Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Gyerekkor - Gondtalan élet

John Connor
Létrehozva: 2017. március 18. 22:39

Azért ébreszt szinte mindenkiben szép emlékeket a gyerekkora, mert akkor még gondtalan élete volt ???


 

  1. 2017. Április 21. 11:3546.

    Sziasztok!


    Pszichológus PhD hallgatóként a sötéttől való félelmet kutatom (például, hogy milyen szülői jellegzetességek erősítik/enyhítik azt). Mivel a témámban magyarul nagyon kevés mérőeszköz érhető el, lefordítottam egy Szülői Érzelmi Stílus Kérdőívet, ami akkor válik szakmailag elfogadott tesztté, hogyha kb. 150-300 szülő kitölti, és az ő válaszaik alapján megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyul. Ezért készítettem egy online kérdőívet, amit 3-8 éves gyermeket nevelő szülők tölthetnek ki. A toborzás sajnos szörnyen halad, ezért jutott eszembe fórumokat felkeresni. Szóval, ha van köztetek 3-8 éves gyermeket nevelő szülő, és van ráérős 15 perce, hatalmas segítséget jelentene, hogyha kitöltené a kérdőívet.


    https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfoZHr8_iXm2rIqH fJzNsqpZAtaDi2Bnc9ckp2NZycVR_NJuQ/viewform?usp=sf_link


    Előre is nagyon köszönöm mindenkinek! :)


    Krisztina

  2. 2017. március 21. 20:0145.

    5 éves. Egyelőre úgy érzem, hogy sikeres a változtatási szándék, megbeszéltem mindenkivel, hogy ezentúl nincs csak úgy meglepi, ajándék csak alkalomra, szigorúan csak egy darab, és lehetőleg átgondolt, neki való dolog, nem olyasmi, ami azért lett megvéve, mert éppen minden játékboltban az számít menő cuccnak. Programnak pedig egyszerű dolgokat szervezünk, és lehetőleg spontánul, amihez épp mindenkinek kedve van. Ma voltunk sétálni egyet egy közeli horgásztónál, a gyerek vagy fél órán keresztül elvolt azzal, hogy egy nádbottal piszkálta a vizet. Aztán kutyákkal játszott, fűben hempergett, dombra mászott, úgy nézett ki a végére, mint egy kismalac, de számára tartalmas időtöltés volt és jól érezte magát. Ilyenekből ezentúl több lesz :)

    előzmény:
    Caithleen (43)
    2017-03-21  18:24
  3. 2017. március 21. 18:4544.

    Enyémeknek állandóságként megfeleltünk MI magunk. :-) Mindenhol pont ugyanolyan jól / rosszul ettek, aludtak, mint otthon. Nyígásból sem volt több házon kívül, így nem volt akadálya a jövés-menésnek. Természetesen mi sem vonszoltunk volna végig őket hetedhét határon, ha azt látjuk, hogy ezzel nekik bajuk van.

    előzmény:
    Caithleen (42)
    2017-03-21  18:23
  4. 2017. március 21. 18:2443.

    Nem tudom, hany eves, ha jol tippelem, me'g ovis. Persze, hogy nem keso!


     

    előzmény:
    Babyface83 (37)
    2017-03-21  16:53
  5. 2017. március 21. 18:2342.

    Mi mondjuk kicsikkel is utaztunk, de ezek az utak a mi igényünket szolgálták és nem kifejezetten a gyerekek szórakoztatását, de természetesen mindig a megfelelő korosztály igényeit figyelembe véve történt a szervezés. Értem ezt pl. úgy, hogy eszem ágában nem volt eddig sem, és most sincs pl. egy Disneyland látogatás, de szívesen megnézünk együtt egy vulkánt, tavat, hegyet. 

    idézet:
    évi* (35)
    2017-03-21 12:06:12

    En gyerkommel nem annyira erte volna meg ilyesmi. Nagyon fontos volt neki az allandosag. De mi se bantuk vegul is, mert csak akkor lett volna jo nekunk is, ha o is maradektalanul elvezi. Kesobb erett meg ra.

    előzmény:
    évi* (35)
    2017-03-21  12:06
  6. 2017. március 21. 18:2241.

