Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítani???
Létrehozva: 2010. november 17. 16:24
Sziasztok!
Megprógbálom röviden felvázolni a helyzetemet, amiben szeretnék segítséget kérni!
Van egy kapcsolatom 8 éve, 6 éve együtt is élünk.
Persze szépen kezdődött, de2-3 év után kezdtem úgy érezni, hogy ez nem olyan kapcsolat amit én megálmodtam. Ezért próbáltam mindent megtenni, hogy tényleg jó barátok jó szeretők stb legyünk. lassan rájöttem, hogy ez csak nekem fontos, neki elég ha vele vagyok.
Arra is gondoltam, hogy talán csak a baba hiányzik. persze nem jött össze, és már én is feladtam hogy próbáljam vele megbeszélni a dolgokat.
A hétköznapjaink nagyon nyugisak, anyagilag is biztonságban érzem magam, és tudom, hogy szeret és nagyon ragaszkodik hozzám.Semmi komoly téma, jól elvagyunk, lehet nem kellene többre vágynom?De én már nem találom a helyem, és félek, hogy csak húzzuk egymás idejét. (én 34, ő 41éves)
Közel állok, hogy szakítsak, de bizonytalan vagyok, félek a jövőtől, elveszteném az otthonom, és a biztosnságot. Ő látja rajtam ezt, és kínosan kerüli a témát, mert fél hogy elveszít. És féltem is, mert rajtam kívülnincs már senkije..
Tanácstalan vagyok, nem tudom hogy beszéljem meg vele ..
és Te, mint ésszel élő emberke, nem bánod, h 42 évesen nincs gyereked??
Az én nővérem is ugyanígy csinálta. 36 évesen összejött sógorral, 2 év múlva már volt egy gyerekük.
Ami nálam kiveri a feszültséget az, hogy legalább legyen egy gyerekem felkiáltással mindegy ki az apa, ha nem felel meg a várakozásainknak, majd elválunk, de legalább van egy gyerekünk. Egy barátnőm gyerekeit úgy megviselte a válás, hogy mind a kettőnek problémái vannak a tanulásban, az érzelmek kifejezésében, az egyik gyerek betegesen szorong. Aki ezt akarja a gyerekének, nyugodtan hirdesse fennhangon, hogy legalább lesz egy gyerekem és nem 38 évesen görcsölök, hogy mi lesz.
Talán előbb egy megfelelő férfit kell találni. Vagy ha nem megfelelő akkor meg azon gondolkodni, hogy egy gyerek mennyit szenvedne a válástól. Ésszel kellene élni.
a barátnőd egy ritka nagy mázlista, ez sztem nem fogja a reményt tartani a szingli nőkben
és a konkrét esetben sztem azért lenne jobb gyerekkel borítani - feltéve persze, h egyedül el tud tartani egy gyereket a topiknyitó - mert akkor már legalább lenne egy gyereke, és nem kéne 38 évesen neadjisten azon görcsölnie, hogy SE pasi, SE gyerek, és utóbbi jó eséllyel már nem is lesz
Nem vagyunk egyformák. Amíg nincs meg a döntés, amit mindenkinek MAGÁNAK kell meghoznia, addig nem képes változtatni.
Szerintem is igaza van a mamadnak. Sajnos az en baratnom otthon ul, begubozva es sotet gondolatokkal gyotri magat.
En keptelen lennek igy elni, akkor mar inkabb az egyedullet.
Ez az én anyukám és apukám....
Anyuék dettó így élnek. Elválni nem tudnak, mert anyagilag nem megoldható. Ezért anyám döntött. Elment egy asztrológushoz, megtudta amit akar, és új életet kezdett. Igen, egy lakásban laknak. Igen, évek óta külön szobában alszanak, mindegy milyen okokból. Igen, évek óta nem szexelnek...
