Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Különórák: őrült szülői verseny?
Létrehozva: 2012. augusztus 19. 12:15
Egyet anya kedvéért, egyet apa kedvéért... sokaknál elképzelhetetlen, hogy ne járassa a gyereket legalább 4-5 féle különórára. Nyelv, zene, sport: mindenki a másiknál kicsit többet, de legalább annyit akar felmutatni a gyerekénél, rosszabb esetben pedig saját vágyait próbálja beteljesíteni így.
Nők Lapja Café: Már az általánosban az egyetemre trenírozzák a gyereküket
Nők Lapja Café: Már az általánosban az egyetemre trenírozzák a gyereküket
"én meg tényleg azt látom hogy eszméletlen verseny megy..és bárhová megyünk ezt tapasztalom"
Na ez az. Ezt látom én is és ahogy egyre nagyobb egyre jobban, mindenki a saját gyerekét szeretné a legjobbak között látni, egyetemre csak akkor van esélye bekerülni ha ott van ő is.
Még jó hogy ő ilyen könnyedén viseli, nem is tudom mit csinálnék ha nyögvenyelősen menne.
Én nem erőltetetem, csak azt ami kellhet még a jövőben.
én olyanokat láttam ahol van ár és étkezés is feltüntetve
egy hely volt ahol nincs feltüntetve és kértem ár ajánlatot
meg is kaptam..sajnos vállalhatatlan volna még munka mellett sem tudnék ekkora összeget havonta
a többi valóban olyan hogy heti egy-kétszer-háromszor és a szerint számolnak
de hát nyilván azért adja az ember oviba a gyerkőcöt mert dolgozik,az pedig heti 5-6 nap.és a munkahelyek ma nem kettőig vannak
azt is észrevettem hogy a magánovi nem nyit korán ki mint az önkormányzati,viszont szinte mindnél 17h van ki írva..na most manapság szerintem az átlag dolgozó ember nem biztos hogy 16h ig van csak munkahelyen..hogy érnek oda?
nem tudom..már volt erről egy véleményem..szerintem a mai magyar helyzet,a mai magyar anyák átlag keresetével,nem tudom hogy tudják ki fizetni majd 3 éven át ezt az összeget..
és akkor még a mellé fizetni az összes külön dolgok hozadványát
nem tudom, én akárhol érdeklődtem, , sehol se volt a honlapon ár, midnenhonnan külön kellett kérni.
egy telefon:)
én arra gondoltam,h oyg ezt így direktbe megkérdezni, hogy egy adott szülő emnnyit fizet... lehet neked nem annyi lenne, mert pl nem járatod csak egy héten kétszer, vagy hosszabb napokat csinálsz, és akkor többet kell..
szóval információt az ovi tud adni elsősorban.
már hogy ne lenne
egy fizetős intézmény ki kell,hogy tegye az árakat..
mindenhol ami fizetős kötelező árakat tenni
nekem is ki van a kutyakozmetikában az üvegre is,és bent is van egy árlistám
főleg ovi,,titkos,,áron az szerintem már alapon fura
én meg tényleg azt látom hogy eszméletlen verseny megy..és bárhová megyünk ezt tapasztalom
jaj a ez meg az ilyen olyan tábor,angol,foglalkozás satöbbi
már amikor még egyedül voltam de csak füleltem akkor ez ment a szülők közt
én is jártam énekkarba,fel léptünk nyugdíjas otthonban,meg előadást adtunk a többi suli számára.élmény volt
jártam könyvtárba..és egyedül is elsétáltam odáig ha unatkoztam otthon és meselemezt hallgattam..a micimackó volt a kedvencem
akkor még nem volt se dvd,se mese csatornák,se számítógép
nekem tök jó volt böngészni a könyvek közt
táncolni szívesenn jártam volna de nem volt ennyiféle lehetőség régen
a lányom most közölte pár hónapja hogy ő szeretne..oké megnézzük,az úszást az alap bármihez,meg jó ha tud és az alakja is szép tőle tiszta izom a háta,popsi,combja már most
a többi majd jön
műv házakban is sok érdekes foglalkozás van,főleg nagy városokban
nem kell rögtön a drága külön órákra menni
a kis kézműves foglalkozás nálunk 500-800 forint
a kis tánc amit kérdeztem az 10 alkalom 6500 forint.az több mint két hónap ha heti egyszer megy
mondjuk ha sulin belül lennének a foglalkozások jobb lenne a szülőknek és gyerkőcöknek is ,főleg ha olyan suli ahol van óriás tornaterem,vagy színház terem..ott sok mindent lehetne tartani,és legalább tudja az ember hol és kikkel van a gyerek dél utánonként
Köszi, örülök, hogy olvasod :-) Éppen oktatással kapcsolatos posztot írtam, aztán úgy jött szembe a cikk.