    Igen-igen, minden nyári szünetben rituális program, hogy egy teljes napot cél nélkül utazgatunk a városban mindenféle közlekedési eszközzel. Bár ez is egyre inkább pénzes programnak számít, mert mind a 4-ünknek meg kell vennem a napi jegyet, és az nem occsó' játék. :-)

    idézet:
    évi* (34)
    2017-03-21 12:03:39

    Hat, jegyarakra mar nem emlekszem, bevallom:-)

    előzmény:
    évi* (34)
    2017-03-21  12:03
  7. 2017. március 21. 17:1840.

    Majd lefényképezem és átküldöm. :-)


    Kell még mellé kerítés, meg virágok a ház elé. 

    előzmény:
    Babyface83 (38)
    2017-03-21  16:55
  8. 2017. március 21. 17:1739.

    Sose késő változtatni. :-)


    Mi is egy jó ideje inkább ki a szabadba. Konkrétan 2014-ben hatalmasodott el rajtunk, azóta a kempingezés is.

    előzmény:
    Babyface83 (37)
    2017-03-21  16:53
  9. 2017. március 21. 16:5538.

    Tökjó dolog ez a saját építésű házikó, ez így tényleg sokkal többet ér, mintha készen megvettétek volna. Ilyet majd lehet mi is csinálunk :)

    előzmény:
    évi* (32)
    2017-03-21  11:55
  10. 2017. március 21. 16:5337.

    Hát nem volt nehéz rájönni, amikor a nagymama boldogan adta át a szépen becsomagolt drága csodajátékot, várva, hogy a fiam extázisban törjön ki, az meg kibontani se nagyon akarta, vagy amikor fogtuk magunkat és elmentünk a kalandparkba, a fiam felvetette, hogy inkább csak sétálgassunk az erdőben :)


    Szóval elég egyértelmű volt, hogy ez így nem oké, remélem, nem túl későn kezdtünk el változtatni. És őszintén szólva mi is sokkal jobban élvezünk egy szalonnasütést a kertben, mint egy játszóházazást :)

    előzmény:
    Caithleen (31)
    2017-03-21  11:15
  11. 2017. március 21. 12:3236.

    Szép és jódolog azoknak akik normális körülmények között nőttek fel, de nagyon sok embernek az lehetetlen volt, hozzáteszem hogy az önhibájukon kívűl.


    Emlékszem amikor cserekereskedelem volt, az Apám dohánnyal megrakott szekérrel járta a falukat/városokat, pénz nem volt, mármint használható. Lehet hogy abból az időből származik a kifejezés amikor dohánynak nevezték a pénzt?


    Tovább megyek modernebb időszakra......


    Még a '90-es években is voltak olyan emberek, akik hónapokig, sőt évekig, sőőőőőt soha nem kapták meg a nekik járó fizetésüket, vannak rokonaim akikkel az megtörtént, de példának itt van egy cikk is.


    The Pains Are Sharp In Hungary - NYTimes.com


    Kérdezem én, hogyan tudtak ezek az emberek tervezni, fizetni a számláikat, vagy pedig gyerekeiket nyaralni küldeni, játékot venni stb.......stb.....?


    Nagy különbség van/volt a falusi, vagy pedig a városokban élő emberek életében is.


     

  12. 2017. március 21. 12:0635.

    Mi mondjuk kicsikkel is utaztunk, de ezek az utak a mi igényünket szolgálták és nem kifejezetten a gyerekek szórakoztatását, de természetesen mindig a megfelelő korosztály igényeit figyelembe véve történt a szervezés. Értem ezt pl. úgy, hogy eszem ágában nem volt eddig sem, és most sincs pl. egy Disneyland látogatás, de szívesen megnézünk együtt egy vulkánt, tavat, hegyet. 

    előzmény:
    Caithleen (31)
    2017-03-21  11:15
  13. 2017. március 21. 12:0334.

    Igen-igen, minden nyári szünetben rituális program, hogy egy teljes napot cél nélkül utazgatunk a városban mindenféle közlekedési eszközzel. Bár ez is egyre inkább pénzes programnak számít, mert mind a 4-ünknek meg kell vennem a napi jegyet, és az nem occsó' játék. :-)

    előzmény:
    Caithleen (31)
    2017-03-21  11:15
  14. 2017. március 21. 11:5733.

    Volt, hogy ismerőstől megkaptam, hogy megérti, hogy én nem veszek mindig valami bizbaszt a gyerekeknek, hisz hárman vannak. Neki csak egy van, így megengedheti magának. Mondtam, hogy nem azért nem veszek, mert nem telik bizbaszra, hanem azért, mert nem akarom, hogy megszokják, hogy mindig érkezik valami, majd már semminek nem tudnak örülni.

