Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
2014-07-28 16:571.
Létrehozva: 2014. július 28. 16:57
A magyar törvények szerint minden abortuszra készülő nőnek fel kell keresnie a Családvédelmi Szolgálatot, ahol két kötelező jellegű tanácsadáson vesznek részt, és hivatalosan csak a másodikon hozhatják meg a döntést. Tízen osztották meg velünk a beszélgetéseken elhangzott meghökkentő, fájdalmas vagy éppen lélekápoló mondatokat.
Nők Lapja Café: ,,A lelkiismeretével ön számol el" - 10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
Nők Lapja Café: ,,A lelkiismeretével ön számol el" - 10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
:)
Meg sajnos a közvetlen környezetemben is. Nem véletlenül nem tudok jóízűen kardoskodni a mindenáron megszülés mellett.
Az igaz, hogy sok ember alkalmatlan szülőnek, csakhogy ez akkor derül ki, amikor már késő.
A másik igen, lehet a pénz is erre ok, mikor valakit folyton gúny tárgyává tesznek a kortársai, mert sosincs pénz nemhogy osztálykirándulásra, de mondjuk egy hordható rend ruhára, vagy épp cipőre. Mikor valakit kicikiznek a menzán, hogy a legvackabb kaját is kéjjel tömi magába, ne adja isten más maradékát is maga elé veszi, mert otthon nem kap enni, hidd el, az minden csak nem élet egy gyereknek ( volt ilyen osztálytársam, 8-an voltak testvérek és nem az agyonszolizott rétegből. Apuka lelépett a 8. gyerek után, anyukára hagyva hitelt és minden nyűgöt. Minden volt az a gyerek, csak boldog nem, sokszor volt olyan, hogy a saját kezét szúrkálta, vagdopsta kínjában. Szerinted ő kívánta ezt a fajta életet? )
Most mindentől függetlenül, szimpla kiváncsiságból kérdezem, mert annak ellenére, hogy állandóan ezt próbáljátok a számba adni, én még mindig nem a nem kívánt babák megtartása mellett "kampányolok". Tényleg a témától függetlenül érdekel, mert én is hasonló körülmények közt nőttem fel (ok, autónk például volt, de nekünk tényleg létszükséglet volt, és kaját soha nem kellett kölcsön kérnünk - pénzt igen, többször is), de soha nem fordult meg a fejemben, hogy bárcsak kikapartatott volna anyám.
Kínában olyan törvény van, hogy csak 1 gyermek lehet egy családban. Ha besikerül a 2., kötelező elvetetni. Viszont pénzbe kerül, ha védekezés nélkül lett a nő terhes. Ott azt "divat" mondani, "elcsúszott a pesszárium". Így már ingyenesen veszik el a kisbabát.
Ezt tényleg lehetetlen bizonyítani, mert ha azért lett terhes a nő, mert elfelejtette bevenni a fogamzásgátló tablettát, az lesz a bizonyíték, hogy ő bizony védekezett, hogy bevisz egy fél doboz fogamzásgátlót a védőnőnek? Lehet az a szomszédasszonyé is.
Sok évvel ezelőtt az egykori Csehszlovákiában semmiféle lebeszélő-- vagy felvilágosító beszélgetés nem volt az abortuszt kérelmező nőkkel. Csupán a tényálladékot igazoló papírokat kellett a nőknek bemutatnia a kórházban, hogy egyáltalán terhesek -- nőgyógyász kézi vizsgálata, laborlelet, esetleg ultrahang-lelet -- és mindenki megkapta a műtétre az időpontot. Mégis egyharmada volt az ottani abortuszok száma a magyarországiakénak, ahol durván, arrogánsan bántak az akkori abortuszbizottságokon a nőkkel, ahová szintén kétszer kellett elmenniük. Mostanáhan nem tudom, hogy megy ez Csehországban, illetve Szlovákiában. Kíváncsi lennék, ha valakik megírnák.
Én '89-ben voltam terhes, akkoriban ment az abortusz a legegyszerűbben nálunk. Nekem a szomszédasszonyom volt a háziorvosom asszisztense, és a tanácsadást is a háziorvos vezette. (Már amikor ott volt.) Mondta az asszisztensnő, ilyen vacak körülmények közé, ahogy élek, ne szüljek gyereket. Jelen volt a beszélgetésünkön a védőnő, mondta, ő aláírja nekem a papírt. (körzeti védőnő aláírása) + kellett még a körzeti nőgyógyászomé is aki történetesen a háziorvosom volt. Mondták, aláíratják vele is a papírt, elé sem kell járulnom. Másnap beszaladok érte a rendelésre, és soron kívül kiadja az asszisztensnő. Mondták, az nem baj, hogy már van terhes kiskönyvem, azt széttépik, csak a benne lévő leleteket (papírokat) kell a kórházba bevinnem, és a műtétre időpontot egyeztetnem. De nem tudtak a műtétre rábeszélni, mert mindenképpen szülni akartam.