Xanthia,
Megértem a dilemmátokat. NE is vedd el az álmát, de ne is tégy rá mázsás súlyokat...Nehéz döntés.
Szerintem a lányotok biztos jelezni fogja, ha versenyezni akar, és kész arra, hogy heti 10 órát eddzen, áldozatokat hozva. Addig meg, ha a heti 2-3 alkalommal "csak " annyit értek el, hogy szívesen mozog, jól érzi magát, szép lesz az alakja, a mozgása, barátai lesznek, talán többet nyertek ezzel, mintha a versenyről versenyre járna...
egyetemen már nem érdekel hanyas,
25 éve.
Most meg sok fiatal bukik meg ezen,
Most már,a tömgefelsőoktatás korában ,rákérdeznek,hogy hol végezték,hanyasra,mennyi idő alatt,egyetem alatti munkavégzés,mi volt a diplomamunkád.
Mi is boncoltunk marhaszívet meg szemet anno biosszakkörön!!!!
Úgy látszik ez biosszakkör tananyag.
ok:) én sok különórára jártam. és élveztem:) amikor valami nem tetszett, akkor mentem helyette másra. középsuliban már nem küldtek, mégis mentem. És igen, hihetetlen sok műveltséget általános gyakorlati tudást itt szedtem össze. Mert mentem a hétvégi bioszos túrűzűstól kezdve az énekkarig mindenhová. Felsőben boncoltunk marhaszivet pl, meg szemet, stb bioszszakörön. Htá így szerintem midnenki megjegyzi az anatómiáját a dolgoknak:) egy két dolgot nem szerettemc sak.. pl a szolfézst.. de azt is is csak azután, hogy elvesztettem a fonalat a bonyolultabb szerkezeteknél azenében (nem is lettem zenész) de a zenetörténetet pl imádtam:) és jóljött, hogy megtanultam alapszinten kottát olvasni, később kórussal jártam jópár helyen:) enélkül nem ment volna ez a szint.
a fizika szakkör is jóljött, ahova a tanár parancsolt el, mert azt pl a melóban hasznosítom:) a sportköröket imádtam, akkor si, ha semmiben se vagyoktehetséges, de mindig találtunk tutit, mai napig sportolok, jó alapot adott.
szóval n ezerféle szakkörre jártam, mentem egyedül. tanulásra sok idő úgyse kellett, jó volt hogy lekötött a sok óra. Tesóm meg heti 5 ször 3 órás edzésre járt, plsuz egy két szakkörre ő is, hétvégén sokszro verseny.
mindketten jótanulók votunk (értsd, a rossz átlagom volt a 4.7)
szóval nekünk nem volt emgterhelő. én élveztem a sok jövés menést. középsuliban már magamtól váalsztottam mikre megyek, de ott is metnem mindenfele. sőt könyvtárba se kéynszerből jártam:)
de ha kényszer az nem jó.. hegedűt pl utáltam, emrt kellett, engem meg se kérdeztek, ott is hagytam... de ez volt az egyetlen amit ténylegesen utáltam, mega szolfézs a harmadik szolfézsévtől..
nekem pl muszáj volt 9évesen külön németórákra járnom, angolt pedig a suliban tanultam. nem szerettem, mégis megmaradt. 3hétig Németországban voltam, hogy gyakoroljak és tudtam is beszélgetni. késöbb a nyelvvizsgánál jól jött, hogy korán elkezdtem.