  15. 2017. március 21. 11:5532.

    Jó, hogy erre rájöttetek, szerintem még lehet fordítani rajta, de kell a család együttműködése is.


    Én már kezdetektől limitáltam pl. az ajándékok mennyiségét, és figyelünk arra, hogy két ünnep közt ne nagyon kapjanak pl. játékot, hogy legyen mit várni, vágyakozni. Sokszor élményt is kapnak, pl. színház, és örülnek neki.


    Barátnőm egy darabig mindig hozott valami játékot, ha átjött, de megkértem, hogy inkább ne, be is tartja. Hoz egy doboz fagyit, gyümölcslét, stb, és ez így jó.


    Ennek jó példája, amit írtál, hogy nagyfiam szeretett volna egy kerti házikót fából, és kérte férjemet, hogy építsenek. Kerek egy hónapja készül a ház, már a berendezésnél tartanak. Mondtam férjemnek, hogy szerintem kb. ennyiből már barkácsáruházban készet is adnak, de mondta, hogy ennek a háznak pont az a lényege, hogy együtt építik. :-)

    előzmény:
    Babyface83 (30)
    2017-03-21  04:06
  16. 2017. március 21. 11:1531.

    Magatoktol? Tok jo!


    Bar az is jo, ha esetleg valamilyen segitseggel, de kezditek igy latni:-) Tobbekre igy hatott pl a K.J. Payne konyve.


    Unokahugom neha bebiszittelte a fiam, es mai napig emlegeti, mennyire tetszett neki, hogy se ruhabol, se jatekbol nem volt a gyerek korul felhalmozas. Mindenbol par jobb darab, kesz. "Fizetett elmenyekkel" szintugy. En nem is nagyon emlekszem az elso par evebol ilyenekre, jatszohazban is talan 3 evesen voltunk eloszor, aztan se tul gyakran, de szerettunk spontan kirandulni, pl felultunk a villamosra, es oda-vissza bejartuk a negyes-hatos utvonalat:-) Vagy lebicajoztunk/motoroztunk a kozeli aprocska allomasra vonatokat nezni. Mai "autos-kolkoknek" ez a kuriozum, he-he... De a gyalogturak a keruleti konyvtarba is nagy kedvencek voltak 2 eves koratol. Nyaralni se mentunk messzebbre az elso evekben, mint a videki nagyszulok, meg egy toparti csaladi nyaralo. Megis nagyon szep emlekek maradtak errol az idoszakrol.


    De ilyesmihez kell joadag tudatossag, azt hiszem, ...plane amikor, ahogy te is irod, nincsenek igazi anyagi korlatok.

    előzmény:
    Babyface83 (30)
    2017-03-21  04:06
  17. 2017. március 21. 04:0630.

    Az én gyerekem még kicsi, de már most látom, hogy mennyire nem az anyagiak határozzák meg a gyerekkori boldogságot (egy bizonyos szint felett, mert nyilván ha egy családban az alapvető szükségletekre nem jut, az elég meghatározó). Én gyerekkoromban a legapróbb meglepetésnek is nagyon tudtam örülni, akár egy zokninak vagy egy hajcsatnak, és hatalmas történés volt az, ha elmentünk étterembe, állatkertbe stb., míg a gyerekem szobájában bontatlan játékok állnak, és le se tojja őket, ha felvetjük, hogy elmegyünk állatkertbe, vagy kalandparkba, akkor sóhajt, hogy a múltkor is voltunk. Elkövettük azt a hibát, (mi a szűk család és a rokonok, barátok egyaránt), hogy elhalmoztuk ajándékkal, "fizetős" élményekkel, és csak most látom be, hogy hiba volt. Nem arról van szó, hogy annyira tele vagyunk pénzzel, hogy nem tudjuk mire költeni, csak mostanában szembesültünk azzal, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítottunk a megvehető dolgoknak, és most igyekszünk változtatni.

    előzmény:
    Caithleen (26)
    2017-03-20  16:50
  18. 2017. március 20. 22:4329.

    Nem, o biborba szuletett. Hogy mi lesz a sorsa, azt nem tudom megmondani pontosan, de jo elete lesz, meglesz mindene, amig el. Maris mennyi 'Erzsebet utalvanyt' kapott,  es a sok ember, aki szeretettel veszi oket korul. A nagy bajok, csapasok ugyanugy erhetik ot is, mint barki mast, persze, de ezt elore nem tudhatjuk.

    előzmény:
    Sheriff-2 (20)
    2017-03-20  13:36
  19. 2017. március 20. 22:3528.

