Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyászol Liptai Claudia
Létrehozva: 2015. január 27. 09:43
Szomorú hírre ért haza nyaralásából Liptai Claudia - írja a Bors.
Nők Lapja Café: Gyászol Liptai Claudia
Nők Lapja Café: Gyászol Liptai Claudia
Amikor anyu terhes volt a tesómmal (én 13 éves voltam), az utolsó két hónapot kórházban kellet töltenie. Onnantól kezdve az apám egyfolytában ivott, ki sem józanodott. Én a nagybátyáméknál laktam akkor"
Ilyenkor kell szólni az anya felelősségéről is.
Minek kellett újabb gyerek,amikor már az egyik félig fel volt nőve?
Miért nem védte meg a lányát?
Miféle "álszenteskedés"-ről beszélsz?
Ha itt "álszenteskedik" valaki, az nem Claudia, hanem az újságok, akik mindenből hírt csinálnak, meg néhány fórumozó, akik szerint azt is meg kell gyászolni, aki "akármilyen is volt".
Ha az nem álszenteskedés, amit írsz, akkor semmi!
"Erre a viselkedésre nincs magyarázat"- mondod Te! De van! Ha nem éltél alkoholistával, ne ítélkezz!
Éltél olyannal, aki naponta csatatérré változtatta az otthonodat és vert téged és az édesanyádat? Esetleg olyannal, aki taxisofőrt, rendőrt, csavargókat, ivócimborákat szabadított a családodra itallal felszerelkezve és ha nem tetszett vagy nem voltál elég vendégszerető, akkor ünneprontó, zsörtölődő házisárkánynak titulált néhány pofon kíséretében? Éltél olyannal aki verte a gyerekeid, kirúgta az ajtókat tokostól, összetörte a családi porcelánt és kitördelte a zongorabillentyűket, stb., stb., stb.? Éltél olyannal aki a részegségtől az előszobában telecsinálta a nadrágját és neked kellett kimosni belőle, hogy bevonszolhasd az ágyba?!
Nem?! Ja, úgy könnyű. Próbáld ki! És utána mindezek ellenére támogasd, fizesd a rezsijét és küldj a nyugdíja mellé havi 80 ezret, hogy ne nélkülözzön, még ha a nyílt utcán részegen rugdossa is a saját szerencsétlen kutyáját.
" Nem hiszem, hogy akkora bakit követett el az édesapja, hogy ezt érdemelte"
Kimondtad a kulcsszót. Te nem hiszed, ő viszont tudja, mit követett el (vagy épp mit nem) az apja... Ez viszont nem tartozik ránk, csak rájuk. Ha egy gyerek (felnőtt gyerek) megtagadja a szülőjét, annak nagyon nyomós oka van. Viszont ezt sosem fogják senki orrára kötni. Így van ez jól. A közvéleménynek meg marad a találgatás. Ami felesleges is, meg szerintem gusztustalan is.
Egyébként pedig lehet gyászolni azt is, akit nem szerettünk. Miért ne lehetne? Nekem tavaly nyáron halt meg egy kollégám. Egyáltalán nem voltunk jóban. Tudtuk azt is, hogy beteg, hisz régóta le volt már rokkantosítva. Épp nem volt autóm, ezért egyik nap hazavitt egy darabon. Kitett a városban egy bank előtt. Másnap kora reggel hívott a főnököm, hogy az éjjel meghalt. Csak szól, nehogy mástól tudjam meg. Azt hittem, egy rossz álom az egész. Még napokig csak kóvályogtam, olyan felfoghatatlan volt. Pedig tényleg nem kedveltem különösebben. De meghalt egy ember, akit ismertem. Persze, hogy gyászoltam.
Egyetértünk! Claudia soha nem tudta elfelejteni azt a sok borzalmat amit átélt a részeges apja miatt. Rettegés volt minden napja, minden estéje az édesanyjával együtt. Amit igazán gyászolhat most, az a soha vissza nem térő boldog gyerekkor, ami neki nem adatott meg. Átélte közületek -aki felmenti az alkoholistát azzal, hogy na és más is iszik, mégis csak az apja volt- valaki is alábbiakat? Ha igen, az felmentheti az apát a tettei alól:
"17 éves lehettem, amikor egyik nap hazaállított, mert kirúgták a munkahelyéről az alkoholizmusa miatt. Egyedül voltam otthon, takarítottam, mikor berontott a szobába és azt üvöltötte, hogy "ha nincs ló jó a szamár is" és meg akart erőszakolni. Szabadulni csak úgy tudtam , hogy kettétörtem rajta a felmosófát, kirohantam a konyhába és ráfogtam a kenyérvágó kést...Hiába kiabáltam segítségért senki nem jött át, vagy hívta a rendőrséget.
Nos ezek után nekem senki ne merje az mondani, hogy az alkohol nem árt vagy védeni az alkoholistákat .Sokan nem tudnak megállni egy pohárnál és az ilyenek teszik tönkre a családjuk életét. Undorodom az alkoholistáktól."