oviban pedig zongoráztam meg ált isk. elején. meg is szerettem a zenét. úszni is eljártunk. meg mesemondó versenyeket nyertem, elsösen meg végig ált iskolában, olvasni is nagyon szerettem. szóval birtam, igy utólag már látom. ezekhez képest én lejjebb vettem az igényekböl, csak a sporthoz ragaszkodom, mint különóra, ha lesz egyáltalán pénzem rá, mire odaérünk.
trivial, értem miröl beszélsz, most hogy normálisan kifejtetted. nekem, amig nem jött ki rajtam a betegség, semmi bajom nem volt attól, hogy kitünöre végeztem. igaz, magamtól eljártam orvoshoz, de legföképp életvezetésért és mert ismeröseim is jártak. egyik volt barátnöm nem biztos hogy férjhez ment volna és két gyereke lenne mostanra, ha nem jár el. a kudarcot meg kell tanulni elviselni, de ha lehet, akkor minél késöbb.
szóval nem lesz svájci benntlakásos iskola, ezt nem is tudom, honnan vetted. de ha külföldre akar menni tanulni, megoldjuk valahogy, ösztöndijak is vannak, én is voltam. mondjuk az én tanulmányaimat a nagyszüleim fedezték. aztán ösztöndijas voltam a föiskolán, de albérletben laktam, azt meg a szüleim fizették, cserébe csak teljesiteni kellett. egyetemen már nem érdekel hanyas, ott elég hogy görbüljön, de oda be is kell jutni. és ha szakmát akar felsöfok helyett, akkor az lesz. nem kis tökéletességet szeretnék belöle nevelni, hanem olyan valakit, aki megállja a helyét az életben.
Pottom,
Abban igazad van, hogy ha van egy maganovi, amelyik egy kicsit korabban nyit es tovabb nyitvatart es helyben biztosit mozgast, kezmuveskedest, es megkozel is van, akkor ez a legjobb megoldas.
Viszont sok helyen nincs ilyen iskola, nem dolgozik mindket szulo (tehat az egyik raer kulonorara vinni a gyereket), nincs olyan jovedelmuk, ami ezt lehetove teszi...
En (ANglia) amikor iskolat kerestem a lanyomnak nagyon sok szempontot figyelembe vettem: Tanarok (igaz, hogy sok helyen irtak, hogy a tanarokon mulik az iskola, de ugyebar a tanari kar is gyakran cserelodhet), igazgatono, iskola eredmenyei, tavolsag (pl nem biztos hogy mindig lesz autonk meg egy gyereknek sokat jelent a reggeli alvas), folytonossag (egyutt legyen ovi, alt also es felso... ha elkoltozunk is folytathassa itt a tanulmanyait legalabb az ev vegeig).
Hát nem tudom... Nekem csak most lesz elsős a gyerekem, de még mindig nem tudnám megítélni, hogy mit várhatok el tőle. Látom rajta, hogy értelmes, érdeklődő, de igazából tanárként sincs fogalmam előre, hogy milyen átlagot várhatok el tőle. De igazából nem is várok el tőle semmilyen átlagot, csak azt, hogy a képességeihez mérten próbáljon jól teljesíteni. Ez viszont szerintem nem kifejezhető átlagban, pláne nem egy egyévesnél megjósolhatóan. Tanárként azt is tudom, hogy bár - szerintem nemcsak én - törekszünk a lehető legobjektívebbek lenni, a végső jegy az mégis egy csomó tényezőn múlik, és több érdekes tanulmány is kimutatta már, hogy a sikeresség és a tanulmányi átlag nem nagyon áll arányban. A közepes tanulók sokszor sokkal kreatívabbak, sikeresebbek, gazdagabbak lesznek a való életben, mint a kis tanárnénikedvence eminensek. Talán pont azért, mert életrevalóbbak, meg talán más tárgyakban gyengébbek (ezért a hármas átlag), valamiben viszont nagyon jók, ügyesek, kreatívak. A sok éltanuló diáklányból meg gyakran válik szorongó, mindig mindenkinek megfelelni akaró, gyámoltalan felnőtt. Nem törvényszerű persze, de az elvárások nagyon nagy súlyként tudnak ránehezedni az emberre, pláne ha pl. ott egy alapból "jókislány", aki az első kitűnő bizonyítványa után szinte már magától is elvárja, hogy a következő is az legyen. Több olyan ismerősöm is van, aki éveken át járt pszichológushoz fiatal felnőttként, mert túlzásba vitte a tanulást valami irreális célnak való megfelelés végett, feleslegesen.