    Ez pontosan igy van. Meg kell uszni a nagyobb bajokat, mert kisebb bajok jonnek csostol, ha kell, ha nem. Ahogy az olasz iskolasfiu irta, "remelem, en meguszom." En sem hiszek a "leszuletesben", de jo kezdet, ha valaki jo, szereto csaladba szuletik, ahol penz meg megfelelo muveltseg is van.

    előzmény:
    Babyface83 (15)
    2017-03-19  22:57
  20. 2017. március 20. 18:0027.

    Az én fiam is végig magániskolába járt, sőt az egyetemet is ott kezdte, úgyhogy fizettem azt is, meg adó formájában az államit is fizetni kellett.


    A kocsik valóban nem jó példák, pl. az egyik lányomnak minden 2 évben másik kellett, mert mindíg tönkre ment, tehát fogyóeszköz.


    A többivel egyetértek, mint már korábban emlitettem, akiknek "alátolják", azok ellustulnak. Ami könnyen jött, az könnyen megy.

    előzmény:
    Caithleen (26)
    2017-03-20  16:50
  21. 2017. március 20. 16:5026.

    Hat, ize.


    Nem materialisan gondoltam az osszehasonlitast. Az szerintem nem akkora vmi, legalabbis en nem erzem, hogy attol lenne jobb a gyerekemnek, mert anyagilag sokszorosan tobb jut neki. Ezen a teren jocskan ubereli a mi gyerekkorunkat;-)


    Autot barmikor kaphatna, lakast is, de nem vagyok benne biztos, hogy feltetlenul jot teszek vele, ha en tolom majd ala' ezeket. Ilyen szpontbol eddig is privilegizalt gyerekkora volt, maganiskolaba jar picikora ota, harom nyelven beszel, az, hogy megy-e egyetemre, fol se merult kerdeskent, ez a celja (tolunk fuggetlenul), ket ev mulva esedekes:-)


     

    előzmény:
    Sheriff-2 (23)
    2017-03-20  16:16
  22. 2017. március 20. 16:3425.

    Jhon-Jhon, még mindíg rövid vagy? Vagy már csak kócos a hajad?

  23. 2017. március 20. 16:2924.

    Elég sok probléma van az életben......


    Rövid a nyár.


    Rövid az élet.


    Sok embernek rövidebb a fizetése mint a hónap hosszúsága.


    És nem szabad elfelejteni, rövid Jhon Connor is......

  24. 2017. március 20. 16:1623.

    Ebből az látható, hogy előre nem lehet tudni hogy kinek az élete hogy alakul. Az én gyerekkorom nevezhetjük keservesnek, de a gyerekeimnek nagyon sokkal többet adtam, talán pontosan azért, mert nekem nem volt.


    Midíg azt mondtam, most is megismétlem, hogy nem az számít hogy ki honnan indul, hanem az hogy hova érkezik. Mindegy hányszor esünk el, legalább 1x többször KELL felálni mint elesünk.


    Például...


    Visszaemlékszem hogy nekem egyszer Karácsonykor 1 gerézd narancs jutott, de én kocsikat vettem minden kölöknek, újakat is használtakat is, a sajátomnak meg az ún. stepchild-nak (mostoha?) is. Aki akarta, az elvégezhette az egyetemet, aki nem, az magára vessen.


     

    előzmény:
    Caithleen (22)
    2017-03-20  15:15
  25. 2017. március 20. 15:1522.

    A gyerekkorom azert nyomaszt egyedul, mert ugy erzem, nemigen tudom/tudtam megadni a gyerekemnek, hogy hasonloan szep legyen az ove is, mint az enyem... Bar azt me'g mindig remelem, hogy visszagondolva o is elegedett lesz majd a sajatjaval:-)

  26. 2017. március 20. 14:3521.

