Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Megbántam, hogy főállású anya voltam"
Létrehozva: 2013. július 22. 07:38
Csak a családnak élni: fantasztikus, odaadó dolog, vagy mártírszerep, amibe belefárad a család? Érintetteket és véleményalkotókat kérdeztünk.
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Minden életsors minden szakma más és más.
Ezért nem hordhatja senki a bölcsek kövét magánál.
Vannak szakmák,amiket csak alkalmazottként lehet csinálni,van,amit át lehet vinni vállalkozásba is és van,amit csak egyénileg lehet-érdemes.
Van,amit lehet részmunkában-távmunkában és van,amit egyszerűen lehetetlen, van ahol csak két választás van,napi 12 óra vagy inkább ne is csináld.
Sok mindent meg lehet bánni.
Van,aki azt bánja,hogy túl sokat dolgozott,nem ment férjhez,nem szült,vagy csak egyet bla-bla-bla.
Az utolsó lányhoz,akinek belekotty anyukája van,ez egy fajta anyatípus,akkor is olyan lenne,ha dolgozott volna nap 11 órát
Egy multihoz visszatérni persze gázosabb,de ma is vannak a közvélekedéssel ellentétben olyan szektorok,ahol munkaerőhiány van és könnyebb visszatérni :eü,szociális,oktatás stb
Tudok olyat,hogy vki 15 év után tért vissza nővérnek.
Sztem 40-50 között mindenki mond olyat,hogy na ezt nem így csináltam volna.
A férjem pl aki elég későn lett apa,azt mondta,ha újra kezdené,nem várna ennyit a családalapítással,persze,akkor meg nem én lennék a felesége)))
Egyébként a főállású anyaság mellett is lehet dolgozni napi 4 órát,ha jól tudom.
És nálunk úgyis csak a legkisebb gyerek 8 éves koráig jár,vagyis nálunk nem létezik a lifelong főállású anyaság
Sajnos MO nem all ugy, hogy ezekre a problemakra megoldast talaljon. Itt (UK) van egy olyan megoldas, hogy amikor megszuletik a gyerek es az adot-jarulekokat-tamogatasokat kezdi szamolgatni az adohivatal nyilatkozni kell arrol, hogy kire fognak harulni elsosorban a gyerek nevelesi tennivalok (nem tudom megfogalmazni magyarul, mert ilyen MOn nincs). Termeszetesen ha pl a no szuper allasban dolgoznik vagy a ferj vallalkozik, stb akkor a ffi lesz ez, viszont ha a ferfi jol keres vagy a no otthon akar maradni a gyerekkel, akkor o lesz a fo bebicsosz. Igy a dolgozo, tobbet kereso fel keresetebol felretesznek a masik fel nyugdijahoz is, mivel o is dolgozott.
A masik szomoru dolog, hogy mivel keves az allas, alacsonyak a jovedelmek nem eri meg (vagy nincs is ilyen) napi 2-4-6 orat dolgozni, mivel az a beutazasra sem lenne eleg. Pedig nagyon is jo lenne, ha tenyleg nem kellene a ferfiaknak 12 orazniuk. Ez nem tesz jot a hazassagnak, es nem csak azert fog szetesni a csalad, mert az otthonulo anyuka elbutult, hanem azert, mert mondjuk lebetegedett, kimerult az apuka.
Veszélyes ez a cikk. Készpénznek vesz egy lelkiállapotot, egy midlife crisist. Ez mindannyiunkat elér valamilyen formában. Mindenki megbán valamit, vagy másképp tett volna korábban valamit és ennek következményeként a jelent szarnak éli meg...ez az állapot egyébként egy áldás, mert azon túl, hogy fáj, lehetöséget ad arra, hogy lásson az illetö, hogy változtasson rajta, ha akar. Vagy az érzelmeit hangolja át és elkezdi a jó és szép dolgokat látni abban, ahogyan alakította az életét és elfogadja magát, vagy tényleg nagyon teper és talál magának egy új hivatást, állást stb...