Ha tehetném, minden szülőnek kióriásplakátolnám a kertjébe pár napra, csak hogy jól megjegyezze:
NE ELVÁRJUNK A GYEREKEKÜNKTŐL DOLGOKAT, HANEM HAGYJUK ÉLNI, hagyjuk az lenni, aki ő maga! Ha érzi azt, hogy bízunk benne, törődünk vele, és ami a legfontosabb: szeretjük, szerintem kimondott elvárások nélkül is megpróbálja a tőle telhető maximumot nyújtani. "A minimum négyest elvárok"- dolog viszont akár meg is betegíthet egy olyan gyereket, aki mondjuk közepesre tudna teljesíteni alapból, de lehet, hogy felnőttként meg egy sikeres vállalkozás népszerű irányítója lehetne belőle.Vagy ihletett író, vagy csodálatos festő, vagy operaénekes. Közben meg matekból bukdácsol. Na bumm. És akkor mi a franc van?
Tényleg azzal kéne mérni a gyerekünket, hogy sokszor maga is frusztrált tanerő hányast rajzol a bizonyítványába matekból vagy nyelvtanból? Nem hiszem.
nekem nem kell megmagyarázd... meg uyge figyelted? írtam is, a jóovi nem állami vagy magán. a jóovi az ottdolgozók elkötelezettségén múlik elsősorban.
amúgy meg senkinek semmi köze hozzá, hogy ki fizet a saját ovijáért és mennyit.
hát ár nincs feltüntetve
a mi környékünkön van jó pár ilyesmi ovi..azok 45 ről indulnak plussz kaja
pont ilyeneket láttam..elég sok van ,amerre én néztem
de se munkám,se kocsim
ha ilyen ovi lenne nálunk,nem tudom ki tudnák e fizetni a családok?
a többi ovi amit néztem önkormányzati de új és igényes..már ahová betenném a gyereket.étkezést fizetni kell ott is.az okés
anyukáméknál most adták át az új zöld ovit,szuper és pont egybe épült szinte az új sulival amiben még színházterem is van
nekem az lenne legideálisabb,mert kialakulna egy baráti kör,és végigmenne az iskolán át,plussz anyum tudna néha érte menni,mert csak átsétál
a másik ami igényes ott lenne ahol elvben dolgoznék,ahol a boltom van,pont a háta mögött.az is új és ismerem akik oda járnak igényes emberek,egyenruha van bent meg ilyesmi.mindkét helyen voltam bent látogatóban
van ezen kívül kettő magán amin filózok és ha bírnám fizetni be is vállalnám..ilyesmik vannak amit itt is láttam,plussz az egyik helyen komolyabb kézműveskedés,már össze ismerkedtem a foglalkozást vezetőkkel,és tényleg érdekes dolgokat tanulhatnak ott a gyerekek
na most egyenlőre,nincs melóm,nincs pénzem,nincs kocsim
úgyhogy ebből egyik sem jön be :-(
nézd én nem rossz indulatból mondtam
hanem mert tényleg nem tudom miből kifizetni
egyenlőre munkahelyem sincs :-(
ha pedig lesz is és teszem föl lesz egy 100-130 ezres fizum abból egy reálisan számolva az ajánlatok után amit kaptam,marad pl 90 ezrem.egy hónapra..abból ha megfeszülök sem tudok 50-60 ezer forintot ovira fizetni
én nem rosszból írtam
ha tehetném nyilván én is egy szép,jó,különleges ,igényes oviba járatnám a gyereket
azért vagyunk itthon,mert patt helyzet van,és akármilyen szar helyre én sem viszem a gyereket
vagy kultúrált,igényes hely..vagy az itthon maradás
ez mind meló kérdés függő
addig nem tudok mit tenni,míg nem tudom miből van havi bevétem
szerintem sok család nem bír magánt fizetni
köszönüm milu:) igen, vagy hordani kell kocsival, és akkor utazás, vagy közel kell lakni. így van. És igen,nem attól jó egy ovi, hogy magánovi, vagy sem. hanem hogy lelkiismeretesek e az ottdolgozók, miylenek a szabályok, holgy bánnak a gyerekekkel, stb.