    Én sem dicsekedhetek egy boldog, felhőtlen gyerekkorral! Legalábbis, ha már gyerekkor, akkor nem ezek a kifejezések jutnak eszembe ! Talán a szüleim válása nyomta rá az egészre a bélyegét....pedig megvolt mindenem, talán túlságosan is szerettek, "agyonnyomtak" a szeretetükkel az engem körülvevő felnőttek. Apa híján a többi családtaggal éltünk , dédnagymama, nagymama-nagypapa, egy nagybácsi és persze anyukám volt számomra a család. Mégis valami nyomasztó hangulat lengte be az egészet, ami nem jó érzéseket keltett bennem. Egy gyereknek őrületesen érzékeny szenzorai vannak, mindent megérez, főleg azt, ha valami nincs rendben. Ennek az lett az eredménye, hogy egy rettentő zárkózott gyerek, majd a későbbiekben felnőtt lett belőlem. Már az oviban is egyedül játszottam, mint valami kívülálló, néztem a többieket, nem vegyültem közéjük. A sulis éveim sem teltek gondtalanul, sőőőt....rémálom!! Persze aztán akadtak barátaim, de mindig csak egy-egy személyt tudtam nagyon nehezen magamhoz közel engedni és ez így is maradt. Szóval összegezve nem valami vidám dolgok jutnak eszembe, ha a gyerekkorra gondolok. Mára már ezeknek nagy része feldolgozódott, letisztult bennem és tudom, hogy mindennek meg kellett történnie ahhoz, hogy felnőttként az legyek, aki ma vagyok és olyan "szemüvegen keresztül" lássam a világot, ami hozzásegít ahhoz, hogy ma igazán boldognak mondhassam magam.

  27. 2017. március 20. 13:3620.

    Azt tudjuk hogy utólag könnyű okosnak lenni, de előre tudni, az már "más-káposzta".


    Van itt egy kb. 10-perces videó, ki mit gondol, milyen élet vár a pici gyerekre?


    Vajon az anyagijavak miatt őt elfogja kerűlni a földrngés/járvány/háború villámcsapás stb.?


                 MICHALOVCE: Honosné krstiny za tisíce eur. Bábätku prišiel zaspievať aj ... - YouTube

  28. 2017. március 20. 06:4419.

    Én kb 10 évesen kaptam szemüveget,de valahogy nemigazán csúfoltak miatta...a legkeményebb tán a "szemüveges pápa" volt...De nem ért lelki sérülés miatta...


    Amúgy a gyengék bántása ok nélkül felnőtt korban is jellemző.Kikezdik aki szerényebb,csendesebb, vagy más miatt nem olyan mint a többi...

    előzmény:
    évi* (6)
    2017-03-19  12:15
  29. 2017. március 20. 05:4218.

    Bennem nemcsak azert, mert mi szegenyen eltunk tehat volt egy jo nagy arnyekos resze az eletemnek, nemcsak szep emlekek.


    azert mert akkor meg egy vedettebb szeretobb burokban eltem a nagymamam mellett nem kellett olyan erzelmi es egyeb problemakkal is megkuzdenem amivel felnottkent egyedul kellett szembeneznem.


    es mert az akkori emlekek  kozott sok olyan van ami egesz eletemre tamaszt, vigaszt segitseget ad akar a mindennapjaimban is meg mindig. pedig mar nagyon regen voltam gyerek.

  30. 2017. március 20. 00:0117.

    Amúgy válaszolva az eredeti kérdésre, én is azt gondolom, hogy az idő sok mindent megszépít. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, nekem is nagyrészt jóhangulatú, felhőtlen képek ugranak be először. De ha objektíven végiggondolom a gyerekkorom eseményeit, körülményeit, akkor már sokkal árnyaltabb a kép, nem igazán nevezhető gondtalannak.


    De ebben szerintem még az is közrejátszik, hogy a gyerekek sokkal kevesebbet aggodalmaskodnak a jövő miatt. A mának élnek, nem stresszelnek azon, hogy mi lesz 5-10 év múlva. Ezért is tűnhet gondtalannak, ha visszaemlékszünk, milyen volt gyereknek lenni, mert felnőttként akkor is sokkal több gondunk van, ha nincs :)

  31. Torolt_felhasznalo_672736
    Torolt_felhasznalo_672736
    2017. március 19. 23:3716.

    Szerintem is csak egy belemagyarázás az egész. Az meg hogy tanulunk ezekböl valamit.....hmm....mit tanulok abból hogy halálra éheztetnek vagy abból hogy ütnek/vernek vagy éppen ötévesen megeröszakolnak? Semmit. Max azt hogy az emberek kegyetlen állatok. De azt meg eddig is tudtuk. Ilyen leckéket meg nem akarok tanulni mert csak elbutulok töle.

    előzmény:
    Babyface83 (15)
    2017-03-19  22:57
  32. 2017. március 19. 22:5715.

