Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Minek ennyi gyógyszer?
Létrehozva: 2014. Április 21. 13:08
Miért van az, hogy orvos nem működik együtt a beteggel, sőt inkább mint egy fék olyan visszahúzó ellenséges viselkedést tanúsít ha természetes alternatív gyógymódokat keresek a gyógyszerek mellé mint pl paleolit táplálkozás, C vitamin szedése stb.Külföldön élők számukra ismeretlen szaktekintélyek módszereit leteszik a sárga földig, holott fogalmuk nincs miről is van szó lehet akár Nobel -díjas is az illető orvos.
Nem tudok az orvosaimmal őszinte lenni, inkább befogom a szám és teszem amit jónak látok, hang nélkül . Kialakítok egy saját táplálkozást, mozgást ami a javam szolgálja szedem a liposzómás C vitamint stb. stb.
nem kérek koleszterin csökkentőt mivel ami használ az árthat is szerintem.
Vitatkoztunk az ünnepek alatt barátokkal milyen érdekeltség fűzeti az orvosokat ahhoz, hogy ilyen készséggel írják fel és tömik a betegeket gyógyszerekkel. Ráadásul tüneti kezeléseket kapunk.
Örömmel olvasnám a tapasztalatokat.
Mivel végighallgattam minden egyes orvos véleményét, én úgy gondoim, hogy ez az állapot akár 10 évvel később is jelentkezhetett volna, vagy egyáltalán el sem jut ide.
Ha: - az elmúlt 10 évben, évente 2 alkalommal elmegy reumatológiai kezelésre. nyugodtan megtehette volna, sőt akár egy szanatóriumba is lett volna lehetősége évente 2 x befeküdni.
- amikor először javasolták, onnantól kezdve eszik naponta 1 szem vérhígítót,
- hetente 1x beveszi a csontritkulás elleni gyógyszert, még ha vannak kellemetlen mellékhatásai akkor is.
Szerintem ezek nem nagy, és nem is megerőltető dolgok lettek volna.
Semmilyen szervi betegsége nincs, egy műlencse műtéten kívül, soha nem feküdt kórházba. Most, hogy már túl vagyunk 6 heti kemo-n még így is olyan a vérképe, hogy egyetlen egy csillagozott eredmény sincs benne.
Ami azt jelenti, hogy egy megnyomorodott csont szerkezetben egy egészséges test van. Akár 10-15 évig is nyugodtan eléldegélhet.
De ez ilyen formában nem egyéb, mint nyomorúságos kínszenvedés. Neki is és nekünk is.
Januárban 50-es morfin tapaszt kapott, állítása szerint amellett is érezte a kínzó fájdalmakat. Most 75-ös tapasza van, de azt meg fél használni.
Sajnos ilyen korban nagyon gyakori a hirtelen állapotromlás.
Anyukád valószínűleg saját maga is előidézte, de a végeredmény (állapot) szempontjából ez már mellékes.
A családra gyakorolt hatása : az szinte emberfeletti munkát igényel.
Az elmúlt 8 hónapban ahol, amilyen orvost javasoltak az, azonnal kerítettünk (hála annak, hogy sajnos nagyon jó ismeretségi köröm a debreceni klínikán) Még szerencse, hogy:
- csak 50km-re lakik innen
- van két lánya, akik időt és fáradságot nem nézve megtesznek érte mindent.
Volt időszak amikor a nővérem naponta 3x ment hozzá, a napi x órás munkája, a saját családja, a háztartása és egyéb teendői mellett.
Volt idő amikor 10 napig egyfolytában nálam volt, úgy, hogy az ágyból sem tudott felkelni.
Most a normál rutin az, hogy heti 3 napot nálunk van, ebből 2 nap reggel megyünk a Klínikára, ott vagyunk kb 4-6 órát, aztán haza. (kb ilyenkor o amit dolgozni tudok)
2 napot a nővéremnél van, a többit a saját otthonában egyedül.
De ezt csak azért tudjuk megtenni, mert én a vállalkozásomban dolgozom, ha napi 8 órás állásom lenne, akkor semmiképp.
Ja, és mit kapunk naponta " ő ápolta az apukánkat, (mert mi őt nem?) mi meg őt be akarjuk dugni egy otthonba"
És ez a nagy mértékű állapotromlás, mondhatni egyik napról a másikra következett be.