Azt, akit durva beszéddel le tudnak beszélni az abortuszról, meg is érdemli, hogy megszülje nemkívánt gyermekét. Az ember mindig álljon ki az akarata mellett, akármi is legyen az. Hallgattam én is eleget 7,5 hónap alatt a tanácsadásokon, milyen buta és felelőtlen vagyok, hogy így vállalok gyereket.
Témára visszatérve: amit írtál. Ki tudna olyan szégyennel a nyakán élni, főleg kis faluban, amit te is felvázoltál? Bírom én is az ilyen alternatívákat ( legalább lesz még pár öngyilkosság, úgyis olyan alacsony a ráta ebben is kis hazánkban, javítani kell a statisztikát ). Egyébként meg lehet nézni, hány gyerek marad nevelőotthonban, mert nem kell a kutyának sem, nemhogy örökbefogadó szülőnek. Na ők aztán megint kapnak egy alapot az életre...iskola után mehetnek a fenébe, elég sok le is csúszik közülük. Az élet?
Tudod erről a szégyenről jut eszembe a régi korok módija: megesett a Maris, elküldjük valami zárdába vagy másfelé élő rokonhoz, megszül, a poronty mehet az árvaházba( jobb esetben ), mi meg majd azt mondjuk az ismerősöknek, hogy tanulni, utazni volt oda. Ez lenne a norma?
Igen, ettől nekem is feláll a szőr a hátamon, mikor a születésszám növelése, a nem kívánt baba megtartása melletti érvelés kapcsán romantizálják a szegénységet. Én eléggé szerény körülmények közt nőttem fel, és őszintén szólva a kutyának sem kívánom ezt. Sokszor beszélgetek erről barátnőkkel vagy a párommal, és soha nem érzek egy deka nosztalgiát sem a gyerekkorom iránt. Lehet, hogy ez sokaknak fura, vagy érthetetlen, mert minél távolabb van, annál szebbnek tűnik. Ugyanis az idő sok mindent megszépít. Hát én ezzel nem így vagyok. Soha egy percre nem sírom vissza a gyerekkoromat. Pedig még csak nem is éheztünk. De akkor sem. Mi a jó abban, hogy az idősebb - ráadásul fiú - testvér levetett ruháit, táskáit hordom, hogy sosincs zsebpénzem, mindenre külön kell kuncsorogni és ráadásul fillérre ki van számolva, vagy inkább kevesebb is. Hogy vasárnap, ha elfogyott otthon a kenyér, engem küldenek át a szomszédba kérni, mert a szülők szégyellnék. Hogy ha be kell vinni a suliba valamire pénzt, biztos, hogy én viszem be utolsónak. Hogy ha bármit szerettem volna, mindenre azt mondták, hogy nincs, nem telik rá. Amikor meg nagyobb az ember, még rosszabb. Már akkor sem volt olyan nagy luxus a vezetékes telefon, vagy az autó, de az sem kellett, mert a szülők szerint semmi szükség rá. Pedig lehet, hogy szükség lett volna rá, csak ők nyilván nem akartak még azért is megdolgozni. Kényelmesebb volt mindenre azt mondani, hogy nincs rá pénz. Hogy sosem voltunk nyaralni, kivéve egyszer, az is valami SZOT-os beutaló volt. Igaz, nem sok emlékem van arról sem.
Én azóta élem igazán az életem, amióta felnőtt vagyok, önálló döntéssel, és én határozom meg az igényszintemet, hogy mi szeretnék, és azért mindent megteszek. Nem pedig mindenről lemondok azzal a felkiáltással, hogy úgyse telik rá. Én inkább spórolok, dolgozom többet, de szeretem elérni a céljaimat. Gyerekként ez lehetetlen volt.
Az örökbefogadás egy tini esetében meg röhej. Elképzelem, hogy mondjuk egy kis lélekszámú faluban mekkora kiközösítés, megalázás járna annak a fiatalnak, aki nem veteti el, hanem kihordja a magzatot - nyilván az már látható, nem titkolható - majd örökbe adja. Na, akkor meg azért szólnák meg, hogy micsoda embertelen barom, hogy lemond róla.
kitűnik, hogy valami nem stimmel. Vagy hazudnak a fogamzásgátlási
eszközök biztonságosságát illetően, és tulajdonképpen majdnem teljesen
hatástalanok, vagy sokan nem élnek velük, ezért lesz annyi nem kívánt
terhesség."
Én már összehasonlítottam egy másik topikban neked, de akkor sem igazán érdekelt.
A fogamzásgátló eszközök nem teljesen hatástalanok, de nem is adnak 100%-os védettséget. És nem is állít ilyent senki. Meg lehet nézni mindenik Pearl-indexét, még az óvszernél is 3-4 százalék. A spermicideké 7-20 százalék. Sőt, ha hiszed, ha nem, még a sterilizáció sem 100 százalékos.
