Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Abortusz után gyerek?
Torolt_felhasznalo_313779
Létrehozva: 2005. július 10. 08:04
Sziasztok!
Két hónapja volt egy terhességmegszakításom, 6 hetes volt a magzat. Életem legszörnyűbb élménye volt, de úgy éreztem ez az egyetlen megoldás. Nem magyarázkodok. Én már megtanultam, hogy nem mondok másokról rossz véleményt, nem vádaskodom, ha még soha nem jártam abban a cipőben, amiben ő.
Nem is véleményt kérek tőletek. Nagyon szeretnék még gyereket, de nem ismerek senkit, akinek már volt abortusza, ezért nem tudom, hogy mennyi esélyem van rá. Ha tudtok (lehetőleg jó :-))) ) példát, írjátok meg, légyszi!
Két hónapja volt egy terhességmegszakításom, 6 hetes volt a magzat. Életem legszörnyűbb élménye volt, de úgy éreztem ez az egyetlen megoldás. Nem magyarázkodok. Én már megtanultam, hogy nem mondok másokról rossz véleményt, nem vádaskodom, ha még soha nem jártam abban a cipőben, amiben ő.
Nem is véleményt kérek tőletek. Nagyon szeretnék még gyereket, de nem ismerek senkit, akinek már volt abortusza, ezért nem tudom, hogy mennyi esélyem van rá. Ha tudtok (lehetőleg jó :-))) ) példát, írjátok meg, légyszi!
Minden orvosi beavatkozasnak van kockazata, ezt az orvos jobban el tudja neked magyarazni mint mi. A lekli oldal pedig megint nagyonis mas mindenkinel.
En ismerek olyat akinek abortusz utan ket egeszseges gyereke szuletett, de olyat is akinek tobb veteles utan lett csaj ujabb gyerek. Olyan ismerosom is van aki az abortusz utan tobbet nem tudott terherbe esni. Van egy baratnom akinek volt ugyan abortusza, de nem erdekli, nem tort ossze ettol. Viszont ismerek olyat is akie egy kicsit meghalt az abortalt babaval.
Lehetni lehet gyereked, meg nyilván jogilag is ..Te úgy gondolod, ha épp nem akarsz, akkor ne éljen, ha meg akarsz, akkor meg majd Neked jár..
de gondold végig, m i é r t i s a k a r n á l ?
Elárulom, a gyerek ajándék. És akkor jön, amikor ő jönni akar.
Most őszintén? Tedd a szívedre a kezed.
A félelmeid abszolút nem alaptalanok.
Te 28 évesen a saját és a születendő gyereked ELÉ helyezed hogy a felelőtlen 28 éves (papíron felnőtt, de igazából felnőni, tetteiért felelősséget vállalni nem tudó) párod épp nem akar gyereket? Vagy épp Tőled nem akar gyereket? Mert borítékolható, hogy ha elveteted a babát, 5 éven belül szétmentek, és mással meg majd akar gyereket. Akkor hogy fogod majd feldoglozni, ha esetleg Neked majd nem lehet? Szerinted fogja őt érdekelni egy percig is?
Ha 18 éves lennél..akkor talán..akkor talán azt mondom elfogadható, vagy megérthető.
28 évesen..
Én a helyedben abban a percben elhagynám a "párom" a babát meg megtartanám.
Szia!
Nos,kérdezed,hogy mi mitévők lennénk?Könyörögve kérlek,hogy tartsd meg a babát!!!
Ha nagyon szeretnéd,és úgy érzed érett vagy az anyaságra,akkor miért ne szülnéd meg?Nehogy már azért vetesd el,mert az apja úgy óhajtja...
Persze neki is van beleszólása,de ha te felvállalod egyedül is,és tényleg nem fogsz később sem követelésekkel előállni az "apuka" felé,akkor miért ne?Azt is írod,hogy anyagi akadály sincsen?Akkor?Viszont tényleg csak akkor tartsd meg,ha valóban azért akarod ezt a babát,mert GYERMEKET SZERETNÉL,nem pedig az apukát akarod így megfogni.
Hidd el,majd amikor először rád mosolyog,vagy először mondja neked,hogy "Anya",rádöbbensz,hogy nem is dönthettél volna másként...
