Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Na, igen, ennyi erővel az egész Élet területén lehetnek félelmek.
Én fiam pölö a kutyáktól félt. Ma már a kicsiket "édesnek" titulálja és még meg is simogatja. A nagyok meg nem jók. Pedig nem tettem semmiféle lépéseket az ügyben, hogy szeresse a kutyákat. Eccercsak megszokta és már nem parázik.
Van például egy kedvenc Garfield epizódja: amiben egy óriás süti üldözőbe veszi a főszereplőket. Kifejezetten szokta kérni, hogy azt szeretné megnézni. És persze kijelenti mellé, hogy "merész lesz", mert minden alkalommal odaültem mellé és nyomatékosan rákérdeztem, hogy ugye nem félsz. De nem. Egyáltalán nem volt belőle sem rémálma, sem tévképzetei, sem parája.
Koszi, aranyos vagy de inkabb, nem... Nem szeretnem elvinni a topikot egy mar sokszor kitargyalt (de itt OFF) iranyba (nevlegesen media, screen-time, technologia hatasa a kicsigyerekekre).
Nekem specialis erdeklodesi teruletem -gondolom a szakmam miatt is-, tobb mint 10 eve olvasom, gyujtom a temaban irodott cikkeket ket nyelven. Kicsit mashonnan is nezem a dolgot a csaladunk "alternativ" beallitottsaga miatt, amit senkire nem szeretek raeroltetni. Maguk a "szerintem, ahogy en csinalom, jo", ill. "szerintem nem karos" meg olyan ervek, amibe megtanultam nem beleszolni, mert me'g kulturaltan teve is banto lehet.
Mas: a gyerekek erzekenysege nagyon kulonbozo. A fiamnak sem kellett valoban teve ahhoz, hogy X dologtol megijedjen, ne akarja tobbet latni, jatszani vele, stb. Tehat szo nincs arrol, hogy a teve mint fobunos szerepelt az ertekrendunkben. Az viszont teny, hogy az erzekenyebb gyerekek sokkal elesebben reagalnak barmilyen inputra, adott esetben hamarabb megingatja oket. Ilyenkor nem kell sirni folottuk, hogy jaj milyen felnott lesz beloluk, ugyanis ez talan "gyongesegnek" tunik, de mas tekintetben boven kompenzalva vannak ezek a gyerekek.
Nem tudom olvastatok-e errol, erdekes tema a "highly-sensitive" gyerek/felnott tipus, nem en talaltam ki a terminologiat (magyarul szupererzekeny a forditas), Elaine Aaron (klinikai szakpszichologus) foglalkozik ezzel tobb munkajaban. Es egyaltalan nem is ritka jelenseg.
http://hsperson.com/
http://www.stelliumpress.hu/elaine-n-aron-szupererzekeny- gyerekek/
Valami ilyet akartam én is érzékeltetni a kutyás-kocsmatöltelékes példámmal, hogy vannak dolgok, amivel a gyereknek meg kell bírkóznia, mert a világ nem csak rózsaszín. A mértékkel nézett megfelelő mesét ugyan hasznosnak nem találom, de ártalmasnak sem.
Pedig leírhatnátok, had okuljunk.
Nekem is, de szintén nem mélyednék el benne.
A "félelmetes" mesékhez: szerintem nem kell ahhoz feltétlenül tv, hogy a gyerek valami ártalmatlan dologtól megijedjen, szerintem ez is egy életkori sajátosság, hogy vannak dolgok, amik félelmet keltenek benne, ezeket köti valamihez, és ehhez kapcsolódva jön egy rémálom. Enyém gyerek egyszer hajnalban keservesen felsírt, remegett, alig tudtuk belőle kiszedni, hogy mi a baj, mit álmodott. Amikor kicsit megnyugodott, elmagyarázta, hogy azt álmodta, hogy a nappaliban a falban lévő lyukak (ahova régebben a babakarám volt befúrva, és azóta sem sikerült eltüntetni a helyét...) mögött szemek voltak, amik félelmetesen néztek rá. Aztán utána napközben is félt azoktól a lukaktól, elé toltunk egy komódot eltakarva a lyukakat, azóta nincs probléma, de időnként emlegeti, és mondja, hogy a komódot mindenképpen hagyjuk ott :)
Szóval szerintem nem kell feltétlenül egy félelmetes mesefigura ahhoz, hogy valami szorongást váltson ki a gyerekből, elég egy luk a falon, vagy bármilyen hétköznapi dolog, amiről nem is gondolnánk, hogy egy kisgyereknek félelmetes lehet, nem feltétlenül a tv a bűnös. (persze nem kell a gyerekkel Fűrészt nézetni, meg nem kell egész nap a mesecsatorna előtt ülnie sem, de nem is kell mindenért a tv-t kikiáltani bűnösnek)
Akarsz róla beszélni?
Nekem ennel sokkal tobb bajom van a tevevel kicsigyerek vonatkozasban, csak nem szoktam mar reszletekbe menni;-) Eleg, hogy a mi eletunkbol reg kiiktattuk... Nem hianyzik.
Szerencsére ilyen gond nem volt. :)
Az egy dolog, hogy segítek felöltözni (bár a pizsama levételt szeretem, ha ő végzi), csak ne kelljen még a bejárati ajtón is átemelni, mert kurvamérges leszek.
Miért, még mivel lehet varrni? :-)
3 évest azért nagyrészt én készítettem, vele még nem nagyon tököltem.
