Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"...Bóbita, Bóbita álmos.... vagy pl.- Angliába kell utaznom ###description### -->
A válasz egy verssor
Torolt_felhasznalo_299177
Létrehozva: 2011. szeptember 29. 08:49
Üdv!
Itt egy újabb "agyalós" játék. (..régen indítottam már....
)
Feladat: egy tényközlés, téma felvetésére ismert verssorral reagálni.
Lehet bármilyen dalszövegből, népdalból, operettből, ismert versből idézni.
Példa:
- keveset aludtam --> "...Bóbita, Bóbita álmos....
vagy pl.
- Angliába kell utaznom --> "...Londonban, sej, van számos útca.... "
Kezdő téma legyen, mondjuk: hidegek a reggelek
Jó szórakozást! 
3. Élet az életért
A jelen perc a jövendőnek ára,
És a jelent a mult fizette meg,
Elmult egy év, hagy jöhessen a másik.
És én hiába kérdem, hogy: minek?
Mikor az egyik élet fölneszel,
A másik élet elnémul s elül.
Milyen bölcsen is rendelték el ezt, -
S milyen kegyetlenül!
(Reményik S)
van jövő?
"
Ónos, csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom."
Ady Endre
elmúlt egy év
Szentmihályi Szabó Péter: Töredék
Nem autók szabadságát! Csak lábakét.
Nem üvöltés szabadságát! Csak lélekét.
Csak dolgos csöndet. Néma tüntetést.
Szorgos gépeket, nem bombát, se kést.
Ne szeretkezést! Csak szeretetet.
Csak szerelemből gyermekeket.
Pénzt csupán annyit, amennyi jár.
Nem tülekedni a világ pultjainál.
Ami kell, verítékünkből terem.
Apáink könnyéből most türelem.
Nem betonszabadságot! Emberekét.
Nem torz lelkeket! Testvérekét!
(ónos)
"Egy ispán híven számlált, és Döbrögi bőrös
Karszékből szemlélt. - Matyi így szólt, hogy felereszték:
Én, uram, a fizetést köszönöm; ha az Isten erőt ád,
S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak
Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!
Ezt csak alig végzé, néhány zöld ingesek agyba-
Főbe verék, s kiveték jól meghurcolva hajánál
Fogva, hogy a földet még a lábujja sem érte.
Míg húzták-vonták, még egyszer visszakiáltott:
Osztán háromszor veri meg Lúdas Matyi kendet!
Hogy már ott kinn vólt, így szóllott a sokasághoz:
Majd meglássátok, háromszor megverem azt la!
Ezt minden neveté; de kivált a Döbrögi háznál
Őrültes szavain Matyinak hahotára fakadtak."
Fazekas M. Ludas Matyi - részlet
tüntetés
dalszöveg....../ifjúkorunk emléke?/
"másnap a kórházi ágyon, fekszik a hadnagy, szegény....."
háromszor
Tóth Árpád: ADY ENDRÉNEK (részlet)
Mester, egy ifjú ember szól ím köszöntve hozzád.
Szeresd, mert sok setét sorod érte sziven,
S mert egykor, úgy beszélik, ült a térdeiden,
S látta fénylő szeme húszévesnek az orcád.
Most is úgy hódol lelke, oly szeliden s oly mélyen,
Mint amaz ifjak hajták szép térdöket a földig,
Kik ámulón figyelték az Úr komoly szemöldit
Ama bibliabéli, hegyibeszédes éjen...
…….
Elébed szőke szűzet ma százat küldenék,
Kiknek fiatal ajka zengőbb szavakra nyíl fel,
S kiknek meghajló törzse szebb alázattal ível,
Mint szóm s e könyvrehajló, bús férfiú-derék.
Ma, ó, áldott költője a vérnek és aranynak,
Fáj, hogy csendes dalos vagyok, s hogy nemzetem
Kemény fiai közt hirdetlek félszegen,
Félénk apostola az én erős uramnak...
De lásd, ős Debrecenben él, s kora-ősz már s roskadt
Egy szobrász, kit szerettél, s ki nagyokat akart ott,
És akit meg se láttak, bár választott magyar volt,
S ki estve, szomorún most nagyokat borozgat:
Az ő fia vagyok, az ő vére és teste,
S tört lelke jut eszembe, míg könnyel hirdetem
Te tört lelked nagyságát s míg érzem: int nekem,
S vár rám is egy jövendő, szomorú, boros este...