    Akik hisznek az ilyesmiben, mármint hogy mi választjuk meg, hova szülessünk, azzal magyarázzák ezt, hogy a léleknek tanulnia kell valamit az ilyen viszontagságokból, vagy esetleg neki kell tanítania valamit másoknak, és hogy a végén meglesz az egyensúly, tehát a karma működik, amit valahol elvettek, azt máshol, máskor visszakapod. Hát nem tudom, számomra nagyon érdekes ez a téma, de csak mint egy mese. Én nyitott vagyok mindenre, és nem is zárok ki semmit, de nem hiszek az ilyesmiben. Szerintem az élet egy marhanagy lutri. Vagy megszívod, vagy nem :)

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_672736 (14)
    2017-03-19  22:46
  33. Torolt_felhasznalo_672736
    Torolt_felhasznalo_672736
    2017. március 19. 22:4614.

    Szerintem a felnöttkor távlatából sok gyerekkori emlék megszépül és hajlamosak vagyunk csak a szépre/jóra emlékezni. Ez valahogy egy túlélö mechanizmus is, így próbálja megvédeni magát az emberi psziché. Nem véletlen hogy sok ember aki szörnyü dolgokon ment át gyermekkorában, sokszor nem emlékszik rá, a tudata eltemeti ezeket a csúfságokat. Csak késöbb bukkannak fel emlékfoszlányok bizonyos események hatására. 


    Szerintem minden a gyermekkorban gyökerezik, és a gyermekkor sajnos egy óriási zsákbamacska. Minden azon áll vagy bukik hogy milyen családba, milyen szülökhöz/családtagokhoz születsz, mennyire szeretnek és foglalkoznak veled (vagy sem), mennyire fogadnak el olyannak amilyen vagy, milyen indíttatást kapsz tölük az életben.


    Ahogy trivial is irta lentebb, az újjászületés egy félelmetes és potenciálisan veszélyes dolog mert magatehetetlen kisgyerekként totálisan ki vagy szolgáltatva a felnötteknek és sajnos sokszor a többi gyereknek is. Rengeteg a mentálisan labilis és beteg ember, sokan türelmetlenek, agresszívak, vagy egyenesen szadista állatok. Ha ilyen embereket kapsz magad köré, magas az Úristen sem fog megóvni. A "hozzáértök" szerint születésünk elött állítólag magunk választjuk ki a szüleinket és családunkat. Hát, nem tudom....Miért választana bárki olyan embereket mint pl a gyöngyösi halŕlra éheztetett kislány a szüleinek? Vagy a hirhedt szigetszentmiklósi ügy ahol asszem 3 gyereket vetettek borzalmas abúzus alá a saját szüleik. Nem értem. Miért választana magának bárki ilyen életet? De ez már másik téma.


     

  34. 2017. március 19. 14:4513.

    Ja-ja John......nekem gondtalan gyerekkorom volt.


    A második világháború után születtem. Az Apám napszámban ment dolgozni, Anyukám ment vele, hogy megkapja a fizetését előre, a Mamám hazaszaladt vele a bóóóóóótba, hogy kapjon érte egy tucat tojást. Délre annyit romlott a pénz, hogy már csak fél tucat tojást kapott a napi munkbéréért, de estére már semmit.


    Kispajtás, derékig ért a pénz amiben játszottam, talicskával hordták az emberek  a közelembe, amit kiborítottak ott, haza nem volt érdemes vinni, mivel nem ért semmit. Képek.....hyperinflation hungary - Google Search


    5-éves, jól olvastad, öt-éves koromban kezdtem el dolgozni, petróleum lámpa fénye mellett tanultam.


    Folytassam?

  35. 2017. március 19. 14:3812.

    hejjjjjjjjjjjjessssssssssssssirrrrrrrrrrrassssssssss: aran=arvan

    előzmény:
    Sissi52 (11)
    2017-03-19  13:17
  36. 2017. március 19. 13:1711.

    Nem ebreszt mindenkiben szep emlekeket a gyermekkora, es nem volt mindenkinek gondtalan gyermekkora. Es akkor meg nem beszeltunk mentalisan beteg emberekrol, ok hogyan bannak egy gyermekkel, vagy az aran maradt gyermekekrol sem. A szegenysegrol sem. Tudod te, mi az, hogy NINCS?????


    Neked halovany fogalmad sincs, milyen szerencsed van, hogy meg 30 evesen is a szuleid kenyelmes hazaban a TV meg computer elott hevereszve elheted a gyermekkorodat.