Magyarországon a termékeny korban levő (20-40 év) nők száma közel másfél millió. Utána lehat nézni a népszámlálási adatokban. De ha a 14-46 korosztályt vesszük, az már 2 millió feletti.
http://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html
A tavaly 35 ezer abortuszt végeztek el. Azonkívül az a abortuszok száma évről évre meredeken csökken. Mi nem stimmel?
Akárhogy hasonlítgatom, nekem nem az jön le az adatokból, hogy Magyarországon a nők többsége úgy járna abortuszra, mint a moziba.
Végülis lényeg, hogy éljen, a minőség nem számít, ha napi 2 szelet vajaskenyér jut, akkor annyi ( arról nem beszélve, hogy hiába lenne valamiben pl tehetséges, jó eséllyel pont ugyanabban fog megragadni, abban a nyomorban, amibe született, mert nincs igazán lehetősége kijutni belőle).
Vagy még milyen alternatívát tudsz mondani, a pöcegödrön, az ab-on, az örökbeadáson, meg a majd a nagyi felneveli kategóriákon kívül?
Egyébként amire reagáltam hsz, na pont abban fejtetted ki, szerinted miért hiábavaló álmodozás a felvilágosítás modernizálása. Ellentmondasz magadnak.
Na meg mintha az abortusz és az újszülött pöcegödörbe dobása között lehetne csak választania egy nőnek, nem állna rendelkezésre semmilyen egyéb alternatíva...
Hagyjuk, én befejeztem, nem beszélünk egy nyelvet.
Ugyanis pont ez a fej himokba valo dugasa,ha valaki sotet,nemtorodom,esetleg prud szuloket kapott a sorstol,az vigye tovabb azt a mintat nyugodtan,megerdemli,akinek esetleg normalisan gondolkodo es felvilagosult szulei vannak,azok kapjak a jo utravalot az eletre. Maradjon vegulis lutri az egesz,legalabb mindig marad egy reteg,akire lehet ujjal mutogatni.
( Csak parhuzamkent:akkor minek a vedono az ujszulott melle,elvegre mindenki kaphatott mintat a gyerekgondozasrol otthon,aki jo mintat latott ott serulesmentesen,egeszsegben no fel a gyerek,aki rosszat ott marad lutri felno e es mikent no fel a gyerek...hiszen vegulis minek kintrol besegiteni a folyamatba,hogy a rossz minta helyett pozitiv iranyba induljon el az is,aki szerencsetlenebb kornyezetben felnove a rosszat tartalmazo batyut kapta az eletre utravaloul. )
Lehet sarkos,de egy ponton csatlakozik a ket temakor,a nevelesnel. Morbidnak tartom hogy ujszulott korban mindenre vigyazni,a nem torodom szulok elleneben is haladva megy a vedonoi rendszer altali segitseg,de tinikorban erre mar csak legyintunk,hogy de ha ilyen hulye a szuloje akkor kar neki a segitseg,jobban kijar neki a vegzalas,a buntetes.
Kulonben nezzel utana ott milyrn megoldasok vannak a nem kivant terhessegek vagy mar megszuletett ujszulottek eltakaritasara ott ahol tilos vagy epp tul szigoritott az ab,majd hasonlitsd ossze az itteni helyzettel... fogsz gusztusos dolgokba botlani. Lehet hogy az a 12 hetes embrio erez valami minimalis fajdalmat,de nem hinnem higy nagyobbat mint mondjuk egy pocegodorben fuldoklo ujszulott.
Es ha mar itt tartunk: erdekes modon ahol gyanus hogy beteg gyerek szuletne ott nem szigoritanad az ab-ot,mondjuk egy kb 20 hetes embrio mennyivel erez kevesebbet,mint egy 12 hetes vagy szinten egy mar megszuletett es meggyilkolt kisgyerek?
Én sem szoktam rágalmazni, vádaskodni, sajnálom, hogy így tűnt. Az abortuszon átesett ismerőseim védekezéséről leírtak nem az én rosszindulatú agyamból pattantak ki, hanem ők maguk mondták el. Például a korábban említett barátnőmmel is beszéltünk ilyesmiről, és amikor olyan helyzetbe kerültek, hogy ellehetetlenedett a gyerekvállalás, én mondtam neki, hogy nem kéne rizikózni, ő meg mondta, hogy hát eddig nem lett baj, miért pont most lenne. Aztán mégis lett, tanult belőle, azóta jobban vigyáznak.
Na mindegy, tényleg felesleges ezt a témát tovább ragozni, úgysem jutunk előbbre. Amíg ilyen az általános társadalmi hozzáállás, ami itt ebben a topicban is látszik, hogy inkább a homokba dugjuk a fejünket, nem akarjuk észrevenni, hogy milyen nagy problémák vannak itt, hogy milyen nagy az általános tudatlanság ezügyben, ha élettelen sejtcsomónak tekintjük a 12 hetes magzatot, és megsimogatjuk minden abortuszra jelentkező nő buksiját, hogy nem baj kedves, így jártál, semmi gond, gyere legközelebb is stb, addig itt nem lesz változás. És ha szigorúan kizárjuk az érzelmeket, akkor is elkeserítő az a tény, hogy mennyi pénzt beleöl az egészségügy (ami amúgy is a szétesés felé tart) ebbe a rengeteg abortuszba.