(kórházi ágy)
Ady Endre: Békesség ünnepén
Békesség most tinéktek, emberek.
Övendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák....
zengőbb
Áprily Lajos: A kor falára
Itt éltem én is. Rabkoszton, vizen.
Itt lázadoztam, itt zúzódtam össze.
Egy vak poroszló szárnyam és tüzem
e zord idő-cellába börtönözte.
De néha túl a rácsozott időn
csillagmezőket lobbantott a távol.
Szél jött és megtelt hervadó tüdőm
a végtelenség fenyvesillatával.
Olyankor ráztam gúzsos szárnyamat,
kitörtem volna óriás terekre.
S ősökre néztem, gazdag és szabad,
aranyformáló régi mesterekre.
S gondoltam rá, ki jő százév után,
arcába tűz az új világ sugára.
S szent szánalommal néz majd vissza rám,
kortól kifosztott, koldus dédapára.
békesség
"Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.
Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi."
/Arany J. : a rab gólya-részlet/
hervadó
Off . Rad lenne szukseg
Elméleti Fizika
Ezt a feladatot ki tudja megoldani?
http://www.kepfeltoltes.hu/view/141106/ ... es.hu_.jpg
Elektrodinamika témakörét érinti.
Szomorú fűzfa lehajló ága,
Elrejti a régi kerti padot,
Magányra vágyva, ha arra jártam,
Nyugalmat, békét, rejteket adott.
Szalóki Sándor:Gyógyító magány
gólya
kerti pad
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.
(falevelek)
Jerzy Kern:A zsiráf a fényképésznél
Fénykép kellett a zsiráfnak,
fényképészhez ment vasárnap
- Le tud engem fényképezni?
- Kérem!
- Szépen tud ön fényképezni?
- Szépen.
- És a képet most csinálja?
- Nyomban!
- Van-e hozzá masinája?
- Ott van!
- Nem fog a kép elmozdulni?
- Kár izgulni!
- És elférek majd a képen?
- Csak a fele fér rá, kérem.
- S mi lesz a másik felemmel?
- Hát, azt majd külön veszem fel.
- De remélem, nem lesz drága.
- Két kép ára.
- Hátha elférek egy képen!
- Semmiképpen!
- Nos, ha másképpen nem megy: rajta!
Csett: a lába.
Csett: a torka
- Kész!
Fél meg fél az egy egész.
Uram, roppant vonzó rajta!
Fordította - Rab Zsuzsa
szüret után
Bocsánat.... V.M.
(Vörösmarty Mihály) (Csokonai Vitéz Mihály)
Más a hibában torkig űl,
Mégis darál felőlem;
Bár engem a jámbor becsűl,
Csijést teszen felőlem.
Kurvanyja! hadd fecsegjen ő,
Holdtőltre tán észre jő.
(Vörösmarty Mihály)
e kép
Nekem nem volt barátom,
nem is lehet soha,
örökre már belátom,
maradtam mostoha
nincs szem, amely szememben
a lelket lelje meg,
szív, mely setét szívemben
lakozni nem remeg,
lelkekkel lelkesülni
lelkem hiába vágy
lelkeknek egyesülni
nincsen menyasszonyágy.
Babits Mihály: Egy szomorú vers
Csijést teszen
Áprily Lajos: AZ ŐSZRE VÁRJ
Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
arany ruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.
Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szíved,
s a bronz erdő, a Tízian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied.
lelkekkel lelkesülni
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra
Tizian-hajú
Móricz Zsigmond: A BÖLCS RÓKA
Róka koma egy szép reggel
összekerült egypár ebbel.
Nagy vágyása, bárki lássa,
nem volt a találkozásra.
Eburamék, derék komék,
bezzeg ők a rókafajtát
úgy szeretik, majd felfalták.
Róka uram látta, hogy most
szégyen a futás, de hasznos.
Cselédeit biztatta hát:
szemét, lábát, lompos farkát.
- Usgyé, fiam ! Nocsak, vérem !
A lyukat, míg el nem érem.
Siessetek, drága testem,
ne rusnyálkodjatok resten !...
No de nyert is egérutat:
vizsga szeme egyre kutat,
négy jó lába rugaszkodik,
csak a farka akaszkodik.
Addig-addig, mégis-mégis,
hazakerül, lyukba búvik,
itt bezzeg más, jó a lakás !
Mit neki már ebugatás.