Nem beszélgetnek, csak rólunk és az unokákról, meg a házukat érintő dolgokról..Apu nyugdíjas közel egy éve, kétkapura unatkozik. Anyám pedig megunta. Így csavarog délutánonként, kiállításokra járkál, ahova apám a 30 x év alatt sose ment el vele. Elment a tesóm barátnőjének anyukájával és annak barátnőjével októberben Tunéziába. SZóval éli az életét. Apám kb. 1 hónapig lázadt, hogy egy "feleségnek nem ez a dolga", azóta kuss van. Igen, tudom az éremnek két oldala van, és meg is hallgatom apámat, és tudom, hogy sarkít. Ez van, közösen szúrták el. Csak anyám megunta, és éli az életét. Jön és megy, akkor amikor akar..
Egyiküket sem sajnálom, mert apu nem nyitott az új dolgokra, én pedig helyette nem tudom megváltani a világot. Anyu pedig újra kivirult, és nem azért, mert szeretője lenne, vagy pasizik. Hanem végre önmaga lehet, és nem más szája íze szerint él. 30 évig nem járt el sehova, csak mert apámnak nem volt kedve, és hogy "szegény ne üljön otthon egyedül", maradt ő is. Na, ennek lett most vége. És én büszke vagyok rá.
Változni? Lehet. Nálunk augusztus óta mennek jó irányba a dolgok.
Döbbenetes, de igaz, hogy ha azt akarod, hogy változzanak a dolgok körülötted, akkor NEKED kell elkezdeni a változtatást. Könnyű mindig a másikra mutogatni, hogy "mert bezzeg..." stb. Nálunk se volt nagy beszélgetés, mert pontosan a bezzegte mondatokban végződött, és mindenki szajkózta a maga igazát. Nálunk nem csak a két gyerek a fő ok, de bakker,van egy házunk, amibenn igenis tulaj vagyok, amit igenis én is kétkezi munkával szépítgettem, és imádok itt lakni. És igen, ide született a kisebbik gyerekünk, és nem akarom elveszíteni.
A topikindító is tudta, milyen lóra ült 8 évvel ezelőtt.
Az én férjem is 41 éves, és sokat változott, és nem csak augusztus óta. Évek alatt, amit én nem akartam tudomásul venni, mert maximalista vagyok, és mindent a saját tempómhoz, a saját magammal szembeni elvárásokhoz mérek. Ő nem ilyen, és vagy elfogadom, vagy addig b@sztatom érte, amíg egyikünk meghal rákban, vagy másban.
En altalaban azon az elven vagyok hogy mindket fel dolgozzon a kapcsolaton, de ez nalatok nem igy van. Ha 8 evi egyuttlet utan ez langyosviz akkor szulhetsz te 10 gyereket a kettotok kapcsolata akkor sem fog valtozni.
Van egy baratnom, 58 eves. O is szerette a kezdetben a ferjet, szuletett egy lanyuk, mar unoka is van. Az elmult 10 evben egyszeruen kihult a viszonyuk. A ferj rendes soha nem bantotta a feleseget, de a sexualis eletuk sosem volt egy nagy durranas. A baratnom beletorodott hogy ez az asszony elete es kesz. Aztan mostanra lassan 38 evi hazassag utan ra sem bir nezni a ferjere, idegesiti a lenye, minden mozdulata, ahogy eszik ahogy lelegzik, kulon alszanak a feltetlenul szukseges dolgokon kivul nem beszelnek egymassal.
En megkerdeztem miert nem valnak, a ketteosztott penzbol meg mindig tudna maganak mindenki venni valamit. Az volt a valasza hogy fel egyedul lenni , merthat a magany olyan rossz. Ugyanakkor szinte fizikai rosszullet fogja el ha a ferjevel egy helyisegben kell lennie.
Ez az eset eleg vegletes de szerintem nem egyedulallo, en inkabb most mennek kulon utra minthogy hasonlo erzelmekkel vegezzem.