Na,száz szónak is egy a vége,ha valóban úgy érzed,hogy egyedül(családi segítséggel) is tudnád vállalni a picit,és nagyon vágysz rá,akkor tartsd meg kérlek.Az "apuka" könnyen dumál,hogy irány abortuszra,hisz nem az ő testéről van szó,és valószínűleg őt nem is rázná meg lelkileg,ellenben veled.
Kívánom,hogy a lehető legjobb döntésd hozd meg.
Szia!
Szeretnék érdeklődni, hogyan alakult a sorsod? Sajnos csak most olvastam a hozzászólásod, de nagyon elszorult a gyomrom, így ismeretlenül is!
Tudtál dönteni? Már kellett? Vagy még nem?
Ha engem kérdezel, és még van választás, én biztosan azt mondanám neked, hogy TARTSD MEG a GYERMEKED!!!
Több olyan anyáról is olvastam, aki hasonló helyzetben volt, mint TE és nagyon örültek később, hogy így döntöttek:
http://kozonithy.blog.hu/2007/04/22/fenykep ek_az_abortusz_utan
Ezen a blogon leginkább a hozzászólások érdekesek! Ajánlom figyelmedbe sok szeretettel!
Ha a műtét után kezdtet szedni, akkor 3 hete meg kellett volna jönnie. Jól számolok? Tesztet miért nem csináltál azóta?
Amúgy igen, AB után fokozott a teherbe esés veszélye. A test felismeri, hogy baj történt, a természet korrigálni akarja a hibát.
Nekem a nőgyógyászom!!!!!!!!!!!!!! mesélte, hogy mikor a feleségének volt abortusza, rá egy hónapra megint teherbe esett, és jött a következő. :(
Tesztelj, és ha van baba, ha nincs, menj el egy orvoshoz.
Egy barátnőmnek volt,együtt csináltuk végig a procedúrát,én segítetem meghozni a döntést,főiskolás volt,abban a helyzetben vállahatatlan volt.
Azóta kétgyereresk anya és nincs 30 még.Természetesen az apa más.
Miné fiatalabb a magzat,annál nagyobb az esély,hogy semmi komplikáció nem lesz később,minél idősebb,annál több lehet a probléma.
Nekem két hete volt. 10 hetes terhes voltam. Borzasztóan fáj! (most is sírnom kell...) Mert a párommal nagyon szeretjük egymást, és mi igenis szeretnénk gyereket. 27 éves vagyok. Ikreket vártam... az egészségi állapotomra hivatkozva (szívbeteg vagyok) az oros "javasolta", vagyis azt mondta, hogy jól gondoljam meg.
Van egy lányom, voltam férjnél, elváltam. Nem szeretnék mást, csak normális életet élni.
És két hete vérzik. Nem fáj semmi, nem voltam lázas, csak szép tiszta, piros vér (nem olyan, mintha menstruálnék) és az is csak pár csepp. Az orvosok meg össze-vissza beszélnek. Úgyhogy kezdek kétségbe esni.... hogy ebből még baj lesz.
Sziasztok!
Én 28 évesen 7 hetes terhes vagyok. A baba apjával laza kapcsolatban vagyunk (ő is 28 éves). Ő csak az abortuszt tartja a helyzetünkben elfogadhatónak, egyáltalán semmi felelősséget vagy kötelezettséget nem akar vállalni. Tudom, hogy nagy meggondolatlanság volt a részemről, hogy nem védekeztünk megfelelően, de már így történt a dolog, és most itt állok tanácstalanul. A párom minden eszközzel igyekszik engem meggyőzni, hogy el kell vetetnem a babát, azt mondja, nekem is, és a gyereknek is ez a legjobb. Persze mindezt leginkább azért támogatja, mert neki nyilván ez a legegyszerűbb, legkényelmesebb megoldás. Mondtam neki, hogy én nagyon tudnám szeretni ezt a babát, ő erre azzal válaszolt, hogy ő viszont nem, mert egyáltalán nem akarja, és tönkretenné az életét, még akkor is, ha nem kérnék tőle sem anyagi, sem egyéb támogatást, mert mi lesz, ha a gyerek majd 18 évesen megkeresi őt, és kérdőre vonja, stb.