Az ember indönként szenved attól, amilyen, ahogyan teszi/tette a dolgait. Ez az élettel jár. Tökéletesen élni nem lehet, de tanulni a hibákból, törekedni a javulásra, elfogadni a jelent, azt lehet és kell is. A fontos életfeladatok úgysem hagynak minket addig békén, amíg el nem rendezzük öket. (Ha nem tesszük, szarul leszünk egyfolytában, kapni fogjuk a sorstól a buktatókat, a jelzéseket és az már tényleg rossz.)
Ennyit erröl.
Abban egyetérünk, hogyha valaki "otthon van" több dolgot meg tud spórolni.
És elképzelhető, hogy valaki tizenév kihagyás után is vissza tud térni, de manapság nem ez a jellemző.
Elfogadom, ha valaki az otthonlétre szavaz, de nem tartom szerencsésnek, ha egy emberen nyugszik egy több tagú család eltartása.
ui: viszont a férjem is itthon van 5-6-kor. Bent húz, de siet haza, nem jár a főnökséggel sörözni, jópofizni. Lehet, hogy emiatt kap kevesebb prémiumot, de ewnnyit kibírunk, mert így azért normális családi életet tudunk élni, és apukát nem csak fényképről ismerik a gyerekek.
Nekem végig foöntos volt a családtervezés során, hogy ne rakjak túl sok terhet a férjem vállára, mert sokszor láttam, hogy olyankor az apa/férj eltávolodik (fizikailag, s ettől kicsit lelkileg is) a családjától, s az nem jó se a gyerekeknek, se a párkapcsolatnak.
Tudatosan nem szültem egyhuzamban egymás után, visszamentem a gyerekek között dolgozni, mert így a fizetésem, tgyás-os időszak jó volt anyagilag, a gyedes időszak, ami jóval kevesebb volt, nem nyúlt hosszúra, ezért kibírtuk.
Én pl. nem szeretek egyedül otthon ülni, várva vissza a férjemet, mint egy jó görög mondabeli feleség. Ha nyernénk a lottóün és mindannyian otthon maradhatnánk, az jó lenne, de egyedül csak szenvednék.
Pont nem így van. Sok nyugat-európai országban már 35 órás munkahét van, és ezt szigorúan be is tartják.
A férjem pl. olyan munkakörben dolgozik, hogy néha telefonon felhívják, mert leállt a rendszer. Éjjel is, mert éjjel is termelnek. Azokból az országokból is őt hívják, ami nem hozzá tartozik. Mert a svájci, német kollégák délután 5-kor kikapcsolják a telefonjukat. Lejárt a munkaidejük.
Figyelj, én is negyvenes, családos főnökasszony vagyok, épp kétszer annyi gyerekkel, mint akit elutasítottunk, ráadásuzl kisebbekkel (kisiskolás+ovis), ezért én még inkább sietek haza délutánonként. Vannak nálamidősebb, illetve néhány évvel fiatalabb kollégák is, de huszonévesek nem jellemzőek.
Szóval, nem ezzel volt a baj.
Csatlakozom a csapatban dolgozást tisztézó hozzászólásodhoz.
Nekem is van kiskorúm, tehát munka után húzok, mint a vadlibák, hogy hazaérjek időben. Mindez sajnos nem jelenti sazt, hoghy este, amikor a népem elcsendesedik, nem kell bekapcsolnom a laptopot és leülni kivcsit dolgozni. Nem mindig, de gyakran. Tehát szó sincs pletyizésről és munka utáni iszogatásról.
Munka közbeni pletyizés sem jellemző, mert mi még szerencsések vagyunk, ki-ki saját irodában dolgozik.
De ha van egy probléma, amit körbe kell járni, akkor közösen ötletelünk, megosztjuk a munkát, összedolgozunk. És ilyenkor nem szerencsés, ha vki alkalmatlan a ko-operációra.
Aki kb egy generációval van háttrébb, mint én.... (44) azoknak egy jelentős részére igaz amit irsz.