Ja es meg valami, en nem akarok hasonlitgatni, nem vagyunk egyformak, de mi 34 evi hazassag utan is egyutt vagyunk heti 1-2 alkalommal (es nem kenyszerusegbol), szoval 8 ev utan havi 2 egyuttlet nagyon nagyon keves foleg ha nem is "minosegi" a dolog. Ez legalabbis az en velemenyem.
Jól látod, látszik, hogy hasonló tapasztalataid vannak. Ebben az 5 évben voltak szép időszakok, volt, hogy átértékeltem a dolgokat, és elhittem, hogy hosszútávon így múködik... De most , hogy 34 vagyok, és még gyerekem sincs, kezdek félni, hogy ha most nem lépek, esetleg később megbánom.
Hallok hozzád hassonló tapasztalatokat, ezért is félek, hogy jobb nem lesz...
Nálad már ennyire reménytelen, Esetleg nyilvános helyen?
Ha egyszer mégis meg mered lépni, biztos bánni fogod, hogy nem tetted hamarabb, persze nem tudom a részleteket, meg aztán én ne szóljak semmit ..
Lehet utálni fosz ezért, de mindig kettőn áll a vásár, igaz, ez közhely, de nagyon is így van.
Át kell gondolni, hogy siklott ki, mért, mért nem reagál. A ffiak sosem beszélnek ilyenekről, többnyire a nőknek kell dönteni.
Jó, ez ok, de 2-3 év után, nekem ez fura, mert ha már 10 év után vaccilálna, azt modnom, ok, én 3 év után léptem, ill., váltunk most el, mert tudtam, hogy nem fog működni, igaz, vagy 3 hónapot kínlódtam, mi legyen, aztán megoldódott, de ez nem jó, meg kell beszélni, úgy sokkal jobb, és le lehet zárni.
Vagy el kéne fogania a másikat, vagy lépjen. Szerintem. De ezt honann tudhatjuk, nem ismerjük őket, ezt csak ők dönthetik el.
Ezt a hozzászólást nem igazán értem.. Ha borítani akar, pont, hogy gyerek előtt tegye... miért jobb az, ha pár év múlva egy picivel az oldalán borít? Ott már egy plusz szereplő is érintett, valamint gyerekkel még nehezebb lesz neki párt találni, ha szerinted 34 évesen is nehéz...
(Hozzáteszem, elismerem, hogy nagyon nehéz párt találni, engem lassan 5 éve szívat az élet ilyen szempontból, szóval én a topicindító helyében ilyen múlttal, mint az enyém, a jelen helyzetét lehet, hogy paradicsomnak érezném, és fel nem adnám, dehát ez az ő élete, és ha ő nem boldog, akkor meg kell próbálni, hátha sikerül emberünket picit megreformálni, vagy ha nem, ezért még nem olyan tragikusan idős... Egy barátnőm 37 évesen jött össze a párjával, most 38 és babát vár tőle. Ez tartsa a reményt minden szingliben! :))
Szerintem ugyan ezzel a dilemmával küzdhet már jó ideje, talán az elmúlt öt évben is. Áltathatta magát, hogy jó ez, vagy jobb lesz, vagy nem tudom. Most meg már elég sok lehet neki.
Én is valahogy így voltam/vagyok.
Mire vártál 5 évig?
Mert félek tőle (így szó szerint, fizikailag). Bár még sosem ütött meg, de ha valami nem úgy alakul(t), ahogy ő elképzelte, akkor elég durva hangnemben és válogatott aljasságokkal reagált.
Ezért nem merem felhozni ezt a témát.
Ha jönne valami jótündér és szempillantás alatt otthon teremhetnék, letudva ezt a mostani létemet, annak nagyon örülnék.
najó, de nem midenben...némely dologban..ja, de azért elég elgondolkodtató, hogy 3 év után réjött, hogy nem olyan jó, de még vagy 5 évet ráhúzott...nekem azért ez elég fura.
Ha az ember 2 -3 év után réjön, hogy valami gebasz van, akkor lép, nem?
Mindegy.
Nagoyn nehéz, lehet az élet megoldja.
