Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Viszont nem szeretnek nyilt orokbefogadast, meg kevesbe beranyasagot, ahol meg segiteni se segitek senkin. Ja, es milyen az, hogy a gyerekem elete kezdetet egy berelt "testben" tolti, nekem ez nem fer bele.
Masok az ertekrendbeli sorrendjeink.
Sok mindenert akarhat az ember gyereket, de nekem az onmagam tovabb orokitese, mint cel, nem igazan szimpatikus. Azert akarok gyereket, hogy szeretet adhassak neki, mas "celom" nincs vele, nem is lenne helyes.
Nekem az ilyen "maset semmikepp" hozzaallas, mindig is ellenszenves volt, sajnalom, ha ezt elozo hozzaszolasomban durvan fejeztem ki.
Ez szerintem az örögbefogadottal is így lenne.
Neked van gyereked? Ezt azért kérdem, mert ha nincsen és sajátot akarnál mindenképpen, akkor örökbefogadnál? Ráadásul ÉVEKIG kell egy babára várni. És szeretnéd úgy tisszta szívből mint a sajátodat és nem gondolnád egyszer sem hogy ő nem a te véred?
Én vagyok aki nyitotta ezt a topicot. Nagyon megoszlanak az érzések és ezt megértem, mert minden ember másképp gondolkodik és érez. Egy két dologhoz szeretnék hozzáfűzni.
ALEXAA
Köszi. Nagyon ráéreztél az egészre. Én is így gondolkodok, de ezt a végére leírom.
NERO és akik ellenzik.
Én is csak azt tudom mondani arról amit írtál hogy ez a te véleményed. Te így gondolkozol, de más meg másképp. Ha tényleg úgí adódna neked az életben, hogy nagyon vágysz egy SAJÁT babára és csak ilyen formátumban lehetne akkor? Szerintem meggondolnád. De legfőkképpen ezt egy anya tudja csak igazán. A férfiak csak a baba születése után kezdenek el kötődni a gyerekhez, Míg egy nő a fogantatástól, mivel ő érzi a pici minden rezdülését, és ő szüli meg fájdalommal. Ez egy láthatattlan kapocs és ha nem lehet egy nőnek gyereke amiatt, mert nincs méhe de a petefészke megvan akkor nem örökbe fogadna egy tök idegen gyereket hanem bér vagy dajkaanyát fogadna. De megint azt tudom csak mondani hogy mindenki másképp gondolkodik.
A többieknek.
Kösznöm a hozzászólásotokat és a bíztatást. Leírom az én véleményemet erről az egészről.
Én úgy gondolkodom, hogy legfőkképpen azért vállalnák ilyet, mert másokon segíthetek vele. Én nekem 4 könnyű szülésem volt és IMÁDTAM álldott állapotban lenni és szülni. A babához való kötődésről meg annyit hogy én TUDOM magamról hogy odatudom adni a genetikai szülőknek, mert én csak úgy vállalnám el ha nem az én sejtemből vagy a férjemből van hanem a genetikai anyának a sejtje és a genetikai apának az ondója.
Mert így eleve tudom hgy nem a mi génjeinket örökli, hanem csak egy ideig a vérünk keveredik. Na de ebbe nagyon bele lehetne menni és fejtegetni. De legfőképpen amikor azt a boldogságot látnám rajtuk amikor először a kezükbe fogják!
A másig dolog a résznek az az hogy ugye én béranyát írtam nem dajkaanyát. Ez azért van, mert ha gazdag lennék és nem kellene egyébb dolgok miatt a pénz, akkor én telljesen ingyen is elvállalnám. És ez a telljes igazság még ha valaki nem is hiszi el. Nem tudhatja hogy én belül mit hiszek és érzek. Igen vállalnám akkor is ingyen. De jelenleg most csak úgy vállalnám hogy ők is segítenének egy kicsit rajtam és viszont. De nem a pénz motívál ebben az egészben! Hanem a segítség szándék az örömet okozás érzése.
Amitmég ki szeretnék fejteni hogy jelenleg magyarországon ez nem lehetséges. A törvény tilltja. És ezt én tudom, csak felvetettem egy kényes témát.
Veronik
Akinek nem lehet, fogadjon örökbe! Rengeteg örökbe fogadható gyerek van (persze a legtöbb nem csecsemő, de 3 éven belül azt is lehet "kapni").
Ja, hogy az nem jó, mert nem megbízható a "forrás"? Aki így gondolkodik, annak inkább ne is legyen gyerek, szerintem.
Igy is, úgy is nagy áldozat az biztos és nem betegség!!!
Borzasztóan sajnálom azokat akiknek nem lehet gyerekük, vagy elvesztették. Tudom miről beszélek, én is elvesztettem egyet.
Tisztelem, becsülöm azokat akik vállalják akár a béranyaságot, akár a petesejt donorságot.
Azt tudom, én nem vállalnám a béranyaságot, mert hiába nem az én petesejtemből van, akkor is belőlem növekszik, nekem rugdos, bennem csuklik. Ez mind olyan csoda, ami után nem tudnám odaadni a vérszerinti szüleinek. Tudom szemét dolog, de én nem lennék rá képes.
Aki erre képes, azt becsülöm. Én nem vagyok ilyen nagylelkű. Ennél sokkal önzőbb vagyok.
nagyon nem. . . . . . .
Ha csaladtagnak, akkor nem neveznem annak. . . .
Ha pont a te feleséggeddel esne meg hogy eü. okok miatt nem tud babát szülni, akkor beteg agyú lenne az a nő aki kihordaná és megszülné nektek???
Ne itélkezz, hogy ne ítélhessenek. . . . . . . . .
A másik pl. a gyermek betegségei, ha mondjuk olyan műtétre, vagy vérátömlesztésre kerülne sor. . . . . szóval nagyon bonyolult dolgok lehetnének ezek szerintem.
Én is gondoltam rá!
Ahol élek 50 ezer dollárt fizetnek érte.
De előbb szüljek magamnak :-))
Az lehet a legnagyobb probléma, hogy nem tudhatod előre, hogy milyen érzelmi kötődés alakul ki közted és a kihordott baba között.
Fájó és csúnya dolgok adódhatnak. Bár ez az én véleményem, én biztos nem vállalkoznék rá. Mikor terhes voltam az volt a legklasszabb dolog az életemben. Gondold csak el 9 hónapig benned cseperedik egy kis élet, megszülöd, aztán másnak kell adnod. Inkább ne is gondold el, nem hiszem, hogy nálunk ezt legalizálják.
pár hete olvastam a nők lapjában erről. ha jól tudom most tiltja a törvény teljesen, de mintha olyasmi lett volna hogy nagyon közeli hozzátartozó legvégső esetben lehet béranya. . .
de az tuti hogy hivatalosan gyerekkereskedelem vagy vmi hasonló besorolásba kerül. .