2013 őszéig, mindent elvégzett a saját családi házában, sőt vonattal/busszal jött hozzánk is
És ez ugye nemcsak saját magára van hatással, hanem a családra is.
Felelőtlen dolog így figyelmen kívül hagyni az orvos szakértő tanácsait, javaslatait. :-(
1., kb. 10-15 éve nem jár reumatológiai kezelésre, pedig a gerincsérve, a csontritkulása, a myelomája és egyáltalán a rettenetesen mozgás szegény életmódja miatt nagyon fontos lett volna számára. Jajj, ő rosszul volt tőle.....
2., már vagy tíz éve kiírták neki a heti 1 alkalommal szedendő csontritkulás elleni gyógyszert, de ő nem ette meg, mert rosszul volt tőle. Most 3 helyen van eltröve a gerince és gyakorlatilag folyamatosan porlad.
3., kb 20 éve, hogy folyamatosan kellene neki szedni olyan gyógyszert, ami megakadályozza a véralvadást, hogy ugye ne kapjon agyvérzést. Kivétel nélkül mindegyiknek volt (szerinte ) mellékhatása, így azt sem szedte. 20011-ben egy hónapon belül 2 agyvérzése volt, akkor kicsit elgondolkodott, és elkezdte szedni az új gyógyszert, láss csodát, nem volt mellékhatása. 2012 májusában csak a vak szerencsén múlott, nem halt, meg (2 órán keresztül feküdt a kertben, hol magánál volt, hol nem) mire a nővérem megtalálta, akkor kiderül hónapok óta nem szedi a gyógyszert.
2013 őszén összesen 5 alkalommal vitte el a rohammentő.........
4., 2013 szeptembere óta megszámlálhatatlan szakorvosnál jártunk, mivel brutális fájdalmai vannak, gyakorlatilag mozgásképtelen. Minden orvos azt kérdezte, hogy a fent említett betegségeit miért nem kezeltette?
Mára egyértelmű, hogy a fájdalmát az elhanyagolt csontritkulás okozza.
2014 márciusa óta kemo-kombinálva egy speciális személyre szabott terápiával kezelik a myelómáját, de ez nyilván nem fog javítani az általános állapotán, csak a rák terjedését akadályozza meg.
Nekem is írtak fel koleszterin csökkentőt, pedig nem is magas a koleszterinszintem, csak van egy kis túlsúlyom. 1 éve szedem. Nem tudom, rontott, vagy javított-e valamit az állapotomon, mert azóta nem írtak még ki nekem laborvizsgálatot.
A doktornő szerint -- aki a k.cs.-t felírta -- azért szükséges, hogy szedjem, hogy megelőzzek egy esetleges infarktust.
A férjemnek viszonylag magas volt a vérnyomása, meg inkább a pulzusa, ezért az üzemorvos elküldte további vizsgálatokra.
Van a környékünkön egy háziorvos-kardiológus, akit mindenki sztárol, hogy hűűűű meg haaaaa, milyen jó doki, és aki Lokrent írt fel a férjemnek. Ő ettől pár nap alatt zombi lett. Ekkor visszament, mondta, hogy ez így nem OK, és különben is szexuális zavarokat okozott a gyógyszer, mire a doki válasza: hát van az úgy....
Na akkor megkérdezte a férjem a saját háziorvosát, aki szintén csinált EKG-t, és megállapította, hogy ugyan tényleg magasabb a tankönyvi normánál és tényleg nagyobb a bal kamrája valamivel, de ahhoz a testsúlyhoz, ami neki van (114 kg), nem is lehet kevesebb, a 140/90 teljesen normális, és a pulzus sem vészes 80-85-ig. Ráadásul egy időben intenzíven sportolt is, ami szintén okozhatja ezeket a tüneteket.
Ellenben javasolta a diétát, és valóban, miután lefogyott 100 kg alá, enyhültek a vérnyomás-gondok.
Szóval ennyit az egy lelet - két orvos esetéről.