IndiaPass: nagyon jó a blogod, én régebbóta olvasom már, grat hozzá
nem gondoltam vona, hoyg egyszer nlc futok össze veled:)
már nem írom ki nyíltba az árat sehol. pont az iylen dolgokból lett elegem... hogy mennyit fizetek, meg nem engedheti emg magának vki.. (mi meg mást nem engedünk megmagunknak, oszt mégse nyomok iylen szöveget...) így kezdődik... ha gondolod nézd meg, ez az ovi, hívd fel őket, és kérdezz tőlük...
http://csimotaangolovi.hu/hu
és mennyit fizetsz az oviért??
nem mindenki bír szuper magánt fizetni
én is írtam két helyre..kaptam árajánlatot,olyat hogy sajnos tudtam hogy hosszú távon nem tudom fizetni majd
ha vállalhattam volna,nyilván én is olyanba irattam volna
én is iylen ovit kerestem agyerekeknek.. midnen van az oviban, élvezik!! itthon meg együtt vagyunk:)
de közben a z 5 éveseket késő délután ide oda hordó szülőktől kapom, hogy drága az ovi (miért a különfoglalkozás nem az?? ) és sajnálkoznak, hogy mindig utazni,s tb kell, de szerintük a mi ovink a leterhelő
hát nézőpont kérdése. szerintem meg a délután összevissza hurcolni a fáradt gyerekeket, meg a szüklő is meló után. na az családilag leterhelő... de már rájöttem, hogy egész témát kerülnikell. mindenki nevelje a saját gyerekét, ha megjegyzéseket tenne, vagy értetlenkedne, csak annyit modnok, agyerekek imádják, és enkünk is így jó. evvel befejeztem a témát. nem kell agyerekekről ebszélgetni mindenkivel,c sak azért mert vannak.
szóval suliidőben,s tb, ha a gyerk élvezi, nem emgterhelő egy csomó minden. otthon meg legyen együtt a család. akkor van hol feltöltődni:)
te mégis miről beszélsz? tölem is négyes átlagot vártak el és 2fizika négyesen kivül kitünö volam még a föiskolán is.
értelmes gyerek, menni fog neki, nem nagy elvárás. ha mégsem, akkor együtt fogunk tanulni, amig el nem éri a kivánt szintet.
szerintem se szabad a mi álmunkat a gyerekre kényszeríteni
van amit megnézünk tetszik csinálja
nem tetszik ne csinálja
én semmit nem fogok tőle,,elvárni,,
azt se hogy jól tanuljon
semmit..
menet közben fog kiderülni úgyis mi érdekli
imádja a vizet ,imád úszni.tehát úszni járunk,rendszeresen
3 és fél éves,voltam vele párszor kézműveskedni,de még csak tetsztelni hogy figyel,csinálja e amit a néni mutat.érdekelte,tetszett neki.de csak rövid időre köti még le
elvárni a jó tanulást se tudom,és nem is akarom
napi különórák nem hiszem hogy túl jók..elmegy a gyermekkor mellette.a gyermekkor a játékból,figyelésből ,és tanulásból épül fel
főleg a szabad délutánok..szerintem fontos.már eleve az iskola is megterhelő szerintem
talán úgy ideális hogy suli és egy valami még mellé
én pl néztem a szinkronúszást,de nagyon komoly kritériumok vannak..pl reggeli korán kelés,külön ottani iskola.majd edzések napi szinten..háát nem tudom..és olyan kicsi az esély hogy eléri a célt,hisz annyi pénz mire élsportoló lesz valaki,annyi lemondás..és ha kudarc van,csak szomorúságot okoz a végén
de ha érdekli hobbi szinten vagy szórakozásként felfogva,mert nekem is tetszik..akkor oké
és mindennel így leszek
Tudom és írtam is, hogy én magam sem engedem szeptembertől heti 2-3 alkalomnál többször edzésre. Az ő sportága amúgy is eszi az ízületeket.
