek miért vannak még mindig egyedül? Mert ha valakinek nagyok az igényei és úgy nem talál társat, az ok, de ha mindegy ki az illető, akkor miért nem?
Vagy enniyre nem tudja a mai ember szavakba önteni az igényeit?
És ha valaki várja, h írjanak neki, miért nem ad némi támpontot, hogy mi az érdeklődési köre?
Tud, erre valaki válaszolni?
Nyugodjék békében. Talán szép élete volt.