Miféle hanyagság? Hogy nem szedeti be a 35 éves beteggel a statint? Értsd már meg, hogy nem minden orvos hisz ebben a gyógyszerben, ennek ellenére felírják, akinek nagyon muszáj, mert a szakmai protokoll így kívánja. Igen, a kardiologusban is felmerült, hogy vajon melyik lelet a valós, de annak tudatában döntött a gyógyszer nem szedése mellett, hogy akkor sincs MÉG szüksége rá a betegnek, ha esetleg az első (emelkedett koleszterinszintet mutató) lelet az igazi. A 35 éves, egyéb rizikófaktortól mentes beteg e tekintetben kapott még fél év haladékot. Ha van valami kis közöd a belgyógyászathoz, akkor nem kell tovább magyaráznom.
A szakmai protokoll és az orvos saját személyes véleménye egyébként nem mindig azonos, ilyenkor mit csinál az orvos? Természetesen a szakmai protokoll szerint jár el, mert ezt kell tennie. A véleményét meg megtartja magának, esetleg megosztja a kollegákkal.
De pontosan az orvoslátogatók a nyomulásukkal azt érik el, hogy annak a gyógyszernek a hitelességét is megkérdőjelezik az emberek, amelyik egyébként tényleg hatásos és kevés mellékhatással jár.
Én ezt nem hiszem. Nagyon sántít itt valami :)
A történeted először úgy végződött, hogy jaj de jó, hogy látta egy jó orvos is a beteget, így nem a rossz labor alapján kapkodja feleslegesen a gyógyszert, de jó, hogy valaki kiderítette, mi az igazság, mely szerint a koleszterinje jó. A megjegyzésemre, miszerint ugyan honnan tudta a jó nevű, melyik eredmény a korrekt, jöttél a harmadik vizsgálattal, a féléves kontrollal.
Hm, hm. ;) Nem feltételezek egy kollégáról sem ilyen hanyagságot.
Hát igen, a mennyiség a minőség rovására megy.
"Pont ez a baj, hogy fogalmatok sincs néha, mibe kotyogtok bele igen tudományosan. Csak mondjatok valami degradálót az orvosokra, ez a cél."
"Fél év múlva kontroll? Ha ennyire mindegy az eredmény, akkor miért nézték meg egyáltalán a koleszterin szintjét először? És másodszor? "
Most akkor véded az orvosokat, vagy ellenük vagy? Te hurrogsz le itt mindenkit, aki az orvosokra rosszat mond, aztán te kérdőjelezel meg egy jó nevű kardiológust? A fél év múlva kontrollt egy belgyógyász kardiológus javasolta, aki megvizsgálta a beteget, figyelembe vette az életkorát, az egyéb rizikófaktorokat és döntött. Te mi jogon kérdőjelezed meg ezt a döntést ? Netán ismered a beteget vagy a leleteit? Ha pedig te megkérdőjelezed, a többi hozzászóló vajon miért nem teheti?
De általános. Sajnos a lakosság eü. és ált. műveltsége nem magas. Az eü. pedig csak csoda miatt áll még. Féltérden.
4 óra alatt egy német v. angol szakorvos 10-12 beteget lát el. Ennyit lehet tisztességesen.
Itt egy szakrendelésen (persze számít, hogy milyen rendelés) 28-36 beteg jelenik meg. Az orvos nálunk 36 óra ügyelet után sem kap szabadnapot. Tehát köteles a következő 30 beteget futva ellátni. A bajok tehát nem úgy jönnek, hogy nincs, aki rendeljen, hanem úgy, hogy annyi beteget kell ellátni egy magyar orvosnak, mint amennyit gyakorlatilag lehetetlen korrektül, pontosan és alaposan átgondolva , maximumot nyújtvaellátni.
De mivel mégis 30 beteget kell ellátni, hát úgy látja el, ahogy képes.
Vannak rámenős, gyengén felkészült, arrogáns stb. orvosok.
Vannak nagyon jól képzett, nagyon magas szinten működő orvosok is.
Éppúgy sokfélék, mint egyéb területen rohangáló közalkalmazottak.
Legtöbben megtesznek annyit, ami az egyáltalán nem kevés tudásukból és energiájukból telik. (a munkáltató azért nem vesz fel többet, mert így anyagilag olcsóbb)
Ennyi.