De nekem a saját korosztályomból akiket csak ismerek és sok korombeli nőt ismerek kivétel nélkül nagy gyerekeink vannak. Egyetemista korúak.
Esetleg gimisek.
A most 35-38 közöttiek között sokan vannak akik tényleg most kezdenek neki a babázásának. No de ők még nem negyvenesek.
Egyébként.. ebben.. magyarország le van maradva, a későn szülünk jelenség a 90es évek közepe -vége táján kezdett begyürüzni... - Tudom, hogy tölünk nyugatabbra ez már sokkal elöbb elkezdödött..
Ezért irtam, hogy egy most negyven felettiek jelentős része már huszonévesen szült és mára már nagy gyerekei vannak.
ja.. kivétel az akad.. persze.
Sőt.. még azt is mondom.. hogy a volt osztársak- sulitársak... stb nemcsak a lányok, hanem a fiúk között is sokan alapitottak családot huszonévesen.
Aki akkor nem, azok közül jópáran máig sem.
A multiknál biztosan így van, de szerencsére ott van a KKV szektor is, illetve a közféra, urambocsá az egyházak (illetve lehet saját vállalkozást is indítani), ahol azért jóval kevesebb a sztereotípia a hátrányos helyzetű munkavállalókkal (kismamák, idősebbek) szemben.
Én ismerek olyan 7 gyerekes anyukát, aki tizen x év kihagyás után tért simán vissza, persze nem egy multihoz, hanem tanárként egy általános iskolába.
A másik, amiről ritkán beszélnek, a munka alternatív költségei. A munkahelyre el kell jutni, gyakrabban kell új ruhát venni, sokan ekkor már nem főznek, de ha mégis, olyan extrákra, mint pl. befőzés, biztos nincs idejük, szóval ez mind pénz.
Azt meg már csak nagyon halkan merem hozzátenni, hogy vannak olyan családapák is, akik a férfiasságuk részének tekintik, ha egyedül tartanak el akár 5 embert...
Semmi nem fekete-fehér, minden döntés lehet racionális, a lényeg, hogy olyan megoldás szülessen, amelyik minden félnek jó.
Ja, nem vagyok főállású anya, és nem is szeretnék az lenni.
a multban volt igy, a mostani nok nem nagyon szulnek harminc alatt, a harmincas eveik vegen, negyvenes eveik elejen levo noknek kicsi gyerekeik vannak, es hianyoznak ha azok betegek, vagy valami gond adodik.
mondjuk itt maskeppen mukodnek a dolgok, barmenyik korosztaly max. terhelheto, itt nem szamit hogy egy nonek hany gyereke van, es azok mennyi idosek, kizart dolog hogy anyuka hianyozzon a munkabol. megoldja. ha megsem, akkor munka nelkul marad. de itt is inkabb a fiatalokat alkalmazzak, mert sokkal jobbak az adozasi feltetelek. (ez piszok szemet dolog)
Igen, jó meglátás.
A negyvenes nők többségének már nagyok a gyerekei...
Nem fognak hiányozni a munkahelyről ovis-bölcsis mindenkéthétbenbetegség miatt... Nem kell rohanniuk délután az oviba és nem fognak késni sem, mert oviba vitték reggel a kicsit.
Szerintem meg éppen a negyvenes korosztály a leginkább terhelhető.. éppen a már felnevelt gyerekei miatt... viszont még elég fiatal ahhoz, hog bármikor újat tanuljon és még fizikailag is jól van...
Na és ott van az a nő, aki hazamegy a 6 órás lópikula állásából, és otthon olyan zaklatott, és fáradt, és úgy haldoklik, hogy a férj megcsinál mindnt inkább, csak ne nyígjon.
Ez ember típus kérdése, és nem azon múlik, hogy valaki háztartást, vagy multit vezet.