Egy hete már csak azon gondolkodom, mitévő legyek, sok érvet végiggondoltam az abortusz mellett és ellen. A legnagyobb kétely az bennem, hogy ha az abortusz mellett döntök, milyen lelki és fizikai hatása lesz rám. Ha kicsi is az esély arra, hogy nem lehet majd utána gyerekem, azért mégiscsak megvan, elvileg a legjobb orvos sem garancia arra, hogy a méh műtét közben nem sérül, vagy hogy a méhnyak tágítása miatt nem lesz később vetélés, koraszülés, amikor majd mégis akarok babát. Most minden bizonnyal egészséges gyerekem születhetne, és ráadásul olyan férfitól, akit nagyon szerettem. Én szerelemből voltam ebben a kapcsolatban, a párom viszont nem akart többet testiségnél, és annak ellenére, hogy nincs neki sem komoly kapcsolata, nincs esély arra, hogy együtt éljünk. Azt hiszem már én sem akarnám ezt, annyira különböző az értékrendünk, a gondolkodásunk. Mégis 28 évesen már úgy érzem, hogy érett lennék egy gyerekre, anyagi akadály sincsen.
Ha az abortusz abszolút veszélytelen lenne, ezt választanám, mivel talán nincs értelme ilyen apának gyereket szülni, de így, hogy van esély komplikációra, rövid és hosszútávú gondokra, félek attól, hogy magamat fogom vádolni, ha ettől meddő leszek. Sok olyan hozzászólást olvastam olyanoktól, akik átestek abortuszon, de évtizedek alatt nem tudták túltenni magukat a veszteségen. Nem akarok így járni.
Kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok a helyzetemről, melyik megoldást választanátok?
Sziasztok,
Nekem tavaly 1 éve volt egy terhességmegszakításom, sajnos úgy alakult hogy a párommal tovább folytattuk a kapcsolatunkat és most újra teherbe estem és most januárban újfent elvetettem...másodszorra is...nem tudom lelkileg hogy fogom ezt feldolgozni...
Félek, hogy ezek után nehezen lesz egészséges babám, bár ez is lehet hülyeség. 29 éves vagyok...nem tudom képes leszek e lelkileg rendbe jönni.
Van valaki aki hasonló dolgokon esett át?
jó kérdés. én is szeretném tudni
itt gépezik a másik szobában a bizonyíték
az abortusz akkor veszélyes ha a doki elcseszi
nyugi
Szia.
Szerintem igen teherbe lehet esni utána.Vigyázz inkább ha nem akarod újra végigcsinálni az egészet.
Van arrol valakinek valamilyen informacioja hogy mennyi az eselye annak, hogy abortusz utan egy honappal ujra teherbe lehet-e esni?
Anyám,aki már tudja és aki sose akarat,h legyen gyerekem, és semmiyolen körülmény nincs neki biztostva- amennyiben nem a szemétláda apjával fogom nevelni,hanem egyedül ,de még anyám is azt mondja, (ami meglepett) h ha nagyon para a műtét akkor inkább legyen gyerek,mert innentől már az én életem van veszélyben.
Holnap azért felhivom a dokimat (ja és nem ő müt ,mert ő csak szerdán lesz bent,hanem egy vadidegen,aki épp ügyeletes lesz a kisműtőben..) és megkérdem,h ha tényleg nagy akkor mik a kockázatok stb.
Nagyon hajlok rá,h megtartsam, de csak ezekért a dolgokért...
Sziasztok!
Ez egy bemásolt levelem egy másik fórumról-ez van.
Valószinűleg megtartom a babát de az apját nem ami nehéz lesz...
Idegileg,lelkileg tényleg teljesen kész vagyok, estin járNÉK gimibe,anyu munkanélküli ..szóval otthon para, vsizont scak ezért egy yilen emberrel maradni (vele a körülmények biztositottak.ám kizárólag fizikailag, lelkileg nem)
Én csak azt szeretném irni ide, h ha valaki már gondolkozik, mi legyen a terhességével az 2 dolgon gondolkozzon el: Biztos,h nincs semmilyen lehetőség megtartani? Ha nincs és ha tényleg nem tudja-akarja gyerekekkel elképzelni a jövőt akkor viszont AZONNAL orvoshoz,mert minnél nagyobb annál többet érez belőle és az anyának is annál rizikósabb.