Viszont mindenkit ellátnak. Mindenkit. Usa-ban ha a biztosításod nem fedezi a várható költséget- habozás nélkül hazaküldenek. A leukémiás gyereket is elküldik.
Ez lehet akár jó is, ha az orvos debilis.
Lehet viszont tragédia. Tenni nem sokat lehet ellene.
Olyan jó lenne, ha valaki nem a panaszait mondaná el, hanem megoldást kínálna.
(a betegek amúgy nagyon nagyon sokfélék. Nem az észvesztően okos és minimális tiszteletet megadó a jellemző. De őket is ellátják)
"Ha beteg vagyok, akkor elmegyek az orvoshoz, mert annak is meg kell élnie valamiből. Miután felírta a gyógyszereket, elmegyek a patikába, mert a patikusoknak is meg kell élniük valamiből. Hazafele menet elmegyek a csatornához, és a gyógyszereket beleöntöm, mert én is élni akarok."
Mark Twain"
Az orvosok többsége köszöni szépen, nem kér ebből. Aki nem beteg, az ne menjen orvoshoz. Aki jobban tudja, szüksége van-e gyógyszerre, mint az orvosa, szintén maradjon otthon, ne vegye el az igazán betegek elől az időt...és az OEP finanszírozást se. Igen, megy a gyógyszer a szemétbe (pedig a patikába kellene visszavinni, ahol kötelességük átvenni), miközben más nem tudja kiváltani az életmentő gyógyszereit, mert arra már nem jut állami támogatás.
Így igaz (bár egy náthának is lehetnek igen ritkán szövődményei, amikor csak elkél a segítség).
De jó is lenne, ha a náthán kívül nem lennének más betegségek..
Helyesen tetted. Én az ilyen orvosban nem bíznék meg, és váltanék.
"Ha beteg vagyok, akkor elmegyek az orvoshoz, mert annak is meg kell élnie valamiből. Miután felírta a gyógyszereket, elmegyek a patikába, mert a patikusoknak is meg kell élniük valamiből. Hazafele menet elmegyek a csatornához, és a gyógyszereket beleöntöm, mert én is élni akarok."
Mark Twain
Nem értem. Ha kifogy a gyógyszered, amit szedned kell, az nem szívesség, hogy felírja a következő adagot, hanem kötelesség, már amennyiben szükséged van rá.
Ha meg sem vizsgál, hogy tudja szükséged van-e rá, csak te kéred, akkor .. megint nem értem milyen orvos az ilyen..
Sokkal tobb idot tudsz megsporolni magadnak es a masiknak is, ha tudod, mikor, mit mondj es azt hogy mondd ugy, ahogyan a masik is megerti. Egy rakas felesleges kontorfalazas, hummoges, gyozkodes, es felesleges feszultseg (ami raadasul faraszto is) megelozheto.
Ezzel szemben a mai orvos-beteg kommunikacioban a tekintely a fo iranyado. Van a kiszolgaltatott beteg, aki a vele szemben allo orvostol meg csak kerdezni sem nagyon mer vagy magyarazatot kerni holott torveny adta joga van a megfelelo tajekoztatashoz. Az mar reszletkerdes, hogy azert, mert a pokhendi valasztol/ leb@szastol fel-e, esetleg siman elhajtjak. A legtobb orvos sajnos nem partnert lat a betegben, hanem egy ujabb elintezendo melot a futoszalagon.
Tulterheltsegre persze mindig lehet hivatkozni. Viszont pont gyorsabban es hatekonyabban tudja vegezni a munkajat az, akinek a kommunikacioja fejlett. Ez nem csak az orvosokra igaz hanem minden szakmara, ahol emberekkel foglalkoznak. Nem kell orakig lelket apolni, csak elmondani ertheto nyelven a lenyeget, hogy a beteg felfogja es donteni tudjon.
Orulok, h ilyen a haziorvosod, es termeszetesen en is ismerek olyan orvost, aki naponta tobb szaz (!) beteget lat el kozel 40 eve, szakszeru, jol megerteti magat, emelett tud emberseges is maradni. Csak hat sajnos a nagy tobbsegre ez nem jellemzo :(
Kooperáció? Kommunikáció? Mikor? Amikor egy 4 órás rendelési időre 70-80-100 beteg esik?