Hiába álmodozunk itt a felvilágosítás modernizálásról. Mert a következő generáció egy részét bizony azok a nők fogják felnevelni, akik átestek vagy 10 abortuszon szimpla felelőtlenségből (mert sajnos igenis sok ilyen van, akkor is, ha nem akarunk róluk tudomást venni), mielőtt az egyik gyereket megtartották. És el lehet képzelni, hogy az ilyen szülők miként fogják felvilágosítani a gyerekeiket fogamzásgátlás ügyben. Szerintem ez nagyon elkeserítő.
Nézd, amit írsz, változatlanul azt tudom írni, amit az előző fórumozó társnak: nekem nincs jogom bárki szavát kétségbe vonni, meghazudtolni. És nem szoktam mások magánügyeibe kutakodni, meg közvéleménykutatást sem végzek ilyen téren, hogy mond csak pajti, te tényleg felelősségteljesen védekeztél, vagy tojtál az egészre és úgy maradtál? Ehhez nekem nincs jogom. Nem vagyunk egyformák. Te biztos veszed ehhez a bátorságot, a jogot, én nem. Ahogy már írtam, én tiszteleten szoktam tartani mások döntését. Még akkor is, ha baromira furának és magamtól távolállónak tartom. Nekem az az elvem, hogy élni és élni hagyni.
A felelősségteljes vagy kevésbé az ismerőseimről is ugyanazt tudom mondani: arra hagyatkozom, amit mondtak. Még az iskolában a 10 éves gyereknek is meg szoktam adni azt a tiszteletet, hogy nem hazudtolom meg, amíg nem ad rá okot. Aztán, hogy tényleg hogy történt, csak ő tudhatja (néha még ő sem, volt erről egy korábbi hsz-em). Nekem meg nincs közöm hozzá egy deka sem.
Nem, nem tartalak rosszindulatúnak általában. Sőt, most abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy inkább csak feszengek, mert téged egy értelmes embernek tartalak. De valószínűleg amiket most írtál, az engem így érintett, hogy igen, most egy kissé rosszindulatú és megkeseredett ember benyomását keltetted, mert már vagy százszor leírtad a röhögcsélő tiniket. Ez meg látod engem érint negatívan. Én ugyanis nem szeretem, ha állandóan őket ostorozzák. Hogy miért, nem szeretném önmagam ismételni, lady1986-tal váltottunk korábban pár véleményt erről, el tudod olvasni alant, ha érdekel. Egy össztársadalmi, nagyon súlyos problémát (mint az ab) nem hinném, hogy a tizenéves lányokra kéne ráhúzni a vizes lepedőt. Elég nagy baj az, hogy rajtuk csattan. Ők viselik a rossz választás következményét. Mert itt szerintem csak rossz választás van. Ha már teherbe esett, döntse el ő, melyik a kisebb rossz számára: megszül gyerek fejjel egy nem kívánt gyermeket, amire semmilyen értelemben nincs felkészülve. Vagy elveteti, aminek megint csak káros következményei vannak.
Valamint magyarázkodsz, ami itt is megtörtént, és meg kell mondjam eléggé tetű módon. Nem vagy egy egyenes ember, aki nyíltan vállalja a véleményét még akkor is, ha amiatt többeknek kinyílik a bicska a zsebében.
Hát drága, én 3-szor voltam kórházban, a legrövidebb 6 nap volt, a leghosszab 12. Mindháromszor nőgyógyászaton várakozva, hogy műtenek, nem műtenek, mi lesz.
Szarrá untam magam, így segítettem a betegeknek, a nővéreknek, ha valami olyan volt, amiben én is tudtam.
Heti háromszor kisebb, nagyobb műtétek, köztük abortuszok.
Reprezentatívabb példa, mint a tied azt gondolom, és egyetlenegyszer sem hangzott el nagyképűen, flegmán senki szájából, hogy ez már a harmadik, de nem érdekel, jövök legközelebb is, mert jobb, mint a gumi stb...
Mégsem merem kijelenteni, hogy nincs ilyen.
Ehhez képest, te simán ki mered jelenteni, hogy a többségük így meg úgy. Pedig a 4-5 szobatársadon kívül - feldúlt állapotodban- erről nincs infód.
Ja, és én nem akartam felpofozni egyet sem, mert attól nekem nem lesz sikeres terhességem. Csak egy irígy, megkeseredett ember lesz belőlem, aki ítélkezik annak ellenére, hogy fingja nincs a körülményekről.