A lényeg pedig, hogy számára nem kudarc, ha nem fog versenyekre járni, a heti pár edzés megmarad a mozgás öröméért, a test karbantartásáért.
Cseresznye, nagyon egyetertek a hozzaszolasoddal.
Sajnos a multkori NLC cikken olyan ujsagnal dolgozo emberek szolaltak meg, akik tobbnyire semmire sem hasznaljak a gyerekkori kulonoran elsajatitottakat. Szerintem viszont heti 1-2 szakkor nagyon hasznos lehet a kesobbi eletben, mert vannak olyan dolgok, amik fiatal korban sajatithatok el (nyelv). A fiatalkori sport (ertsd: torna, mozgas, nem elsport) is segithet a kesobbi eletmod, elonyosebb testfelepites megalapozasaban. Sajnos en nem sportoltam fiatalon, mert nem volt az iskolankban sport szakkor. Viszont a 6 es 10 evesen elkezdett nyelvtanulasnak megvolt az eredmenye: mindkettobol nagyon konnyen letettem a nyelvvizsgat es nem kellett attol izgulnom, hogy majd nem vehetem kezbe a diplomamat.
Amig a gyerek elvezi a kolonorat, nem kerul rengetegbe (iskolaban, helyben van, vagy a varosban), nem megy a tanulas rovasara akar jo dolog is lehet a kulonora. Azt viszont nem tartom helyesnek, amikor a szulok vilagvegere hurcoljak a gyerekeket meregdraga hulyesegekre. Ilyenkor az egesz csalad teljesen kimerul (mind fizikailag mind anyagilag),
A szülőnek ott van délutánra a gyerek. És nem panaszkodik ő sem.
nem tartom jónak amikor a szülő agyonterheli a gyerekét mert saját álmait akarja valóra váltani a gyerekben.
A különóra ,,,,, a gyereknek a suli annyi mint a felnőttnek a napi müszak. A szülő jár munka után külön sportolni ? zenét tanulni ? nyelvet tanulni ?
A gyereket terhelni a legegyszerübb ,,,, nem ellenkezik, néha nem is mer,,, vagy meg akar felelni a szülőnek mert látja annak ez mennyire fontos.
A gyereknek az a dolga szerintem hogy gyerek legyen, játszon , tanuljon, élvezze a gondtalan gyerekkort.
Szerintem ez gyerekfüggő is, ki mennyit bír. Az én fiam 8 éves és minden nap iskola után van különórája, van hogy hazajön, eszik, 1 óra pihi és megyünk. De nem találja tehernek, mellette az iskolában is szépen teljesít.
Semmiképp nem kényszeríteném ha nem akarná vagy látnám rajta hogy sok neki. De erről nincs szó. Szerencsére.
A sporthoz ragaszkodtam, szerintem hozzátartozik az is az egészséges fejlődéshez.
Az a baj, hogy az iskola nagyon igénybe veszi a gyerekeket, de nagyon egyoldalúan: órákon sok üléssel, passzivitással, a szünetekben zajjal, télen korai keléssel és késő esti hazamenéssel. A normális mozgás, levegőn való tartózkodás teljesen kimarad. A különórai sportokkal is van problémám: a vékony tehetségesek mehetnek, a túlsúlyos, problémás gyerekekkel egyetlen edző sem akar foglalkozni. Ehhez képest én örülök a mindennapos testnevelés bevezetésének, kivéve, hogy egyik gyerekem évfolyamára sem fog már vonatkozni
Vagyis rajtunk már nem segít.