Kedvelem a háziorvosunkat. Többször meggyőződtem arról (utólag), hogy remek diagnoszta. Ha ő azt mondja, hogy azonnal sürgősségire, akkor azonnal sürgősségire kell menni. Ha mentőt hívni nem is tud, mert azonnal nincs, és akkor sincs, ha nagyon kéne, legalább kocsiba pattanok és viszem én. Vagy visznek engem.
Általában mindenütt ez a túlterheltség a jellemző. Voltam kézsebészeten, az orvos lelkiismeretes volt, otthonról hajnali 6-ra rendelt be varratszedésre, mert máskor nem ért rá. És tényleg nem ért rá.
De írtak fel nekem vérnyomáscsökkentőt is, amitől a legtöbb ember éjjel-nappal köhög. Anyukámnak pl. azt mondta az orvos, amikor mondta neki, hogy fuldokolva köhög tőle, hogy így van ez néni, és anyukám ebben megnyugodott, miért ne tette volna, orvos mondta neki, szépen "hozzászokott" a köhögéshez. Ugyanezen szimptóma miatt visszamentem én is az orvoshoz, és mondtam neki, hogy ez nekem nagyon rossz, mit lehet tenni? Felírt egy másik szert. Nem mondom, a köhögős vérnyomáscsökkentőből 200 forint volt egy havi adag, a másikból több, mint 2000. De nem köhögök... és nem hagytam, hogy azt mondják nekem: így van ez, kérem, szokjon hozzá.
Summa-summárum: az orvosok is emberek. Van, aki lelkiismeretes, van, aki felületes, mindenesetre folyamatos pénz és időzavarral küzd a társadalombiztosító finanszírozta egészségügy, orvos ide, vagy oda. Aki meg tudja fizetni, kap nívós ellátást, új módszereket, aki nem, annak marad az érdekérvényesítés ott, ahová tartozik.
Lehet, hogy az öt doboz túlzás, de van ilyen.
Nekem a gyerekorvos! csinálta már többször, hogy felirta az antibiotikumot, hogy "most még nem kell, de ha úgy látja, hogy nem javul a gyerek, kezdje el neki adni". Hát én még sosem mertem el a hasamra ütve nekiállni gyógyszerezni a gyereket.
Lehet, hogy azért, mert munkámból kifolyólag sok emberrel beszélgetek (és azzal is tisztában vagyok, hogy az emberek szeretnek túlozni, kicsit kiszinezni a történetüket), elég sok "rémtörténetet" hallottam már az egészségügyben tapasztaltakról.
Lehet, hogy hihetetlen, de a helyi háziorvos szájából is elhangzott már az a kijelentés, hogy amikor kikerülnek az egyetemről még nagyon lelkesek, lelkiismeretesek, de a sok évnyi rendelés után ez elmúlik...
Én is felül szoktam birálni a nekem felirt gyógyszereket. Egyrészt, mert amúgy is igen ritkán megyek orvoshoz (szerencsére nem is vagyok beteges, meg nem akarok bekerülni a mókuskerékbe), másrészt meg sosem veszek be semmi újat, amiről nem tudom, mi az.
Van az a mondás, hogy a nátha gyógyszerrel egy hét alatt gyógyul, gyógyszer nélkül meg hét nap alatt.
Nem kéne neked gyakrabban járni errefelé?
Nekem ehhez képest igen magas, 90-100/ 60 körüli volt valamikor, lehet, nem ártana megint ránézni, főleg, hogy itt múlatom az időmet 
Ó, te már nagyon kiművelődtél itt, hogy karcinogén, azt nem tudtam... akkor már nem is eszel annyi gumicukor-tortát?
A céklagyilkossal egész jól megbarátkoztam, azt rendeli nekem évek óta, amit kérek: céklát céklával
És még észre sem veszi....
Az élteti, hogy kígyót-békát kiabál az orvosokra.
Pfffff......
Én nem ismerek ilyen orvost.
Ahogy már előttem is írták: olyan szűk a gyógyszerkeretük, hogy nem kockáztatják a büntetőpontokat.
Az orvos barátnőm sokszor ezért nem tud felírni nekem szívességből a szokásos gyógyszeremet (ha pl. nem figyelek, és kifogy...), mert akkor a saját betegeinél lesz keretproblémája.