Jövök a kivétellel:
olyan munkahelyen dolgozom, ahol van minden korosztályból, én 21 évesen kezdtem el dolgozni itt, az egyik főnököm akkor volt 30 és a kollégák között voltak nagycsaládos anyukák és apukák, és bőven 50 felettiek is.
Én nem vagyok az a típus, aki eljár ezekre a "csapatépítő" tréningekre, csak ha munkaidőben van. Ahogy sok kollégának is a szabadidejében a család a legfontosabb.
És hogy a kommunikációt megcáfoljam: legkedvesebb kolléganőm egy lassan 60 éves "nagymama" akivel ha épp van rá időnk olyan jókat szoktunk beszélgetni és nevetni, ahogy egy huszonévessel se tudnék jobban.
Az azonban tény, hogy a kisgyerekes anyukák valóban gyakran hiányoznak. Semmi retorzió nem éri őket ezért. Nyilván nem jókedvükben vannak otthon. Ennek csak annyi a negtívuma, hogy a többieknek kell az ő munkájukat végezni, de mivel jó a csapat ebből ritkán van konfliktus, mivel van bennünk ennyi empátia.
el vagy tevedve!
idosebb munkatarssal pontosan ugyanugy kell viselkedni, mint a fiatallal, tehat udvariassaggal, es hatarozottsaggal. pont. a tobbi a te kitalaciod, normalis munkahelyen nincs bratyizas fonok es alkalmazott kozott, esetleg kozvetlen emberi viszony, de mindketten jol tudjak hogy hol a hatar, hol valasztodik el a munka, es a vicceskedes. a fonoknek az egyetlen faktor ami szamit, hogy a maximumon kiaknazhassa az alkalmazottja tudasat, kepessegeit, es hogy terhelheto legyen -szukseg eseten, a tobbi egyszeruen nem erdekli. elvegre ezert fizet, ezert alkalmaz. a tobbi maganugy.
a negyvenes noket ezert nem alkalmazzak szivesen, mert nem terhelhetoek, hiszen nekik dolguk van.
Kicsit elhamarkodtad a hozzászólásodban írtakat.
Ha valaki otthon van a gyerekeivel az egyáltalán nem azt jelenti, hogy gebedjen meg a másik egy vagy két "valódi" munkahelyen.
Nem ismerhetjük ezeknek a pároknak az életét, nem tudhatjuk hogy ki miben és hogy állapodott meg, hogy oldják meg a gyerekeiknek a nyugodt és biztonságos hátországot.
Lehet, hogy van néhány ilyen számító anya is.Nem kétlem, de nem gondolnám általánosnak.
Nagyon komoly feladat a gyereknevelés és a háztartás vezetése.
Ha komolyan és elkötelezve végzi az ember.
Nagyon sok anyuka éppen hogy az otthon töltött évek alatt képzi magát, és jobban képben van minta a lótifutiban megőszült többi - idő előtt visszament anya.
Igaz, hogy ehhez jó szervezőkészség kell, átlátni dolgokat.Odafigyelni a család pénzügyeire és nagyon kell szeretni a gyerekeit az otthon maradónak.Erre írtam reggel, hogy ha okos vagy, találékony vagy, megcsinálhatod magadnakamerikát itthonis.
Igaz, kell hozzá szív, ész, talpraesettség és akarat.És egy olyan társ, akivel egyfelé húzzuk a szekeret.
Nem csak munkával lehet pénzt keresni.A már meglévő bevételek okos felhasználása lehet olyan fontos, mintha elmenne dolgozni az anya is, hajnal 6 kor húzhatná a bölcsibe-oviba a fáradt és álmos gyerekeit.
Amúgy úgy nézem, hogy ez a veszély a mai munkanélküliség mellett sok embert egyáltalán nem fenyeget.
Ha lesz gyereked/gyerekeid meg fogod érteni miről írok.
Ezek valós,mindennapos történések és történetek itthon. Tapasztalati tények,amelyek engem személy szerint nem érintenek.