Csak hogy ne sajnáld:
http://olimpia.origo.hu/london/20120810-az- elsport-ara.html
Az ált. iskolás korú gyerekeknél a különóra nem arra való, hogy a gyereket "kipróbáljuk", melyiket fogja szeretni? Amelyiknél ottragad, az lesz az ő világa. Persze, hogy a szülő azt látja/hallja, hogy van-e jó mozgása, zenei érzéke, hallása stb.és irányítja az ezekről szóló különórákra, de ezek önmagukban nem azt jelentik, hogy a csemete balettművész/ operaénekes, karatemester stb.kell hogy legyen! Hagyni kell pár évet, hogy megtalálja, ami neki jó. A lényeg, hogy felnőtt korában kiegyensúlyozott, értékes hobbival megáldott ember lehessen.
Az iskolában + otthon! viszont készüljön a hivatására!
A cikk elejen beszelo anyukan nem tudom sirjak-e vagy rohogjek
szerintem vagy neptanc, vagy balett
masreszt ne sajnaltassa mar magat hogy a ket gyereknek 20.000/ ho a kulonora
vallalta, tehat telik ra. akkor hallgasson! meghozza melyen!
Tiborral viszont nagyon egyetertek.
legyen gyerek a gyerek amig csak lehet.
es igen! igen!!! es igen!!!!!!!!!!!! nehogy mar meg fizessek is azert
hogy a gyerekem nelkul legyek
Kulonora: 1-2 amibol szukseges, tobb nem elfogadhato szamomra
"nem kár-e, hogy ezzel a döntéssel a tehetségét veszni hagyom..."
Nem. Heti öt edzés iszonyú sok, főleg ilyen kicsi kortól. És ilyenkor szokott előfordulni, hogy annyira az edzés körül forog a világa a gyereknek, hogy másra nem hogy ideje nincs, de még csak fel sem merül benne, hogy más is létezik a világon, mást is lehetne csinálni, ki lehetne próbálni. Aztán egyszercsak azt veszi észre, hogy 18 évesen ott áll, és halvány lila gőze sincs róla, hogy mégis hogyan tovább, mert semmit nem tud a saját érdeklődési köréről, ami ilyen körülmények között egyszerűen nem is tudott kialakulni. Ismerek ilyet, nem is egyet.
Egyébként meg hosszú távon a versenysport igenis káros, az egyik az egyik ízületet teszi tönkre, a másik a másikat, stb.
Teljesen igazad van és nagyon szerencsénk van az iskolánkkal, mert sokféle lehetőség adott helyben: ott úsznak (ez a heti testnevelés óráik egy részét jelenti), van néptánc, lányka torna, többféle kézműves-foglalkozás, és az angol magánóráikat is meg tudtuk úgy oldani, hogy a délutáni szabadidő egy részében járnak, ami nagy könnyebbség, mert a tanár jön értük és elviszi őket egy órára, nem nekem kell iskola után rohangálnom még angolra is.
Egyedül a a sport az, amit iskolaidőn kívül űznek, bár a fiam esetében leegyszerűsíti a helyzetet, hogy a heti 3 edzés éppen az ő iskolájában van, az év nagyobb részében. A lányomat viszont hordjuk az edzésekre, ez nem kevés szervezést igényel.