Már többször leírtam, hogy ők mondták el egymásnak, csak mivel én is jelen voltam a kórteremben, ezért fültanuja voltam a beszélgetésnek. Nem emlékszem pontosan hányan voltak, talán 4-5-en. Igen, tudom, nem reprezentatív minta, ezért hangsúlyoznám, hogy csak erről az esetről szólt az általad idézett mondatom.
"Mi lenne, ha egyszerűen bevallanád magadnak, hogy a feldúlt lelkiállapotodnak köszönhetően a pokolba kívántál mindenkit, aki elveteti a gyerekét?"
Persze, hogy a pokolba kívántam őket, mit kell ezen bevallani, nem egyértelmű ez ilyen helyzetben? Hát akkor bevallom neked, így volt, sőt, legszívesebben egyenként felpofoztam volna őket. Baromi nagy igazságtalanságnak éreztem, hogy némelyikük már a negyedik babáját kapartatja ki nagy röhögve, miközben az én vágyott babám meghalt, ráadásul abban a hitben voltam, hogy a büdös életben többet nem fogok tudni teherbe esni (ezt mondta egy orvos, szerencsére nem volt igaza, de ezt akkor nem tudtam). És baromira nem sajnáltam az egyiket, aki amikor a műtétje előtti éjszakán kb huszadszorra kérdezte meg a nővért, hogy nem ehetne-e mégis egy csokit, merthogy ő éhenhal, a nővér nem túl kedvesen válaszolt neki.
"Könnyebb a lelkiismereteddel elszámolni, ha bebeszéled magadnak, hogy ezek a nők röhigcsélnek, könnyedén veszik, meg tuti, hogy a sokadik abortuszuk volt, mert basztak védekezni?"
A lelkiismeretemmel? Most tényleg nem értelek. Nekem miért kellene hogy gondom legyen a lelkiismeretemmel ezügyben? Teljesen tiszta a lelkiismeretem.
Feltételezni jogod van, csak sajnos a tények egészen mást mutatnak. Nézd meg a különböző fogamzásgátlási módszerek rizikófaktorát, és hasonlítsd össze az abortuszok számával. Az eredmény sajnos az, hogy az abortuszok túlnyomó többsége felelőtlenség, nem védekezés, vagy helytelen védekezés miatt következik be.
" Talán egy olyan jut eszembe közülük, aki nem védekezett rendesen. Az összes többi mindent megtett, mégis megesett a baj."
Akkor neked nagyon felelős ismerőseid lehetnek. Az én ismerőseim közül, akik átestek abortuszon, a nagy részük csak saját magának köszönheti. Elfelejtette a tablettát, azt hitte, hogy a szoptatás védi, nem tudta, hogy az antibiotikum hatástalanítja a tablettát stb stb.
"Remélem, ez megnyugtat téged, hogy velük bunkók voltak. "
Komolyan ilyen rosszindulatúnak tartasz? Akkor nagyon rossz képet festhettem le magamról. Az egyik legjobb barátnőm nemrég esett át abortuszon. Nagyon sajnáltam, mert rettenetesen megviselte, bár vele szerencsére nem voltak bunkók sem a tanácsadáson, sem a kórházban, sőt. Próbáltam segíteni neki, sokszor éjszaka órákig beszéltünk telefonon és próbáltam megnyugtatni, a szívem szakadt meg érte. Pedig ő sem volt ártatlan az ügyben. Naptármódszerrel rizikóztak rendszertelen ciklus mellett, mert úgy gondolták, hogy ha mégis becsúszna a baba, megtartanák. Aztán be is csúszott, viszont a lehető legrosszabkor, úgy döntöttek, hogy nem tartják meg.
Már ne is haragudj, de pont ugyanannyi jogom van leírni a véleményemet, vitatkozni, érvelni, mint neked, akkor is, ha ez téged felzaklat.
"Kurvára elegem van abból, hogy itt még egy nővér is ítélkezhet egy beteg felett."
Ja, abból nekem is. De őszintén szólva engem jobban zavar, amikor mondjuk egy öreg, magatehetetlen beteg emberrel gorombáskodnak a nővérek, mint egy sokadik abortuszára váró felelőtlen nővel.
Ezek a parancsok értünk vannak, nem mindig sikerűl megtartani, de törekedni kell(ene) rá.
Szerencsére nem tudom, hogy ezt a 12 hetet mennyire veszik szigorúan, de azért az biztos, hogy aközött, aki két nap múlva fogja tölteni a 12. hetet, vagy már 2 napja betöltötte nem sok van.
És csak megjegyeztem, hogy azért mert valaki még nem tartja embernek, baromira ember formája van már, nem csak egy sejtcsomó.
Szerintem ember, igen, de nem ÉLŐ ember. Ha egy "szervezet" önállóan képes lélegezni és az életfunkcióit önállóan ellátni, akkor életképes. Addig nem.
Egy magzatból élő ember LEHET, és azt gondolom, hogy mesterségesen elvágni ettől a lehetőségtől durva dolog, ahogy az is, hogy élhető életet élhessen. Van olyan helyzet, amikor ez eredendően nem következhet be.