VAGY EZT:
"Most 24 éves vagyok, és szinte mióta az eszemet tudom, apám iszik.
Kislányként nagyon apás voltam, és sohasem értettem, hogy miért van az, hogy esténként anyu azt mondta, amikor oda akartam bújni apuhoz, hogy "most ne". Aztán nem tudom hány éves lehettem, de egyik napról a másikra rájöttem, hogy mi ez a "most ne", és egy világ tört össze bennem.. Szörnyű évek következtek. Középiskolásként már általában este 8-kor lefeküdtem, hogy ne halljam, mikor hazaér, s ne halljam a veszekedést. Napok teltek el úgy, hogy nem is találkoztunk, de tudtam, hogy édesanyámat nem hagyja békén, lelkileg folyamatosan és fizikailag is időnként bántotta. Azt soha nem fogom neki elfelejteni, mikor úgy kellett elmennem otthonról, hogy azt mondta "ha most elmész, megölöm anyád". Teljesen kész voltam, nem tudtam enni, s mikor 1 hónap alatt 5 kilót fogytam, s egy falat sem ment le a torkomon, anyám döntött: elköltöztünk"
VAGY EZT:
"Az én apám is alkoholista. Volt. Most felnőtt fejjel sem tudom megbocsátani azt, hogy csak az ital volt a fontos, mit számított az, hogy nekem vagy az öcsémnek kellene valami. Ha nem volt pénze, ivott hitelbe. És nem olyan lefekvős fajta részeges ember volt, hanem a dühöngő. Bármibe bele tudott kötni, és akkor repült minden. Volt olyan, hogy a konyhaszekrényből mindent kidobált és összetört. Nekiment anyunak isten tudja hányszor. És amikor kijött a rendőrség, azt mondták, hogy nem tudnak mit csinálni addig, amíg vér nem folyik. Amikor anyu terhes volt a tesómmal (én 13 éves voltam), az utolsó két hónapot kórházban kellet töltenie. Onnantól kezdve az apám egyfolytában ivott, ki sem józanodott. Én a nagybátyáméknál laktam akkor"
.
Nagyon a szívemből szóltál.... Köszönöm.
Nagyjából bele tudom képzelni magam a helyzetébe.
Igaza van a menedzsernek. Kár, hogy süket fülekre talált a kérése.
Sejtem, ki lehet... Én már át is ugrom az ilyen böffenéseket. Ez kb. a 1235. nickje. Mondjuk, a modderek is hibásak, az tény.
Nocsak, megosztotta velünk a kifinomult véleményét az intellektus. Sajnálatos, hogy az ilyen ocsmányságot nem moderálják ki az elkövetőjével együtt.
Ez már megint egy feltupírozott bulvárhír. Annyi igaz belőle, hogy meghalt Lpitai Claudia apja. Erre kerekített az újságíró egy logikusnak tűnő átlagos sztorit. Veszik a lapot. Szerencsétlen meg azt sem tudja, mit csináljon. Ugye az ember azt gyászolja, akivel szoros kapcsolata volt. Hát vele egyéb és különböző okokból nem hogy szoros, semmilyen kapcsolata nem volt. Nyilván ezért a helyzetért keményen megdolgozott az apa. - Egy felnőtt ember és gyerek közti kapcsolat tönkretételében mindig a felnőtt a hibás. Nem lehet csodálni, ha a gyerekben felnőttként megmarad a harag. - Az olvasók meg árgus szemekkel figyelik, hogy a társadalom által elvárt módon viselkedik e, vagy nem. Mindegy is, lehet rágni a csontot. A menedzsere dodonai módon nagyon helyesen elmondta, hogy mit tegyen a sajtó. Tessék betartani!
Ha nem ismerted személyesen egyikőjüket sem, és nem tudod, mi, miért történt, nincs jogod megítélni L.C.-t!
A "másnak is..." "és mégis..." rossz érv! Ki tudja, mi bűnt követett el ez az ember a családja, gyerekei ellen? Hogy élete végére megbánta? Az nem sokat számít, legfeljebb a túlvilágon -ha létezik- "betudják" ezt neki.
Család, gyerekek elleni bűnök nyomot hagynak a lelkekben.
Ez itt kettőjük, Claudiának és családjának magánügye, ítélkezni sem az újságírók, meg a kívülálló idegenek dolga!
meghalva találtak rá a földön feküdt, nagyon sajnálatos. :-((
Lehet, hogy nem nézett rá nem törődött vele, de mégis az édesapja volt.
Állítólag anyagilag támogatta. Egyébként meg szerintem még az sem ítélkezhet, aki az elmúlt 40 évüket egészen közelről követte végig. Claudia tudja, hogy milyen sérelmek érték, s miért döntött úgy, ahogy. Gyászolni meg lehet az eltelt időt is, a meg nem valósult békesség megtalálását, az elvesztett lehetőségeket...