Biztos tanyán béke vagyon,
áradozik róka nagyon:
- Két szép szemem, be dicsérlek,
neked tudom, hogy még élek,
lyukam száját hamar láttad,
eburamék csúful jártak.
- Négy jó lábam, be szeretlek,
az életem megmentetted.
Az irhámat vitted roppant,
eburamék szeme koppant.
- Hát te, limpes-lompos farkam,
majd hogy csúfot tettél rajtam.
Eburamék el-elhagytak,
de te mindig csalogattad.
Láncosadta ! Ebugatta !
Nincs helyed a biztos lyukba !
Kimenj innét rögtön ! - rászólt,
s kidugta, mint lengő zászlót,
eburamék szemes komék,
nézik, nézik: mi nő onnét ?
Rókafarka ! S róka rajta !
A bölcs róka, az árva,
így jut ebek fogára.
(itt van az ősz)
Szalai Borbála: BÁLBA KÉSZÜL A SZAMÁR
jelmezbál lesz, maszkabál,
oda készül a szamár...
- Kéne egy jó maskara -
gondolja a szamara -,
föl nem ismer senki sem.
Bizony, fő most nagy feje:
mi legyen a jelmeze?!
Szitakötő, tulipán?
török basa, indián?
Hófehérke, Piroska?
János vitéz, Iluska?
Róka, zebra, denevér?
Páncélinges hadvezér?
Pojáca vagy pillangó?
Mégis, melyik volna jó?...
Került jelmez rengeteg -
valóságos ruhahegy!
Tele van a csacsiház:
zsibvásár lett a lakás...
De mit ér a ruhatár?!
Tanácstalan a szamár!
Reggel óta próbálgat
maskarákat, ruhákat...
Ez tán a szebb?...Az a jobb?...
Jelmez, kellék kavarog...
Sehogy sem tud dönteni,
mit is kéne fölvenni...
Idekapkod, odakap -
széthányva a sok kacat:
turkál köztük, kotorász,
fejtetőre állt a ház!
Összetúrva száz kellék,
az egész egy zagyvalék!
Boglya lett a ruhatár -
s áll fölötte a szamár,
áll, csak áll és habozik:
mi mihez is tartozik?!
Füle tövét vakarja...
Most fő csak a kobakja!
Még a végén lemarad,
ha tovább is válogat,
mert, bizony, már áll a bál,
indulnia kéne már...
Így hát nem is vacillál -
fogja magát, s mit csinál:
bármi akad kezibe -
belebújik izibe'...
Első egy bő, suhogó,
buggyos török bugyogó -
felrángatja magára,
s bent is van a gatyába'.
Bugyogóhoz lajbi kell!...
Kacatok közt azt is lel:
csíkos trikót, zebramezt,
persze, csak a fél jelmezt...
Mibe rejtse patáját,
hogy a csülkét ne lássák?!
Nini, ott egy cipellő! -
s ezüst topánt húz elő.
Szedtevette topánka!
Alig fért be patája!
Kicsit nagyobb lehetne -
csillagokat lát benne!...
Aztán lel egy sisakot,
szép, rostélyos sisakot,
tollat is tűz melléje -
s rányomja a fejére.
Fülét, persze, kint hagyja:
szorítja a sisakja...
Szárny kerül még hátára,
rókafark a gatyára,
s álarcát ha felteszi -
kutya föl nem ismeri!...
Nagy a csacsi öröme,
nem is néz a tükörbe.
Virágos jó kedve van,
s útnak indul boldogan.
Hetykén lépked a szamár -
libeg a bő gatyaszár...
Szól a zene, nótaszó,
táncol a sok bálozó:
ezer jelmez kavarog,
mire csacsink betopog...
Ám amikor bevonul,
nóta, zene elcsitul:
dermedt a nagy bálterem,
tágra mered minden szem:
bámulják a szamarat,
ezt a csodabogarat...
Bizony, el is képesztő!
Mint egy madárijesztő!
Zebralajbi, bugyogó,
rajta farok, lobogó,
páncélsisak , lepkeszárny,
ezüstpántos kis topán!...
Hiába van maszkája,
tudja, aki meglátja:
kit rejt ez a maskura,
ki e fura figura!...
Ilyen jelmezt, ugyebár,
nem vesz föl csak:
nagy szamár!..
(de van még 1 rókafark)
"Hajdanában, danában,
Csuda történt Budában......'
/Arany J./
rókafarkú
Volt egyszer egy ember,
volt szakálla kender,
cseremakk pipája
lapi a dohánya.