Aki meg olyan kötöznivalóan idióta és felelőtlen, hogy azért jár többször abortuszra, mert könnyelmű és nem védekezik, az meg úgyis valószínűleg viselni is fogja a következményeit, hisz nagyon jó eséllyel meddő lesz. Mondjuk nem is kár érte, nem kell szaporítani a fajtáját.
Szerintem a vélemények tekintetében nem olyan súlyos a helyzet. A főbb vonalakban egyetértünk nagyjából. Vannak különbségek. Én nem akarom lenyomni a véleményem senki torkán, ha valaki abszolút ellenzi az abortuszt, ahhoz joga van. Nyilván ő nem is fog soha az ab mellett dönteni. Én abban különbözöm elsősorban tőletek, hogy én egy szükséges rossz megoldásnak tartom. És nem ítélek el senkit, mert így döntött. És még abban, hogy én ezt szigorúan magánügynek tartom és nem olyan dolognak, amibe más kívülről beleszólhat. Abban viszont én is egyetértek, hogy ez nem lehet a védekezés formája. Védekezni másképp kell. Ez már az utolsó - legrosszabb - lehetőség. Hálát is adok a sorsnak, hogy én megúsztam, meg már meg is fogom, ettől már nem kell tartanom.
Tiniambulancia:nem pont ilyesmi keretekre gondoltam hogy hol nyitva hol zarva,nem torodom szemelyzettel,hanem tenylegesen hathatos segitsegre.
Akirol te irtal doki meg boven megerdemelte volna a feljelentest. Es akkor megy a nagy budos mutogatas,hogy mert rohecselnek,mert nem torodomok,akik maguktol tennenek az egeszseguk es a tul korai terhessegek ellen,azok meg igy jarhatnak. Ja es legyenek bizalommal...es ezt csak tetezi ha otthon se szamithatnak jobbra.
Nem veletlenul irtam,hogy amit irok utopisztikus....
Viszont megforditva a dolgokat. Ha nekiallnanak vegzalni ezeket a tiniket,ill noket,szerinted lenne bizodalmuk utana akar a vedonok,orvosok,csaladsegitosok fele? Meg azoknak se lenne,akik ugyan meg nem erintettek de egy veletlen baleset miatt akar azza valhatnak...
Rugasert cserebe bizalmat varni eleg botor gondolat...
mellé, ahol szintén tanácsot, információkat, esetlegesen ingyen óvszert,
vagy akár eseményutánit kaphatnának,"
Nálunk volt ilyen a terhesgondozás-családtervezés rendelő mellett párhuzamosan. Hogy most is van-e, nem tudom, mert abban az épületben megszűnt a rendelés, az új helyen még csak egyszer jártam, és nem figyeltem meg, hogy ott is van-e.
Viszont ami volt az előző helyen tiniambulancia, azzal aztán nem voltak kisegítve ezek a szerencsétlenek. 3 éve elég sokat jártam orvosokhoz, mert nagyon erősen hullott a hajam, és mindenféle vizsgálatra elküldtek. Többek közt nőgyógyászhoz is. Ott várakoztam, közben beszélgettem két tinilánnyal is. (egyik sem olyan volt, amilyennek ebben a fórumban általában lefestik a fiatalokat, hogy felelőtlenek, könnyelműek) Mivel tavaszi szünet volt és vidékiek voltak, gondolták a kis naivak, hogy felülnek a buszra és eljönnek nőgyógyászhoz, hogy ne kelljen iskolából hiányozniuk. Ja, ahogy azt Móricka elképzeli. A tiniambulancián ugyanis ott díszelgett a felirat, hogy sajnálják, de azon a héten pont szünetelt a rendelés. A két kislány meg úgy gondolta, hogy ha már elutaztak, itt vannak, akkor talán olyan nagy hibát nem követnek el, ha átülnek oda, ahol a felnőtt nőgyógy. rendelés zajlik. (itt egyébként naponta más orvos rendel) Aznap pont egy überbunkó doki volt a soros, aki porig alázta a lányokat. Természetesen se meg nem vizsgálta őket, se azzal nem foglalkozott, hogy miért jöttek egyáltalán oda, hanem kizavarta őket és éppen csak a fejüket nem verte bele az ajtóba, de ott oktatta őket: hogy "mi van lányok, nem tudtok olvasni? Na mi van ide írva? Mi van ideírva? Ugye nem az, hogy tinirendelés, mert az a másik szobában lenne. Itt más van kiírva..." És ott ekézte őket. Olyan nehezen álltam meg, hogy el ne küldjem a jó büdös prosti anyukájába... (és akkor pofázunk állandóan a megelőzésről) Na persze, én sem jártam jobban, én is megkaptam a magamét. Mikor bementem hozzá, pedig szakorvosi beutalóval mentem, tehát nem csak úgy az utcáról, így sem foglalkozott a problémával egy tapodtat sem. Mindenfélét kérdezgetett, aminek szerintem nem sok köze van a hajhulláshoz. Pl. ilyet, hogy miért nincs gyerekem, meg anyám szoptatott-e, amikor csecsemő voltam, meg hogy mi a foglalkozásom, stb. Meg ilyenek. Persze meg nem vizsgált, nem adott tanácsot sem és nem irányított sehova. Szívem szerint feljelentettem volna, de nem tettem, csak a háziorvosomnak mondtam el, hogy nézze már meg a gépben, ki volt ez a tajtparaszt, nehogy véletlenül még egyszer hozzá menjek. Ugyanis nem volt kiírva a neve. Így aztán elmentem másnap, mikor más rendelt, egy nagyon fiatal, de nagyon lelkiismeretes orvos.