  37. 2017. március 19. 13:0010.

    Nem mondom, hogy minden áron tesó, csak azt, hogy nekem EZ hiányzott, más nem nagyon.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (7)
    2017-03-19  12:34
  38. 2017. március 19. 12:479.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_383651 (5)
    2017-03-19  10:44
  39. 2017. március 19. 12:458.

    Vagy egy friss példa: Pesten kirándultunk pár napja, a nőgyógyászati klinika előtt egy hatalmas pocakú, terhes nő szívta a bagót teljes beleéléssel. Látszólag teljesen normális, fehér bőrű (csak az előítéletek miatt írtam le), kulturált öltözékű nő volt. Annyira elszomorodtam ettől a látványtól, hogy sírni lett volna kedvem, és még most is, ahogy az eszembe jut... mert mit üzen egy ilyen látvány? Hogy valaki ennyi áldozatra SEM hajlandó a gyereke egészségéért, hogy lerakja terhesen a bűzrudat. Nem érdekli, leszarja, hogy a gyereke fejlődését gátolja ezzel, hogy megágyaz a későbbi tanulási zavaroknak, fejlődési rendellenességeknek, növeli a koraszülés és rengeteg egyéb betegség kockázatát... de nem baj, neki fontosabb a saját szenvedélye. És később mennyi, ennél sokkal nagyobb dologról kell lemondani egy gyerek kedvéért! De ha valaki már erről SEM képes, az könyörgöm, könyörgöm, könyörgöm, ne! szüljön! gyereket! Tegyen meg mindent, hogy elköttesse magát már fiatalon, vagy védekezzen egyszerre tízféle módszerrel, vagy menjen abortuszra, ha már mégis megesett, de ne. szüljön. gyereket. Vállalja fel, hogy igen, önző állat vagyok, aki annyira sem tud parancsolni a saját ösztöneinek, hogy a két csík meglátásának pillanatában lehúzza a vécében az utolsó szál cigijét... (vagyis jó esetben már a gyerek tervezésekor...). És mondja ki nyíltan, hogy igen, ez vagyok én, egy gyermekember, aki képtelen másért áldozatot hozni. Szóval nekem nem való gyerek, tehát nem szülök. Ez lenne a tisztességes. Talán többen mondhatnák el úgy magukról, hogy a gondtalan jelző az első, ami az eszükbe jut a saját gyerekkorukról, ha csak azok vállalnának gyereket, akik tisztában vannak vele, hogy ez mivel jár, és önként vállalják a vele járó áldozatokat az örömök mellé. 

  40. 2017. március 19. 12:347.

    Elhiszem, de sajnos ez a ritkább. Nagyon sok olyan gyereket láttam már, akinek bizony hatalmas gondok nyomták a kis vállát, akkorák, hogy több felnőtt is alig bírta volna elcipelni... írtad, hogy te egyke voltál, és a testvér hiányzott. Hidd el, hogy annak a gyereknek, akinek az anyja szül másik egy-két gyereket egy új hapsinak, és őt utána már emberszámba se veszik, nem nagyon hiányozna a testvér ilyen áron... én pl. azt biztosan megtanultam az életemben meg a sok-sok érzelmileg megnyomorított, elhanyagolt gyerek láttán, akivel pályafutásom során találkoztam, hogy sokkal jobb nem szülni vagy egy gyereket szülni, mint minden új pasinak egy újat...

    előzmény:
    évi* (6)
    2017-03-19  12:15
  41. 2017. március 19. 12:156.

    Én szerettem gyereknek lenni, és mondhatom, hogy boldog gondtalan gyerekkorom volt, csak egy testvér hiányzott.


    A saját közösségemben pedig tettem a gyereki gonoszság ellen a saját szintemen, amit tudtam, mert hittem benne, hogy rajtam is múlik. Legjobb barátnőmet 9 évesen szereztem. Akkor jött az osztályba, a szemüvege miatt a pár kis tetü elkezdte csúfolni, én meg elküldtem a francba őket. Azóta is emlegeti barátnőm, csak már nincs szüksége védelemre, hanem lett neki is nagypofája...

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (4)
    2017-03-19  09:58
  42. Torolt_felhasznalo_383651
    Torolt_felhasznalo_383651
    2017. március 19. 10:445.

    Gondolom neked az lehetett, de oly annyira hogy bele is gárgyultál!


    Neked ez nem tett jót mert halálra untad magad és egy rém hülye  lüke felnőtt lett belőled.