Kányádi Sándor
hajdanán
Zorán - Szép holnap - YouTube
kender
Ady: Félig csókolt csók
Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.
Hányszor Megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: Ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.
(holnap)
oly könnyű most hullni.
Fájdalomból, s könnyeimből
csöndben elvonulni.
tűz
Fa nem nő az égig
Lombruhás erdőben mezítelen a tábor:
fekete tölgyek serege.
Este fele pajzánkodikvelük Nemere.
Gyökerükben a csend
szíve lüktet,
amint a
tavaszt egykedvűen nézik,
s nem hiszik el,
most sem hiszik el,
hogy fa nem nő az égig.
Lelkem erdejében
színig letarolva
így állnak a vágyak,
húsvéti csodára
szakadatlan várnak
torzan, feketén.
csillaghullás
Pendül
a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos
tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne,
ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Arany János: Családi kör
mezítelen
tábor
Arcodról a rőt haragot
no, töröld le egy mosolygással.
Ha akarod, nem akarod:
meg kell békülnöd a világgal
s velem, ki belőle vagyok.
Fáradt vagyok, akár a föld,
hogy tetteimet igazoljam.
Kegyetlen voltam az előbb?
Várom a fényt nálad is jobban,
a csititót, feledtetőt.
Már mint a messze csillagok
ugy tűnnek, kerengnek köröttem
az emberek. Magam vagyok.
Nézd el, hogy te vagy az egyetlen,
akivel még szót válthatok.
/Illyés Gyula: Akár a föld/
madárlátta
Ki mégis itt marad.
Kiss Judit Ágnes: Szó
...szót válthatunk
A hét napjai (dalszöveg)
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, ennyi napból áll egy hét,
Nincs is találóbb elnevezés, mint hogy hét nap pont egy 7.
Refr: Hétfő és Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek,
Szombat és Vasárnap, örülj a hét minden napjának!
Körbe mennek a napok, könnyen meg is tanulhatod,
Mindennap egy új kezdet, legyen ma is jó a kedved!
Szombat, Vasárnap a hétvége, így jutsz el a hétvégére,
akkor kipihenheted magad, hogy Hétfőn frissen indulhass!
Refr.
...ki mégis itt marad...
Szabó
Lőrinc: A szél meg a nap
Licskes-lucskos
szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a Napot;
megkergette,
utolérte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebbe tette a Napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő
(hétvége)
Ugorjunk le néhány hétre délre!
Megoldottá vált a kérdés,
Pakolj a buszba, milyen az érzés
Tűz a nap, mondd, mi is kéne más.
R. Ó riviéra – forr a tenger
Ó riviéra – sok boldog ember
Ó ó ó ó ó vakáció
Pálmák közé érkezünk, naplementét nézhetünk.
Ó ó vakáció,ó,
Ó, bombajó!
3. Bent ring egy vad vocal,
whiskyt nyerünk a tombolán.
Ma éjjel jöjj el.
A lámpám a dudám a vészfékem
R. Ó riviéra – forr a tenger.
Ó riviéra – sok boldog ember.
Ó ó ó ó ó vakáció.
Instr.
3. Az öböl kék vizében
fehér yacht vár
S kéz a kézben indulunk,
a hangulat csodás.
R. Ó riviéra – forr a tenger
Ó riviéra – sok boldog ember
Ó ó ó ó ó vakáció
Ó riviéra
Ó ó ó ó ó
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/2670/dolly-roll/vakac io-zeneszoveg.html
napsütés
\"igazat\" nem találtam, asszociációk (ezért a kettő:-)
Szergej Jeszenyin: ALVÓ
PUSZTA
Alvó puszta.
Árvalányhaj selyme,
üröm suttog, ónos esti kék.
Nem ont ennyi meleget szivemre
más hazának földje, más vidék.
Így van ez már
időkezdet óta,
kérdezzetek bárkit - így felel:
örömben és kínban forgolódva
orosz földünk mégse hagyjuk el.
Titkokat szitáló
holdsugárban
sír a fűz, a nyárfa megremeg,
darvak sírnak őszülő határban.
Van-e, földem, aki nem szeret?
Most, hogy a derengő
pirkadatban
megérintett egy újféle láz,
dalaimban hozzád hű maradtam,
zsuptető, gerenda-mennyü ház.
Álmatlanul
virrasztok az ágyon,
mintha lesném ellenségemet.