Most ezek után szerinted ezek a tinik mekkora bizalommal lesznek az orvosok iránt? Meg ilyen fogadtatás mellett szerinted egy ilyen mentalitású orvos támogatna olyat, amiket írsz? Hogy ingyen óvszer, meg esemény utáni tabletta (sűrgősségi alapon - hogy elkerülje az ab-t). Szerinted az ilyen doki adna tanácsot, felvilágosítást? Úgy hiányzik ez nekik, mint egy púp a hátukra. Nekik ez egy Recsk, ha ide deportálják őket. Nekik az a biznisz, ha a kórházban vannak és szülésenként lepengetik nekik az 50-100 kilót tisztán zsebbe. Abortuszért senki sem ad hálapénzt, amit fizetni kell, gondolom az államé, vagy az eü. kasszájába megy, én nem tudom, de nyilván nem a dokié lesz. Pedig jók az ötleteid. Biztos vagyok benne, hogy fejlettebb országokban ez így is működik és sokkal kevesebb is az ab.
látszólag igenis könnyen vették a dolgot, legtöbbjüknek a sokadik
abortusza volt, és még csak nem is szégyellték, hogy a saját hibájukból
jutottak oda."
Te ezekkel az emberekkel mind elbeszélgettél erről, hogy ennyire képben vagy? Pontosan hány nővel beszélgettél?
Elmesélem egy élményemet:
A kórházban fekve behoztak egy fiatal lányt, aki abortuszt végeztetett. Látszólag könnyedén vette, kicsit flegma is volt a stílusa. Műtét után vissazhozták, még kába volt, félig-meddig aludt és sírt.
Amikor teljesen magához tért és hazainduláshoz készülődött, ugyanúgy kezdett el viselkedni, mint mikor bejött.
Valamiben segítségre szorult, és segítettem neki (igen, pedig ott feküdtem már x napja és tudtam, hogy a terhességemnek annyi) és láttam, hogy milyen iszonyatosan zavarban van.
Egy tini, egy fiatal lány egy totál meg nem értő társadalomban daccal reagál, közben a poklok poklát élheti át.
Mi lenne, ha egyszerűen bevallanád magadnak, hogy a feldúlt lelkiállapotodnak köszönhetően a pokolba kívántál mindenkit, aki elveteti a gyerekét?
Könnyebb a lelkiismereteddel elszámolni, ha bebeszéled magadnak, hogy ezek a nők röhigcsélnek, könnyedén veszik, meg tuti, hogy a sokadik abortuszuk volt, mert basztak védekezni?
Biztos van olyan, akinek valóban semmit nem jelent egy abortusz, ahogy olyan is, aki ellenzi, szül x gyereket, de cseszik normálisan eltartani, ellátni őket. Én ismerek ilyet. Simán dohányzott és néha ivott a terhességei alatt és még ragozhatnám.
Ezt mégis honnan tudod?
Azért mert azt mondták??
Nem tudom hányan vannak tisztában azzal, hogy pl a dohányzás vagy az 1000mg C vitamin szedése is rontja a tabletta hatékonyságát??
Én ezért tartom fontosnak, hogy nem védőnő, meg pap, meg akárki üldögéljen ott a bizottságban, hanem normális nőgyógyász, aki esetleg tudna tanácsot adni, hogy nem megfelelő az a gyógyszer, amit az illető szed, vagy egy-két kérdéssel kiderítené, hogy hol lehetett a probléma.
Elsősorban az lenne a cél, hogy az illető elkerülje az újabb nem kívánt terhességet, nem az, hogy rábeszéljük, hogy tartsa meg aztán ha nem sikerül, akkor viszlát.
Kedves Babyface!
Épp ugyanezen gondolatok vannak bennem is, csak te jobban megfogalmaztad most ezekben a hozzászólásokban.
Viszont sajnos tök mindegy, hogy mit írsz... És még én vagyok a troll vagy egy ........................ .
Türelmesen, nyugodtan, szépen leírtad, de sajnos csukott fülekre találtál te is.
A szomorú az, hogy ugyanazt hajtogatják, mégis én vagyok állítólag fizetett troll. Csak nem tudom, ki fizet és kinek... Nekem sajna senki...
Nekem mutatta az uh-s orvos, hogy ott ásít és a szája elé tette a kezét!