  43. 2017. március 19. 09:584.

    és akkor a gyerek-gyerek viszonyról még szót se ejtettünk... én pl. azért is eléggé utáltam gyereknek lenni, mert képtelen voltam felfogni azt a gyermeki gonoszságot, amit sok helyen tapasztaltam... irigykedés, csúfolódás, a gyengébbek bántalmazása minden ok nélkül, csak mert látták, hogy őt lehet... a mai világban már a cyberbullying, vagyis az internetes szekálás, aminek szintén a legrosszabb vége is lehet, és sok gyerek olyan kis ostoba, hogy fel sem fogja, mit művel a gonoszkodásával... ami néhány gyereknek jó poén csupán, az a másiknak néha egy végzetes tragédia az életében... (ami miatt sosem tudnék vagy szeretnék hinni a lélekvándorlásban, az az a tény, hogy újra gyereknek kéne lennem... felnőttként már ezerszer otthagynám azokat az érzelemszegény, buta, aljas embereket, akikkel gyerekként mondjuk egy osztályba voltam kényszerítve nap mint nap...) Egyedül az enyhíti a hasonló, negatív gondolataimat, hogy az én gyerekem - saját bevallása szerint - nagyon szeret gyereknek lenni, konkrétan ebben a családban élni, és ebből töltekezdve a gyerekközösségekben is kezelni tudja a gonoszabb társai viselkedését is, de alapvetően a sulija is elfogadó, normális közeg. Szóval van ellenpélda, és nagyon örülök, hogy az én gyerekem gyerekkora nem egy túlélendő valami, hanem szereti megélni, de én már nem csinálnám szívesen újra a sajátomat, az biztos. 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_634765 (3)
    2017-03-19  09:30
  44. 2017. március 19. 09:303.

    Egyáltalán nem ébreszt mindenkiben szép emlékeket a gyerekkora, sokan inkább elfelejtenék. Néhány szép emléke persze mindenkinek akadhat, de attól még maga a gyerekkora kevés embernek gondtalan, és ha jó a memóriája, erre bizony emlékszik is. A gyerek sem hülye, hanem a maga szintjén érzékeli a gondokat is. Ahol pl. új apa van, aki nem szereti az előző apától született gyereket, azt a gyerek is érzi, és csöppet sem nevezhető gondtalannak az élete. Több olyan tanítványom is volt, aki emiatt küzdött folyamatosan öngyilkossági gondolatokkal, annak ellenére, hogy pl. a húgát ő maga is szerette, de nehéz ám azt egy gyerekembernek feldolgozni, hogy ő már csak egy megtűrt személy a családban, mert kötelességük róla gondoskodni 18 éves koráig, amikor jó eséllyel utcára is teszik már a szülinapján. De megy ő magától is, sokszor már hamarabb. Vagy akit vernek, aláznak szavakkal, tettekkel... ahol szenvedélybetegek a szülők, és a gyerek inkább gondozója a szüleinek, semmint gyereke... 


    Végtelenségig sorolhatnám a példákat arra, hogy a gyerekkor bizony többször gondterhelt, semmint gondtalan. Legfőképpen azért, mert hiába látja és érzi a gyerek a gondokat, kiszolgáltatott és kénytelen ott maradni a bántalmazó és/vagy zülött közegben. Egy felnőtt már régen menekülne egy ilyen helyzetből, a gyerek nem tud. A boldog, gondtalan gyerekkor ugyanolyan téves közhely, mint hogy egy gyerek nem hazudik. Hogyne hazudna, ha éppen mondjuk a túlélése múlik rajta. A legtöbb hazudós felnőtt gyerekkorában tanul meg profi módon hazudni, hogy védje magát. Lásd Móricz Zsigmond Csibéjét, aki az Árvácska c. regénye és még számtalan hasonló témájú gyereknovellája történetének alapját mesélte el neki. Róla is leírja Móricz, hogy bár a történetei valósak, az aktuális közlendői általában hazugságok, mert annyira megszokta már gyerekkorában, hogy hazudnia kell, ha  nem akarja, hogy folyamatosan agyba-főbe verjék, hogy szinte már lételemévé vált a hazugság. És ez megmaradt akkorra is, amikor már nem lett volna rá szüksége. A személyisége részévé vált. 

  45. 2017. március 19. 06:502.

    Szerintem nem. Azt gondolom azért, mert akkor nem tudta, hogy másképp is lehet(ne).

Címlap

top