Eddig én sem tudtam, hogy tudoka :-) Nagyfiam találta ki, hogy ilyet akar csinálni.
na jó ötlet) és a kicsi is tűvel varr? hülye kérdés : )
Semmi humorom más kölkével bajlódni. :-)
Tőlem rohadt távol áll a varrás, de ez tényleg könnyű, gyorsan haladós és látványos munka. Hobbiboltban árulnak A4 filclapot. Neten van egy nagy halom minta, azt a monitorról sütőpapírra rajzolom, kiszabom, aztán varrják kedvükre. Vettem egy halom műanyag szemet, meg piros orrot, oszt' elvannak vele. :-)
Enyémgyereket egyenlőre ezekkel az indokokkal nem lehet meggyőzni
kár. Remélem majd eljön az idő, mikor kicsit átérzi mi a szitu.
Ma lebaszarintottam reggel (pedig egész normálisan szokott készülni) elég durván, mert csak vacakolt. Nem vagyok az a sereghajtó típus, elvileg 7.20kor indulunk, de rugalmas vagyok, ha 7.45kor jutunk ki, hát evvan. De a direkt hátráltatást utálom. Meg azt hogy nem érti, hogy mennünk kell. (pedig már azzal is próbálkozok, hogyha nem érünk be időben, nem tudok értemenni időben, mert nem engednek el)
Óóó...bocsi, szuperanyu.
Én ilyeneket nem tudok.
Kétszer viszont már segített a pöcsös sütit/palacsintát sütni, azt élvezte. De a házimunkasegítésbe még eccerse szállt be. Pedig mondtam már neki ,hogy milyen jómóka kivinni a zoknikat a szárítóhoz. De nem. Hajthatatlan.
nem mész el óvónőnek?.))))
ez jó ötlet.) még sose varrtak:)
ja enyém is próbálkozott egyik nap a Violettával....( hét éves) mondtuk szó sem lehet róla...és hál istennek elfogadja...vagy pl ott az az undi Monsterhigh baba...mindenkinek van...de mivel én leundiztam meg hogy uuristen hogy néz ez ki, így nekik se tetszik és nem akarnak olyat.
Na jó biztos lesz majd olyan amit nem úszok meg ennyivel :)
Gond akkor van, ha tényleg megtetszik neki az a sz... :-)
Hát mi a hazabattyogást a bölcsiből összekötjük a bringázással, sokszor a barátokkal is. Volt, hogy 6 után értünk haza, mert a srácok fagyiztak, bringáztak, játszótereztek, mi meg söröztünk, beszélgettünk.
Otthon örülök, ha nyugi van.
Nekünk még a társas nem játszik, kert nincs, egyéb elfoglaltságok még nincsenek. Max néha fürdés után jut eszébe gyurmázni vagy festeni, de azt elhalasztjuk hétvégére. Akkor úgyis ott az egész nap, meg is unjuk egymást.
Én múltkor zsiráfot, meg macit szabtam. Utána azt varrogatták az ágyban - az volt a csendes, önálló elfoglaltság. :-)
Hú, nálunk anno Marimar című brazil szappanopera ügyben volt nyígás. Akkor már olyan 9-10 éves forma volt, én próbáltam róla lebeszélni és alternatívát mutatni, de hajthatatlan volt, mert a barátnők körében az volt a menő. :)
Persze volt cirkusz is, mert leckeírás ügyben borzalmas volt a lelkem, és biza előfordult, hogy nem lett kész a leckével addigra... Én meg ez ügyben voltam hajthatatlan. :)
Reggeli indulással kapcsolatban azt vettem észre, hogy minél többet pofázok, hogy készüljenek, annál inkább megvárják a sokszor szólást, ami ugye nekem nem kenyerem.
Amikor meguntam, akkor szépen leültettem őket, és elmagyaráztam, hogy nem vagyok papagáj, most utoljára mondom el: Vagyok olyan jófej, hogy puszival ébresztem őket, előkészítem a reggelit, nekik pedig az a dolguk, hogy felöltözzenek, egyenek, kivigyék a maradékot, fogat mossanak és elinduljunk. Én 7.30-kor még 1x szólok, majd 7.40-kor kilépek az ajtón és elsétálok az isibe. Aki jön, jön, aki nem, az nem. Aki pizsiben jön, az így járt... A középső puccban ott áll időre, a naggyal már volt olyan, hogy az utcán kötötte a cipőt. (Férjem tegnap a kicsire rákapcsolta a riasztót. Ilyenkor 1 perce van, mire élesedik a rendszer. - Igazi kijutósjáték. :-))
Szerencsére nem érzik magukat kevesebbnek azért, mert XY-t nézhetnek az osztálytársak, ők pedig nem. Sőt, úgy mesélik el, hogy képzeljem el, hogy Józsika ilyen hülyeségeket / durva filmeket néz. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy szeretnék-e ők is, de azt mondják, hogy nem.
Nem mondom, hogy leültetném őket egy Dr.Csont elé, de ha csak valami baromság lenne, akkor belenézünk együtt 10 percre, és megállapítjuk, hogy ez nem annyira OK.
detto...és nekem nyolckor már ágyban vannak. Hét közben zuhanyzás van, mert sok idő elmegy ha fürdenek.
de pl filcállatot nem varrok hétközben :)
na erről is nyithatnánk egy topikot:) a reggeli elindulás...
Mire hazajutunk, 5 óra. Max. 8.30-kor fekvés, mert másnap iskola / óvoda. Ez össz. 3,5 óra, és ebben benne van a vacsi / fürdés, mese.
És akkor még szeretnének bringázni, társasozni, trambulinon ugrálni, filcállatkát varrni, sütit sütni, kádban játszani...
Nektek honnan a bánatból van szabadidőtök??? :-)