Jelen esetben a negyvenes,családos nőkről beszélünk, a cikk is erről szól ill. arra reflektáltam,hogy miért nem szeretik őket alkalmazni. Huszonévesek döntenek,hogy ki,milyen munkakörre alkalmas,vagy nem alkalmas. Röhej.
Tudom,sokan magukra vagy a környezetükben dolgozókra ismertek,amit sajnálok,de nem ez volt a célom.
De szerencsére nemcsak huszonéves főnökök vannak, sőt:-)))
Úgy egyébként van abban igazság, amit moindasz, sok fiatal azt sem tudja, hogyan kell egy idősebbet akár megszólítani is. Fogalmuk sincs pl, hogy a tetszikezés nem udvariasság:-)))
Ez külföldön is így van.
A munkaidő x óra, ha kell a jó állás dolgozhatsz, ha meg nem kell, lehet menni ehbérért 4 órába, vagy szoc. segélyre.
De akkor egyáltalán nem lehet pályakezdőt se felvenni? mert ha már a 10 év kihagyás gáz, akkor a sose dolgozott ilyen munkakörben mégannyira...
Röhej... Kedves anyák, egyet tehettek, próbáljatok saját munkahelyet, sajátot vinni mindenáron. aztán a sok miss, meg nyomhatja a könnyü neked otthon vagyot...
min 1óramin 10 óra helyesen (beragadt a nullám...)Én dolgozom-- olvastad amit írtam vagy csak puffogsz???? az jhogy a férjemnek emnnyi a munkaideje, a munkája fajtájából adódik, tök irreveláns én dolgozom e. szóval én hiába dolgozom, neki ettől marhára nem lesz kevesebb a munkaideje. Egyszerűen ennyi a munkaidő és kész. Érted ugye miről beszélek??? itt magyarorrszágon ha jó vagy a munkakörödben, sokstzor egyszerűen ennyi a munkaidő, min1 óra. kifizetik túlórába, juttatásba. de olyan nincs hogy nem csinálod. mert ez van és kész. nincs választás. Más munkahelyen ugyanez. akik okék, azokra rátolják az ekkora munkaidőt ennyi. Azt választhatja, hogy nem dolgozik max.
Az meg sem fordul a fejedben, hogy a férj-feleség együtt épiti fel az életét, és úgy épitik fel , ahogy nekik a legjobb??
Normális családban müködik a kommunikáció
Biztosan van ilyen gyesből élő is.
De több az olyan akinek pl. a férje szakmai élete úgy alakul, hogyha amellett még anyu is dolgozna, akkor a bébicsősz nevelné a gyerekeket.
A gyerekkornak pedig az a sajátossága, hogy utólag nem lehet bepótolni vagy ha elrontotta a szülő, nem lehet újrakezdeni.
Nekem meg az a véleményem, hogy 20 éves munkaviszonnyal, és 5 diplomával, 5 nyelv felsőfokú tudásával sem túl sok minden adódik. ugyanis egyszerüen nem nagyon van munka meg válogatási lehetőség.
Azért kell megragadni azt ami van!!
persze nagyban függ attól melyik városról is beszélünk.
Nem mindenki akar karriert épiteni és felsővezető lenni.
Az igazság az, hogy a munkavállaló nők 99% teszi a dolgát nap nap után abban ami adódott és amit talált. igyekszik megfelelni az elvárásoknak.... és lehet,, hogy nem szereti amit csinál, de megcsinálja.
Miért is megbizhatobb egy gyerekes nő?? MERT neki van felelőssége a családdal gyerekeivel szemben is.
Egy huszonévesnek aki otthon lakik a még szintén dolgozó szüleivel sokkal kevesebb veszitenivalója van ha kirúgják... vagy felmond.
Könnyebben vált mint akinek gyereke van..
Aztán még.. Aki 20onévesen szült.. Annak 40 körül már majdnem felnött gyerekei vannak... legalább 10 éve dolgozik már a szülések óta.
A mai negyvenes nők többsége még nem tolta ki a gyerekvállalást 38éves korára.