Neked mekkora? Az enyém 85/50 körül mozgott, amikor mérték.
És okosságokat is tanulhatsz: megtudtam, hogy a cukor karcinogén a paleolit témában. Fogadjunk, hogy nem tudtad!
Egy jótanácsot viszont ha elfogadsz: ne bízz a hozzád legközelebb álló doktorban! Úgy hallottam cékla gyilkos.
"ha gyakran faj a feje, ot doboz Algopyrin eleg lesz? Majd a datomot toltse ki"
Ez tényleg kilóg kicsit, kár volt átesni a ló túloldalára...
Sajnos sok dologban igazad van.
A kommunikáció hiánya, az alaposság valóban komoly akadályokba ütközik, de ez nem csak az orvoson múlik. Áldatlan állapotok uralkodnak a legtöbb intézményben, egyre nő a szakemberhiány, nőnek a várólisták, egyre kevesebb idő jut egy betegre, a gyógyszerek felírása pedig sajnos azon is múlik, mit tud kifizetni a beteg....nem mindig tudja azt felírni az orvos, amit a legjobbnak lát, amit a legjobb tudása és lelkiismerete szerint adna, ha a beteg csak az OEP által támogatottat tudja kiváltani a patikában. Más szálakon is megvan kötve az orvos keze, egyre inkább...azt csak a beteg képzeli, hogy egy orvos azt ír fel és annyit, amit akar (és amit a kedves beteg kér, mert persze ő tudja jobban, mi lenne számára az üdvözítő, és ha az orvos nem így tesz, már megy is a kígyó-béka átokszórás - mint itt is.
Igen, a betegeknek egyre inkább tudatosnak kell lenniük, és azt sem állítom, hogy mindig ártalmas, ha nem szedi be rögtön, amit az orvos felír. A káros az, amikor okoskodó kóklerek mondják meg a tutit, hozzájárulva a beteg további egészségkárosodásához, ehhez asszisztál a média is sokszor.
A koleszterinről már elég régen bebizonyosodott, hogy csak egy bizonyos szintig lehet diétával karbantartani, mivel genetikai tényezők is befolyásolják a szintjét, vagyis nem csak (illetve nem főleg az) számít, mennyit viszünk be a táplálkozással, hanem az, hogy a szervezet mennyit termel. Gyakran előfordul, hogy a beteg csodálkozik, hogy az egészséges életmód, a rendszeres mozgás mellett hogy lehetnek rosszak a laborjai...hát így. És ilyenkor bizony szükség lehet gyógyszeres kezelésre is, hogy a nagyobb bajt megelőzzük.
Igazad van abban is, hogy tilos lenne fogamzásgátlót felírni a lányoknak addig, amíg nem végzik azokat a vizsgálatokat amik kideríthetik, hajlamos-e valaki a trombózisra. Erre például kifejezetten jó az internet, és az információáramlás, tudnia kell a fiatal lányoknak és szüleiknek is, hogy igenis addig kell menni, amíg valakinél meg nem tudja csináltatni ezeket vizsgálatokat.
"jaaj, hat Mari neni ezt szokta szedni"
"igen, ez a gyerek tenyleg fulfajos, ne kelljen anyukanak hetente itt ulnie"
"most ment iskolaba, ilyenkor sokmindent osszeszednek, tudja az anyuka, mennyit kell adni"
"felirom inkabb harom honapra elore, ne kelljen visszajonni"
es egy ekicsit kilogo xtra:
"ha gyakran faj a feje, ot doboz Algopyrin eleg lesz? Majd a datomot toltse ki"
(hirtelen tobb nem jut az eszembe)
Ez a masik baj, hogy egy rakas olyan "puhap*cs" doki van, aki keresre szinte barmit felir.
Annyira birnam, hogy ha legalabb annyit megtennenek, hogy rezignalt arccal -mint az amcsi filmekben- emondanak, hogy "ok., en azt javasoljom, hogy (...), ha on ragaszkodik a (.....)-hoz, ebben az esetben annak hosszu/rovid tavu kockazata (.......). Mos mar tetszik tudni minden pro es kontra ervet, felnott, felelossegteljes es cselekvokepes embernek itelem meg, tesek szives lenni donteni." Megjegyzem ilyet meg SOSEM lattam... A vehemensebb minden tajekoztatas nelkul koti az ebet a karohoz es felelemkeltesel probal hatni a betegre, a masik meg szolgalelkuen irja a zsak fajdalomcsillapitot, antibiotikumot, xanaxot, akarmit...