Ha valaki esteleg nagyon ráér ,és nincs jobb dolga ápolhatná a lelekmet vagy biztathatna vagy bármi a lényeg ,h HELP!
A párom húga (20 éves lesz). És 10 hetes terhes.
Februárban volt már egy műtétje, mert a 8 hetes magzatja elment, nem akkora volt mint kellett volna lennie.
Most megint terhes, a közeli barátok szeint még várhattak volna.
A körülményei sem olyanok, hogy az egy babának jó lenne.
Mintha lenne ilyenkor valami kötelezö felvilágosítás, legalábbis ezt olvastam.
De nem tudom biztosan, szerencsére saját tapasztalatom nincs.
Nem védem, de csodás anya lett belőle!! Látszik a gyereken, hogy sokat foglalkoznak vele. :-)
Az apa még a pocakos esküvő előtt lelépett, talán jobb is így. . .
Akinek most (amikor már van rengeteg védekezési módszer ) 6-7 abortusza van az vagy hülye vagy SEMMI felelösségérzete nincs. . . .
Semmiféle garancia nincs rá, hogy az abortusz miatt meddő. . .
neked azért sok sikert
Nekem is volt mar abortuszom, igaz azota nem szultem gyereket, de biztos lehet utana gyerek. Nagyon ritka az amikor nem. Ugyhogy megnyugodhatsz.
Lehet utana gyerek.
Ne gyötörd magad! Én az elmúlt 15 évben nem hallottam olyanról, akinek azért nem lehetett babája, mert volt abortusza!
Ja, és valószínűlg ismersz olyat, akinek volt abortusza, csak ezt nem szokták mások orrára kötni azok, akik átélték. . . :-))))
Meg is tartotta, a város legszebb, legegészségesebb kisfiát szülte meg, ma már 8 éves, okos kölyök.
Ne aggódjál!!
:-)
Topicinditó, a mai abortuszokat úgy végzik, hogy a lehető legkevesebb nyoma maradjon a beavatkozásnka. Nekem kettő volt 4 hónapon belül, mert elhaltak a magzataim. Utána kivártam félévet és az első probálkozásra újra terhes lettem és hála istennek meg is maradt.
Tényleg igaz, most a lelkeddel foglalkozz, a gyermek majd jön megint, ha eljön az ideje.
Tudtommal a nagyon fiatal korban sorozatos abortuszokon átesett kismamáknak lehetnek gondjai (találkoztam ilyennel , veszélyeztetett terhesként feküdt a kórházban , de megvolt az esélye a gyerekre)
Pszichológusok véleményét idézem: kb. 1 évig gyászolni fogsz magadban. Várhatóan soha nem felejted el, és nap mint nap gondolsz majd rá.
Ha majd eljön az idő, és újra gyermeket szeretnél, akkor meg kell tenni mindent, hogy legyen. Nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de meg kell próbálni túllépni, szerintem.
Még most nem sürgős ez a dolog. . . gondolom, a feltételek még nem adottak. Adj időt magadnak, mert mást nem tehetsz. Kemény leszek - szenvedj. Most, sajnos "ez a dolgod" és ez a dolgok menete.
Talán jó, ha adok egy tanácsot, ami segít feldolgozni. Tégy most jó dolgokat másokkal, emberekkel. Ne kérj segítséget - segíts, ahol tudsz és akinek tudsz, és akinek szüksége van rá. Add meg azt a megértést másoknak, amit te talán meg sem kaptál. Idővel így jobban megbocsáthatsz magadnak, vagy legalábbis több ok lesz rá.
"Nem gondoltak a rózsakertre
és elkövették, amit nem szabad.
Ezentúl üldözöttek lesznek
és magányosak, mint egy lepkegyűjtő".
(Pilinszky János)
Ez csak egy hangulat, ide kívánkozott. Nem "jóslat" és nem riogatás.
A lelki dolgok persze idegesítőek, de senki sincs sohasem ugyanabbban a helyzetben soha!!!
Néha még most is 30 év után eszembe jut az a kicsi, de már inkább a meglévő 2 nagy lányommal foglalkozom.
Sok sikert kívánok a jővőben!!!!!!!!