Új ifjúság jön sereggel, látom,
feltöri sok drága rétemet.
Fáj a mélyen hasító
barázda,
zengem mégis végső énekem:
mindenkit szeretve és megáldva,
hadd halok meg szülőföldemen!
(RAB ZSUZSA
fordítása)
Péter É. Erika: Nappuha
mosolyod…
Májusba burkollak:
barka(vir)ágba.
selymeket kötök - éveinknek csokra.
Gyűrűző gondjaid tenyeremben partok,
ráborulok fűzfa-férfi sóhajodra...
Öl(elés)ed első tüzét nekem adtad,
első jogaidra utolsóig vigyázok,
s míg magamba simítom (meg)ér(t)ésed:
lelkemben oldódnak a ráncok...
Te nappuha fény a
nyíló mában!
Meleg mosolyod (v)égre-tükör
a szemek újratavaszában.
Engedd, hogy a
nyarat, s az őszt is
benne(d), értem megtaláljam...
2011.11.25.
(vakáció)
Ady Endre: Dózsa György unokája
"A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,"
lágy fű selyme
A
kis nyúl didereg
Megbújik
a földön
Nem
baj az ha hull a hó
Csak
vadász ne jöjjön
Gyerekdal
heves
Nagy László : Sólyom-ének
Ó, szállj le ide sólyom,
ó, szállj le ide sólyom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom.
Te sólyom, aranycsőrű,
te sólyom, aranycsőrű
te sárga, sárga, sárarany körmű,
te sárga, sárga, sárarany körmű.
Hasítsd fel selyemingem,
hasítsd fel selyemingem
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem.
Ha élek, veled éljek,
ha élek, veled éljek,
ha égek, égek, égjek el érted,
ha égek, égek, égjek el érted.
didereg
„Karjala
lankáin zöldek a fák,
sűrű
nyíres borítja Karjalát,
kakukk
kiáltoz, eljött a tavasz –
bennem
pezsdítő vágyakat fakaszt.”
Juva
Valter: Karjala
lankáin
sárarany
körmű
Kicsit belém szállt a boldogtalanság."
(Szenes Iván)
lankáin
Hőségriadó, riadó, van-e szoba kiadó
Csak hallgass rám, én tudom, mi a jó
Riadó, riadó, van-e tó, meg itató
Csak hallgass rám, én tudom, mi a jó
Tele a móló, itt minden csaj szóló
A hangulat forró, vizes a póló
Az esti partira nyomul minden csákó
Ha kihunynak a fények, nem látszik a Pákó ...
Polgár Peti: Hőség riadó
szomorkás
Kosztolányi Dezső
Egy orosz leányhozÉszak fehér, hideg leánya,
hőség/riadó/te gyenge, halvány hóvirág!
Nézlek soká, búsan csodálva
s kínzó menyország nézni rád.
Pokol-szemed halálitélet,
holló hajad hulló korom,
gőgös fagyod perzselve éget,
s a porba nyomja homlokom.
Olyan fehér vagy, mint a hósík,
a végtelenbe elvesző...
Árnyas hajadba ringatózik
egy tünde liliom-mező...
Belátsz szorongatott szivembe,
kacagva nézed kínomat,
s azt hirdeted mosolygva szerte,
nincsen tenálad boldogabb.
Nem bánt a könnyü és az emlék,
és nem sebez a fájdalom -
Mondd mégis, mégis, mért szeretnék
megfagyni hűs jégválladon?
FJODOR SZOLOGUB: PIROS PIPACS SÁRGA SZÁRON
Piros pipacs sárga száron,
Cigarettám parazsa,
Kéken kanyarogva, szállón
Kígyózik a magasba.
Szürke hamva, már kihűlve,
Szertehullik könnyedén.
Percnyi otthonomban ülve,
Gondtalan melegszem én.
Éltem könnyű füstje szálljon!
Már nem bánom, bármi volt.
Ködbe rejtezett a távol, -
Mit remény! Mit bánatom!
Mindenünk mulandó-álnok,
Füst a kéjünk és a búnk;
S szabadságról szőve álmot,
Mosolyogva hamvadunk.
(oroszok:-)
hmmm
biztos "legend", de elterjedt volt felénk egy mondás, jellemezve a mai (tegnapi) oktatás színvonalát:
Magyarórán elhangzik a vers, mire egy diák megjegyzi: "azt nem tudom ki volt József Attila, de ez HOBO"
én mindkettőt szeretem:-)