Most akkor az orvos tukmálja rá a betegre a gyógyszert, vagy a beteg kéri?
Ellentmondásban vagy saját magaddal.
Tévedésben vagy.
A Tb támogatott gyógyszereknél (melyeket az orvosok írhatnak fel) nagyon szorosan figyelik a keretet, amennyiért az orvos gyógyszert írhat fel.
Tehát neki pont az ellenkezője az érdeke.
Ha olyan gyógyszert veszel, aminek a teljes árát fizeted, akkor a kutya sem tudja, hogy ezt kinek az "ötletére" vetted.
Már más is írta: ha nem bízol az orvosban nem kell elmenni hozzá.
Jogod van saját magadat gyógyítani.
Egy apró köhintés és már rohannak is az orvoshoz antibiotikumot iratni.
És akkor miért is az orvos a hibás....?????????????
Mert bezzeg a "csodaszerárus" kóklerek ingyé osztogatják a vitaminjaikat meg egyéb himihumi táplálékkiegészítőiket...!
Itt a kulcs a "lelkiismeretes" szo, amit Te is irsz. Az a velemenyem, hogy az ilyen problemak nagyon nagy reszet ezzel az egy dologgal (meg persze normalis betegkomunikacioval es alapossaggal) orvosolni lehetne.
Ha mar koleszterin, engem is probaltak gyogyszerrel tomkodni 25 evesen. Osszkoleszterin 7 mmol/L folott- LDL, HDL semmi info- triglicerid teljesen jo. Persze van, aki elteszi a receptet majd sosem valtja ki, en inkabb szoba elegyedtem a kezeloorvossal. Megkaptam a protokoll minden elemet, szedjem a gyogyszert, mellette sportoljak (azt mar nem mondta, mit) es dietazzak (szinten semmi tovabbi info).
Leultem, ok, akkor fussunk neki megegyszer. Sportolo vagyok (nem kocasportolo es teljesen normal sulyu) es egeszsegesen taplalkozom, amit nem a Kiskegyedbol lestem el, hanem a dietetikus diplomam okan. (egyebkent a dieta reformalasa legtobbszor sajnos alig mukodik) Megkoszontem szepen a receptet, kertem, varjunk 4-6 hetet, ujabb labor aztan meglatjuk.
A doktorno pofakat vagott "nememmindegyhamegakarszdogleni" fejmosassal kis tulzasal elzavart :)
Elkezdtem odafigyelni a zsirsavosszetetelre az etrendemben (igen, etrend-kiegeszitokkel is), szepen lassan normal szintre tertek vissza az ertekeim, amit 9 eve tartok is. Termeszetesen nem ahhoz az orvoshoz mentem vissza.
De emlithetnem akar a nogyogyaszomat is, aki 4-bol 3 trombozisos felmenom ellenere irt fel fogamzasgatlot ranezesre. Meg se kerdezte a csaladi kortortenetet, en mondtam el mert gimiskent mar olvastam errol. (a kotekedok kedveert: nem, nem pasi miatt kellett hanem a gorcseimre, amitol suliba se tudtam jarni napokat)
Amikor kellett volna, akkor meg nem kaptam gyogyszert (ketszeri labtores, ketszer 6-8 het gipsz trombozis profilaxis nelkul). Utobbinal Aspirinnel "megoldottam".
Persze az is nagyon nagy kerdes, hogy mikor jut el odaig a tarsadalom, hogy el se akarjon jutni az orvosig. A magyar lakossan dontoen nagy szazaleka egyreszt mindent megtesz, hogy taccsra tegye magat egeszsegugyileg (bagozik, iszik, minosegi pihenesre nem szan idot, sportra plane), a masik fele meg a lo tulso oldalan van DE ennek oka sajnos nagyon sok esetben pont az, hogy kiabrandult az orvosokbol. Talan mert nem erzik a lelkiismeretet, az alapossagot, a kooperaciot, a kommunikacio meg enyhen szolva elegtelen?