Ami pedig a túlterhelést illeti: az biztos, hogy nagyon résen kell lennie a szülőnek. A két nagyobb gyerekem versenyszerűen űzi a saját sportját, a fiam harmadikos volt, úgy tűnik, ő bírja így, a jelenlegi formában és a sport mellett az iskolában is szépen teljesít. A most másodikat kezdő lányom esetében viszont megy a dilemmázás, miként is legyen: nagyon ügyes a mozgása, szereti is, amit csinál, elsőben az osztály legjobb tanulója volt, de erős a gyanúm, hogy sok lesz/lenne neki a heti 5, alkalmanként 2 órás edzés. Ezt most , a nyáron, úgy, hogy egyéb kötelezettsége nem volt, még el lehetett viselni, bár így is fáradt volt, viszont szeptembertől biztos nem fogom engedni, csak heti 2, max. 3 alkalommal edzésre, ami viszont - nagy valószínűséggel - a versenyek kihagyásához fog vezetni. Amit ő - úgy tűnik - nem fog bánni, nekem pedig nem célom versenysportolót faragni belőle, csupán azt szeretném, ha rendszeresen mozognának. Halk kérdés viszont a fejemben, hogy nem kár-e, hogy ezzel a döntéssel a tehetségét veszni hagyom...
Egyébként olyanra a saját környezetemben is van példa, hogy a szülő a saját, megvalósítatlan gyerekkori álmait akarja a gyerek révén elérni, na ez számomra nagyon húzós és visszatetsző dolog, különösen, ha az adott dolgot a gyerek nem is érzi a magáénak, nincs hozzá sem kedve, sem tehetsége és az egész kényszer csupán a számára.
Amíg a gyerek önmagától akarja, szereti és élvezni, na meg a szülő fizetni bírja, addig nincs gond a különórákkal.
A gond ott kezdődik, amikor a szülő tényleg elkezdni versenylónak tekinteni a gyerekét és olyan dolgokat tart szem előtt, hogy ő gyerekként mennyire szeretett volna balerina lenni, hát elküldi a lányát, függetlenül attól hogy a gyerek akarja vagy sem ill. mert a szomszéd Béluska is hegedül, salsázik, karatézik és ötéves létére angol meséket olvas egyszerre.
De nagyon remélem hogy ilyen elvetemült szülők csak a városi legendákban léteznek és azért jut ideje a gyerekeknek arra ami a korában a legfontosabb, hogy gyerek legyen/lehessen.
Szerintem meg a mai gyerekek igénylik. A lányom most megy iskolába, felsoroltam neki, hogy miket lehet választani és szinte mindenre szeretne járni: néptánc, korcsolya, rajz szakkör, társas tánc. Zene csak másodiktól lesz, de azt is szeretné. Mondtam neki, hogy max. 2-re járhat.
Már az oviban is járt néptáncra és hittanra, de pl. a logopédiát is imádta.
Én sport tagozatos iskolába jártam és akkor néha keménynek éreztem a sok edzést, de ma már örülök, mert 35 évesen is sportolok, mindig is az életem része volt és szerencsére az alakomon is látszik.
Ha a gyerek aktív és érdeklődő akkor nem lehet kárára. Amíg nem a szülő erőlteti.
Viszont, egy csomó mindent gyerekkorban lehet megalapozni, 20-25 éves korban már késő. Például, ha gyerekkortól kezdve rendszeresen sportol valaki, (mindegy, hogy hobbiból, vagy versenyszerűen) akkor teljesen más lesz a teste, másképpen fejlődik. Tanulni elkezdeni, bármit is, sohasem késő, de sokkal nehezebb felnőttként tanulni, legyen zene, sport, vagy akármi, mint gyerekként. Ráadásul, ha kiderül, hogy abban nagyon jó, amit elkezdett tanulni, felnőttként már nem tud versenyre járni, mert akkor már hiányzik több év gyakorlás és rutin, mások akkor hagyják abba, amikor ő elkezdi.
Nekem pl. nagyon hiányzik, hogy nem jártam sehova, a sulin kívül, még sportolni sem. Elnézem azokat a kortársaimat, akik gyerekkorukban sportoltak, teljesen másképpen néznek ki, más az izomzatuk, még akkor is, ha mostanában tunyulnak.Másképpen mozognak, nem olyan ügyetlenek, mint én. És ez abból adódik, hogy ők sportoltak, én meg nem. És azt már nem lehet visszahozni, ami gyerekkorban kimaradt.
Ha gyerekkorban valaki nem csak a tananyagot, hanem mást is tanul, akkor később felnőttként is sokkal könnyebben fog tanulni akár szellemi, akár fizikai dolgokat.