"Embernek én azt tekintem, aki megszületve már életben marad."
És kit tekintesz annak? Az a koraszülött, aki 800g-al jön világra és gépek nélkül nem marad életben az még nem ember, csak majd akkor lesz az, ha lekapcsolják a gépről?
Majd csak lesz téma, amiben nem értünk egyet:-))
Szerintem őket mindannyian elítéljük. De: nekem az a bajom, hogy Te meg a mi Golyva Gizink kiragadjátok ezt a - szerintem - szűk réteget és általánosítotok. Mintha minden abortuszra menő nő ilyen lenne. És Te magad is többször leírod, hogy vannak esetek, amikor szerinted is indokolt. Ha ebben egyetértünk, akkor mondd meg, mit ragozzuk már ennyit ezt az egészet?
Nekem, nekünk (nem akarok mások nevében nyilatkozni) hadd legyen meg a jogunk - részemről legalábbis - feltételezni, hogy a legtöbb nő indokoltan kéri a beavatkozást és feltehetően mindent megtett, hogy elkerülje azt.
Igen, én is sokszor olvasom itt a fórumon a felelelőtlen nők pocskondiázását, hogy nem is védekezett, stb., szarik az egészre, könnyen veszi. Természetesen nem veszem a jogot, hogy azt mondjam, ilyen nincs. Viszont az is igaz, hogy én még a büdös életben ilyen nővel nem találkoztam. Pedig már nem vagyok fiatal, elég sok nőismerősöm átesett ezen (barátnő, rokon, kolléga, évfolyamtárs, stb.), de mindegyiket végtelenül sajnáltam. Talán egy olyan jut eszembe közülük, aki nem védekezett rendesen. Az összes többi mindent megtett, mégis megesett a baj. Eszembe nem jutna beléjük rúgni, bár némelyiknek voltak csodás élményei az eü-ben. Remélem, ez megnyugtat téged, hogy velük bunkók voltak.
Ami probléma tehát: az az álszenteskedés, nem a felvilágostás.
Azokat, akik kioktatóan és lekezelően, fennsőbbségesen és álszenteskedően „odamondogatnak”, úgy ki kellene rúgni egy ilyen helyről, hogy csak úgy füstöljön a nyomuk…
Kurvára elegem van abból, hogy itt még egy nővér is ítélkezhet egy beteg felett. Ahogy mindenki mindenki felett. Manapság ebben az országban ettől érzik sokan valakinek magukat.
Szóval: bizonyítani nem lehet semmit, de belevájkálni ükszülőkig mások magánéletébe a nagy büdös semmiért, az megéri. Ezzel esetlegesen olyanokat akár öngyilkosságba( a véletlenül becsúszott terhesek közül), akár sutyiban feketén orvoslók ( nyugi visszatérnének, pár ezer forint, meg a procedúra elkerülése mind a két táborból vinne be ehhez embereket ) kezébe hajszolása. na az mondjuk pont a kisebbik rossz lenne ugye? Vagy a harmadik véglet, tartsuk meg a család jó hírét, itt ne kutakodjanak, majd megszüli titokban és dobja a kukába...ez a kisebbik rossz?
( Ne kezdj el légyszíves ágálni, míg nem volt járható út az ab, akár itt, akár kint egyes országokban, volt éppen elég példa mindegyikre...most épp ne lenne?)
Vagy esetlegesen még magától életképtelen embriót elkaparni, az a kisebbik rossz?
Mindegyik rossz persze... de büntetés helyett nem lenne jobb egy kiadós reform hogy felelősségteljesebb emberek nőjenek fel körülöttünk és esetlegesen a jövőre nézve ne a két rossz közt kelljen dönteni? Úgy eleve a mostani és a most születő gyerekeket ebből a szempontból is egy tudatosabb létre nevelni, ne adja isten a fogamzásgátlást megtámogatni, ill ha már ennyi a sötét és prűd szülő, akkor a felvilágosítást nem valamikor 5.-ben egyetlen egy darab biosz óra keretén belül lezavarni? Esetlegesen olyan személyeket bevinni az iskolába mondjuk az iskolaorvos mellé, akihez bármikor fordulhatnak, ha már otthon a családhoz nem? Ne adja isten mondjuk tiniambulanciát csinálni a gyerekorvosi rendelés mellé, ahol szintén tanácsot, információkat, esetlegesen ingyen óvszert, vagy akár eseményutánit kaphatnának, de ugyanezt akár meg lehetne valósítani a családsegítőn belül is. Ez talán olyan megoldás lenne, ami szembemenne az általános sötétséggel és prűdséggel, ráadásul ez a megoldás talán senkinek nem fájna. Nem mondom, hogy akkor nem lennének felelőtlenek és véletlenül megesettek mert az csak álom, de a százalékszám valószínűleg lejjebb kúszna és akkor az már olyan eredmény lenne, ami senkinek sem fájt igazán... tudom hogy utópia, de mégis...