Bár én akkor mindig rosszul jöttem ki.
Nem csak egymás idejét, leginkább a sajátodat, mer az esélyt meg kell adnunk magunknak, ha úgy érezzük még van.
Nem minden férfi tudja úgy ki mutatni a szeretetét, ahogyan a párja el várja tőle. De szereti és ennél fontosabb nem is kel. Probáltad már, hogy esetleg az ő szemével szemléld a dolgokat. Mert úgy esetleg könyebben tudnád a változás felé terelni a kapcsolatotokat.
Hidd el a másik szemével látni úgymond nem is olyan rossz dolog. Mert igy könyeben rá tudsz jönni mibe lehet változtatni, és mibe nem.
Egyébként egy jó párkapcsolat, éppen atól müködik jól, hogy mind a két fél képes komromiszumokat kötni, a másik kedvéért.
Na ne hulyeskedjunk mar. Te tudod, neked mi nem jo, de tartasz lepni, mert van, amit elveszithetsz. O nem akar a dologrol beszelgetni, mert fel, hogy elveszit.
Kesz tenyek ele kell allitani - kizart dolog, hogy o nem sejti, mivel van problemad - ha meg akar tartani, tesz erte. Ha nem, akkor nincs mirol beszelni.
Egyebkent szerintem par egyutt toltott, gyerek nelkuli ev utan teljesen normalis, ha leul a kapcsolat. Fel kell razni.
De osszessegeben szerintem nem kene elkapkodnod, egyreszt nincs garancia arra, hogy egyaltalan talalsz mast, akivel boldog lehetsz, vagy ha igen, akkor lehet, hogy par ev mulva ugyanitt fogsz tartani vele.
Ha van kedved akkor olvasd el!
http://www.nana.hu/szerelem-es-szex/igaz-tortenetek/i gaz-tortenet-pocsek-ferjbol-jo-szereto-104331.html
Így van, ahogy írod.
Direkt szélsőséges esetet írtam, mert sajnos van ilyen.
Alkalmazkodni persze, hogy kell, másképp nem működik.
Azt nem kérdezted tőle, hogy miért vicceli el, amikor te omolyan szeretnél vele beszélni ? Olyan, mintha nem venne téged, vagy a problémát komolyan, vagy zavarban van, vagy hárít a bohóckodással.
Az rossz, ha még beszélni sem lehet vele.
Lehet, de én soha. Senkiért. Vagy így kellek, vagy akkor keresen olyat, aki beleillik a lelki világába.
"A" nő azért alkalmazkodik, mert beledögölne, ha nem lehetne a pasival, és ezért inkább feladja önmagát. Bármibe belemegy, csak a pasi maradjon, és ő ne legyen egyedül. Legyen bármilyen a kapcsolta, csak legyen.
Én ebben vitatkozok veled, még ha sok férfi fel is háborodik azon, amit gondolok erről, de a nő sokkal rugalmasabb, sokkal inkább tud a férfihoz alkalmazkodni, mint a férfi a nőhöz, és egy nő sokkal inkább képes újrakezdeni, vagy megbocsájtani, mint egy férfi.
(De ez csak az én véleményem :-)
"nem merek lépni, nem merek őszinte lenni"
Vajon mért nem?
Részben osztom a véleményed.
Amiben eltér az az hogy egy férfi SOHA SENKI kedvéért nem fog megváltozni.
Vagy elfogadod olyannak amilyen vagy lehet hogy csak egy olyan álarcot fogsz látni amilyen szeretnéd hogy legyen....
"Akarod-e egyáltalán, hogy megváltozzon a párod"
Szerintem egy férfi nem tud megváltozni, különösen 40 fölött nem. Minden férfi olyan, amilyen. Persze megígérik, megpróbálják, el is hiszik, hogy meg tudnak változni, de egyik sem tud. Kilátástalan. Ha élhető vele az élet, akkor jó, ha nem, akkor lépni kell, mert aztán egyre jobban fog fájni.